G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKGP): Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Házszabállyal kapcsolatos észrevételeimet kizárólag szakmai szempontok alapján csoportosítottam, hogy a szakértelem kerüljön előtérbe. Azok az új elemek, melyek bekerültek a tervezetbe, illetve azok, melyek nem kerültek bele, egyértelműen a parlamenti képviselők döntő többségének háttérbe szorítását célozzák meg. Én is azon a véleményen vagyok, mint ahogy az indoklásban többször elhangzik, hogy az Országgyűlés tekintélyét helyre kell állítani, s a munka hatékonyságának a növelése a cél.
(18.20)
Ám a hatékonyságot nem a képviselők háttérbe szorításával kellene növelni, s a tekintélyt nem törvénytelenség legalizálásával kellene helyreállítani.
Már a tervezet elején tisztázatlan az egyik leglényegesebb kérdés, az Országgyűlés elnökének megválasztása. Erről személyektől függetlenül szólok. A 11. §-ban a következő olvasható: "Az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai vezetőinek javaslata alapján, titkos szavazással megválasztja az Országgyűlés elnökét." Emlékezhet mindenki, hogy 1990-ben azért lett kormánypárti a parlament elnöke, mert a köztársasági elnököt egy paktum által a legnagyobb ellenzéki párt adta, kiiktatva ezzel az elnökválasztás népjogát.
Felmerül a kérdés: ha most is a kormányzópárt adta a házelnököt, akkor a köztársaság-elnöki pozíciót átadják-e esetleg a legnagyobb ellenzéki pártnak? Vagy ha közvetlen elnökválasztás lesz, ahogy a szocialista párt választási ígéreteiben szerepelt, akkor is a kormánypárt adja-e a házelnököt hosszú távon, vagy felmerülhet annak a lehetősége, hogy a legnagyobb ellenzéki párt tehet javaslatot a házelnök személyére, hogy a kormány ellenőrzése a parlament által még erősebb, még hatékonyabb legyen.
Ezek tisztázandó kérdések. S ha stabil Házszabályt akarunk, ezzel részletesebben kellene foglalkozni, hogy a jövendőben ne legyenek bizonytalanságok.
Helyesen állapítja meg a tervezet, hogy a képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. S képviselői tevékenységükre nézve nem utasíthatók. Épp a napokban értesülhettünk arról, hogy a szocialista párt gyulai frakcióülésén a képviselők képviselői tevékenységükre nézve utasítást kaptak, hogy miről nem nyilatkozhatnak a nyilvánosság előtt.
Rögzíteni kellene, hogy a frakciók képviselőik tevékenységére nézve Házszabály-ellenes utasításokat, döntéseket hozhatnak vagy nem hozhatnak.
A 13. § (4) bekezdésében az áll, hogy a képviselő köteles képviselői tevékenységét az alkotmánynak és a törvényeknek megfelelően végezni, valamint a Házszabály előírásait megtartani. Itt nagyon súlyos ellentmondást érzek. Hiszen ha a képviselő a törvényeket megtartja, amelyek egyenlő jogokat biztosítanak minden képviselő számára - visszautalnék itt a képviselők választásáról szóló törvényre -, akkor a jelenlegi Házszabály-tervezetet sérti meg. Ha a Házszabályhoz tartja magát, akkor a törvénytelenséget legalizálja, mert elismeri az egyenlőtlenséget. Hogy miért, arra hamarosan rátérek.
De előbb még egy nagyon érdekes dologról szólnék. A 44. § (1) bekezdésében olvashatjuk, hogy a képviselő az országgyűlés szavazásain köteles megjelenni. Nagyon helyénvaló e megállapítás. Néhány sorral lentebb, a 45. § (4) bekezdésében az áll, hogy a kormány tagja vagy helyettesítésre jogosult személy akkor is köteles részt venni az Országgyűlés ülésén, ha a napirenden levő törvényjavaslat, határozati javaslat vagy jelentés az ő feladatkörét érinti. Ez is helyes.
Ám amíg a képviselő igazolatlan hiányzását alapdíj megvonásával bünteti, addig a kormány tagját vagy helyettesét igazolatlan mulasztás esetén nem szankcionálja.
Tehát éppen akit ellenőriznie kellene, azzal szemben nem rendeli el igazolatlan mulasztás esetén az anyagi javak arányos megvonásának kezdeményezését. Pedig az volna kívánatos, ha a kormány tagjai vagy helyettesei igazolatlanul hiányoznak, akkor azt le kellene vonni arányosan a bérükből, hogy a parlament tekintélye helyreálljon.
