KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Nem hittem volna, hogy tíz hozzászóló lesz ehhez a kérdéshez; miután a szakbizottságokban - hogy úgy mondjam - teljes egyetértés volt. És annak is örülök, hogy olyan urak is hozzászóltak, akik a kérdésben egyébként eddig nem nagyon szokták erényeiket csillogtatni. (Derültség az MSZP padsoraiban.) De a kontrákban és rekontrákban viszont eddig is kiváló eredményt értek el.
(11.40)
Engedjék meg, hogy néhány olyan kérdésre reagáljak, ami itt szakmai tekintetben elhangzott.
Mindenekelőtt Wachsler Tamás képviselő úr felvette a "Mi a lemaradás oka és miért vagyunk a harmadik helyen?" című kérdést. Én azt gondolom, hogy eddig egyetlenegy NATO-vezető vagy nyugat-európai ország katonai, honvédelmi vezetője részéről sem hangzott el rangsorolás azt illetően, hogy melyik ország melyik helyen áll a NATO-ba történő csatlakozás kérdésében.
Nem tartom szerencsés dolognak, ha mi kezdünk rangsorolni olyan kérdésekben, amiben nem versenyfutást kellene rendezni a többi országokkal - mint ahogy ezt Wachsler Tamás képviselő úr is mondotta -, hanem az adott ország teherbíró képességéhez, körülményeihez, feltételeihez és természetesen eltökélt szándékához képest kell mérni azokat a mutatókat, amelyeket mi vállalunk és becsülettel teljesítünk annak érdekében, hogy a NATO tagjai lehessünk.
Hasonló az elmaradt gyakorlatok kérdése is, hiszen egyetlenegy vezető nem fogalmazta meg kritikaként a NATO részéről, hogy Magyarország úgy döntött: szakaszerővel nem vesz részt egy holland és egy lengyel gyakorlaton. Amint ez ismert, még a korábbi kormány hozta meg ezt a döntést, mert a "Partnerség a békéért" programnak pontosan az a lényege, hogy a partnerségben résztvevő országok önként vállalják, hogy milyen tevékenységben kívánnak a partnerországokkal együttműködni és milyenben nem.
Azt gondolom, hogy az az egyéni partnerségi program, amit több mint két héttel ezelőtt átadtunk, világosan tükrözi, hogy milyen nagyon szerteágazó együttműködésre készülünk, és az a lényeg, hogy ezt becsülettel tudjuk teljesíteni.
Hogy lassúbbnak tűnik, mint ahogy mi szeretnénk? Nem mi döntjük el. Ezt a NATO-nak kell eldöntenie, a NATO-nak kell kinyitnia az ajtót és beengedni a résztvevő országokat, és - ahogy nagyon helyesen elhangzott - tizenhat NATO-ország egyhangú véleménye szükséges ehhez.
Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam: Gracsov orosz védelmi miniszter úr e hónap végén Magyarországra látogat - nem ennek a kapcsán, hanem egy korábbi, még az év elején megfogalmazott meghívásra -, és ha van rá lehetőség és mód, illetve ha igényli, akkor mi meg fogjuk fogalmazni azt, hogy a NATO-hoz csatlakozás eltökélt szándéka egy szuverén ország kormányának a szándéka, és ez a szándék valamennyi parlamenti párt és frakció egyetértését bírja. Azt is meg fogjuk fogalmazni, hogy ezeknek a pártoknak a véleménye nélkül mi NATO-ügyben nem fogunk olyan döntést hozni, amely megváltoztatná a helyzetet, mert úgy ítéljük meg, hogy a honvédelem és az ország biztonsága pártpolitika feletti nemzeti ügy, amelyben teljes konszenzusra kell törekednünk, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban milyen egy parlament összetétele.
Szeretném megköszönni a két bizottság értékelését. Kérem önöket, hogy az elkövetkező szavazásban - függetlenül attól, hogy nem is ideillő párbaj keletkezett néhány percre - ez a parlament nyilvánítsa ki azt az eltökélt szándékot, amely a kormányprogramban is megnyilvánult, hogy országunk a "Partnerség a békéért" programban való részvétellel kívánja azt az utat járni, amely mielőbb - reményeink szerint történelmi léptékkel mérve is nagyon rövid időn belül - a NATO-hoz való integrálódásunkat fogja jelenteni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
