DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg és feltehetőleg még legfeljebb szeptember közepéig hatályos jelenlegi Házszabály a 8/1989. OGY-határozat értelmében rendkívüli ügyben lehet napirend előtti felszólalásra kérelmet előterjeszteni.
Az ügy, amelyben én ezt a rendkívüli kérelmet előterjesztettem, az egy héttel ezelőtt a hajnali órákban Vass Kiss Előd öngyilkosságának a tényével kapcsolatos, amelyet a rendőrség legalábbis ilyenként zárt le. Én úgy gondolom, hogy önmagában egy haláleset, egy 24 éves fiatalember halálesete feltétlenül rendkívüli, de ha alapos ok merül fel annak a feltételezésére, hogy ez a haláleset nem biztos, hogy öngyilkosságnak fogható fel - bár ismétlem, a rendőrség ekként zárta le az iratokat -, hanem felmerül a gyilkosság, sőt a politikai gyilkosság lehetősége is, akkor én úgy gondolom, ez a Ház nem mehet el szótlanul a szóban forgó ügy mellett.
Legyen szabad külön kiemelnem, hogy Vass Kiss Elődöt 19 éves korában az úgynevezett zetelaki és oroszhegyi esettel kapcsolatos, magyarok ellen indult koncepciós perek kapcsán ítélték el. 19 éves korában 18 év szabadságvesztés börtönbüntetésre ítélték, amelyből több évet valami elképesztően szörnyű helyzetben, olyan középkori állapotok között töltött le, amellyel kapcsolatban elég, ha arra utalok, hogy három évig a szabad levegőre sem vitték a cellájából. Én úgy gondolom, ehhez kommentárt fűzni nem kell. Ezek után a nemzetközi közvélemény hatására egy valóságos nemzetközi akció eredményeként szabadultak azok a fiatal emberek, akikkel ez a szörnyűség előfordult.
Igen sokunkban, és köztük a Független Kisgazda Párt országos képviselőcsoportja frakciójában és elnökségében is, de a Szent István '94 határon túli magyarság 1991. augusztus 18-19-én megtartott kétnapos konferenciáján részt vevő, lényegében az egész határon túli magyarság különböző szervezeteinek vezetőit is felvonultató tanácskozás döntő többségének, köztük az emigráció jeles képviselőinek, és a nemzetközi jog kiváló képviselőinek, akik ezen a tanácskozáson megjelentek, 1994. augusztus 20-án a Szent István-körmenet utáni Független Kisgazda Párt-i fogadáson, majd a tüzijátékot követő megbeszélés kapcsán az a meggyőződése alakult ki, amikor is a Független Kisgazda Párt meghívására Vass Kiss Előd is részt vett ezen az ünnepségen, és az itt lévő magyarok közül még ketten, hogy ezek a sokat szenvedett magyar gyerekek reménykedéssel tekintenek a jövőbe, bár igaz, hogy az eddigi bánásmód semmilyen reménykedésre okot nem szol- gáltatott, hiszen a letelepedési engedélytől kezdve a munkavállalási engedély meg nem adásáig, addig, hogy bizony, ha valaki meg szeretett volna élni, akkor ki kellett mennie a Moszkva térre, ahol olyan emberkereskedők kezeibe kerültek, akiket legfeljebb csak a marrakechi rabszolgavásár ilyen jellegű tevékenységet folytató személyiségeihez lehetne hasonlítani.
Szóval ők ettől a sanyarú sorsuktól eltekintve, miután a Független Kisgazda Párt vezetőivel, az emigráció tagjaival, és sok más jelenlévő jelentős magyar személyiséggel beszéltek; de ne csak a Független Kisgazda Pártról beszéljek, hiszen a Demokrata Fórum részéről Csapody Miklós képviselőtársunk is részt vett ezen a fogadáson, és Csapody Miklós képviselőtársunkkal is külön tárgyalt Vass Kiss Előd éppen a jövője érdekében, szóval bennünk, valamennyiünkben az a meggyőződés alakult ki, hogy itt szóba sem jöhetett az öngyilkosság kérdése, hiszen ennek a fiatal embernek komoly tervei voltak, elképzelései voltak. A jelenlévő jelentős személyiségek közül többen felajánlották Vass Kiss Elődnek és a jelenlévő magyaroknak, hogy az ügyüket figyelemmel kísérik; különböző konkrét segítségeket ajánlottunk fel. Ilyen körülmények között azt kell mondjam, hogy a politikai élet jelentős személyiségeinek személyes meggyőződése ellentétben áll azzal a ténnyel, amelyet a rendőrség megállapított, nevezetesen, hogy itt öngyilkosság történt.
