BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony.
A részletes vitában egyfelől egy módosító csomaggal szeretnék foglalkozni, amelyet támogatok. Másfelől - hálátlan feladatként - arról szeretnék beszélni, hogy más módosító indítványokat, amelyeknek törekvéseivel sok tekintetben egyet tudnék érteni, miért nem tudok támogatni sem én, sem pedig a szabaddemokrata képviselőcsoport.
Kezdeném azzal, mi az, amit támogatunk. Támogatjuk azt a Kertész István, Veres János, Nagy Sándor nevével fémjelzett módosító csomagot, amely az Érdekegyeztető Tanács megállapodását fordítja le módosító javaslatokra. Úgy ítéljük meg, szemben azzal, amit korábban Torgyán Józseftől, ma pedig Varga Mihálytól hallottunk, hogy az a tény, hogy a kormánypártok, illetve a kormány előterjesztése mögött, aztán a módosító indítványok során a kormánykoalíció állásfoglalásai mögött ott áll az Érdekegyeztető Tanács, a szociális partnerek valamiféle megállapodása, önmagában véve egyáltalán nem kivetnivaló. A világ minden parlamentjében a kormánytöbbség állásfoglalásai mögött különféle parlamenten kívüli döntési folyamatok állnak, magának a kormánynak és a kormánnyal egyetértőknek a döntései. Ebben tehát szerintem hiba lenne bármi kivetnivalót találni.
Ezen túlmenően azért is üdvözlöm ezt a módosító csomagot, mert ez kiegyensúlyozott, nem érinti a költségvetés egyenlegét, és ma számunkra ez rendkívül fontos.
Szeretném azonban megjegyezni, hogy miközben az egyik, másik és harmadik szemem nevet ezzel a módosító csomaggal kapcsolatban, van azért egy olyan szemem is, amelyik egy kicsit sír. Mert ha alaposan megvizsgáljuk ezt a módosító csomagot, akkor azt kell látnunk, hogy olyan áron tudta elérni a különféle bér- és egyéb igények legalább részleges kielégítését, hogy beruházási, exporttámogatási céloktól vont el eszközöket. Tehát valamelyest tovább gyengült ennek a költségvetésnek az egyébként sem eléggé erős szerkezetjavító, modernizációs oldala. Ennek nem örülünk. Szomorúan vesszük tudomásul. Mindamellett támogatjuk ezeket a módosításokat.
Ezen túlmenően azonban a költségvetéshez - mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról - nagyon sok olyan módosító indítványt nyújtottak be, amelyeknek céljai támogatandók lennének, hiszen valamennyien támogatjuk azokat az elképzeléseket, amelyek az oktatási normatívák emelését javasolják, mert ez szükséges volna. Támogatjuk azokat az elképzeléseket, amelyek dologi eszközöket juttatnának pótlólagosan az egészségügy különböző tevékenységeinek. Természetesen támogatnánk valamennyien a családokat támogató különféle javaslatokat, mindenekelőtt azt a többféle családipótlék-emelési javaslatot, amely a módosító indítványokban megfogalmazódik. Támogatjuk a közbiztonság erősítését szolgáló módosítások céljait. Egyetértenénk ezekkel.
Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a költségvetés egyensúlyának, pontosabban - hol van itt egyensúly? -, a költségvetés hiányának keretek között tartása nem a pénzügyminiszter, nem a kormány, nem a Nemzetközi Valutaalap érdeke, hanem az ország érdeke. Hiszen, ha a hiány magasabb lenne, mint ami elő van irányozva, akkor ez zavarokban, egyensúlyhiányban, hamarosan inflációban és növekvő eladósodásban nyilvánulna meg. Ez pedig az egész országnak ártana.
(13.40)
Ezért mi csak olyan módosító javaslatokat tudunk támogatni, amelyek nem rontják a költségvetés egyenlegét, illetve ahol a megtalált forráshoz, a megtalált csökkentéshez gyengébb társadalmi érdek fűződik, mint a többletkiadáshoz. Ebből a szempontból vizsgáltuk a módosító javaslatokat, akár kormánypárti, akár ellenzéki javaslatok voltak.
