DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először is köszönetet mondjak azért, hogy a négy törvényjavaslat vitája tárgyilagos légkörben folyt és magas szakmai színvonalat tükrözött. Valamennyi hozzászóló és azon képviselőtársaim, akik módosító indítványokat terjesztettek elő, azon voltak, hogy a törvényjavaslatok minőségét javítsák. Számos módosító indítványt támogatunk, azokat az indítványokat, amelyek nem kérdőjelezik meg a javaslatok alapvető célkitűzéseit, a mögöttük húzódó elképzelések helytállóságát és tisztességét.
A törvényjavaslatok közül a legélénkebb vita a büntetőeljárásról szóló törvény és az egészségügyről szóló törvény módosításait tartalmazó javaslatok körül alakult ki. A képviselőtársaim által megfogalmazott fenntartások alapja az volt, miszerint mindkét jogszabály átfogó módosítást igényel. Ha pedig ez így van, úgy feleslegesnek tűnhet ezeket a törvényeket módosítgatni, hiszen ez magában rejti annak veszélyét is, hogy az új kódexek megalkotása elhúzódik. Mi nem állítottunk soha olyat, hogy e törvényjavaslatok feleslegessé teszik a további kodifikációt, hogy mentesítenék a kormányt az új büntetőeljárási kódex, illetve az egészségügyi törvény, netán egy elmetörvény vagy éppen a katonák szolgálati viszonyát rendező jogszabály előkészítése és parlamenthez történő mielőbbi benyújtása alól.
Emlékeztetnék azonban arra, hogy e törvényjavaslatok az európai emberi jogi egyezmény és a belső jog összhangját hivatottak biztosítani. Benyújtásukkal ezt vállalta a kormány, és ezért nem várható e törvényjavaslatoktól, hogy az egy-egy jogterületen jelentkező valamennyi problémát megoldják. E javaslatok arra hivatottak, hogy hozzájáruljanak az alapvető emberi jogok kiszélesítéséhez Magyarországon. Elfogadásukra pedig nemcsak azért van szükség, mert az európai emberi jogi egyezmény megsértése esetén Magyarországot elmarasztalhatják, hanem mert a mindennapok gyakorlatában segítik érvényre juttatni az emberi jogokat.
Tisztelt Ház! A büntetőeljárásról szóló törvény módosítását célzó törvényjavaslatot érintően az állam kártalanítási és visszatérítési kötelezettségét megállapító rendelkezéseket vitatták a legtöbben képviselőtársaink közül. A módosító javaslatok mögött meghúzódó jó szándékot elismerve, ezeket a javaslatokat a kormány nem tudta támogatni.
A személyi szabadság tiszteletének az európai emberi jogi egyezmény kiemelkedő jelentőséget tulajdonít. Ezt hivatott erősíteni a javaslat az őrizetről, az ideiglenes kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról, az előzetes letartóztatásról és a kártalanításról szóló rendelkezésekben. A javaslat az egyezménnyel, az alkotmánnyal és az Alkotmánybíróság döntéseiben megfogalmazott elvekkel összhangban úgy állapítja meg a kártalanítás szabályait, hogy széleskörűen biztosítja a személyi szabadság elvonásáért járó kompenzációt akkor is, ha a hatóságok nem jártak el jogellenesen, nem sértették meg a törvényt. Úgy gondolom, e rendelkezések nemcsak hogy kiállják az alkotmányosság, az egyezménnyel való összevetés próbáját, de nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltóak.
Csak megemlítem, hogy az Európa Tanácsnak is van olyan tagállama, ahol a kártalanítás jogintézménye nem ismert - ilyen az Egyesült Királyság -, vagy ahol a kártalanítási eljárásban az érintett személynek kell bizonyítania, hogy a hatóság felróhatóan járt el - ilyen Ausztria.