(15.10)
Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a hét magyar fiatalemberből, akiket koncepciós per kapcsán elítéltek, rövid időn belül most már ketten lettek öngyilkosok - hiszen a most öngyilkosnak minősített Vass Kiss Elődön túlmenően a kiszabadulását követően még egy magyar állítólagos öngyilkosságot követett el, nevezetesen Karsai László Zetelakáról -, úgy gondoljuk, érdemes egy parlamenti visszatekintés kapcsán erre az ügyre kitérni, hiszen az egész magyarság szégyene lenne, ha elmennénk az eset mellett anélkül, hogy ezen a szinten ne foglalkoznánk az állítólagos öngyilkosságokkal.
Konkrétan arról van szó, hogy az említett eseten túlmenően többen látták Vass Kiss Elődöt 1994. augusztus 22-én, a hajnali órákban bekövetkezett halála előtt gyanús külsejű, román állampolgárságú személyekkel a Déli pályaudvar sörözőjében, söntésében sörözgetni, italozni. Az tény, hogy halála pillanatában nem lehetett fellelni a hajnali órákban már félig kihűlőben lévő Vass Kiss Elődnél az iratait és azt a jelentős készpénzt, amely korábban nála volt. Ezekre a kérdésekre a rendőrség semmiféle magyarázatot nem adott, hanem lezárta az ügyet öngyilkosságra való hivatkozással.
A Független Kisgazdapárt frakciója természetesen nem azt mondja, hogy "Tisztelt Ház, itt nem öngyilkosság volt, hanem gyilkosság". Hanem azt: ha egyszer ilyen körülmények merülnek fel, és ha egyszer igaz az, márpedig igaz, hogy igen jelentős román személyiségek; továbbá a rádió, a televízió, a médiumok az 1994. július 15-én megtartott nemzetközi sajtótájékoztató óta - amikor is a koncepciós perben elítélt magyarok ügyében tárták fel a tényeket - olyan hadjáratot folytatnak a magyarság ellen, ahol a legelképesztőbb, vad, durva kirohanásokat intézik a magyarság ellen, egyetlenegy hivatalos tiltakozás ebben az ügyben el nem hangzott, noha még a román igazságügy-miniszter is ilyen hangnemet használt a szóban forgó fiatalemberek ügyében. Ezek után következett be immáron hét fiatalember közül a második öngyilkossága, akkor, amikor kevéssel előbb, 25-26 órával a történtek előtt legalább 30-40 jelentős politikus tárgyalt ezzel a fiatalemberrel, aki tele volt reményekkel.
Ilyen körülmények között egy nyomozást lezárni anélkül, hogy mondjuk az idegrendszerre vonatkozólag olyan boncolást végeztek volna el, amelyet, úgy tudom, az RMDSZ platform képviselői közül Katona Ádám kifejezetten kért, s amely esetleg kitért volna arra a tényre - hiszen van szakvélemény, amely arra utal, hogy ezek a fiatalemberek olyan kezelésen estek át a szörnyű börtönviszonyok és ügyészségi, rendőrségi kihallgatások közepette, amely esetleg a későbbi életükre kihatással lehetett, akár akként is, hogy a magatartásukat arra ösztönözték, hogy egy ilyen helyzet álljon elő - anélkül, hogy a méregvizsgálatokat elvégezték volna, anélkül, hogy ennek a politikai gyilkosság keretein belül elképzelhető összes vonatkozását megvizsgálták volna, ez - ne tessék haragudni a kifejezésért, igen tisztelt Ház - úgy gondolom, az egész magyarság szembeköpése.
Tudniillik ha egyszer egy magyar fiatalember, adott esetben Vass Kiss Előd ilyen szörnyű szenvedések után elhatározza magát arra, hogy a hazához fordul, hazamenekül, védelmet kér a hazától, akkor, ha ez a fiatalember a hazában olyan helyzetbe kerül, hogy az élete kioltódik, az élete lángját valaki kioltja; akár ő maga, akár idegen, akárki, az élete kioltása mégis elvitathatatlanul összefüggésben van az ő magyarságával, akkor annyit minimálisan elvár a Független Kisgazdapárt parlamenti képviselőcsoportja, hogy tessék ezt az ügyet kivizsgáltatni!
Kérem, én kimondom: igen sokan gondolunk arra, hogy ha ezt az esetet nem fogják kivizsgálni, akkor majd holnap azt fogják hallani, hogy Torgyán József akasztotta fel magát vagy Kávássy Sándor vagy Maczó Ágnes vagy bárki... (Zaj.) Egyszerűen megengedhetetlen az, hogy egy ilyen helyzet alakuljon ki ebben az országban.
