TAMÁSSY ISTVÁN
TAMÁSSY ISTVÁN
TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt elnök Asszony! Tisztelt Ház! A T/210/26. módosító indítványról kívánok szólni, egyúttal egy hangos szóval ritkán jelentkező szakma gondjait szeretném önök elé tárni. Ez a szakma mindig is fontos volt, meggyőződésem szerint ma is az, bár némileg már az ókorban is mellőzték. Zeusz nem gondoskodott sem az építészet, sem a szobrászat, sem a festészet gondviselőjéről - ők az emlékezet szép leányai a múzsák között.
Ennek ellenére építés mindig is létezett, és az ókortól napjainkig számos figyelemre méltó alkotást hozott létre, a piramisoktól a panelházakig. Az építészet sikeres vagy nem sikeres, művészi vagy nem művészi darabjai nehezen álltak útjába az ember romboló kedvének, vagy az idő és a természet lassú, de szívós pusztításának. A megmaradt viszonylag kis számú épületet azután minden országban gondos kezek óvják, javítják, adják tovább a következő generációnak. Ezt a tevékenységet ma műemlékvédelemnek nevezzük.
Hazánk műemlékei tudatos, szakszerű megóvásának kezdetei a XIX. század utolsó éveire tehetők. Ma e tevékenységgel a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz tartozó Országos Műemlékvédelmi Hivatal foglalkozik. A hivatal és jogelődje, a felügyelőség, az elmúlt évtizedekben szinte hazánk minden területén, falun és városban számtalan régi épületet állított, állíttatott helyre, amelyek az adott települések díszei, s mint olyanok, az idegenforgalmi tájékoztató füzetek kedvelt témái.
Joggal vethetik fel, tisztelt képviselőtársaim, melyek ezek - hogy ne csak a levegőbe beszéljünk. Az idő korlátozott volta miatt azonban erre most nincs lehetőség. Hogy mégis példával szolgáljak, engedjenek meg ennyi szerénytelenséget egy nógrád megyei képviselőnek, hogy Hollókő falu rehabilitációját említsem meg. Az elvégzett munka sikerét bizonyítja, hogy az UNESCO által alapított világörökség-lista két hazai résztvevője között a pest-budai Duna-part és Vár mellett Hollókő, a kis falucska az, amely e rangos világlistán a már említett piramisok mellett szerepelhet.
Ma az egész ország területén mintegy 10 500 műemléket tartunk nyilván. Korábban e mennyiség több mint fele állami tulajdonban volt. Ma műemlékvédelmi érdekből 400, véglegesen csupán 200-250 objektumot indokolt az állam tulajdonából ki nem adható műemlékek listáján szerepeltetni.
Műemlékállományunk 60 százaléka elfogadható műszaki állapotú, míg 28 százaléka felújításra szorul, és sajnos 12 százaléka veszélyeztetett. A hasznosítás 75 százaléka ítélhető megfelelőnek, 15 százaléknál még elfogadható, az állomány 10 százaléka pedig üres vagy rosszul hasznosított. A felújítások átlagos ciklusideje 25-30 év, ezen belül igen nagy a szórás az egyes emlékek között. Összegezve: a műemlékek avulási, pusztulási folyamata jelenleg gyorsabb, mint helyreállításuk üteme.
Ezen belül az egyes műemlékcsoportok helyzete eltérő képet mutat. A kiemelt kastélyok és egyes nagyobb várak állagmegóvási, illetve életveszély-elhárítási munkái nem végezhetők el az e célra biztosított pénzeszközök hiánya miatt. Teljes helyreállításukra, újabb jelentős és sürgős beavatkozást igénylő műemlékek munkábavételére nincs mód. A veszélyeztetett kastélyok és középületek megmentésére az 1982-ben indított kastélyprogram számottevő eredményei ellenére csak fékezni tudta a pusztulás folyamatát. Jelenleg sajnos a programszerű további munkavégzés feltételei nincsenek biztosítva.
A 360 romemlék - várrom, városfal maradvány, templom és kolostorrom - döntő többségének fenntartása megoldatlan. A gyorsuló pusztulás 10-15 éven belül az állomány nagyobbik felének elvesztésével járhat.
Hasonló helyzetben van a 700 védett közterületi szobor és emlékmű legtöbbje is. A gazdátlan vagy anyagi erővel nem rendelkező kis egyházközségek tulajdonában lévő egyházi műemlékek megmentésére nincs megfelelő eszköz a műemlékvédelem kezében. A műemlékek szoros tartozékát jelentő képzőművészeti alkotások restaurálása területén egyre nagyobb a lemaradás.
