DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy tudom, hogy valamennyi frakcióvezető tájékoztatást kapott arról, hogy segélykiáltás érkezett az anyaországhoz Erdélyből. Tőkés László püspök úr és Szilágyi Aladár főgondnok úr tudtul adták, hogy a királyhágómelléki és az erdélyi református püspökök együttes meghívására a Magyar Reformátusok Világszövetségének III. Világtalálkozóját 1996-ban Erdélyben kívánják megrendezni.
Ez a világtalálkozó egy reménysugár a mindinkább ellehetetlenülő magyarság számára - azonban nincs pénzük a világtalálkozó megrendezésére. De miután a fennmaradás egyetlen esélyét az ilyen rendezvényekben látják, és úgy gondolják, hogy 1996-ban, ha csak néhány napra is, rájuk figyel az anyaország és a világ magyarsága, s a világban szétszóródott magyarok sok-sok kapcsolatán keresztül néhány pillanatra a nemzetközi vallási és kulturális élet reflektorfényébe kerülhetnek - amint Tőkés püspök úr fogalmazott -, felmutatván a legnehezebb körülmények között is megőrzött hitünket, kultúránkat, hagyományainkat és értékeinket, és ezért a Magyar Országgyűléstől és a kormánytól várnak segítséget.
Tudom nagyon jól, hogy most a költségvetés tárgyalása során mind gyakrabban hangzik el, hogy az ország nehéz anyagi helyzetben van és nincs pénze. De ne feledjék el, Magyarország a földkerekség egyetlen országa - és ebben semmi túlzás nincsen, tehát Magyarország a földkerekség egyetlen országa -, amelyet önmaga határai vesznek körül. Mert valóban egy négyzetcentiméter terület sincs körülöttünk, ami valamikor ne lett volna színmagyar, a magyarság mégis rohamosan pusztul hazánk határain kívül is és belül is.
Ebben a helyzetben egyértelmű, hogy az anyaország nem mondhatja azt, hogy nincs pénzem, nem tudok segíteni. Elég, ha arra utalok, hogy csupán bankkonszolidációra kifizettünk 315 milliárd forintot. Mi lenne, hogyha ehhez az összeghez viszonyítottan elenyészően csekély összeget a Magyar Országgyűlés javaslatára - és ezért kértem napirend előtt szót, hogy erre az Országgyűlés illetékes bizottságainak és a kormánynak is a figyelmét felhívjam, tehát mi lenne, hogyha - mi ebből a bankkonszolidációra fordított összeghez viszonyítva egy igen csekély összeggel, 5 milliárd forinttal a magyarság fennmaradásának esélyéért tennénk valamit, létrehoznánk egy bankot, amely segítené a magyarságot, adott esetben akár úgy, hogy felvásárolja a termőföldeket, hogy ne tudják a magyarság elől elvinni - tehát ehhez megfelelő hitelt nyújtana az ott élő magyarság számára -, akár alapítványi összegek vonatkozásában. De a III. református erdélyi magyar világtalálkozóra az anyaországnak mindenképpen nagyon hathatós anyagi segítséget kell nyújtania.
Én azt hiszem, hogy ebben a törekvésében a Független Kisgazdapárt Országgyűlési képviselőcsoportja nem fog egyedül maradni, és én most az ország nyilvánossága előtt szólítom fel a többi frakcióelnököt, szólítom fel a kormány valamennyi tagját, a miniszterelnök urat, a házelnök urat, akihez tudtom szerint Tőkés püspök úr közvetlenül is levelet intézett, mint ahogy Horn Gyula miniszterelnök úrhoz is, hiszen elsősorban önöktől, az ország megválasztott vezetőitől várja az erdélyi magyarság a segítséget, és mindebben a Független Kisgazdapárt partner akar lenni; bármilyen megoldásban benne van, ami a világban szétszóródott magyarságnak egy ilyen esélyt ad, mint az erdélyi református III. világtalálkozó megrendezése.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
