DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A több évszázados demokratikus hagyományokkal rendelkező országok, de a csak több évtizedes demokratikus hagyományokkal rendelkező országok történetében is kivételes pillanat az alkotmánymódosítás. Az alkotmány különleges tekintéllyel rendelkezik nemcsak a jogászok számára, általában az állampolgárok számára is.
Ezzel szemben mi történt itt most? Tegnap arról vitatkoztunk, hogy egy törvényjavaslat, bár nem ütközik az alkotmány rendelkezéseibe, de mivel olyan kérdéskört érint, amelynél indokolt lenne az alkotmányos szabályozás, megoldható-e, elfogadható-e egyszerű törvényben. Ma arról folyik a parlamenti vita, hogy egy intézmény működőképessé hogyan válhat, aminek többek között az az akadálya, hogy az eredetileg elképzelt alkotmányos megoldások a gyakorlatban aligha alkalmazhatók.
Azt hiszem, ez a két nap és mellette egy harmadik, amikor az Igazságügyi Minisztériumban egy harmadik alkotmánymódosításról tárgyaltunk, szintén szerencsére - úgy tűnik - minden párt egyetértésével, tehát ezek az események arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a Magyar Köztársaság alkotmánya alkalmas a jogállamiság kereteinek megteremtésére, részleteiben, összefüggéseiben, szerkezetében nagyon sok olyan ellentmondást tartalmaz, amelyek elengedhetetlenné teszik azt, hogy a jogállamiság továbbfejlesztése, a nyugodt törvényhozási munka és az alkotmány szükséges és elengedhetetlen tekintélyének megteremtése érdekében új alkotmányt kell teremtenünk.
(12.30)
Az alkotmányozásnak, az alkotmány hibái kijavításának két módszere van. A mai sajtóból - de különösen a tegnapi vitából - nem volt eléggé világos, hogy az úgynevezett "lopakodó alkotmányozás" valami pejoratív, elítélendő tevékenység-e vagy csak egyszerűen egy jogalkotási technika. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy 1989 októbere óta a magyar alkotmány ezzel a módszerrel fejlődött. Kis változásokkal alakult át az egykori, az 1949. évi XX. törvény egy modern jogállam alkotmányává.
A "lopakodó alkotmányozás" tehát önmagában nem rossz. Ez is egy járható út, mégis úgy gondoljuk, nem megfelelő. Mindenképpen meg kell teremteni az egységes szerkezetű, egységes szemléletű új alkotmányt, és erre remélhetőleg rövidesen sor is kerül.
A Szabad Demokraták Szövetségének az a határozott álláspontja, hogy a magyar jogállamiság továbbfejlesztésének elengedhetetlen kelléke az új alkotmány megteremtése. A Szabad Demokraták Szövetsége éppen ezért ellenzi azt, hogy mindig a gombhoz igazítsuk a kabátot, mindig a konkrétan felmerülő, egyes törvényeket érintő problémákhoz igazítsuk az alkotmányt.
A Szabad Demokraták Szövetsége éppen ezért jelezte, hogy az ilyen kis terjedelmű alkotmánymódosításhoz akkor kíván hozzájárulni, ha ez a parlament egészének, a parlamenti frakciók összességének a támogatását bírja. Természetesen elképzelhető kompromisszumos megoldás is, hogyha például egy részletkérdésben egy-egy párt valamivel nem értene egyet, de a többi igen, még ilyen esetben is talán keresztülvihető lenne az alkotmány módosítása - ez természetesen a konkrét eset jelentőségétől függ. Szeretnénk azonban elérni azt, hogy már az új alkotmány megalkotásáig csak ilyen, teljes egyetértésen alapuló alkotmánymódosítások mehessenek keresztül az Országgyűlésen.
A mostani törvény remélhetőleg ilyen lesz. Nemcsak az előkészítési szakaszban, hanem remélhetőleg - és Salamon László felszólalása ezt a reményemet megerősíteni látszik - a parlamenti vita időszakában is kifejezi az egyetértését a többi párt a mostani törvénnyel. Nem lenne szerencsés, ha bárki a korábbi álláspontját megváltoztatná, ahogy erre sajnálatos módon részben alkotmánymódosítás, részben pedig egyéb kétharmados jogszabály kapcsán a közelmúltban volt példa.
