MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE, a honvédelmi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr november 25-ei átiratában, amelyet az Országgyűlés elnökéhez intézett, kérte ennek a határozati javaslatnak sürgős tárgyalását annak érdekében, hogy az Országgyűlés még az EBEÉ december 5-én és 6-án tartandó csúcsértekezletéig meghozhassa határozatát.
Azt írta a miniszterelnök úr: "Jelentős külpolitikai érdekünk fűződik ugyanis ahhoz, hogy a csúcsértekezleten a határozati javaslat elfogadásáról tájékoztassuk a résztvevőket."
A honvédelmi bizottság ad unum omnes, teljes egészében elfogadta és magáénak tekintette miniszterelnök úrnak ezt a felkérését. Éppen ezért rendkívül alaposan megvizsgáltuk az eredetileg T/346. szám alatt beterjesztett határozati javaslatot.
A bizottság megállapította, hogy az eredeti javaslat 3. és 4. pontja jelentős alkotmányossági aggályokat vet fel. A magyar alkotmány, történelmi múltunkból tanulva - nagyon helyesen - az Országgyűlés kétharmados egyetértését helyezi kilátásba külföldi katonák magyarországi beutazására és magyar katonák külföldön való felhasználásával kapcsolatban. Egyetértünk ezzel a szigorú alkotmányos szabállyal. Fontosnak tartjuk. Ugyanakkor a NATO-békepartnerségben való részvételünk gyakorlati kérdéseit is meg kell oldani.
Az eredeti javaslat nem volt megfelelő - hasonló észrevételt tett a külügyi bizottság is, amikor megtárgyalta és az alkotmányügyi bizottságtól elvi állásfoglalást kért erre vonatkozóan -, ugyanakkor rendkívül sürgetett bennünket az idő, ezért a honvédelmi bizottság december 1-jére, csütörtökre rendkívüli ülést hívott össze ennek a kérdésnek a rendezésére.
Erre az ülésre meghívtuk a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Külügyminisztérium felhatalmazott képviselőit, akikkel együtt rendkívül részletesen megvitattuk a kérdéskört és közösen egy új szöveget alakítottunk ki, amelyet a honvédelmi miniszter úr az akkor ülésező kormány elé vitt. A kormány pedig - elfogadva ezt az új változatot - sürgősséggel beterjesztette ide, a tisztelt Ház elé.
A legfontosabb elvi kérdés az volt, hogy a keretdokumentum tulajdonképpen nemzetközi szerződésnek tekintendő-e vagy sem. A jogtudósok véleménye megoszlott. Akár nemzetközi szerződésnek tekinthető, akár nem, egy rendkívül fontos dokumentumról van szó, amelyet még az előző kormány külügyminisztere írt alá és amelyhez a részletes békepartnerségi programfelajánlást már az új kormány külügyminisztere és honvédelmi minisztere vitte el Brüsszelbe az elmúlt napokban.
Úgy gondoljuk, a parlament valamennyi pártja között egyetértés van arra vonatkozóan, hogy a NATO tagjai kívánunk lenni, hogy Magyarország minél előbb, minél hamarabb teljesítse azokat a feltételeket, amelyek a NATO-tagsághoz szükségesek, és Magyarország belátható időn belül a NATO teljes jogú tagja legyen.
Csatlakozva a honvédelmi miniszter úr álláspontjához, azt teljesen osztva, a békepartnerséget megfelelő keretnek tartjuk arra, hogy felkészüljünk erre. Az is világos, hogy a térség országainak nagy része, majdnem valamennyi ország résztvevője a békepartnerségi mozgalomnak, s ezáltal anélkül, hogy itt valami írott kötelezettségvállalás alakulna ki a NATO és a térség országai között, máris biztonságosabbá vált a térség helyzete. Ezáltal már jobb helyzetbe jutottunk az ország biztonságának szavatolása ügyében, ami pedig az Országgyűlésnek primer feladata.
Ahogy Rácskay Jenő elmondotta, a bizottság rendkívül fontosnak tartotta annak kijelentését, hogy elkülönített költségvetési keretet biztosít a békepartnerség keretdokumentumában meghatározott együttműködés végrehajtására. A NATO megbízottjaival való tárgyalások során egyértelművé vált, hogy ezt fontos garanciális elemnek tartják, és az ország reputációja szempontjából is fontos.
Ugyanakkor világossá vált, hogy előbb vagy utóbb rendezni kell a nemzetközi szerződések kérdését. Ugyanis ha nemzetközi szerződés formájában tudjuk rendezni a NATO-békepartnerséggel való kapcsolatunkat, akkor az alkotmány ide vágó rendelkezése értelmében nem szükséges esetenként engedélyt kérni az Országgyűléstől ezen akcióban való részvételre. Mivel az idő rövid volt ahhoz, hogy ezt a fontos kérdést rendezzük, ezért az 5. pontban azt javasoltuk: kötelezze az Országgyűlés a kormányt, hogy április 15-éig nyújtsa be ezen keretdokumentum törvénybe iktatását. Addig van elegendő idő arra, hogy a jogelméleti, a külügyi és az alkotmányjogi problémákat meg lehessen oldani.
(11.00)
Ugyanakkor gesztusértékű és politikai üzenet is rejlik ebben az 5. pontban, azt jelenti, hogy most az Országgyűlés határozatban erősíti meg a békepartnerségi keretszerződést. Ugyanakkor kilátásba helyezi, hogy törvény szintjén, törvényerőre emelve fogja benyújtani.
A 3. és a 4. pontban pontosan rögzítettük azt, hogy az Országgyűlés mire ad engedélyt. Nem mondott le az Országgyűlés egyszer s mindenkorra a katonai mozgások ellenőrzésének szigorú garanciális szabályairól, hanem a következő évre tette ezt lehetővé.
Két melléklete van a határozati javaslatnak. Az első az eredeti keretdokumentum, a második pedig rögzíti, hogy milyen csapatmozgásokat kíván a békepartnerség keretében a magyar kormány a következő évben végrehajtani. Ezekben határozott számok vannak, világos, áttekinthető rendelkezés, ez a 2. számú melléklet immanens része a határozati javaslatnak. Ezzel együtt fogadtuk el és alakítottuk ki.
Levonta a bizottság azt a következtetést, és jelzi, hogy elkerülhetetlen, hogy a nemzetközi szerződésekről és a megállapodásokról, valamint azok részletes szabályairól minél előbb törvény szülessék. Az elmúlt ciklus során voltak erre javaslatok, azoknak a felhasználásával körültekintően meg kell ezt oldani.
Úgy gondoljuk, hogy fontos üzenetet közvetít maga a határozati javaslat és az is, hogy ezt sürgősséggel, gyorsan, és lehetőleg vita nélkül elfogadjuk.
A honvédelmi bizottság egyhangúlag alakította ki ezt a szöveget, a négy minisztérium képviselőivel teljes egyetértésben, és nemcsak vitára alkalmasnak tartja ezt az anyagot, hanem tiszta lelkiismerettel elfogadásra ajánlja a Magyar Köztársaság Országgyűlésének. Köszönöm. (Taps.)
