POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN, az oktatási bizottság alelnöke: Köszönöm a szót.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Az oktatási bizottság két napon keresztül vitatta az 1995-ös költségvetéshez benyújtott módosító javaslatokat. Igen nagy volt a bizottságunkat érintő javaslatok száma. Igen körültekintő munkát igyekezett végezni a bizottság.
A hegyek vajúdásának az eredménye azonban jóval kisebb. Mondandómat igyekszem ehhez és nem a befektetett energiához fogni.
Gyakorlatilag két területen alakított ki a bizottság olyan egybehangzó álláspontot, amely majd önök előtt itt megjelenik. Mind a kettő a felsőoktatást, illetve a tudomány finanszírozását érinti.
A bizottság képviselői módosító javaslathoz kapcsolódva kívánja növelni az OTKA, tehát az Országos Tudományos Kutatási Alap jövő évi költségvetési támogatását. Hiszen ebben az évben, 1994-ben befejeződik az egyik kutatási főirány, s bizottságunk egybehangzó véleménye az, hogy a költségvetés ne vonja el az e főirányhoz kapcsolódó összegeket, hanem ezt a következő évben egy új főirány beindításához használjuk fel, nem szűkítve így az OTKA mozgásterét, a tudományos kutatóhálózat mozgásterét, és így eredményeit sem.
A másik - szintén bizottsági vélemény és ily módon majd önök elé bizottsági módosító javaslatként kerülő pont - a felsőoktatási törvény végrehajtását érinti. A felsőoktatási törvény ugyanis igen sok ponton érinti a költségvetési törvénytervezetet, méghozzá oly módon, hogy annak az eredeti törvényszövegbe foglalt dátumait, időpontjait elhalasztja, kitolja. Némelyiket 1997-re, de van olyan is, amit 1999-re.
Az elfogadott módosító javaslatok mindegyike az eredeti állapot visszaállítását, tehát a felsőoktatási törvényben tervezett eredeti ütem visszaállítását javasolja. Ez igen jelentős változtatás, hiszen gyakorlatilag a felsőoktatás finanszírozásának reformja nélkül a tartalmi reform, a tartalmi modernizáció sem indulhatna el. Nem támogatta tehát bizottságunk azokat a kormányzati elképzeléseket, amelyek egy elnyújtottabb, de ily módon kockázatosabb, hosszabb kifutású reform elképzelését vázolták.
Röviden szeretnék csak beszámolni arról az igen hosszas vitáról, amely végül is eredmény nélkül maradt. Így a bizottság hosszan vitatta, majd aztán elutasította - többségi szavazással - azokat a javaslatokat, amelyek az önkormányzatokon keresztül az oktatási intézményekhez eljuttatott pénzeszközök növelését, az úgynevezett oktatási normatívák növelését célozták.
Hasonló módon nem nyert támogatást az a módosító javaslatcsomag sem, amely az ifjúságpolitika kérdését érinti oly módon, hogy egyrészt az Országgyűlés kezelésében vagy központilag elosztandó alapok növelését javasolta, másrészt pedig az önkormányzatoknál megjeleníteni az ifjúsági, illetve gyermekvédelmi feladatok finanszírozását. Ezek egyelőre csak egyéni módosító javaslatként kerülnek az önök színe elé.
Hasonló módon vita volt, és a bizottság nem fogadta el azokat a javaslatokat, amelyek a kistelepüléseket érintik alapvetően. A száz főnél kevesebb tanulót oktató, nevelő intézmények pluszfinanszírozására vonatkozó javaslatokról van itt szó. Hiszen ebben az évben is, ahogyan a múlt évben, az ő részükre a költségvetés egy plusz félmillió forintos extra finanszírozást szavatolt. Ennek az összegnek az elosztásával sok gond volt. Ötszázezer forintot kapott ugyanis az a kis intézmény is, ahová negyven-ötven tanuló jár, de az az intézmény is, ahová kilencvenkilenc.
Differenciáltabb, a valódi költségeket jobban figyelembe vevő támogatásra van szükség. Ezt valamennyien éreztük és ily módon bízunk a kormány garanciájában, hogy azt a 300 millió forintot, amit most egybeolvasztott a többi iskolai támogatással, minimum ezt erre a célra, tehát a kistelepülések iskoláinak plusz támogatására fogja felhasználni és nem más célra. Noha a költségvetési törvényjavaslat erre módot adna a kormányzatnak.
Nem óhajtom az idejüket rabolni azzal, hogy milyen helyzetben volt a bizottság, hiszen egy-két nappal az Érdekegyeztető Tanács ülése után voltunk. Valamennyien tudjuk, az oktatást érintő kérdések nagy súllyal estek latba az ÉT ülésén, hiszen több testület, több érdekvédelmi szervezet jelezte, hogy radikális lépésekre is kész, amennyiben itt nem történik előrelépés.
(12.20)
Ez a kis lépés vagy fél lépés megtörtént, hiszen az illetményalapot 500 forinttal mégiscsak növelni javasolja a kormányzat a következő évben, noha az oktatást érintően ennek igen súlyos ára van, hiszen az a visszamenőleges elismerése a közalkalmazottaknak, amely a ma nem a törvény hatálya alá eső intézményekben nyert vagy ott szerzett munkaviszonyra vonatkozik, egy évvel kitolódik.
A bizottságunkban ezt úgy summáztuk, hogy az idősebb, nagyobb tapasztalattal rendelkező közalkalmazottak, pedagógusok számára ez kvázi veszteség, míg a fiatalabbak vagy a pályára most kerülők számára ez nyereségként jelenik meg. Hogy aztán ki jár jobban a valóságban, azt végül mégis csak a gyakorlat dönti majd el.
Nem örültünk annak, a bizottság tagjainak egyhangú álláspontja volt az, hogy csak erre, ennyire látott módot a kormányzat, de a bizottság többsége, nem tagadom, kormánypárti többsége, figyelembe vette, és így elfogadta ezt a realitásként feltüntetett számot.
Ennyi lett volna a bizottság véleménye. Kérem majd a támogatásukat a bizottsági csatlakozó módosító javaslatokhoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
