DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban nem szeretném, hogy ezt a vitát most folytassuk le, amelyik a gazdasági csomagtervtől a pótköltségvetésen át az expóig fog terjedni, gondolom, az egész őszi ülésszak nagy részén. Azonban azt hiszem, nem szállhatnak el a levegőbe olyan szavak és olyan megállapítások, amelyek azonnali reflexiót nem igényelnek. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Kádár Béla napirend előtti felszólalása nem alapvetően mély számszaki elemzésbe való bemenetelre szólt, hiszen ilyen számszaki elemzést nem volt szerencsénk egyelőre a kormánytól kapni, csak a saját ismereteinkre támaszkodhatunk, amelyek homlokegyenest ellentmondanak annak, amit a pénzügyminiszter úr most megjelenített. Ezért mi alapvetően csak a stílust kértük számon egy felelős törvénnyel szemben, amelyik él, és amelyet egy felelős parlament hozott. A blöff és a kalandorpolitika alkalmazása a mindig működő parlament lebecsülését jelenti, mert semmi garancia nincs arra, hogy egy következő választás alkalmával más pártok kerülve újra kormányra, majd ennek a parlamentnek törvényeit fogják blöffnek és kalandorpolitikának tekinteni. Ezt nem engedhetjük meg se azon az oldalon ülve, se ezen az oldalon ülve.
Az alapvető tiltakozásunk tehát annak a minősítésnek szólt, amelyik számok nélkül, megalapozottság nélkül, meg kell mondanom, igenis, megítélésünk szerint egy koncepciós döntésnek a megalapozására épült összességében. Sajnos, azt látjuk, hogy a kormányzat számos kérdésben azt a politikát folytatja, hogy előbb kimond valamit és a magyarázatot hozzá kéri. Itt kifejezetten ezzel állunk szemben. Én tisztelettel megkérdezem indulat nélkül azokat a képviselőtársaimat, akik az előző parlamentben is itt ültek ellenzéki padsorokban, mit műveltek volna akkor a kormánnyal, ha egy államigazgatási eljárás nélkül egy államtitkári értekezlet javallata ellenére és a megalapozatlanságának véleményével kormányülésre tűz egy előterjesztést és azt letárgyalja az egész államigazgatással ezzel szemben. De mit csinált volna akkor, ha az Antall-kormány kiküld a saját kormányából egy ad hoc bizottságot, amelyik egyértelműen megállapítja, hogy ezek a számok és ellenvetések nem valósak és az expo megrendezhető, ha nem illik a koncepcióba, akkor lesöpörjük az asztalról a saját ad hoc bizottságunkat is?
Végül nagyon röviden kellene szólnom a négy pontból tényleg csak addig a mértékig, ameddig most, és nem a parlamenti egyéb gazdasági vitában. Attól tartok, és én most szeretném azt mondani, hogy a félrevezetés szót azért nem szeretném használni, mert ebben sem kívánom minősíteni a tisztelt pénzügyminiszter úr felszólalását, én csak vélelmezem, hogy pillanatnyilag nincs az adatok birtokában. Nem félrevezetni akart, csak bizonyos zavarok vannak, úgy látszik, a kommunikációban.
Szeretném mondani, hogy a vállalkozási alapban a szóval való játék egy furcsa dolgot takar. Vállalkozni igaz, hogy a vállalkozók szoktak, de a vállalkozói körből magát az államot sem lehet kirekeszteni, és ha Békesi László végignézte azt az üzleti tervet, amit egyébként nem Pataky Etelka, nem a magyar kormány, hanem az amerikai Bechtel cég csinált, akkor teljesen világos, hogy az expo maga 100 százalékig vállalkozási, mert az expóra jutó 36 milliárdos költség megtérül. Tessék megnézni, az egész bankvilág felülvizsgálta és a megtérülés megvan. Mindaz, ami a 36 és a 93 között van, olyan, amire a kormány is azt mondja, hogy meg akar valósítani, mert ennek döntő hányada fővárosi, infrastrukturális beruházás, ami ettől nem áll le, a döntő másik része az az egyetemfejlesztés, amelyik egyébként szintén megvalósul, maga az expo területén folyó teljes építkezés, a leendő bérleti díjakból, a leendő kiállítóktól, a látogatóktól és az egész ügyből egy nullszaldós terv, tehát ami a kerítésen belül van, az az expo vállalkozási, csak egy van, ma kell fizetni, és 96-97-ben térül vissza. Én még nem láttam olyan beruházást, ahol előbb jelentkezik a profit és azután a beruházási költség. Ennyit nagyon röviden erről. (Taps a jobb oldalon.)
Én azt hiszem, hogy a válságból való kihúzásról csak most egyet, majd tételesen fogunk erről beszélni. Én elhiszem, hogy egy gazdaság állapotára egy stacionárius állapotszám nagyon sok mindenre felvilágosítást ad. Azonban azt hiszem, hogy egy gazdaság állapotát egy folyamatban kell tekinteni: a tegnap, tegnapelőtt, és ebből egy kiszámítható holnap, hogy mi lesz. Nos, ha ilyen szempontból nézzük, és ezt tételesen fogjuk mutatni, nem lehet a gazdaságnak még a folyó fizetési mérleg vonatkozásában sem olyan mutatóját találni, amelyben tavaly szeptember-október óta ne mindenütt és folyamatosan a javulás tendenciái mutatkoznának. (Taps a jobb oldalon.)
Igen, majd annak idején számszerűleg minden számot tudunk. Én nem koncepciósan beszélek. Tehát egész egyszerűen nincs egy olyan határozó, amelyik nem a mai szám szerint rossz, egy holnapihoz képest rosszabb, hanem amelyik a tegnapihoz képest nem jobb. És ha ilyen szempontból nézzük, akkor az a félelmem, hogy az a gazdasági terápia, amit a válságból való kilábalásra a kormány nagyjából már megjelenített, és bár előttünk még nincs minden anyag, de a kormányülések anyagaiból és a sajtónyilatkozatokból kiderül, valami olyasmi, ami a választási küzdelem előtti pártprogramok kidolgozása időszakában való konzekvenciából származik. Elnézést, nem vagyok orvos, de szenvedő alanya voltam négy évtizeden keresztül egy allergiás betegségnek. Az allergia azt jelenti, hogy a szervezet hibásan van kódolva, egy nem valódi toxikus fertőzésre antitoxint termel az ember szervezete, és ettől lesz beteg. Ha egy nem valós gazdaságpolitikára mint állapotra egy olyan terápiát csinálunk, amelyik valóban nem arra a fertőzésre, nem arra a toxikus bajra akar megoldást keresni, akkor ez a terápia lesz a méreg, amelyik mint egy allergiás szervezetet a magyar gazdaságot tönkre fogja tenni. Ezért tehát én azt hiszem, hogy nem utóhasznosításról, inkább előhasznosításról van szó. Ezekről a tételekről nem most kell vitatkoznunk, csak azért említettem, mert szóba került, hanem tételesen a gazdasági csomagtervnél.
Én egyet azért, megerősítve Kádár Béla napirend előtti felszólalását, tisztelettel kérek: mielőtt valamit megvitatunk, mielőtt egy érvényben lévő törvényt módosítunk, ne minősítgessük egymást, hanem adatok alapján vitassuk, és utána meg lehet állapítani, hogy kinek a minősítő jelzője milyen lehet annak a vitának előkészítettsége, ismeretanyaga és a döntés figyelembevételével. (Taps a jobb oldalon.)
