DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem pártpolitikai, hanem országos érdekű ügyben kértem megszólalási lehetőséget azért, mert Békesi László úr szombati nyilatkozata mélységes megdöbbenéssel és sajnálattal tölt el.
Az a nyilatkozat, amely szerint az expo félretévesztés, blöff, kalandor vállalkozás, sérti méltóságunkat, igazságérzetünket, a parlament mindazon tagjait, akik annak idején kétharmados többséggel döntöttek az expo megrendezéséről, sérti azoknak az érdekeit és érzékenységét, akik szakértőként ez ideig dolgoztak az expo megvalósításáért, belföldieket, külföldieket egyaránt; azokat a vállalkozókat és azokat a magyar lakossági rétegeket, amelyek lelkesen támogatták - nagy kétely gerjesztésig - az expo megrendezésének gondolatát.
Szeretnék nemcsak mint képviselő, hanem mint közgazdász és állampolgár is, a politikai módszertan iránt fogékonyak nevében is néhány gondolatot elmondani arról, hogy egy ilyen minősítés tulajdonképpen hogyan is illeszthető a magyar demokrácia politikai kultúrájába. Nagy megértéssel kell fogadnunk azt, hogy egy régi és új kormánytagnak bizonyos idő szükségeltetik ahhoz, hogy megszokja: az elmúlt öt év során egy és más történt ebben az országban; vannak parlamenti politikai játékszabályok a stílussal kapcsolatosan, az együttműködési-egyeztetési kötelezettséggel kapcsolatosan, nyilatkozattétellel és lépésekkel kapcsolatosan is.
Nem vagyok elbűvölve ettől a most már eléggé nagyszámú esettől, amikor elhangzik egy nyilatkozat, azután történik lépés és egy ígéret, hogy majd később számokkal is igazoljuk, hogy mindez így van. Ez történt. Békesi László úr azt ígérte szombaton, hogy majd számokkal fogja - majd, majd! - igazolni, hogy mekkora félrevezetés is volt az expo. Azt szeretném kérni a türelem jegyében is, hogy a kormányzat a jövőbeni munkastílusában, politikai kultúrájában vegye figyelembe azokat a követelményeket, hogy először tényelemzés, számszerűsítés alapján folyó érveléssel hozzon döntést, alakítson ki állásfoglalást és azután nyilatkozzon, illetve lépjen.
Itt most formai és törvényességi szempontból is történt egy és más: lemondás, a expo lemondása a parlament megkérdezése, szélesebb körű társadalmi párbeszéd nélkül. Ezt mindenképpen sérelmesnek tartom, és meg kell mondanom azt is, hogy az ellenzéki pártokban, úgy hiszem, nagy számban vannak olyanok, akik az ellenzékiséget a konstruktivitás, az ország érdekét szolgáló közös ügyek előreviteleként értelmezik. De így, ilyen stílus mellett ez nem könnyű feladat.
És a másik rész, ha már sérelmekről beszélünk. Mit vél a tisztelt parlament: miként alakul az ország nemzetközi megítélése, a Magyarország-kép akkor, ha arról hallhat a nagyvilág, hogy itt Magyarországon katasztrofális gazdasági helyzet van, kénköves eső, összeomlási veszély, le kell mondanunk az expót - ami amúgy is egy nagy blöff, kalandorság -, mi volt az elmúlt magyar parlament, kalandorok gyülekezete? Ha oda nézek abba az irányba, olyan képviselőket látok, akik maguk is megszavazták az expót. Akkor nem volt kalandor vállalkozás? Nagyon nehéz áldozatokkal, kemény munkával lehet helyrehozni minden olyan szépséghibát, amely a Magyarország-képen kialakul.
Elég kiterjedt nemzetközi szakmai kapcsolataim vannak. Ma már a beszélgetőpartnereim ténykérdésnek fogják fel, hogy Magyarország súlyos válsághelyzetben lévő ország és hivatkoznak kormányzati nyilatkozatokra is. Ezért súlyos árat kell fizetni! Nem várhatunk előzetes kormányzati gazdaságpolitikai elképzelésekben megfogalmazott nemzetközi tőkebeáramlást akkor, ha magunkról hirdetjük fennhangon, hogy milyen válságos helyzetben vagyunk, mekkora szegényház is vagyunk. Ez a jövő alapjainak az aláásása!