Itt elhangzott az, hogy a Pénzügyminisztérium keresi a forrást. Most mi azt gondoljuk, mi arra szeretnénk rábeszélni a pénzügyminiszter urat, hogy keresse ugyan a forrást, de csak valódi forrást keressen. Úgy látjuk ugyanis, hogy nagyon sok olyan módosító indítványt nyújtottak be, amelyekhez látszólag ugyan találtak forrást, de ezek a források csak a papíron jelentenek forrást, valódi forrást nem jelentenek.
Itt elhangzott, elsőként a Kereszténydemokrata Néppárt részéről, hogy ők találtak forrást, hozzunk be több adót, több bevételt a feketegazdaság megszorongatásával. Mi ezzel a céllal egyetértünk, hogy a feketegazdaságot jó lenne korlátozni és így több bevételt biztosítani. Látni kell azonban, hogy a feketegazdaság visszaszorítása hosszú távú, évtizedes feladat, és nem ismerünk olyan intézkedést, amely egy éven belül garantáltan többletforrást hozna a költségvetésnek.
Azt gondoljuk ezért, hogy ezek a javaslatok csak papíron kiegyensúlyozottak, és elfogadásuk a tényleges költségvetési folyamatokban azt eredményezné, hogy a papíron elképzelt bevétel egy éven belül nem jönne be, a kiadás viszont, amire javaslatot tesznek, biztos, hogy fölmerülne, és az ilyen javaslatokat nem tudjuk támogatni a magunk részéről.
Ugyanez vonatkozik bizonyos értelemben a Fidesz Varga Mihály által itt most előadott módosító indítványaira is. Ők a 191-196. pontban megjelölt módosító javaslataikban a vámbevételek 14 milliárdos, az áfa 6 milliárdos, a fogyasztási adó 2 milliárdos, a személyi jövedelemadó több mint 10 milliárdos növelését írják be papíron a módosító javaslataikba. De azonkívül, hogy megerősítik valamivel az APEH-et és a vámhivatalt, semmi kézzelfogható biztosítékát nem ígérik annak, hogy ezek a többletjövedelmek valóban bejönnének, viszont amit a kiadási oldalon javasolnak, az biztos, kimenne. Azt hiszem, hogy az ilyen típusú módosító javaslatok támogatása rendkívüli kockázatot jelentene, és mi a magunk részéről erre nem tudunk vállalkozni.
Nemcsak ellenzéki oldalról találkoztunk ilyen módosító javaslatokkal, hanem kormánypárti oldalról is. Az olyan módosító javaslat, például területfejlesztési alap támogatására, amelynek a forrásait a kormányzati beruházások évközi rendkívüli célfeladatai vagy az egyéb költségvetési kiadások, vegyes kiadások gyűjtőtételekben vélik megtalálni, nem valódi források, hiszen ezekre a gyűjtőcélokra a Pénzügyminisztériumnak mindig annyit kell költenie, amennyi előre nem látott cél hirtelen felmerül. Ha fölmerül a cél, akkor rá kell költeni ezt a pénzt, akármi történik is a költségvetési vitában, ha nem merül föl, akkor pedig meg lehet takarítani ezt a pénzt. Tehát ilyen ellentételezéssel szerintem nem helyes támogatni többletkiadást.
Ugyanakkor vannak olyan többletkiadási javaslatok is, ahol az, amit meg akarnak takarítani, szerintünk káros, nem takarítható meg. Így például az a szintén kormánypárti módosító javaslat, amely ellentételként a kárpótlási hivatal dologi kiadásainak a radikális csökkentését irányozza elő, 770 millió forintból 230 milliót akar megtakarítani, miközben a kormányprogram a kárpótlás minél gyorsabb lezárását és a kárpótlási igények gyors intézését irányozza elő, nyilvánvalóan csak egy, valójában aligha bekövetkező látszatmegtakarítást jelent, ezzel szemben még az egyébként legindokoltabb ifjúságpolitikai célok pótlólagos támogatását sem tudjuk indokoltnak tartani.
Összefoglalóan: csak olyan átcsoportosítást tudunk támogatni, bármilyen nemes célt szolgáljon is, amely mögött valóságos megtakarítás áll a másik oldalon. Nekünk nemcsak papíron kell biztosítanunk a költségvetés egyensúlyát, hanem valójában az 1995-ös év tényleges gazdasági, pénzügyi folyamataiban is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
