KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Szíves elnézésüket kell kérjem, de nem szenvedek szereplési mániában. Így hozta a sors, hogy két héttel ezelőtt megírt hozzászólásomat most van alkalmam elmondani. Időtakarékosság okán akár itt is maradhattam volna, hogyha tudom, hogy az Art-hez nincsen más jelentkező.
Elnézésüket kell kérjem, hogy az áfáról szóló vitában az eredőknél kezdem, azzal, hogy a költségvetésnek kell-e ennyi adóbevétel, és ha igen, akkor a bevételi források között - milyen motivációk, gazdaságpolitikai megfontolások és célok érdekében az arányok alakulását -hogyan értékelem. Úgy gondolom, le kell számolni azzal az illúzióval - vagy legalábbis azzal az illúziókeltéssel -, hogy a kormányzat, a parlament tetszése szerint határozza meg a költségvetés bevételei, kiadásai összegeit, arányait.
Nyilvánvaló, hogy a költségvetés szükséges bevételét a kiadások és a még elviselhető, finanszírozható hiány nagysága határozza meg. Az is természetes, hogy a kiadási oldalon egyik évről a másikra megfontolt, kellően előkészített intézkedéscsomag - szaknevén: az államháztartási reform - tartalmazza a feladatok, szervezetek és a költségvetési előirányzatok teljes körű áttekintését és az alapoktól való újjászervezését, újraalakítását. Tehát ezen intézkedéssorozat nélkül nem lehet az adottságoktól - rossz kifejezéssel élve: a szerzett jogoktól, szokásos eljárásoktól és működéstől, ezek kiadási vonzataitól - eltekinteni.
Az elmúlt öt évben minden, e területtel foglalkozó szakember, az érdeklődő állampolgár is tudta, hogy erre szükség van. Kérdezhetik önök, hogy akkor miért nem ezt tárgyaljuk most. A szocialista-liberális koalíciónak elhatározott szándéka, hogy meg is lépje ezt a körültekintő előkészítést, időt igénylő, kényszerű és egyes rétegek számára hátrányos lépést annak érdekében, hogy a következő költségvetéskor ne a mostani, könnyen és sokszor ellentétes nézőpontból és ellentétes hatásokkal is támadható előterjesztést kelljen benyújtani.
Most azonban, 1994. december hónapban az 1995-ös költségvetéssel kell foglalkozni, az idő szorításában elfogadva a hosszabb távon elfogadhatatlan, kialakult adottságokat is. A költségvetés, amelynek része az általános forgalmi adóból származó bevétel, restriktív, egyensúlyozó költségvetés: a hiány - a külső és a belső hiány - egyik oldalról, a fogyasztás, a növekedés, a gazdaság érdekei a másik oldalról. Nehéz úgy stabilizálni, kézben tartani a hiány nagyságrendjét, hogy a tartós és megalapozott gazdasági növekedés szempontjai a lehető legkevésbé sérüljenek, úgy, hogy a szociális szempontok legalább a legnehezebb körülmények között élőknél érvényesüljenek.
Ezt a bűvészmutatványt alapvetően helyesen tartalmazza a most tárgyalt előterjesztés-csomag, a költségvetés és az ahhoz kapcsolódó adótörvény-tervezetek csomagja. Ezzel kapcsolatban arra kérem a parlamenten kívül és belül a költségvetésről, az adótörvényekről nyilatkozókat, véleményt, javaslatot formálókat, esetenként követelést támasztókat, hogy javaslataik bevétel-kiadási oldalára is kiterjedő indítványt tegyenek. Nem elég a népszerű intézkedéseket, egyoldalú javaslatokat vállalni, annak másik oldalára is szükség van ahhoz, hogy az ország pozíciója ne romoljon.
Az 1995. évi költségvetés, amelynek 1700 milliárd forintos összege magában foglalja az előző években vállalt kamatfizetési kötelezettség több mint 453 milliárd forintos összegét - ami az egész kiadás egyharmada -, tehát e költségvetés bevételi többletét, 284 milliárd forintot a kormányprogram alapelveinek megfelelően, a privatizációs bevételeken túl a fogyasztáshoz kapcsolódó adók megalapozottan növekvő előirányzata biztosítja. 1995-ben a privatizáción kívüli költségvetési bevételek majdnem fele - 47,5 százaléka - a forgalomhoz kötődő, közvetett adók előirányzata.
Ez az az adónem, amelynek a hatását vizsgálva megállapítható, hogy szociális szempontból a legkevésbé igazságtalan, leginkább megnehezíti az adóelkerülést - amire egyébként sem a kispénzűeknek van módja és kellő rafináltsága. Ez az az adótípus, amelynél a bevétel befolyása időarányos, viszonylag jól tervezhető, az adózás és az adózók köre felmérhető. Ez az az adónem, amely legkevésbé csökkenti a vállalkozók befektetési szándékát, a növekedés - és főleg az exportorientált növekedés - esélyét. És ez az az adónem, amely nemcsak a bérből és fizetésből élők terheit növeli, hanem minden fogyasztóét, függetlenül attól, hogy az elköltendő jövedelmét legálisan vagy illegális formában szerezte.