És ha már igazságérzetről beszélek, hadd szóljak valamit a gazdasági érdekekről is. Mert ezek a nyilatkozatok azt is sértik. Amikor nem látott, nem bizonyított nagyságrendekről hallunk, arról, hogy mennyibe fog kerülni az expo, akkor el kell gondolkodnunk az igazság nevében, hogy tévedett-e mindaz az ÁSZ vizsgálat, mindaz a miniszterelnök által kiküldött számvevőségi vizsgálat, egymást követő rengeteg szakértői vizsgálat képviselők által, nemzetközi cégek által, amely vizsgálta az expo költséggazdálkodásának vetületeit. És minderről csak annyit hallunk, hogy számaink ugyan nincsenek, nyilvánosan ismertetett, számszerűen megalapozott döntéssel nem rendelkezünk, hogy miért kellett lemondani az expót, de annyit mindenesetre tudunk, hogy ez kalandor vállalkozás és blöff volt. Azért ennél egy kicsit komolyabban kellene venni egy ilyen nemzeti horderejű vállalkozást. Nem lenne szabad ilyen vékony jégen korcsolyázni, és azt állítani, hogy a költségvetési deficit, a fizetésimérleg- deficit oka az expo-megrendezés.
Az expóra eddig - azt hiszem - 12 milliárdot fizettek ki, annak is majdnem a fele jutott a főváros számára. Gondolom, az érintettek nem gondolják, hogy ez káros erőforrás-átcsoportosítás volt. S az összes szerződéses kötelezettségvállalás ez idáig 18 milliárd forint. Mennyi is ez tisztelt Országgyűlés? Az elmúlt négy év költségvetési kiadásainak 2-3 ezreléke. Ez hozta nehéz költségvetési helyzetbe a magyar gazdaságot? Vagy a fennmaradó rész? Kár, és nem szabad ezzel riogatni sem a nagyvilágot, sem pedig a magyar társadalmat. Vagy ha igen, tessék a számokat prezentálni, hogy ez ennyi, ez meg amannyi.
Tehát itt erről szó nincs, de aggályosnak tartjuk nemcsak a módszert, hanem az egyoldalú fiskális szemléletet. Ez ideig csupán kiadásokról hallottunk. Hozamról, bevételről semmit. Az expo lemondása része egy jövedelemszűkítő politikának; egyoldalú fiskális korlátozásnak, ami persze nem új jelenség, mert 12 év óta folyik már a magyar gazdaságban, jól ismert következményekkel. Nagyon jól tudjuk, hogy mennyire alkalmazható ez a jövedelemszűkítő politika egy posztszocialista vagy akár reformkommunista hiánygazdaságban, hiszen egészen másfajta megközelítést kíván az egyensúlykezelés, mint az egyoldalú fiskális korlátozás.
(15.40)
Ennek a szellemében került az expo is az áldozati oltárra. De azért azt tudnunk kell, hogy ennek az expónak a lemondása - habár nem lehetett tőle várni, hogy bőségszaru lesz -, nagyon erősen be fogja szűkíteni a magyar gazdaság s különösen az expóban érdekelt kis- és középvállalkozói réteg mozgásterét.
Mindannyiunkat megfoszt - önkéntes lemondással - egy kitörési esélytől. Lehet - nem zárom ki -, hogy nem tudtuk volna kihasználni ezt a kitörési esélyt, de eleve lemondani róla, eleve letenni a fegyvert, ez bizony nagyon komoly hiba.
Én most arra szeretném kérni a tisztelt kormányzatot, hogy a jövőben azért vegye figyelembe azt az ígéretet, amit korábban tett, hogy országos horderejű dolgokban tényleg folytasson párbeszédet, és ha dönt, lép, nyilatkozik, azt először bizonyító érvek alapján tegye, és ne később igyekezzen bizonyítani - máskülönben nagyon nehéz az ország sorsát alakítani.
Most pedig azt szeretném javasolni - ha már megtörtént az, ami megtörtént, amit nagyon nehezen tudunk megváltoztatni, és az expo ügye most valamilyen sajátos anatómiai állapotban leledzik: tetszhalál vagy klinikai halál állapotában...(Zaj a bal oldalon.)...-: ne tartsuk a gazdaságot és az expo ügyet tovább ebben az állapotban. Hozzon a kormányzat a parlament elé a lehető legnagyobb gyorsasággal egy olyan előterjesztést, amelynek alapján döntenünk lehet felelősséggel, megalapozottan az expo lemondásáról vagy megrendezéséről. Addig amíg ez nem történik meg, addig viszont az expo-munkálatokat folytatni kellett volna vagy kell. Veszély a késlekedésben van.
Én kérem a kormányzatot, hogy a jelenlegi helyzetben mentsük legalább a fejsze nyelét, és sürgősséggel vitassuk meg az expo-kérdést.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