A védett építmények felújítási ciklusidejét a jelenlegi 25-35 évről 15-20 évre szükséges fokozatosan csökkenteni, lehetőleg rövid időn belül. A felújítási tevékenység felgyorsítására az állam részvállalási arányát körülbelül 18 százalékra lenne szükséges emelni. Ezekkel az eszközökkel a felújítási elmaradások 20-25 éven belül - tehát még nagyobb arányú, pótolhatatlan veszteségek nélkül -behozhatók lennének.
Az elmúlt négy esztendőben a műemlékvédelmi szervezetben a korábban összevontan működő szakterületek világosan szétválasztódtak. A hatósági, a kutató-tervező, restaurátor, a műemlék-helyreállítást kivitelező, valamint a műemlék-gondnokolási tevékenységek összehangolt, elkülönült szervezetek hatás- és feladatkörébe tartoznak. Az Országos Műemléki Hivatal munkatársainak jelenlegi létszáma 255 fő. Az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurátor Központ 120, a Műemlékek Állami Gondnoksága 50 főt foglalkoztat.
A műemlékvédelem szakterületére vonatkozó koncepcionális elképzelések, megoldandó feladatok listáján első helyen a törvénykezés egészével harmonizáló műemlékvédelmi törvény megalkotása áll. A szakma nevében kérjük és igényeljük a törvény mielőbbi megszületését. A törvény nem elhanyagolható, jelentős kérdése a műemlékvédelem új finanszírozási rendszerének kialakítása. Az eddig gyakorolt teljes körű állami támogatási rendszer helyett - összhangban az átalakult tulajdoni struktúrával -többrétegű finanszírozást képzelünk el, mely sok szempontból hatékonyabb. Többletforrásokat tár fel, és nem utolsósorban csökkenti a központi költségvetés terheit.
Végezetül az 1995-ös költségvetés tervezetéről:
Az OMVH 1 milliárd 539,8 millió forint összeggel gazdálkodik. Ez az összeg 6,32 százalékkal több, mint a '94. évi várható teljesítés. Ebből a saját bevétel jelentéktelen: 7,1 millió forint. Külön fejezeti kezelésű előirányzat a gödöllői Grassalkovich-kastély Alapítvány részére 200 millió forint juttatás.
Amint azt a korábbiakban már elmondtam, a műemlékvédelem céljaira biztosított támogatás nem fedezi a feltétlenül szükséges állagmegóvásra fordítandó összegeket sem. A 12 százalék veszélyeztetett állomány megmentése érdekében viszont sürgős, azonnali intézkedésre lenne szükség. Ténylegesen a műemlékvédelemnek majdnem 2 milliárd körüli éves összegre van szüksége, ami mellett garantálható a nemzeti vagyon fontos részét képező állomány fenntartása és megóvása.
Módosító indítványomban azonnali és fontos feladatok elvégzésére tettem javaslatot. Vissza kell utalnom a veszélyeztetett kastélyokkal kapcsolatban mondottakhoz. A pusztulás, tönkremenetel fékezésére egy rendelkezésre álló, azaz javasolt összeg több részre, de hasonló célra való szétosztását indítványoztam az alábbiak szerint:
(12.50)
A szabolcsi kastélyprogramra 40 millió forintot, a fertődi Eszterházy-kastély felújítására 70 millió forintot, a műemlékvédelem kastélyokkal kapcsolatos azonnali intervenciója céljaira 40 millió forintot javasoltam.
Megértve és tudomásul véve azt a nehéz gazdasági helyzetet, amelybe az ország került, elfogadtam a költségvetés alapgondolatát és törekvéseit; nem tettem költséget növelő javaslatot. Fejezeten belüli átcsoportosításra tettem tehát indítványt. A gödöllői Grassalkovich Alapítvány 200 milliós támogatásából 150 millió forintot javasoltam az általam megjelölt három célra fordítani.
Időközben a környezetvédelmi bizottság megtartott ülésén javaslatomat a bizottság nem támogatta. Természetesen én is tudom, hogy a gödöllői Grassalkovich-kastély helyreállítása rendkívül fontos és időszerű feladat. Elfogadtam tehát a költségvetési bizottság javaslatát, módosító javaslatomat visszavonom.
A probléma azonban fennmarad; mi lesz a három témával, melyet az építészeti és infrastrukturális bizottság elnökeként és az OMBH egyetértésével tettem meg.
Köszönöm tisztelt képviselőtársaim figyelmét, melyet e szép terület gondjainak, munkakörülményeinek meghallgatására fordítottak. Abban a reményben fejezem be gondolataimat, hogy a magyar műemlékügy önökben barátokra találva, a jövőben képes lesz megvalósítani törekvéseit. (Taps a kormánypárti képviselők soraiban.)