Úgy gondolom, az egész világon, ha egyszer az önhibáján kívül a határon kívülre került állampolgár az anyaországához fordul, attól segítséget szokott kapni. De gondoljanak arra, hogy mi segítséget kaptak ezek a magyar állampolgárok? Segítségnek lehet azt nevezni, hogy nem kapják meg a személyazonosságit? Segítségnek lehet azt nevezni, hogy nem kapják meg a letelepedési engedélyt? Segítségnek lehet azt tekinteni, hogy nem kapják meg a munkavállalási engedélyt? Segítségnek lehet azt tekinteni, hogy úgy bánnak velük, mint a kutyákkal, hogy rendszeresen a rendőrség zaklatásainak vannak kitéve, hogy ellehetetlenült körülmények között reménykednek abban, hátha ez az ország mégis ad valamilyen segítséget?
Igen tisztelt Ház! Arra gondolok, hogy amióta világ a világ, a menedéket kérő emberek mindig kaptak menedéket, az idegenek is. Volt aki úgy, hogy megfogta a sátorrudat és már sérthetetlenség illette meg, volt aki a templomba menekült és akkor a templom adott neki oltalmat. De egy valamirevaló civilizált, kulturált állam a saját állampolgárainak mindig védettséget adott. Már a miniszterelnöki expozéra reflektálva elmondottam, hogy például Izrael államban a világ bármely részén élő zsidókat megilleti az a jog, hogy "ollézzanak", hazatérjenek.
A mi Vass Kiss Elődünk hazatért, de hogyan fogadták őt? Úgy, hogy nem kapott munkaengedélyt, nem kapta meg azokat a jogokat, amelyeket felsoroltam. Mégis úgy gondolom, hogy Vass Kiss Előd, ha nem is "ollézott", de hazatért. Hazatért örökre és a mi kötelességünk, hogy kivizsgáljuk: ez a haláleset hogyan következett be. Ha élete lángját azok a magyar nemzettel szemben gyűlöletet izzítók oltották ki, akik most például Romániában nap mint nap gyűlöletet keltenek a magyarsággal szemben, akkor a Független Kisgazdapárt frakciója elvárja az MSZP-s, az SZDSZ-es képviselőktől is, a Ház minden egyes tagjától, hogy rendeljünk el az ügyben olyan vizsgálatot, amely úgy deríti fel a tényeket, hogy az valamennyiünk számára megnyugtató legyen.
(15.20)
De ettől függetlenül - még egy mondatot engedjenek meg nekem - lehet, hogy az lesz a vizsgálat lezárásának az eredménye, hogy Vass Kiss Előd öngyilkos lett -, de az én szememben ez az ügy nem öngyilkosság! Ez az ügy semmiképpen nem lehet öngyilkosság, mert Vass Kiss Elődöt meggyilkolták! Csupán az a kérdés, hogy ki gyilkolta meg. Ugyanis meggyilkoltathatta őt a Securitate, mint azt nagyon sokan gondolják, de lehet, hogy a Securitatét ilyennel most nem kell vádolni, mert nem a Securitate gyilkoltatta meg. De ha nem a Securitate gyilkoltatta meg, akkor a mi közömbösségünk gyilkoltatta meg! Mert fordulhatott hozzánk Vass Kiss Előd, Kerényi, bárki más a magyarok közül, senki ebben az országban eddig semmiféle védelmet nem kapott!
Én, igen tisztelt Ház, arra kérném Önöket, hogy tekintsük át közösen ezt az ügyet. Nem azt mondom, hogy a kormánykoalíciót terheli ezért a felelősség, de legalább annyira minket, ellenzéket, mert nekünk ezt már sokkal korábban, sokkal határozottabban fel kellett volna vetni. Ha valaki ezért hibáztatható, akkor csak az ellenzék hibáztatható, hogy ezt a kérdést eddig nem hozta a Ház elé.
Most itt van valaki, aki hazatért - de a hazatérése nem úgy sikerült, ahogy ő szerette volna. Én arra kérem Önöket, ezt az esetet használjuk ki arra, hogy az egész magyarság kérdését, a határon túli magyarság kérdését tekintsük át, és ne államszerződésekkel próbáljuk a helyzetüket még inkább ellehetetleníteni, hanem először teremtsük meg azokat a jogokat, amelyek meg kell, hogy illessék a magyarságot a határon túl és a határon belül is; s ha ezek a jogok meglesznek Magyarországon, akkor követelhetjük, hogy legyen meg a határainkon kívül is. S ha ilyen jogok lesznek, akkor úgy gondolom, ha tudnak ollézni a világba szakadt magyarok, ha nem, itt mindig az anyaország szeretetével fogjuk őket fogadni.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