A kártalanításra vonatkozó módosító javaslatok körüli viták során az is kiderült, hogy sokszor figyelmen kívül marad az a körülmény, hogy a szabadságelvonásért járó kompenzációnak csak egyik módja a kártalanítás, és hogy emellett létezik kártérítés is. Ha a kár nem szabadságelvonáshoz kapcsolódik, hanem más jellegű büntetés vagy intézkedés következménye, úgy ismét csak a kártérítési eljárás az, amit igénybe vehetnek az érintett személyek. A kompenzáció jogalapjának kiterjesztésére, a kompenzáció mértékére vonatkozó javaslatokat nem anyagi megfontolásból nem támogattuk, hiszen - mint ahogy egyik képviselőtársunk utalt is rá - ez nem jelenthet számottevő többletterhet az államnak. Elzárkózásunk oka az, hogy a kártalanítás intézményének alapvető jellegét meg kívántuk őrizni, és meggyőződésünk, hogy a javaslat rendelkezései is olyan megoldást adnak, amelyek a magyar alkotmány és az egyezmény rendelkezéseinek egyaránt megfelelnek.
A személyi szabadság elvonása a kiadatási eljárásokban hazai jogszabályaink és a nemzetközi egyezmények alapján is kötelező. Nem mindegy azonban, hogy a kiadatási letartóztatás mennyi ideig tart, különösen akkor, ha a kiadatást kérő állam a kiadatás eldöntéséhez szükséges okmányokat még nem bocsátotta rendelkezésünkre. Az európai kiadatási egyezmény ez utóbbi esetben negyven napban jelöli meg a kiadatási letartóztatás maximális tartamát.
(18.00)
Ezt indokolt érvényesíteni az európai tanácsi egyezményben nem részes államokkal szemben is. Ezért támogattuk azt a módosító javaslatot, amely a büntetőeljárási törvényben három hónapról 40 napra szállítja le az úgynevezett ideiglenes kiadatási letartóztatás leghosszabb tartamát.
A fogságfenyítés bírósági felülvizsgálatáról szóló javaslattal képviselőtársaim alapvetően egyetértettek. A módosító javaslatok közül kiemelném azt az általunk is támogatott javaslatot, amely a katonai életviszonyok ismeretében lehetőséget kíván biztosítani a katonának, akivel szemben elöljárója alaptalanul szabott ki fenyítést arra, hogy más katonai szervezethez helyezzék át.
Fontosnak tartjuk, hogy az emberi jogok biztosítása ne formális lehetőség legyen, hanem a törvény által biztosított jogaik védelme érdekében éljenek is e lehetőséggel az érintettek, és emiatt utóbb se érje őket hátrány. A módosító javaslat, úgy érzem, ezt segíti elő.
Ugyanakkor, ha nem is egyezményellenesnek, de a törvényjavaslat szellemével ellentétesnek éreztük azt a módosító javaslatot, mely lehetővé tenné a fogságfenyítés végrehajtását a katonai szolgálati viszony megszűnése után is. E módosító javaslat elfogadása azt jelentené, hogy a honvédséggel már függőségi viszonyban nem lévő személlyel szemben katonai fenyítést hajtanának végre. Ez nemcsak visszalépést jelentene az emberi jogok területén a hatályos szabályozáshoz képest, hanem ellentétes lenne a honvédelmi törvény idevonatkozó rendelkezéseivel is. Ezért e módosító javaslatot nem tudtuk támogatni.
Tisztelt Ház! Az egészségügyről szóló törvény módosítását célzó törvényjavaslat vitájában elhangzott érvek talán meggyőzték azokat a képviselőtársaimat is, akik eleinte nem támogatták a részbeni módosítás gondolatát arról, hogy a kóros elmeállapotú személyek jogainak védelme érdekében számottevő előrelépést jelent, hogy intézeti gyógykezelés elrendelésére kizárólag bírósági határozat, illetve a beteg beleegyezése alapján kerülhet sor, és hogy a gyógykezelés során folyamatosan biztosított a megfelelő bírósági kontroll.
E megállapításomat támasztja alá az is, hogy az egészségügyi törvényhez nyújtották be a legtöbb módosító javaslatot képviselőtársaim, s ezek közül többel egyet is értünk. Megjegyzem: még az általunk nem támogatott módosító indítványok között is szerepelnek szép számmal olyanok, amelyeket érdemben helyeslünk. Mivel azonban a javaslatban megfogalmazódott elképzelések beépültek olyan indítványokba, amelyek technikailag tökéletesebbek, ezért nem javasoljuk elfogadásukat.
