DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Már Hack Péter bizottsági elnök a bevezetőjében szólt róla, de magam is szeretném hangsúlyozni, hogy minden törvényhozó testület életében igen nagy jelentőséggel bír saját működésének szabályozása, a szabályozás esetleges módosítása, főképpen pedig új szabályzat alkotása. Kiemelten fontos ez a tevékenység a demokratikus törvényhozó testületek, így a magyar parlament életében is.
Nem kívánok hosszú történelmi áttekintést adni a Ház szabályzatának fejlődéséről, mindazokról az állomásokról, amelyek ezt az utat jelzik, mindössze arra kívánok rámutatni, hogy a rendszerváltást követően az új parlament, annak vezetői és a parlamenti pártok valamennyien jelentős erőfeszítéseket tettek az új szabályzat megalkotása érdekében. Több tervezet készült el, amelyek már igyekeztek figyelembe venni az új működés követelményeit, mindazokat a jelentős elvárásokat, amelyeket a rendszerváltás törvényszerűen hozott magával.
Itt - tisztelt Országgyűlés - nem kívánom ezeket részletezni, hiszen Dávid Ibolya képviselőtársam rendkívül elemző módon mind a négy fontosabb módosításról szólt, felsorolva mindazokat az intézményeket, amelyek egy-egy jelentős lépéssel segítették elő a Házszabályzat alakulását.
(18.10)
Meggyőződésem tehát, hogy a korábbi évek alkotó erőfeszítései nélkül ma nem lenne előttünk ez a tervezet, amelyet, és ezt a tényt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hat párt előterjesztőinek neve fémjelez. Az egy teljesen más dolog, hogy itt a vitában kiderül az, hogy ez a hatpárti konszenzus nem is volt olyan teljesen egyértelmű és nem is volt olyan teljes, mint ahogy arra az előterjesztés benyújtásakor maguk az előterjesztők vagy az előterjesztők jelentős része gondolt. Gondolok itt arra, hogy olyan intézmények is vita tárgyává kerültek az általános vita során, amelyekben úgy gondoltuk, hogy az a bizonyos konszenzus megszületett, de hát mindegy, amíg valamiről érdemi, építő jellegű vita van, addig legyen vita.
Az alkotmányügyi bizottságban a Házszabály általános vitára bocsáthatóságának tárgyalása során felvetődött, hogy ki vagy kik, a kormánykoalíciónak vagy az ellenzéknek érdeke és érdeme ez a bizonyos hatpárti konszenzus, vajon ki és kiknek tett engedményeket, és ki kivel vagy kikkel szemben alkalmazott gesztusokat.
Tisztelt Országgűlés! A bizottsági vitában és most is elvi éllel kívánok rámutatni arra, hogy a kérdés így fel sem vethető. Ugyanis nem a kormánykoalíció és nem az ellenzék érdeke motiválta kizárólag a konszenzus létrejöttét, hanem valamennyiünk jól felfogott és végre, úgy érzem, mindenki által felismert érdeke, az ország, a magyar társadalom és természetesen a parlament érdeke, amely a gyorsabb, elmélyültebb, szakszerűbb törvényalkotást hivatott elősegíteni.
Az előttünk lévő határozattervezet, túlzás nélkül állítom, rendkívüli teljesítmény, kiemelkedő kodifikátori munka eredménye, messzemenően alkalmas a termékeny vitára.
Ezzel szemben elhangzott az egyik parlamenti frakció vezetője részéről vezérszónoki felszólalásában, hogy a tervezet hevenyészetten összevágott, szó szerint.
Tisztelt Országgyűlés! Én két szempontból vitatom ennek a megállapításnak a helyességét. Egyrészt azért, mert szerény véleményem szerint és megítélésem szerint ennek a valóságtartalma vajmi kevés, hiszen a másik öt vezérszónoki hozzászólás éppen ellentétesen minősítette ezt a tervezetet. Így csak utalni szeretnék Gáspár Miklós képviselőtársam hozzászólására, aki nemzetközi összehasonlításban is jónak tartotta a tervezetet, de Trombitás Zoltán, aztán Szigethy István, Bihari Mihály, Dávid Ibolya mint vezérszónokok, továbbá az azóta felszólalt Salamon László képviselőtársam is összességében elfogadóan és elismerően nyilatkozott erről a tervezetről. Tehát ilyen hevenyészetten összevágottnak nem minősítette azt.