Az is teljesen logikátlan, hogy csak a szavazással kapcsolatosan ilyen szigorú a tervezet. Hiszen a képviselőnek más tevékenysége is legalább ilyen fontos. Például a választókkal való szoros kapcsolattartás, vagyis a népképviselet.
Olyan ez, mintha egy iskolában mindegy lenne, hogy a diák bejár vagy nem jár be. Csak az lenne a fontos, hogy a dolgozatírásnál ott legyen. Ám ott sem kell gondolkodnia, mert megkapja a feladatmegoldások kódjait, a sillabuszokat, csak kitölti annak rendje-módja szerint és mehet. Így nevelődik fel majd egy szép, nagy, tájékozatlan, buta nemzedék, amellyel úgy játszadozhatnak, mint macska az egérrel.
De az is teljesen elhibázott passzus, hogy a képviselők büntetés-végrehajtásának szabályait a házbizottság állapítja meg. Ugyanis a képviselő nem a házbizottságnak tartozik felelősséggel, hanem a választóinak. S itt épp ez a felelősség van fátyol mögé rejtve. Mert ha kimondjuk, hogy a képviselő a választóknak felelős, akkor felmerül a kossuthi elveken nyugvó visszahívhatósági jog, vagyis a társadalom ellenőrzésének garanciális lehetősége.
A Házszabály egyik neuralgikus pontja a napirend előtti felszólalások kérdése. Ugyanilyen formában már egyszer a Ház elé került 1992-ben, csak akkor Orbán-doktrína volt a neve. A Ház akkor teljesen jogosan utasította el ezt a felvetést, elismerve az általam is elmondottakat, hogy ez ebben a formában törvényellenes, antiliberális és diszkriminatív.
A javaslat most is változatlanul áll előttünk. Mitől lenne tehát törvényesebb? Ha a képviselőket a törvény szerint azonos jogok illetik meg, akkor nem csinálhatnak belőlük sakkfigurákat, ahol a paraszt csak egyet léphet, a futó pedig mozoghat négy irányban.
Itt nem az a kérdés, hogy napirend előtt lehet-e szólni vagy sem, hanem az, hogy több mint 370 képviselőt másodrangúvá alacsonyítanak hat frakcióvezetővel és a kormány tagjaival szemben. Miért lenne más minőségű, több jogosítványa néhány képviselőnek a többséggel szemben, ha a törvény azonos jogokat határoz meg. Mert miért ne mondhatná el rendkívüli ügyben, napirend előtt az adott körzet képviselője, aki történetesen most szocialista, hogy miért nem kapnak fél éve fizetést a berettyóújfalui munkások? Hiszen annak is van szája, s történetesen nem a frakcióvezetőre kíváncsiak napirend előtt a körzet választói és nem is a frakcióvezetőn fogják számon kérni, hogy szólt-e vagy sem. Vagy ha a frakcióvezető más helyett mondja el, kivételezett helyzetében a rendkívüli felszólalást, akkor bizony a szellemi eltulajdonítás kivételezett esete áll fenn, amelyet szellemi tolvajlásnak is mondhatnék. Kettészakad a parlament, lesz néhány kivételezett, s a több mint 300 képviselő szót emelhet rendkívüli ügyben, fáradtságos munkanap után az esti sötétségben. Ez pedig nem jogegyenlőség, pláne nem liberalizmus.
Úgy tűnik, hogy a Fidesz után most az SZDSZ-es spanyolcsizma szorongatja a kormányzópárt képviselőinek lábait és mintha a csizma akarná léptetni a lábat. (Derültség.) De ez így is, úgy is törvénytelen. Tehát javasolom, hogy vagy senki ne szólalhasson fel napirend előtt, vagy olyan szabályt kell hozni, amely más módon tartja mederben a rendkívüli felszólalásokat, de képviselő és képviselő között különbséget ne tegyenek. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Így van!)
Bevezethető egyébként olyan szabályozás is, hogy a napirend előtti felszólalásokat egyénileg és összességében is normális időkeretbe foglalják. Csak egyetlen példát mondok: egy adott napon csak egy-egy frakció egy-egy képviselője szólalhatna fel, mondjuk meghatározott időkeretben, kettő-három vagy öt percben. Ahogy a Ház dönt.
