DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim!
Természetesen nem mint a korábbi parlamentnek felelős Kormány belügyminisztere szólok hozzá, hanem mint az új parlament ellenzéki - Magyar Demokrata Fórum - képviselőcsoportjának tagja. Ilyen minőségemben szeretném néhány igen komoly aggályomat megosztani önökkel ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, apellálva azokra a korábbi nyilatkozatokra, amelyekkel kapcsolatban többen előzetes kételyüknek adtak hangot, miszerint a törvényhozásban lévő túlsúllyal - a kétharmadot meghaladó többséggel - nem fog a jelenlegi parlamenti többség visszaélésszerűen élni, hanem méltányolni fogja a méltányolható ellenérveket. Erre teszek én most kísérletet, és kételyeimet Önökkel szeretném megosztani.
Valóban, ebben a kérdéskörben nagyon hosszú vitát folytatott 1990-ben a parlament. Erre a vitára nem szeretnék visszatérni, az ott elhangzottakat nem akarom megismételni, tekintettel arra, hogy egyrészt mindenkinek rendelkezésére áll a jegyzőkönyv, rendelkezésre állnak az ott elhangzott érvek, másrészt pedig - és főleg - akkor egy olyan helyzetben volt a magyar Országgyűlés, hogy bizonyos alkotmányos alapintézményeket kívánt törvényhozási úton megteremteni, és ezért a problémák elméleti szinten merülhettek föl. Így értelemszerűen egy elméleti, alkotmányjogi vita bontakozott ki a magyar parlamentben, amelynek nagyon sok tanulságos eleme volt ugyan, de ma már úgy gondolom, hogy négy évvel később más helyzetben van az Országgyűlés.
Ma már gyakorlati tapasztalatok alapján mondhatunk ítéletet alkotmányos intézményeink működéséről, és vonhatunk le bizonyos gyakorlati következtetéseket is. Ugyanakkor van egy vadonatúj elem ebben a mostani javaslatban, és ez vet fel igen-igen komoly - és értelemszerűen 1990-ben még föl sem merült - alkotmányos aggályokat. Tehát elsősorban ezzel a két körülménnyel szeretnék foglalkozni: a gyakorlati tapasztalatokkal, illetőleg ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán fölmerülő alkotmányos aggályokkal.
Ugyanis a törvényjavaslat bármilyen rövid, két nagyon-nagyon jelentős következménnyel jár. Egyrészt a jövőre nézve lehetővé kívánja tenni, hogy egy személy egyidőben, egyszerre országgyűlési képviselő is és polgármester is lehessen. Ez az egyik következménye annak, hogy kiiktatja a polgármesteri összeférhetetlenségi okok közül az országgyűlési képviselői minőséget. De a másik következmény szintén nem jelentéktelen, és ez veti föl elsősorban az eddig még meg nem tárgyalt alkotmányos aggályokat. Nevezetesen arról van szó, hogyha elfogadja a parlament ezt a törvényt, akkor ezzel a már előállt és - a jelenlegi jogrend alapján az országgyűlési választások következtében húsznál több esetben - egyes országgyűlési képviselőkre nézve bekövetkezett összeférhetetlenséget fogja utólag semmissé tenni ez a törvényjavaslat, már azoknak az országgyűlési képviselőknek az esetében, akik nem a törvény rendelkezései alapján és nem a választójogi törvény 6. § (2) bekezdés c/ pontjában vállalt - és írásban is vállalt - kötelezettségüknek megfelelően jártak el, mint ahogy néhányan megtették - azaz nem mondtak le polgármesteri hivatalukról a mandátumuk megszerzését követő 30 napon belül.
(17.00)
Ennek a húszegynéhány képviselőnek a vonatkozásában a már jogszerűen és a jogrendnek megfelelően előállott összeférhetetlenséget fogja semmissé tenni az Országgyűlés ezzel a törvényhozási aktussal és úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban igen nyomatékos alkotmányos aggályaink merülhetnek fel.
