DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony.
Bogárdi képviselő úr az előbbiekben már jelezte, hogy egy eléggé reménytelen ügy felkarolására vállalkoztam, pedig úgy érzem, hogy egy olyan problémát vetettem fel, amely ma nagy gondot okoz a szövetkezeti mozgalomban.
A probléma felvetését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mezőgazdasági bizottságon belül szinte hatpárti támogatás van abban, hogy ezt a gondot, ezt a problémát mielőbb meg kell oldani.
Miről van szó? A szövetkezetek átalakulását az 1992. évi II. törvény szabályozta - ez az úgynevezett átmeneti törvény. A szövetkezetek átalakulása az országban általában rendes körülmények között, rendben lezajlott. Ugyanakkor több olyan szövetkezet van az országban ma is - becslések szerint a szövetkezeteknek mintegy 20 százalékát érinti ez a probléma -, ahol ezt a bizonyos átalakulást nem tudták annak idején az átmeneti törvény szellemében végrehajtani, többek között azért is, mert már az átalakulás első időszakában vagyoni jellegű viták keletkeztek.
A vagyoni jellegű viták a bírósághoz kerültek, s mindaddig, ameddig ez a probléma bírói úton le nem zajlott, addig a cégbíróságok ezeket a szövetkezeteket nem jegyezték be. Tehát ma is sok olyan szövetkezet van az országban, amely teljes létbizonytalanságban él. A bíróság kötelezte ezeket a szövetkezeteket az eredeti állapot visszaállítására, tehát a vagyonnevesítés megismétlésére.
A problémát viszont az jelenti, hogy ma már nem működik az átmeneti törvény, nincs szövetkezeti törvény. Nincs az a tagság, akik annak idején, 1993-ban, az átmeneti törvény hatálya alatt végezték az átalakulást. Nincsenek azok a vezetők, nincs az az elnök, és igazából nincs meg az a vagyon sem, amelyet érintett az akkori átmeneti törvény.
(12.30)
Tehát ez a függőségi állapot egy rendkívül nagy problémát okoz. Ezek a szövetkezetek - mint ahogy említettem - létbizonytalanságban vannak, a gazdálkodásuk teljesen kilátástalan, a bankok nem állnak szóba velük. Tehát igazából lehetne a gondokat, problémákat tovább sorolni.
Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy 1993. november 9-én Solt Pál úr, a Legfelsőbb Bíróság elnöke egy levelet küldött az akkori földművelésügyi miniszternek, dr. Szabó Jánosnak, illetve dr. Balsai István akkori igazságügy-miniszter úrnak. Ezt a levelet természetesen nem fogom felolvasni, de talán néhány mondatot idéznék ebből a levélből. (Olvassa.) "Tisztelt Miniszter Úr! A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény rendelkezéseinek érvényesülésével kapcsolatos legfelsőbb bírósági ítélkezés során nyilvánvalóvá vált, hogy az időközi módosítások ellenére mindkét jogszabálynak olyan hiányosságai vannak, amelyek jogalkalmazási szinten nem oldhatók meg. Figyelemmel arra, hogy tudomásunk szerint az érintett jogszabályok revíziója jelenleg is folyamatban van, tapasztalatainkról azzal a kéréssel tájékoztatom miniszter urat, hogy egyetértése esetén ezeket a tervezett jogszabály-módosítások előkészítésekor szíveskedjék felhasználni."
Mondanom sem kell, hogy bár akkor napirenden volt a szövetkezeti törvény módosítása, e probléma megoldására nem került sor. Tehát engem az a szándék vezérelt, amikor beadtam a 33-as és 34-es számon megjelenített módosító javaslatomat, hogy próbáljak valami megoldást, valami javaslatot tenni a holtpontról történő elmozdulásra. Azzal egyetértek, hogy ez a megoldási javaslat nem sikerült teljesen gömbölyűre. Én azt is elmondtam a mezőgazdasági bizottsági ülésen, hogy vártam az észrevételeket, és elfogadtam volna minden olyan módosító javaslatot, szándékot, amely az ügyet előrébb viszi.
A mezőgazdasági bizottságon belül szinte mindenki támogatta a probléma felvetését, és úgy döntött a mezőgazdasági bizottság, hogy amennyiben mód és lehetőség van, akkor még e törvény módosítása keretében próbáljunk közösen, a pártokkal egyetértésben egy olyan javaslatot kidolgozni, amely ezt a problémát megoldja. Le is ültünk az Igazságügyi Minisztérium, Földművelésügyi Minisztérium szakértőivel, az ellenzéki pártok képviselőivel, de sajnos az idő rendkívül rövid arra, hogy ezt a problémát komplexen kezeljük, és olyan megoldást találjunk, amely a későbbiekben nem indít el egy lavinaszerű problémahalmazt.
Éppen ezért annak tudatában, hogy a probléma felvetése meghallgatásra került, annak tudatában, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium ígéretet tett arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül kidolgoznak egy olyan elképzelést, egy olyan törvénymódosító javaslatot, amely ezt a problémát megoldja; annak a reményében, hogy valamikor februárban-márciusban a mezőgazdasági bizottság támogatásával meg tudjuk szerezni a parlament támogatását is, én tudomásul veszem, hogy az általam benyújtott törvénymódosító javaslatok nem tudják száz százalékosan megoldani az érintett problémát. Éppen ezért mindkét módosító javaslatomat ez úton visszavonom. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
