DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon rövidre szánt felszólalásomat azzal szeretném kezdeni, hogy miről nem akarok beszélni. Csak egy mondatban utalok Wekler Ferenc felszólalására, aki régóta hordozott sérelmére utalt. Én úgy gondoltam, hogy én hordozom a nagyobb sérelmet annak a konfliktusnak okán. Akit az ügy érdekel, az ügyet érintő valamennyi irat irattárba került, tehát érdeklődése esetén találkozni fog velük.
Amiről ugyancsak nem szeretnék beszélni, a számos érv, ami az alkotmányügyi bizottságban és most számos felszólaló részéről a polgármesterek összeférhetetlenségi ügyében felmerült, s amellyel kapcsolatban nekem is alkalmam volt a bizottságban elmondani a dolgokat. Sem azokat, sem a most elhangzott érveket nem akarom ismételni.
(18.30)
Amit sajnálok, az az, hogy akihez tulajdonképpen közvetlenül intézni akartam mostani felszólalásomat, - s üzenettel jeleztem is neki Vastagh Pálnak -, láttam, hogy visszatért az ülésterembe, de nyilván összeférhetetlenségi okból mégis el kellett távoznia, mielőtt elmondhattam a magamét. Tulajdonképpen kérni akartam tőle, hogy fogalmazza újra vagy tisztázza felszólalásának egy nem lényegtelen utalását, ami - ha jól értettem - azt tartalmazta többek között, miszerint a hatalmi ágak szétválasztásának klasszikus igyekezete XVIII., XIX. századi dolog, és a XX. században másként áll az ügy. Tehát az adott vonatkozásban az erre való hivatkozás nem bír kellő súllyal.
Valóban, a jogfejlődés - az államjogászok nagyon jól tudják - új szituációkat teremtett. De én úgy gondolom - s itt szerettem volna az ő megerősítését -, hogy a XVII. század vége óta megnyilvánuló törekvés erre az alkotmányos és jogállami tendenciákat képviselő politikusoknál fő irányában nem változott meg, legfeljebb feldúsult ennek a kérdéskörnek a problematikája, de ma is fennálló, az alkotmányosság, a jogállamiság ismérvei közé sorolandó, hogy él-e a törekvés - és sikeresen érvényesül-e - a hatalmi ágak szétválasztására.
Tudjuk, hogy a XX. században szélsőbalon és szélsőjobbon - az utóbbinál az ismert korporatív törekvésekben, az előbbinél legfőképpen népfrontos jellegű, de a hatalmi ágak különtartása ellen ható - az alkotmányos törekvéseket más elemekkel kontamináló törekvések megjelentek, de én nem ismerek egyetlenegyet sem, amelyik ezeket a törekvéseket ne a diktatúra közvetlen vagy közvetett fügefalevelének használta volna fel.
Ezért nagyon örültem volna, ha Vastagh Pál ezt a megállapítását most újrafogalmazva tisztázza, hogy ő nyilvánvalóan ez utóbbiaktól elhatárolja, s az alkotmányos jogállami törekvésekkel egyeztetni kívánja megállapításait.Még egy érv felmerült, ugyancsak közvetve érintették itt kollégáim, illetve az alkotmányügyi vitában, amit azonban Vastagh Pálon kívül még ketten is - ha nem is olyan határozottan, de - érintettek és felkarolni látszanak, az tudniillik, hogy ha az összeférhetetlenségi ügyben valami tisztázandó, akkor azt tisztázzák a választók a szavazások alkalmával.
Szeretnék utalni rá - majdnem csak kollégáimat idézni -, hogy ez egy nagyon veszedelmes érv. Ez tudniillik nemcsak a polgármesterek ügyében, hanem, ha elfogadnánk, valamennyi összeférhetetlenségi ügyben érvényesíthető lenne. Valamennyi esetben a politikaitól a gazdasági összeférhetetlenségig rá lehetne legyinteni, hogy majd a választók elintézik. S nagyon jól tudjuk, hogy az összeférhetetlenségi jogszabályok szükségessége a XIX. század dereka óta éppen amiatt is felmerül, mert az összeférhetetlenség tényei a választók előtt sok esetben leplezhetők, netán teljesen eltakarhatók. Ezért szükséges a jogszabályok megalkotása.
Legyen szabad itt tulajdonképpen be is fejeznem, noha nyilvánvalóan nagyon sok minden felmerült. Egy dologban - s ezt már hangoztattam a bizottsági vitában is - én szívesen megfordítanék egy érvet. Az egyetlen súlyos ellenérv tudniillik a polgármesteri összeférhetetlenség kérdésköre kapcsán az, hogy akkor következetlenség van, mert hiszen van joga a miniszternek, a politikai államtitkárnak is képviselőséget vállalni. Én elfogadom, hogy ennek az érvnek van értelme. De én inkább megfordítanám: gondolkodjunk azon, hogy tegyük számukra is összeférhetetlenné a két dolgot. Köszönöm. (Taps jobbról. - Közbeszólás balról: Most már így, négy év után... - Derültség.) Én akkor is mondtam...