Az első kérdéssel összefüggésben viszont elsősorban gyakorlati érveket szeretnék felhozni, mert valóban indokolt az, hogy az alkotmányos intézményrendszerünk működéséből leszűrhető tapasztalatok alapján ezt az intézményrendszert utólag módosítsuk. Ez egy nagyon helyes felismerés és ezt teszi és ezt fogja tenni a parlamenti többség és a koalíciós megállapodásból kitűnően az önkormányzati törvény, amelyet egyébként - ezzel maximálisan egyetértek - alapvetően úgy minősít, hogy bevált, tehát az önkormányzati rendszerünk egy jól működő rendszer, mégis a tapasztalatokból le lehet vonni olyan következtetéseket, amelyek változtatást igényelnek. Ezeknek a változtatásoknak egy részét olyannak ítéli a koalíciós többség, hogy még az önkormányzati választásokat megelőzően feltétlenül szükséges megtenni azért, hogy mind a képviselőségre, illetőleg a polgármesteri tisztségre vállalkozók mérlegelni tudják, hogy valójában mit vállalnak, mind pedig a választópolgárok pontosan tisztában legyenek azzal, amivel tisztában kell lenniük.
A változtatások egy másik része, nyilván nem sokáig, de ráér, nem sürgető, hogy feltétlenül a választások előtt megtegyük. Nos, ezt a rendelkezést, amely a polgármesteri összeférhetetlenség szabályait kívánja módosítani és meg kívánja szünetni azt a korlátozást, hogy nem lehet valaki egyszerre parlamenti képviselő és polgármester, nyilvánvalóan azok közé az esetleges változtatások közé kell sorolni, amelyeket ha meg kíván hozni az Országgyűlés és indokoltan kíván meghozni, akkor ezt még a választás előtt kell megtenni, hogy a polgármesteri választás idején valóban mérlegelhessen a választópolgár, hogy országgyűlési képviselőt kíván-e polgármesterének vagy pedig nem.
Alkotmányjogi aggály ebben az esetben nem merülhetne fel a visszamenőlegességre tekintettel. Viszont számos egyéb aggály merülhet fel, éppen a gyakorlati tapasztalatokból leszűrhető aggály. Az a lakonikus rövidségű indoklás - amit azt hiszem, többen joggal kifogásoltak -, amely mindössze egy mondatot tartalmaz, szintén a gyakorlati tapasztalatokra hivatkozik. Valahogy úgy szól, hogy a négyéves tapasztalat alapján megállapítható, hogy nem szükséges ennek az összeférhetetlenségnek a fenntartása. Nos, úgy gondolom, a dolog természeténél fogva semmiféle pozitív tapasztalat nincs arra nézve, hogy nem lenne szükséges ennek az összeférhetetlenségnek a fenntartása. Hiszen az összeférhetetlenség éppen azt jelenti, hogy nem lehetett valaki az elmúlt időszakban egyszerre polgármester és országgyűlési képviselő, tehát egyetlenegy olyan esetet sem tudunk, amelyik a gyakorlati tapasztalatok alapján azt mondaná nekünk, hogy lám lehetséges együtt gyakorolni a két hivatást. Tehát a gyakorlati tapasztalatokra való ilyen hivatkozás nem túlzottan meggyőző.
Természetesen, ha gyakorlati tapasztalatok alapján mondjuk az lenne leszűrhető egyfelől, hogy az ország-gyűlési képviselői hivatás nem feltétlenül főfoglalkozású képviselői pozícióban gyakorolható, mert olyan kevés a képviselői munka, vagy pedig a másik oldalról azt lehetne leszűrni a három és fél esztendős gyakorlat alapján, hogy a polgármesteri hivatás nem jár olyan munkateherrel, amely indokolttá teszi, hogy főfoglalkozásban lássa el teljes embert igénylő munkaként a feladatát, akkor mondhatnánk azt, hogy igen, vannak olyan tapasztalatok, amelyek indokolják ezt a törvénymódosítást. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy ellenkező irányú tapasztalatok állnak rendelkezésre és úgy hiszem, hogy mind a tudomány, mind az érdekképviseletek, mind a szakma, mind pedig a politikai pártok ebben egyezően foglalnak állást.
Ami az országgyűlési képviselői munkát illeti, azt hiszem, ebben a körben felesleges elemeznem, hogy 400 körüli törvényt hoztunk meg az elmúlt négy esztendőben. És nem szabad illúziókat kergetnünk, nem hiszem, hogy sokkal kevesebb munkánk lesz ebben a ciklusban. Az a parlamenti működés - a két plenáris nap, utána a két bizottsági nap -, ami nem nagyon fog változni, bizony csak főfoglalkozásban teszi lehetővé a képviselői munkát.