Az általunk támogatott javaslatok közül kiemelném azokat, amelyek a pszichiátriai intézmények elnevezésére, valamint a bírósági eljárás szabályaira vonatkoztak. Úgy gondolom, ezek az indítványok világosabbá, egyértelműbbé teszik a javaslat szövegét, s elősegítik azt, hogy az intézeti kezelés elrendelésére és felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések valóban éljenek a gyakorlatban.
Ugyanakkor itt sem tudtuk azokat a módosító indítványokat támogatni, amelyek érdemben eltérnek a kormány által benyújtott törvényjavaslat koncepciójától, illetve túlmennek a javaslatban eredetileg szabályozott körön. Ezek közül néhányat kívánok röviden érinteni. Egyetértünk ugyan azzal, hogy a pszichiátriai intézetből elbocsátott kóros elmeállapotú személyek elhelyezéséről
- amennyiben ez családi körben nem megoldható - valamilyen formában az államnak gondoskodnia kell. Nem tartottuk azonban elfogadhatónak azt a megoldást, amelyet a módosító indítványok kínáltak. Nevezetesen, hogy az illetékes önkormányzat gondoskodjék a betegről, illetve hogy ilyen esetben lehetősége legyen a betegnek arra, hogy akkor is az intézetben maradjon, ha a kezelése már nem indokolt.
- amennyiben ez családi körben nem megoldható - valamilyen formában az államnak gondoskodnia kell. Nem tartottuk azonban elfogadhatónak azt a megoldást, amelyet a módosító indítványok kínáltak. Nevezetesen, hogy az illetékes önkormányzat gondoskodjék a betegről, illetve hogy ilyen esetben lehetősége legyen a betegnek arra, hogy akkor is az intézetben maradjon, ha a kezelése már nem indokolt.
Az első megoldás meghaladja e törvényjavaslat kereteit, az utóbbi megoldással pedig azért nem tudtunk egyetérteni, mert a törvényjavaslat célja éppen annak biztosítása, hogy intézeti kezelésre csak szigorú feltételek megléte esetén kerüljön sor, és az érintett csak addig tartózkodjék az intézetben, míg azt egészségi állapota feltétlenül megkívánja.
Tisztelt Országgyűlés! Míg az előző törvényjavaslatoknál egyetértés volt a tekintetben, hogy szükség van az egyezménnyel való összhang mielőbbi biztosítására és abban is, hogy ez tényleges előrelépést is jelent az emberi jogok területén, addig az ügyvédek fegyelmi ügyeiben a bírósági út biztosítása kimondva vagy kimondatlanul nem találkozott a szakma, illetve az érintettek egyértelmű helyeslésével. Elismerték ugyan, hogy a jogharmonizáció törvényalkotást kíván e területen is, azonban úgy érezték, a kormány javaslata beavatkozás a belső ügyeikbe, még ha ez a fegyelmi eljárással érintett ügyvédek érdekében is történik.
Az egyezmény elvárásainak ugyan a kormány javaslatában szereplő megoldás is megfelel, ennek ellenére szívesen elfogadtunk egy olyan megoldást, amelyet az érintettek is fenntartás nélkül támogatni tudnak. Ezért a módosító javaslatok közül egyetértettünk azzal, hogy a kétfokú fegyelmi eljárás jelenlegi szabályai maradjanak érintetlenül, és az ügyvédek számára a másodfokú fegyelmi határozat ellen a bírósági út a közigazgatási határozatokra vonatkozó szabályok szerint nyíljon meg. Úgy gondolom, e törvényjavaslatok elfogadása után is sok teendő hárul az igazságügyi kormányzatra és más tárcákra egyaránt. E javaslatok elfogadásával ugyanis csak a lehetősége nyílik meg az emberi jogok szélesebb körű biztosításának, a jogszabályok gyakorlati alkalmazásán nagyon sok múlik.
Végezetül a törvényjavaslatoknak az általunk támogatott módosító indítványokkal történő elfogadását kérem a tisztelt Háztól. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
