DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! A feladat, amelyet kér, nyílt kapukat dönget: a kormány a közeljövőben a parlament elé terjeszti az expo megrendezésével kapcsolatos javaslatát. Ennek a javaslatnak a vitájában mód lesz az expóval kapcsolatos döntés, előkészítés és a további konzekvenciák levonásához szükséges valamennyi érv pro és kontra tárgyalására.
Nem szívesen előlegezem meg ezt a vitát, de ha már szóba hozta napirend előtt, akkor két vonatkozására már most szeretnék válaszolni, anélkül - még egyszer hangsúlyozom -, hogy elintézettnek tekinteném ezt a vitát, hiszen az expo-előterjesztés kapcsán nyilván mindannyiunk szándéka, hogy az ország nyilvánossága és a döntésre jogosult parlament előtt is nagyon világos, egyértelmű kép keletkezzék arról: mi az, ami előttünk áll, minek alapján lehet és kell dönteni.
A félrevezetés vádja ellen tiltakozik Kádár Béla. Négy ponton nagyon világosan megfogalmazható ez a félrevezetés. Azt most nem minősítem - az expo-vita majd ki fogja deríteni -, hogy mennyi volt ebből a tájékozatlanság és mennyi volt a tudatosság. Egyik sem erény, de más minősítést kíván mindkettő.
Azt gondolom, hogy ennek a félretájékoztatásnak a jegyében kell megítélni az akkori pozitív parlamenti döntést, azt az emocionális töltésű országos vagy az ország egyes helyein meglévő fájdalmat, amely a kormányzati döntés következtében kialakult, és egy, az expo megrendezése kapcsán előnyöket váró vállalkozói rétegnek a nagyon vehemens megnyilatkozásait.
Az első ilyen tétel: vállalkozási alapon lehet Magyarországon expót megrendezni. Amikor napnál világosabban kiderült, hogy a különböző számítások nyomán - most az expo iroda adatait mondom - 93,7 milliárd forintos megrendezési költségből igazoltan 222 millió - nem milliárd! -, 222 millió forint folyik be vállalkozók részéről, ezután is fenntartani azt a látszatot, hogy ez az expo vállalkozási alapokon - döntően vállalkozási alapokon - fog létrejönni, ez nem más, mint tudatos félrevezetés. (Taps a bal oldalon.)
A második tétel - ami az elsővel szorosan összefügg -: a Parlament annak tudatában hozta meg az expo költségvetési támogatásáról szóló döntést, hogy ezzel a költségvetési támogatással az expóberuházások államra háruló terheit letudja. Ez változatlan áron 17 milliárd, folyó áron 35-36 milliárd forint. Ha igaz az - és az expo iroda számait idézem -, hogy a minimális megrendezéshez 93,7 milliárd forint szükséges, és ebből a legoptimistább becslések szerint - amelyek egyébként nincsenek alátámasztva -, maximum 20 milliárd forint hozható be - belépődíjakból, nem másból -, és 222 millió forint szponzori hozzájárulásból, akkor a legszerényebb számítások szerint is minimum kétszer annyi állami támogatást kell az expo megrendezésére fordítani, ami még egyszer 36, de ha az a húsz nem jön be, akkor plusz 56 milliárd. Tessék mondani: ezt ki fogja fizetni? - az államháztartás, az államháztartásba befizető állampolgárok adóiból és a vállalkozásokat terhelő befizetésekből. Ez a második tétel.
Senki soha egy pillanatig nem avatta be az országot és a parlamentet abba: hölgyeim és uraim, a 17 milliárd folyó áron 36 milliárd, nem elég, tessék kétszer annyit, háromszor annyit megszavazni, mert ennyi kell az expo megrendezéséhez.
A harmadik ügy, amiben a félrevezetés szándéka tetten érhető: ez fogja meglendíteni a magyar gazdaságot, kihúzni a válságból, segíteni, hogy fellendülő növekedési pályára álljon.
