DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, hogy 1990-ben erről az ominózus törvényhelyről augusztus 29. és szeptember 11-e között vitatkozott az Országgyűlés.
Az érvek - ha az ember átnézi az akkor készült jegyzőkönyveket - tulajdonképpen ugyanazok, mint 1990-ben. Akkor is és ma is az a meggyőződésem - és egyben frakcióm véleményét is tolmácsolom -, hogy ez a vita nem jogi, nem alkotmányjogi természetű - ez egy politikai vita, tisztelt Ház.
(16.30)
Politikai vita, amelyben különböző motivációk határozzák meg az álláspontot. Eléggé következetesen képviselték ugyanazok 1990-ben azt, hogy politikailag nemhogy nem kívánatos, hanem igenis fontos, hogy az önkormányzatok az Országgyűlésben képviselethez jussanak, mégpedig oly módon, hogy az önkormányzatok vezetői, a polgármesterek egyben lehessenek országgyűlési képviselők is.
A magyar szabályozás, az önkormányzati törvény, a polgármesterek jogállásáról szóló törvény és az Alkotmány a polgármesternek egy sajátos kettős poziciót teremtett, miszerint a polgármester elsősorban személyében az önkormányzati feladatok ellátására hivatott, ebbéli minőségében tehát nem tekinthető köztisztviselőnek, és kivételesen lát el, hangsúlyozom, kivételesen, törvényi felhatalmazás alapján alkotott, jogszabályban megjelölt feladatok esetében államigazgatási feladatokat. Tehát maga az Alkotmány minősíti kivételesnek a polgármester államigazgatási tevékenységét.
A nemzetközi gyakorlat természetesen itt is nagyon színes. Erről is lefolytattuk annak idején a vitát. Valahol a polgármester jogállása egyértelműen a politikai pozíciót fejezi ki, valahol inkább közigazgatási vezetőként írja körül a jogszabály a polgármesteri jogállást.
Fennáll-e a hatalom-koncentrálás és a koncentráció veszélye? Véleményem szerint nem áll fenn ez a veszély. Nem áll fenn azért sem, mert a jelenlegi Országgyűlés összetételében 23 képviselőtársunkról van szó, amely 23 képviselő négy párt soraiban kapott helyet.
Az önkormányzati törvény igen széles vitájának folyamatában régóta elhangzott az a kívánalom, és ezt nemcsak a szabaddemokraták és a szocialisták képviselték, hanem - önkormányzati fórumokról lévén szó - az önkormányzatok érdekképviseleti szervei szóvá tették azt, hogy miért zárja ki intézményesen a jogszabály az önkormányzatok képviseletét a parlamentből.
Vajon jobb helyzetet teremt-e az, hogy a képviselő polgármesterként többet tehet a helyi érdekek érvényesítéséért az Országházban? Úgy vélem, nem teremthet jobb helyzetet, mert az Országgyűlés jelenlegi összetételében 176 egyéni képviselő is arra törekszik, hogy a helyi, lokális érdekek érvényesítését a Ház törvényalkotó folyamatában érvényesítse.
A magyar jog nem tesz különbséget, és ez elhangzott már több alkalommal e Házban, nem tesz összeférhetetlenségi akadályt a miniszterek, politikai államtitkárok és a törvényhozás tagjai között. Nem teszi meg ezt a disztinkciót, pedig ennél a pontnál valóban összekeverednek az államhatalmi ágak, hiszen a miniszter egyértelműen a végrehajtó hatalom része, míg a polgármester korántsem sorolható - jogállását tekintve - a végrehajtó hatalomhoz.
Kitérőként szeretném hozzátenni, hogy az államhatalmi ágak összekeveredésének veszélyében egy kissé merev az a felfogás, amely korábbi állapotokon keresztül kívánja az államhatalmi ágakat szemlélni. Valójában, és ez valamennyi modern parlamenti demokrácia velejárója, a politikai választóvonal, hangsúlyozom, a modern parlamentáris berendezkedésekben ma már nem a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között húzódik, hanem a parlamenti többség és a parlamenti kisebbség között. Azért nem, mert szükségképpen, és ez valamennyi parlamenti rendszerben így él a gyakorlatban, a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom céljai összekapcsolódnak a kormányzati törekvésekben és a mögötte álló parlamenti koalició erejében. Így tehát a tényleges politikai helyzet nem a hatalmi ágak összekavarodását és összemosását jelenti. Ezért is beszélnek manapság egyre többet a fékek és ellensúlyok rendszeréről, és nem a hatalmi ágak valami korabeli, XVIII. vagy XIX. századi merev szemléletéről.
Tehát elsősorban gyakorlati problémáról, gyakorlati politikai kérdésről van szó. És azt, hogy ezt a feladatot együttesen egy személyben egy polgármester el tudja-e látni, vagy sem, rá kell bízni a polgármesterre, rá kell bízni a képviselőtestületre, és nem utolsósorban rá kell bízni a választópolgárokra.
Az önkormányzati törvény tervezett változtatása, amivel úgy tudom, a parlamenti pártok nagy többsége jelenleg is egyetért, a polgármesterek közvetlen választását kívánja bevezetni, eltérően, illetőleg azonos módon a különböző lélekszámú települések esetében. Tehát a választópolgároknak alkalmuk lesz a következő önkormányzati választások során eldönteni, hogy vajon az általuk megválasztott polgármester el tudja-e látni vagy nem tudja ellátni a képviselői teendőket is és a polgármesteri teendőket is. Tehát egy munkamegosztási, munkaszervezési kérdés nem lehet alapja egy törvényi szabályozásnak.
Végezetül bízom abban, hogy a leendő ellenzéki pártok hasonló elkötelezettséggel és hasonló szilárdsággal fogják majd azokat a törvényjavaslatokat is támogatni, amelyek a képviselői összeférhetetlenség más eseteinek megszigorítására vonatkoznak: a gazdasági összeférhetetlenség esetére - vezető köztisztviselők és ország-gyűlési képviselők esetében. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy ez okozott az elmúlt időszakban nagyobb társadalmi feszültséget, az álláshalmozás, a gazdasági igazgatótanácsokban való részvétel, a felügyelő bizottságokban való részvétel, nem pedig a polgármesterek esetleges összeférhetetlensége vagy vélt összeférhetetlensége az ország-gyűlési képviselőséggel.
Kérem önöket, gondolják meg álláspontjukat és az Országgyűlés a munkájának megkezdéséhez elkerülhetetlenül szükséges lépések sorában oldja meg ezt a feszültséget, kapjanak helyet az önkormányzatok. Itt nem elsősorban a polgármesterek személyes jelenlétéről van szó, hanem az önkormányzatok érdekeinek általánosabb képviseletéről a törvényhozásban. Úgy érzem, ez valamennyi párt által elismerhető és támogatható célkitűzés.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
