GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: (Rövid szünet után.) Köszönöm szépen, elnök asszony! Néma volt a mikrofonom, ezért a várakozás.
Mielőtt valóban a költségvetésre térnék, talán idegennek tetsző kitérőt teszek, a posztmodernről szeretnék beszélni, amelyről szakértők azt mondják, hogy az idézéstechnikán múlik minden; ami új alkotás létrejön, az már meglévők újfajta összetételéből, idézéstechnikájából áll össze. Valami hasonlót próbálnék a bevezetőben elkövetni, amikor néhány sort idézek egy korábbi jegyzőkönyvből.
"A fő célok közül a növekedés feltételeinek megteremtését tekintjük stratégiai célkitűzésnek. A konkrét helyzetben azonban ezzel egyenrangúak az egyensúllyal és az inflációval kapcsolatos megfontolások." Majd néhány sorral alább: "Az egyensúlyi követelmények szem elől tévesztése meggátolná a növekedés lehetőségét. Ez rövid távon az államháztartás pénzpiaci kiszorító hatása miatt, hosszú távon pedig az eladósodás újraindulása miatt következhetnék be. Megítélésünk szerint, amíg a passzívum nem haladja meg a beáramló külföldi működőtőke értékét, kifejezetten szükséges, hiszen így tudunk külső forrásokat bevonni a növekedés megindításához. Ha azonban a passzívum tartósan nagyobb lenne a bevont működőtőke értékénél, ezzel újra megindulna a nettó kamatozó államadósság emelkedése. Számottevő tartós nettó adósságnövekedést azonban a gazdaság mai adósságviselő képessége nem tesz lehetővé. A nettó adósságállomány tehát lényegében csak akkor és annak arányában nőhet, ahogy az export, a GDP növekedése ténylegesen megindul."
(12.10)
Ezeket a szavakat egy korábbi pénzügyminiszter - most éppen nincsen itt -, Szabó Iván mondta a tavalyi költségvetés vitájának kezdetekor, expozéjában.
Azért mondtam a bevezetőben, hogy itt idézéstechnikáról van szó, mert ilyen értelemben talán posztmodernnek is lehetne tekinteni ezt az új költségvetést. Mert hát nem arról szól a történet, hogy radikálisan újat lehetne csinálni. Ebben végül is a körülmények megszabják a mozgásteret.
Nem hiszem azt, hogy ellenzékbe kerülvén el lehetne felejtkezni mindazokról a kényszerkörülményekről, amelyek egy költségvetés megszerkesztését megszabják.
Most már rátérve arra, amely a bizottság szűkebb illetékességi körébe tartozik: nagy örömmel mondom el, immár a módosító javaslatok ismeretében is, hogy a kisebbségekre fordítható költségvetési hányad - sok más területtel szemben - megőrizte, sőt némiképpen javította pozícióját a múlt esztendőkhöz képest. Erre már csak azért is szükség van, mert vélhetően e hétvégén, a választások után, kisebbségi önkormányzatok sokasága, százai jönnek létre az országban. Ezeknek a működését biztosítani kell. Ez a költségvetés, úgy fest, meg tudja teremteni ezt a biztonságot.
Ugyanilyen értelemben tudok szólni a határontúliak támogatásáról. Olyan kérdésről van szó, amellyel kapcsolatban még az országgyűlési választásokat megelőzően hol lappangva, hol pedig egészen nyíltan előzetesen vádolták ezt a kormánykoalíciót. Meg kell állapítania minden objektív szemlélőnek, érdeklődőnek, politikusnak, hogy egyetlenegy ezzel kapcsolatos aggály nem igazolható a költségvetéssel. Természetesen más politikai természetű üggyel sem.
S végezetül szeretnék a bizottság nevében szólni az egyházi támogatások kérdéséről. Amikor a koalíció még csak kovácsolódott, és annak alapján született a koalíciós megállapodás, majd a kormányprogram, abban egyértelműen olvasható, hogy az állam és az egyház szétválasztását oly módon is segíteni akarja a koalíció, hogy a támogatást - amennyire csak lehetséges - eltávolítja az államtól. Természetesen ez akkor is megfogalmazódott. Nem jelentheti azt, hogy a költségvetés kivonul az egyházak mögül. Nem is következett ez be, minden ellenkező baljós előérzettel szemben. Úgyannyira nem - és erről már a költségvetési bizottság nevében Varga József megemlékezett -, hogy a költségvetés ilyen irányú kiadásaihoz képest pluszban még három objektum fejlesztésére jut pénz, ennek lehetőségét keresi a Pénzügyminisztérium, a költségvetés - szakemberekkel.
Ezért méltán és úgy gondolom, elfogultság nélkül mondhatom, hogy az a részletes kép, amely a költségvetésnek az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság illetékességébe tartozó területeket illeti, az adott körülményekhez képest megnyugtatóan kezeli. Még akkor is, ha ez maximális elégedettséget nem válthat ki. Ez azonban megítélésünk, megítélésem szerint nem a kormány hibájából adódik, hanem az adott helyzet az, amely ilyen állapotokat idézett elő.
Köszönöm szépen. (Taps.)