De a képviselői tiszteletdíjról szóló törvényünk, amely egyébként szintén kétharmados törvény, szintén úgy foglal állást, olyan értelemben rendelkezik, hogy bizony főfoglalkozású munkának, teljes embert kívánó munkának tekinti az országgyűlési képviselői munkát. De ha jók az értesüléseim, és bizonyára jók, mert a ma már ugyan nem szocialista napilapban, de változatlanul a legnépszerűbb napilapban olvastam, hogy állítólag az MSZP képviselői aláírtak egy nyilatkozatot, amely szerint többek között kötelezettséget vállaltak arra is, hogy főfoglalkozásban fogják ellátni a képviselői munkát. Lehet, hogy rosszak az értesüléseim, de ott olvastam az ezek szerint mégis legnépszerűbb napilapban, amely így hírdeti magát, talán nem véletlenül. Lehet, hogy ebben az esetben nem pontosak az értesülések, de ezt olvastam, és ebből az következik, hogy az MSZP képviselői maguk is úgy gondolják, hogy nem lehet ezt a munkát másképp ellátni. Illetve nem tudom, hogy a polgármesterek vonatkozásában kivételt tesznek-e a fő szabály alól és eltekintenek-e attól, hogy a polgármester teljes értékű képviselőként dolgozzon, de ez mondjuk lehetne az MSZP-nek a dolga.
Ha a másik oldalról tekintjük a tapasztalatokat, azt kell mondjam, hogy az önkormányzati rendszer eddigi és alapvetően jó működéséből szinte minden szakértő és minden politikai erő azt a következtetést is leszűrte többek között, hogy a polgármester súlyát erősíteni kell. Ezt szolgálja az a célként kitűzött megoldás, hogy most már minden polgármestert, illetőleg a főpolgármestert is közvetlenül fogjuk választani, ami nyilvánvalóan a polgármester súlyát erősíteni fogja, de a polgármester hatáskörét is, saját jogon ellátott feladatait is bővíteni kívánja tulajdonképpen valamennyi politikai erő, ebben egyetértés van. Tehát ebbe az irányba fog elmozdulni az önkormányzati rendszerünk éppen a tapasztalatok alapján. De már a mostani polgármester sem tudja - és ez is tapasztalat - ellátni a feladatát társadalmi munkában, társadalmi megbízatásként, csak legfeljebb az egész kicsi településeken van erre lehetőség. Valószínűleg ez a felismerés vezette a koalíciós megállapodás elkészítőit arra, hogy az eddigi ötezres lélekszámú határ alá menjenek és azt mondják, hogy a jövőben csak 3000 fő lélekszám alatt tudják lehetővé tenni azt, de itt sem kötelezően, hogy társadalmi megbízatásban is el lehessen látni a polgármesterséget. Ebből az következik, hogy 3000 fő lélekszám fölött kötelezően főfoglalkozásként kell ellátni a jövőben a polgármesterséget.
Ezek tehát a tapasztalatok a korábbi szituációra nézve is. Ezt szeretnénk még bővíteni, a hatáskört bővíteni, a polgármesteri súlyt erősíteni. Nem hiszem, hogy ennek az irányába hatna, ha most kimondanánk, hogy ez a teljes embert kívánó munka nem is olyan fontos, tehát a tapasztalatokból azt szűrnénk le, hogy nem szükséges az eddig meglévő összeférhetetlenség fenntartása.
Hallottam olyan véleményt is, polgármesterek mondták, kifogásolták, hogy ha egy ilyen törvényt meghoz a magyar Országgyűlés, akkor tulajdonképpen jelentősen csökkenti a polgármesteri presztízst, hiszen akkor kimondta azt, hogy nyugodtan lehet mellette valaki országgyűlési képviselő is. Az, hogy az országgyűlési képviselői presztízst mennyiben csökkenti, az már más kérdés, ezt a polgármester nem kifogásolta, aki nekem szólt.
(17.10)
Ez tehát az egyik kérdés.
A másik a visszaható hatály kérdése. Vagy nem fogalmazok úgy, hogy visszaható hatály, mert ez formálisan cáfolható; tehát lehet azt mondani, hogy ez nem kifejezett visszaható hatály. De egy olyan rendelkezés, aminek következményeként tulajdonképpen olyan helyzet áll elő, hogy adva vannak a játékszabályok. A játékszabályok alapján lefolytatunk egy országgyűlési képviselőválasztást; azt megelőzően, a választójogi törvény értelmében nyilatkozik minden egyes jelölt, hogy amennyiben összeférhetetlenség áll elő személyét illetően, akkor harminc napon belül a törvény rendelkezései szerint megszünteti.