Számtalan szabályozási lehetőség kínálkozik, amely képviselő és képviselő között nem tenne különbséget.
Ezt a törvénytelen passzust nem lehet megszavaztatni a képviselőkkel. Mert olyan ez, mintha valakit bűn elkövetésére ösztönöznénk s aztán azzal vádolnánk, majd zsarolnánk, hogy bűnt követett el.
(18.30)
Törvénytelenség támogatásával a Ház tekintélye nem fog helyreállni, előbb-utóbb megbosszulja magát.
Egyébként, ha a képviselőket egyenlő jogok illetik meg, akkor ez vonatkozik a nyilvánosságra is. Nézzenek szét, kérem, a teremben! Hány újságíró van jelen? Nézzék meg az esti Híradót! Mikor fogják közvetíteni azokat a fölszólalásokat - bár ha jelentősek is -, amelyek a nyilvánosság kizárását követően hangzanak el? Felhívom a figyelmüket arra, hogy az elmúlt négy évben lényeges törvénytervezeteket mindig este tárgyalt a parlament. Utalok a Fidesz-MDF székházbotrányra, a magyar-ukrán alapszerződésre, amikor itt volt Erzsébet királynő, a költségvetési vitákra, ahol éjnek idején ült itt a parlament.
Az én javaslatom az lenne, hogy normális időkeretben, mindig a nyilvánosság előtt zajlódjon a parlament munkája. Ez a demokratikus, és ez biztosítaná az esélyegyenlőséget a képviselőknek.
Rossz meghatározásnak tartom a tervezetben a kormánypárti és ellenzéki megjelöléseket, hiszen nem kétpólusú a parlament. Itt kormánypártok és ellenzéki pártok vannak. Erről részletesen szólt dr. Salamon László, ezért nem részletezném tovább. A független képviselőt nem lehet az ellenzéki képviselők közé számítani - éppen azért független, mert sem ide, sem oda nem tartozik. Tehát az időkeretben sem támogatom azt, hogy az ellenzékhez számítson az idejük.
Nagyon általános és hibás döntésre alkalmat adó az a kitétel, miszerint ha valaki eltér a tárgytól, figyelmeztetés után az elnök megvonhatja a szót. Ilyen alapon Kossuth Lajost percenként elhallgattathatták volna, hiszen ő egy témánál, egy X témánál nemcsak azt mondta, hogy X, X, X.., hanem tudjuk, hogy alaposan körülírta és több oldalról közelítette meg a témát. Szubjektív módon vajon eldönthető-e, hogy éppen mi tartozik a tárgyhoz? Hiszen fogalmazhatnék úgy is, hogy ez a Házszabály szinte ösztönzi a sajtót a visszarendeződésre, mert ma már, ha egy politikustól interjút kér történetesen a Népszava - ami előfordul -, és abban néhány kritikai megjegyzés elhangzik Lengyel Lászlóról, akkor nyugodtan kicenzúrázhatja az egész riportot a sajtó, hiszen azt látják, hogy a képviselők saját, elvitathatatlan jogaikról önként mondanak le.
Hibás szabályozásnak tartom, hogy képviselő által benyújtott törvényjavaslat csak akkor kerülhet az Országgyűlés tárgysorozatára, ha azt a kijelölt bizottság támogatja. Egy szűkebb testület nem kaphat nagyobb jogosítványt a parlamentnél, annál is inkább, mert a bizottságok - most, a mai magyar parlamentben - minden híresztelés ellenére nem szakmai, hanem politikai testületek. Bihari Mihály mondta bevezetőjében, hogy ez korlátozó, terelő, lassító javaslat. Igen, az - és éppen ezért nem értek vele egyet. Valóban egyetértünk abban, hogy elméleti vita lenne, hogy a képviselők törvénykezdeményezése alanyi jogot jelent-e abban a vonatkozásban, hogy a plenáris ülés elé kerüljön a javaslat vagy nem. Ez az elméleti vita azonban akörül bontakozik ki véleményem szerint, hogy diktatórikus rendszer felé törekszünk vagy demokratikus rendszer felé. Mert a diktatórikus rendszer jellemzője éppen az, hogy háttérben politizál, hogy bizottságokba kényszeríti, politikai jellegű, kisebb testületek elé viszi a döntéseket; a demokratikus rendszerre való törekvés pedig éppen a nyilvánosságra törekszik, s arra, hogy a parlament plenáris ülésén valódi érvek hangozzanak el, és ne térjünk vissza a korábbi rendszer politikai bizottsági döntéseire.