Milyen változásokat tartalmaz a benyújtott áfatörvény-módosítás és az ahhoz kapcsolódó egyéb jogszabály-módosítások? A legfontosabb, ami az áfatörvényben negatív módon jelenik meg, a lakásépítés támogatási rendjének gyökeres átalakítása. Az áfatörvény keretén belül megszűnik a lakásépítés maximum 400 ezer forintos és maximum 60 százalékos eddigi adóvisszaigénylési lehetősége, és ehelyett - gyermekszámtól függő lakásépítési támogatás formájában, a szociálpolitikai szempontokat figyelembevéve - az ingatlanpiac élénkítésére kerül sor.
Teljesen egyértelmű, hogy nemcsak hazánkban, hanem mindenütt, ahol piacgazdaság épül, az építőipar konjunktúrája az egyik motorja az általános konjunktúrának, és ebből a szempontból is üdvözlendő az a lépés, amit a kormányzat megtett.
Engedjenek meg némi "magáncélú" kitérést a mondandómból. Családommal voltunk olyan könnyelműek, hogy belevágtunk egy társasházépítési akcióba. Az utóbbi két hónapban azon gondolkodtunk, hogy hogyan szerezzük meg hozzá a lakásépítéshez csatlakozó szükséges létszámot, azt az öt főt, aki csak nem akart előkerülni. Amikor azonban a lakásépítési támogatási rendszernek ez a fajta változása napvilágra került, a jogszabályok egyértelművé váltak, egy pillanatnyi gond nélkül a teljes társasházépítési létszám összeállt, ami azt jelenti, hogy igenis, nagyon pozitív hatása van e támogatási rendszer bevezetésének.
(17.00)
Nagyon fontos változása az áfatörvénynek az is, hogy a települési önkormányzatok korábbi években elkezdett közmű-, út- és járdaépítési beruházásait 1996. december 31-ig áfakedvezményesen hajthatják végre.
A cél- és címzett-támogatások csökkenése miatt erre az önkormányzatoknak múlhatatlanul szükségük van. Valamennyien tudjuk, hogy az előző kormányzat 1995-96-ra annyi elkötelezettséget vállalt a címzett-támogatások folyósításában, ami teljességgel lehetetlenné teszi érzékelhető nagyságrendű címzett- és céltámogatások folyósítását akkor is, hogyha erre egyébként nyilvánvalóan a szándékunk megvan. Ez az áfa-visszaigényelhetőség a beruházásokat már elkezdett önkormányzatok részére átlagosan 20 százalékos kedvezményt ad, és módot ad arra, hogy az elkezdett beruházásokat - ha lassabban is -, fokozatosan, de két év alatt elvégezzék.
Nagyon fontos az áfatörvény módosítása kapcsán, hogy csökkenti a rendszer bürokratikus vonásait - az előző hozzászólásomban a másik törvénynél már ezt elmondtam.
A módosítások nehezítik a visszaéléseket, csökkentik a rendszer ellentmondásait. Korábbi előírás volt az, hogy az előleg, részletfizetés áfaköteles fizetési módozat volt, míg a foglaló nem. Ezentúl mindenféle, a vételárba beszámítandó fizetési kötelezettség kimeríti az áfabe-vallási kötelezettségnek a kategóriáját, és ebből a szempontból egyformán kell kezelni a jövőben a foglalót is.
Nagyon fontos és a visszaélések elkerülését szolgáló eszköz a számlahelyesbítések kétoldalú rendszerének a bevezetése. Magyarul ez azt jelenti, hogy helyesbített számlához való áfaigény csak akkor érvényesíthető, ha a helyesbítés a másik oldalon ellenkező előjellel megtörténik.
Szintén nagyon fontos és csökkenti a visszaéléseket az, hogy a pénzforgalmi szemléletben könyvelő vállalkozók ezentúl csak 90 napig tarthatják függőben a befizetendő áfabevallásukat, áfatételeiket.
Ez az eddig érvényesülő rendszerben nagyon könnyen kijátszható módozat volt, hiszen a pénzforgalmi szemléletben könyvelőknél az áfabevallási kötelezettség, az árbevételi előírás a tényleges fizetéshez kapcsolódott, míg a teljesítéshez kapcsolódóknál pedig magával a számlakiállítással, a teljesítéssel volt összefüggésben.
Előrelépésnek minősítem az alanyi adómentesség egységes egymillió forintban való előírását is, nemcsak az egységesség miatt, hanem azért is, mert nyilvánvalóan a korábbi nagyságrend inflálódott, és az alanyi adómentesség fenntartásához a léptékhatár növelése indokolt volt. Meg kell adni a vállalkozónak, még akkor is, ha nyereséges, akkor is, ha a saját kárára akarja választani az alanyi adómentességet, hogy választhassa, ha a bürokraktikus előírásokat, a jogszabályokban kötelező bevallási kötelezettségeket, nyilvántartások vezetését nem szeretné, nem akarja vagy nem tudja vezetni.
