DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az itt folyó vitának, a költségvetési vitának úgymond önkormányzatokkal kapcsolatos, illetve ehhez kapcsolódó részeivel kívánok foglalkozni.
Összességében megállapítható, hogy az 1995. évi költségvetés rendkívül nehéz helyzetbe hozza a helyi önkormányzatokat. A központi források lényegében nem változnak, a saját folyó bevételeknél pedig teljesen irreálisan, több mint 10 százalékos növekedéssel számol az előterjesztés. A saját folyó bevételeket a helyi önkormányzatok önmaguk tervezik, és a tapasztalatok szerint irreális elképzelés az 1994. évi várható teljesítés növelése.
A központi források nem számolnak olyan tényezőkkel, mint energiaár-változás, ismételten növekvő infláció, amelyek többletforrások hiányában egyértelműen az ellátási szintet fogják rontani.
A költségvetés sokat emlegetett túlfogyasztása nem a helyi önkormányzatok területén és tevékenységében nyilvánul meg, hanem döntően a központi költségvetési szerveknél.
A normatív állami hozzájárulások jogcímei és fajlagos összegei az előző évhez képest lényegében nem változnak. Továbbra sem történt előbbrelépés az államháztartás reformjánál, és nincs egyértelműen meghatározva, hogy mi az az állami feladat, illetve miként történik annak finanszírozása.
Konkrétabban pedig a következőket kívánom elmondani. A törvényjavaslat 16. § (1) bekezdése utal a 3. számú mellékletre, amelyben a normatív állami hozzájárulások jogcímei és fajlagos összegei szerepelnek.
A 3. számú melléklet 9. sorszáma alatt a nappali szociális intézményi ellátás szerepel. A szövegezés szerint a normatív állami támogatásnál az ellátottak számának meghatározása oly módon történik, hogy a naponta összesített adatokat, azaz az éves ellátottsági létszámot 312 nappal kell osztani. Ez a szám fiktív. Másrészt indokolatlanul kedvezőbb pozícióba hozza az év minden napján nyitva tartó intézményt, és kedvezőtlenebbe a hét öt napján nyitvatartókat.
(16.20)
Életszerűbb, ha az előző éveknek megfelelően az éves ellátottsági létszám a tényleges nyitvatartási napokkal van elosztva, így minden intézmény a valós, tényleges létszáma szerint részesülne támogatásban.
A normatívák folyósításánál, majd elszámoltatásánál indokolatlan különbségeket teremtene az eredeti szövegezés az önkormányzatok között. A javaslat 17. § (1) bekezdés b) pontja utal az 5. számú mellékletre, amely a helyi önkormányzatok által felhasználható módosított előirányzatokat részletezi. Az 5. sorszám alatt a színházi tevékenység támogatása szerepel, a folyó évi 200 millió forinttal szemben a javasolt támogatási keret 240 millió forint. A különbözet abból származik, hogy 40 millió forintból kívánják támogatni az egyéni színházi vállalkozásokat és alternatív műhelyeket. A jelenlegi gazdasági helyzetben véleményem szerint állami forrásból ne történjenek további egyéni színházi próbálkozások, a 40 millió forintot a támogatás eredeti igénybevételére célszerű felhasználni, azaz a 100-100 millió helyett 120-120 millió forint lehetőség legyen a fővárosi, illetve a vidéki színházi élet támogatására.
Tisztelt Ház! Ugyancsak az 5. számú melléklet 15. sorszám kiemelt előirányzata 1200 millió forintot tartalmaz az 500 fő alatti lakosú önkormányzatok támogatására, meghatározott feltételek mellett. A felsorolt célokkal - többek között iskolabuszok vásárlása, intézményfenntartó társulás kialakítása szerepel - messzemenően egyet lehet érteni. Azonban a korábbi központi álláspont nem ezeket a célokat tartalmazta. Az alsófokú oktatás mindenáron helyben történő megvalósításával szembeni érveket először valamilyen módon tudatosítani kell az érintett önkormányzatokkal és közoktatási szakmai szervekkel, és csak ezt követően kerülhet sor ilyen jellegű támogatás meghirdetésére.
Ugyancsak az 5. számú melléklet kiemelt előirányzata a 16. sorszám alatt szereplő helyi önkormányzati hivatásos zenekarok és énekkarok támogatása. A feladat, véleményem szerint, egyértelműen önkormányzati feladat, a támogatás odaítélése csak szubjektív alapon történhet, ami eleve helytelen. Az önkormányzatok akkor tartsanak fenn hivatásos zenekart és énekkart, ha annak finanszírozását is meg tudják teremteni.
A törvényjavaslat 18. §-a az önkormányzatok számára biztosítható támogatásokat tartalmazza, a 6. számú mellékletben foglalt feltételek szerint. A melléklet 2. pontja az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő, forráshiányos helyi önkormányzatok támogatásának feltételeit tartalmazza.
A javaslat szerint nem igényelhet támogatást ezen a címen az önkormányzat, amely a helyi adó bevezetéséről nem döntött, ezt a c) pont rendezi. Ez a meghatározás nem elegendő, mivel a helyi adónak lényegében négyféle fajtája van, s a szövegből nem derül ki, hogy ezek közül legalább egyet kell kivetnie vagy valamennyit. A támogatás odaítélésénél a pontatlan szövegezés miatt a döntés szubjektívvé válhat.
Ugyanezen támogatási formánál a forráshiány kiegyenlítése csak abban az esetben lehetséges, amennyiben a térségi ellátást nyújtó intézményeknek a megyei önkormányzat részére történő átadásáról a települési önkormányzat intézkedett. Ezt a h) pont rendezné. A helyi önkormányzati költségvetések tervezésének jelen időszakában az újonnan megalakuló testületeknek még nem lesz, nem lehet kellő áttekintése a település feladatairól, anyagi helyzetéről, ezért intézmények átadásáról sem tudnak dönteni.
De ugyanez a probléma fennáll a megyei önkormányzatoknál is, hiszen forrásaikat csak olyan intézmények és feladatok között tudják felosztani, amelyek a tervezés során már ismertek. Az előbbiekre tekintettel a megyei önkormányzat részére történő átadás nem lehet 1995. évi forráshiány-támogatás odaítélésénél feltétel, csak abban az esetben, ha a települési önkormányzat ez irányú döntése az 1996. költségvetési évtől kezdve vonatkozik.
A törvényjavaslat 18. §, illetve a 6. számú melléklet 3. pontja a saját hibájából tartósan fizetésképtelen helyzetbe került helyi önkormányzatok támogatási lehetőségét tartalmazza. Erre a központi költségvetés 1 milliárd forintot irányoz elő.
Erkölcstelennek és alapvetően helytelennek ítélem, hogy az önhibájukból csődhelyzetbe került önkormányzatok kiegészítő állami támogatást kapjanak. A csődhelyzet feloldására, annak lehetőségeire külön törvényt kell alkotni, amiben lehetővé kell tenni - megfelelő garanciák és vagyoni fedezeti források esetén - központi hitelnyújtás lehetőségét esetleg, kormányzati garanciát is vállalva, de hitel, és nem állami támogatás formájában. A jelenlegi jogi szabályozástervezet már a törvényjavaslat ismeretében olyan visszhangot vált ki polgármesterek részéről, hogy a település érdekében érdemes olyan kötelezettségeket vállalni, amik a meglévő fedezeti forrásokat meghaladják.