A magyar jogtörténetre hivatkozom én is. A törvénykezdeményezés és a hozzászólás ennek alapján valóban képviseleti jog. Korlátozni kell, időkeretekben és egyéb olyan módokon, amelyek - egyébként a Házszabály korábbi rendelkezésével összhangban - nem utasítanak. Az azonban, ami itt folyamatosan elhangzik, már nem korlátozás, hanem ennél sokkal szélesebb körű utasítás, illetőleg elutasítás.
A hatékonyság nem áll szemben a demokratikus jogokkal. A mai nap folyamán nagyon sokan mondták azt, hogy a két pólus között kellene összhangot teremteni. Véleményem szerint a demokrácia éppen a hatékonysággal tökéletesíthető, de nem lehet arra hivatkozni - ez álvita, álhivatkozási alap -, hogy hatékonyságot akarunk, és ezért csorbítjuk a demokráciát! Előbb levágjuk a kisujjadat, aztán a nagyujjadat, aztán a kezedet - végül diktatúra lesz...
Azt a javaslatot támogatom, hogy az elnök - a parlament elnöke, illetőleg alelnöke - ne szólaljon fel abban a kérdésben, amelyben vitát vezet. Azt hiszem, ez nagyon logikus javaslat lenne, sajnálom, hogy az előzetes egyeztetéseken nem nyert elfogadtatást. Mi azonban megállapodtunk egymás között, hogy lehetőség szerint azokban a kérdésekben nem vezetünk vitát, amelyekben felszólalunk.
A tervezet hatását összefoglalva: 1989-ben, amikor a régi Házszabály-tervezetet készítették, akkor arra törekedett az MSZMP, hogy valóban demokratizálja az országot. Igyekvésében próbált demokratikus, garanciális jogokat építeni a Házszabályba. Eltelt néhány év - nem sok, egy-két év -, és megindultak azok a törekvések, amelyek csorbítani kezdték ezeket a demokratikus alapjogokat. Ezek a törekvések az elmúlt négy évben - az ellenzék és a kormánypárt becsületes képviselőinek szavazatával - nem voltak sikeresek. Ezek a törekvések befulladtak.
Most, amikor a Szocialista Párt nagyarányú győzelmet aratott, akkor vegyék észre, uraim, hogy újra egy olyan álliberális javaslatot fognak magukkal megszavaztatni - az SZDSZ, a Fidesz, azok a liberális körök, amelyek korábban keresztül akarták hajtani a Házon ezt -, amelyet önök a választási programjaikban nem csak nem ígértek, de pont az ellenkezőjét mondták! Én úgy gondolom, hogy a népjogok szűkítését - a hatékonyságra tekintettel - senki nem indokolhatja.
Felvetődött itt többször, hogy plusz jogokat kapnak az ellenzékiek, és örüljenek az ellenzéki pártok, mert olyan kegyes a kormánykoalíció velük. Az én véleményem - hangsúlyozom: az én véleményem - az, hogy ne gyakoroljanak kegyet. Én azon az alapon vagyok, hogyha több mint 50 százalékkal nyert egy párt, vállalja a felelősségét a döntéseinek, és a többi: politikai kérdés. Ha keresztül tudja vinni a döntéseit úgy, hogy a társadalom elfogadja, akkor semmi probléma nem származik belőle. Ha nem tudja keresztülvinni, akkor úgyis rákényszerül arra, hogy az ellenzékkel tárgyaljon. De mi, legalábbis én, soha nem fogok kegyért folyamodni. Ebben egyébként egyetértek az előző beszéddel - amit Csákabonyi Balázs mondott -, és a magam részéről színvonalas tervezetnek tartom ezt a Házszabály-tervezetet. Kidolgozott, jól átgondolt, rendkívül precíz - csupán a politikai célja és a hatása nem azonos az általam felfogott politikai elvekkel. Én a demokrácia mellett tettem le a voksot. Ezt a tervezetet pedig a diktatúra felé való törekvésnek tartom. Ezért nem támogatom. Nem azért nem támogatom, mert nem színvonalas, nem kidolgozott, összevetett. Egyáltalán, a politikai hatása és célja teljesen ellenkezik az általam vallott elvekkel.
Ezért nem támogatom, s módosító indítványaimat - az itt elhangzottakra tekintettel - holnap benyújtom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
(18.40)