Most miért foglalkozom én ezzel? Megmondom őszintén, nem tetszik nekem ez a hangnem. Nem tetszik az, hogy embereknek, parlamenti bizottságoknak és az elmúlt parlament négy éve dolgozó volt alkotmányügyi bizottságának vagy az ezzel foglalkozó különbizottságának működését, de a most hónapok óta ezzel foglalkozó képviselőtársaink által összeállított tervezetet ily módon meglehetősen pejoratív jelzővel illetik. Most mondom, a valóságtartalma miatt nem.
A másik pedig: szerény véleményem, ha nem értenek vele egyet, majd vitatkozzanak vele, szerintem nem méltó ez a Ház szelleméhez.
Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító indítványok, amelyek egyébként elsősorban technikai jellegűek voltak, míg az ezeken túlmutatók tekintetében, amelyek lényegesen kisebb számúak az előzőeknél, a konszenzus ismét megteremthető, és ez már jelentős részben meg is történt. Hiszen éppen az előbbi Hack Péter-Salamon László-beszélgetésből, mert nem nevezem én ezt vitának, ebből a beszélgetésből vagy szóváltásból derült az ki, hogy igenis a konszenzus érdemi kérdések tekintetében is létrehozható, és már részben létrehozásra is került. Remélem, hogy ez a körültekintően elkészített tervezet hamarosan elfogadásra kerül és mielőbb hatályba lép, hiszen az a célszerű, hogy az őszi rendes ülésszak kezdetén ez már alkalmazható legyen.
A bizottsági vitában Szabad György képviselőtársam többek között azt fejtette ki, hogy ő maga is a tervezet gyors elfogadásának híve, azonban óvott attól, hogy az elfogadása a fény sebességével történjék, hanem a gyorsvonat sebességét jelölte meg. Teljes egészében egyetértek ezzel. De én azért azt kérem, hogy ezt a gyorsvonati sebességet ne a magyar, hanem inkább a francia vagy a japán gyorsvonatok sebességéhez hasonlítsuk.
Tisztelt Országgyűlés! Biztos vagyok abban, hogy az imént igen elismerően méltatott tervezet sem tökéletes és nem fog az idők végeztéig funkcionálni. Ez is, mint minden, nyilvánvalóan felülvizsgálatokat és korrekciókat fog igényelni. Különös tekintettel kell lennünk arra is, hogy számos olyan intézményt kíván meghonosítani a javaslat, amely újnak minősül, hiszen ezek közül számos magyar előzménnyel nem is rendelkezik. Gondolok itt többek között az időkeretben történő tárgyalás intézményére, a kérdések és a feleletek órájára, a napirenden kívüli hozzászólásokra, a parlamenti vizsgálóbizottság és a politikai vitanap tartásához szükséges egyötödös támogatottság bevezetésére, valamint a parlamenti döntéshozási folyamatot külömböző módon és különböző mértékben befolyásoló egyéb változásokra.
Mindezek hatása ma még becsülhető, biztonsággal azonban nem prognosztizálható. Éppen ezért már most jelzem: csatlakozom azokhoz az indítványokhoz, amelyek azt célozzák, hogy egy év, esetleg hosszabb, vagy intézményenként eltérő idő eltelte után vizsgáljuk felül a működés gyakorlatát, és az ott észlelt tapasztalatok elemzése alapján végezzük el a szükséges korrekciókat. Az imént jelzett bizonytalansági tényezők azonban ne eredményezzék azt, ami néhány módosító indítványban szerepel. Érleljük tovább a tervezetet, van hatályos Házszabály, nem kell az elfogadással sietnünk és így tovább, és így tovább. Gondolom, az általános vita során elhangzottak, ehhez kapcsolódva az általam elmondott szerény érvek alapján is a téma szempontjából most igen kedvező parlamenti politikai légkörben az új szabály mielőbb elfogadásra kerül, valamennyiünk örömére, az egész ország érdekében. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