A választópolgárok ennek tudatában adják le voksukat - és itt most nincs ellenbizonyítás; hiába érvelünk azzal, hogy nem is tudhatja azt a választópolgár...
És az is egy nagyon-nagyon fals érv - már elnézést kérek, de nem is tudom, hogy jogászként hogyan lehet ilyen érvet felhozni -, hogy a három párt programjában is szerepelt, hogy ezt majd meg fogják szüntetni. Tehát akkor a választópolgár bízhatott abban, hogy ez majd megszűnik. A jogrendszer és a jogbiztonság nyilvánvalóan megkövetel, hogy egy adott pillanatban fennálló jogrendszer tartósságában mindenki bízhasson. Hogyha annak alapján folyik le egy parlamenti választás, azt utólag ne lehessen visszamenőleges hatállyal megváltoztatni.
Azt hiszem, ez minden józan gondolkodó ember számára világos és nyilvánvaló. A sajtóban olyan vélemények hangzottak el, hogy ez legalábbis nem ildomos eljárás vagy nem illik ilyet csinálni. Azt gondolom, hogy aki nem jogász, az fogalmazhat így is, hogy ez illetlenség. De a jogászok, azt hiszem, egyértelműen csak úgy fogalmazhatnak, hogy ez alkotmányellenes. Mégpedig alkotmányellenes akkor is - és ezt Szigethy képviselőtársamnak mondom -, ha egyetlen egy konkrét rendelkezésbe sem ütközik kifejezetten. Tehát nincs benn expressis verbis az Alkotmányban, hogy visszamenőleg nem lehet stb., stb. Ez nincs benn. De az Alkotmányban bent van, mégpedig a 2. §-ában, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Ez az a bizonyos jogállami klauzula, amelyik a jogbiztonságot mindenek fölé helyezi tulajdonképpen. Jogállamban elképzelhetetlen, hogy utóbb olyan törvényt hozzon egy új parlamenti többség, amely bármilyen vonatkozásban visszamenőleges hatállyal rendez egy olyan kérdést, ami korábban másképp volt rendezve.
Én úgy gondolom, hogy ennek elég egyértelműnek kell lenni! És még egyértelműbb, hogyha ez az utólagos módosulás a képviseleti demokrácia alapintézményével, a szabad választásokkal kapcsolatos. Én ezt rendkívül aggályosnak és igen-igen rossz jelzésnek tartom a jövőre nézve. Nem hiszem, hogy egy 72 százalékos parlamenti többséggel rendelkező Országgyűlés részéről célszerű lenne olyan jelzést adni, mindjárt a ciklus elején, amellyel bizony az előzetes nyilatkozatokat igen jelentősen cáfolnák. Nem hiszem, hogy jó út lenne elindulni azon, hogy a 94-es választásokkal egy új időszámítás kezdődik. És amit nem tettünk meg 1990-ben, mert a jogfolytonosság alapján álltunk, azt íme most, egy ilyen szituációban tennénk meg, ahol tulajdonképpen az érdek, ami ezt esetleg indokolttá tenné, olyan kicsinyes, hogy szégyen elmondani is. Mert hiszen ha azt kiterjesztjük visszaható hatállyal - tehát a jelenlegi képviselőkre is érvényesnek mondjuk az összeférhetetlenség feloldását -, s a ténylegesen és jogszerűen előállott összeférhetetetlenséget így semmisítjük meg utólag, annak tulajdonképpen két dolog a következménye. Ez a néhány képviselő még néhány hónapig lehet polgármester is, és aztán ha a következő polgármesteri választásokon nem választják őket újra, akkor a polgármesteri törvény 3. § (2) bekezdése értelmében felvehetik azt a hathónapos végkielégítést, ami csak akkor jár, ha a mandátumuk kitelik, és úgy nem választják újra őket.
Azért mondtam ezt nagyon-nagyon óvatosan és tartózkodóan, mert ez valóban olyan kicsinyes érv, ami elképzelhetetlen, hogy bárkinek is elég nyomós lehessen ahhoz, hogy egy ilyen súlyos alkotmányos kérdésben foglaljon állást. És ráadásul ezzel egy ilyen kritikus, 72 százalékos többségű parlamenti ciklus indulásakor ilyen rossz jelzést adna az ország polgárainak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