Ha igaz az, hogy költségvetési túlköltekezéssel, az államháztartási hiány növelésével lehet a gazdaságot élénkíteni, akkor ehhez nem kell expo - ezt expo nélkül is meg lehet tenni, valószinűleg sokkal hatékonyabban. Csakhogy a tétel egész egyszerűen nem igaz. Arra a pályára sikerült állítani a magyar gazdaságot az elmúlt négy évben, amelyik összes tartalékát kimerítette, eljutott az eladósodás utolsó korlátáig, és ma ezért vagyunk abban a kényszerű helyzetben, hogy szinte lehetetlen szituáció megoldására kell vállalkoznunk.
Végül, a negyedik tétel: Éppen azért, hogy az expo megrendezése az országban ne váltson ki a területi egyenlőtlenségek növekedését kiváltó vádakat, hogy tehát ne csupán a főváros és az ország nyugati megyéi járjanak jól, egy egyébként pozitív szándékú, de félresikerült országos akció indult, hogy a vidéket is kapcsoljuk be az expóba.
A vidék - valóban fellelkesülve egy ilyen lehetséges gondolat kapcsán - erőket, társadalmi erőket mozgósít, várja a csodát és várja a pénzt, ami ahhoz szükséges, hogy ezeket a rendezvényeket meg lehessen tartani. Nos, miután kiderül, hogy ez a pénz nincs, ez a csoda nem létezik, a csalódás törvényszerű.
Nem beszélek arról - de ezt is felsorolhatnám a félretájékoztatás témái közül -, hogy vajon miért nem beszélt eddig senki az expo utóhasznosítási költségeiről, arról, hogy mi minden vár még ránk akkor, ha ez megtörténik. Vajon milyen nemzetközi tapasztalatok vannak a megrendezett expók után, mondjuk Sevillában, ahol akkor még miniszter úr részt vett. Vajon most mi történik Sevillában, és a spanyol államnak milyen gondokat okoz Sevilla? Nem folytatom tovább, mert még egyszer hangsúlyozom, a részletes vitát nem most, a napirend előtti hozzászólás kapcsán, hanem a parlamenti vitában kell lefolytatni. De félnék attól, hogy egy látványos napirend előtti hozzászólás a közvéleményben azt a látszatot keltené, mintha itt valamiféle koncepciózus gyilkosság áldozatára készülne a kormány és az expót dobná oda áldozati bárányként. Bizony, sajnos, nem erről van szó.
Végezetül pedig, milyen is az a Magyarország-kép, amelyet nekünk ápolnunk kell. Azt gondolom, akkor vagyunk igazán hitelesek, ha reális képet adunk erről az országról. Ne tessék azt hinni, hogy bárki, aki a nemzetközi pénzvilágban, a nemzetközi befektetők körében Magyarországgal kapcsolatban terveket szövöget, ne ismerné pontosan, hogy milyen ennek az országnak a helyzete, gazdaságának állapota.
(15.50)
Többet ártunk az ország jó hírének, ha egyoldalúan és megalapozatlanul rózsaszínű képet festünk arról, ami sajnos, nem rózsaszínű. Katasztrófáról senki nem beszél. Mindenki arról beszél, hogy milyen folyamatokat kell megállítani, hogy elkerülhető legyen a katasztrófa. Mindenki arról beszél, hogy az az egyoldalú költekezés, amelyben nem kis része volt az elmúlt kormánynak, és amely ilyen helyzetbe hozta az országot, az bizony szándékainktól eltérően igen keresletszűkítő politikát követ. Ezt is lesz módunk megvitatni gazdaságpolitika, költségvetési törvénytervezetek kapcsán. Ez a vita azonban tételesen ki fog térni arra, milyen örökséget kaptunk, mivel kell szembenéznünk és milyen megoldási módok lehetségesek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon és balközépen.)