Mire nem hoz megoldást a változás? Nem hoz, mert nem is hozhat a számla nélküli forgalmazás, a fekete- és a szürkegazdaság visszaszorítására intézkedést, mert ez átfogó lépéssorozatot, szisztematikus és minden részterületre kiterjedő ellenőrzést, információszerzést, szervezést igényel.
Az általános forgalmi adó, a társadalombiztosítási járulék, a személyi jövedelemadó, a társasági adó fizetését elkerülő alvállalkozó, vállalkozó, valamennyi tisztességes adózó érdekeit sérti, terheit növeli, a vállalkozók megítélését általában rontja. Ez természetesen nem az áfatörvénynek a része. Ehhez úgy gondolom, közös akarattal kell kormányzati lépéseket, döntéseket hozni, s az ehhez szükséges törvényi felhatalmazásokat megadni.
Az adminisztráció, a rendszer minden értékesítési fázishoz kötődő jellegénél fogva, sajnos továbbra is bonyolult. Magyarországon az általános forgalmi adónak azt a fajtáját választottuk 1988-ban, ami valamennyi fázisnál áfa-bevallási kötelezettséget ír elő, előírási és levonási joggal együtt.
Létezik egyfajta másik rendszer, ahol csak a végső fogyasztás fázisában rója ki az általános forgalmi adót. Ez azonban más, mint a magyar rendszer, és sajnos ennek következtében a vállalkozók teljes szférájában ezt a rendszert - minden előírásával együtt - működtetni kell.
Melyek azok a területek, amelyek véleményem szerint átgondolandók a törvénytervezetben?
Nagyon fontos - és úgy gondolom, hogy erre megvan a megfelelő fogékonyság - az, hogy a jövedelmi adózásban átalányadózók, ha nem is átalányáfázás formájában, de teljesíthessék áfafizetési és visszaigénylési kötelezettségüket, jogukat, tételes költségelszámolás helyett az áfanyilvántartás vezetésével. Ez egy valós probléma, hiszen maga az áfa igényelhetősége, befizetési kötelezettsége vonatkozásában eltérne. E kizárásával az árbevétel után befizetési kötelezettségeket elő kellene írni, a levonhatóságnak viszont az elszámolás feltétele az előírt pa-ragrafus. Úgy gondolom, hogy erre megvan a megfelelő fogékonyság, hogy a kimenő és a beérkező számlák nyilvántartási vezetésével áfanyilvántartási kötelezettségüknek eleget tudnak tenni ezek az átalányadózók, mégsem kell a teljesen bonyolult könyvelési rendszert alkalmazniuk, tételes költségelszámolást vezetniük.
A kisvállalkozások közül a szezonális tevékenység, a kisebb beruházást végrehajtók beruházásai a finanszírozás oldaláról nehezülnek. Ezt magammal is hadakozva mondom, hiszen az egy pozitív előrelépés, hogy a legnagyobb áfa-visszaigénylési tömeggel sajnos ott találkozunk, ahol az alanyi adómentes határt el nem érő árbevételű vállalkozók egészen meglepő nagyságrendű áfa-visszaigénylési igényeket nyújtanak be az adóhatósághoz, és sajnos, ezek nagyon jelentős része jogosulatlan és nagyon jelentős része az adóhatóság munkaleterheltsége miatt sajnos, nem kerül kiderítésre.
Mégis azt kell mondjam, hogy különösen a mezőgazdasági tevékenységnél, annak is a növénytermesztési részénél elkerülhetetlen azzal foglalkozni, hogy tény és realitás az, hogy az ezzel a tevékenységgel foglalkozók az év első háromnegyed részében csak áfa-visszaigénylők lehetnek, és csak a negyedik negyedévben tesznek szert olyan árbevételre, ami akkor, mint befizetendő áfa, ellentételezi az addigi költségeikben felmerülő és visszakérhető általános forgalmi adótételeket.
Úgy gondolom, hogy az a fajta változás, ami az egymillió forintos árbevételhatár eléréséhez köti az áfa-visszaigénylés jogosultságát, átgondolandó ilyen szempontból, hogy ezeket a különleges eseteket, ami a szezonális tevékenység és ami az induló vállalkozások beruházásaiba foglalt áfát jelenti, erre vissza kellene térni. Úgy gondolom, hogy erre megfelelő módosító javaslat előterjesztésre és elfogadásra is kerülhet.
Összességében véve a beterjesztett törvénytervezet jelentősen javítja az élő szabályozást, módosításokkal - ha nem is felel meg minden érintettnek, mert ezt megcélozni is képtelenség lenne - tovább javítható, illeszkedik a kormányprogram és a formálható gazdaságpolitikai program részleteihez, ezért a magam részéről elfogadásra ajánlom.
Köszönöm a figyelmüket, ígérem, még egyszer nem veszek részt a mai vitában. (Taps.)