Szeretném jelezni azt is, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége azért ragaszkodik ehhez az egyetértéshez, mert nem ért egyet azzal az elgondolással, ami az utóbbi időben több ízben elhangzott, hogy a magyar alkotmányos gyakorlat megkívánja legalább egy ellenzéki párt közreműködését az alkotmánymódosítás elkészítésében, meghozatalában. Én úgy gondolom, ez az álláspont túlzottan leegyszerűsítő, és nincs összhangban a tényekkel.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy 1990. március 25-én, még a pártállami parlament utolsó napjaiban, olyan alkotmánymódosítást fogadott el az Országgyűlés, amely a későbbiekben nagyon sok gondot okozott és senkivel nem lett egyeztetve. Tehát ha valamiféle hagyományról egyáltalán lehetett volna beszélni, ez már akkor megtört.
A nyári nagy alkotmánymódosítás pedig a két akkori legnagyobb párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége közötti egyezségen alapult. Az ezt követő alkotmánymódosítások, alkotmánymódosítási kísérletek viszont már színesebb képet mutatnak. Volt példa arra, hogy létrejött a hatpárti egyetértés, és így például a honvédelmi törvénynél lehetett az alkotmányt módosítani. De az is sajnálatosan előfordult, hogy bármiféle ellenzéki egyetértés, a várható szavazatok biztosítása nélkül is került az Országgyűlés elé alkotmánymódosítási javaslat. Többek között a választójogi törvénnyel kapcsolatos tervezetre gondolok, de egyéb törvényekre is, amelyek éppen ezért az Országgyűlésben nem kapták meg a szükséges támogatottságot.
Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem valamiféle elképzelt hagyományt szeretnék folytatni. A mostani koalíciós pártok új hagyományt kívánnak teremteni azzal, hogy amíg a stabil, nagyon nehezen módosítható alkotmány meg nem születik, addig az alkotmányt már ne bántsuk, az alkotmányhoz csak a pártok egyetértésével nyúljunk hozzá.
Elnézést a terjedelmesebb bevezetőért, de azt hiszem, ezeket el kellett mondanom annak érdekében, hogy világos legyen, miért kell most az alkotmányt módosítanunk. Nos, a konkrét törvényjavaslatoknál - mind az alkotmánymódosításnál, mind pedig a konkrét törvények módosításánál - az tette szükségessé az előterjesztést, hogy az eddigi szabályozás nem működött.
Horváth Vilmos már hivatkozott a bizottsági ismertetésében arra, hogy az Országgyűlés az elmúlt négyéves időszakban alkotmányos mulasztásban volt. Meghozta ugyan a szükséges törvényt, de nem hozta létre magát az intézményt; az intézmény a mai napig nem működik. Az előkészítés tapasztalataiból azonban kitűnik az is, hogy néhány tekintetben nem volt megnyugtató a szabályozás, és ehhez valóban szükségessé vált kisebb terjedelmű törvénymódosítás.
A mostani alkotmánymódosításnak, véleményem szerint, kettős célja van. Egyrészt célja ennek a működőképességnek a biztosítása, tehát ezeknek az akadályoknak az elhárítása, amelyekről az előbb beszéltem.
A másik célja pedig - és itt egyetértek Salamon László előbbi felvetésével - valóban az, hogy eseti szabályozás ne akadályozza a jogrendszer továbbfejlesztését. Meg kell találni az általánosságnak azt a megfelelő szintjét az alkotmányban, amely biztosítja a megfelelő garanciákat, de másrészről biztosítja azt is, hogy alkotmánymódosítás nélkül tovább lehessen fejleszteni a jogrendszert. Az a példa, amelyről Salamon László beszélt, erre nagyon tipikus és szemléletes példa. Azzal, hogy ne jelöljük meg eleve, ne határozzuk meg eleve az ombuds-manok számát, ne közöljünk olyan részleteket, amelyek a továbbfejlesztést nehezítenék, a mostani normatívabb, általánosabb megfogalmazás lehetővé teszi azt, hogy a szakombudsmanok bevezetése esetén alkotmánymódosítás nélkül meg lehessen hozni a törvényeket. Természetesen oda kell figyelni arra, hogy ez a módosítás teljes egészében összhangban van-e az alkotmány egészének szövegével. A bizottsági munka során át kell fésülnünk az alkotmány szövegét olyan szempontból is, hogy minden ütközés, minden szóbeli, kifejezésbeli eltérés kikerüljön az alkotmányból. Remélhetőleg ilyenekről nem lesz szó, de Kutrucz Katalin máris jelezte nekem az előbb: elképzelhető, hogy itt további finomításra lesz szükség.
Ami tehát a lényeget illeti: nagyon fontos a törvény meghozatala. Ahogy Horváth Vilmos hivatkozott rá, elsősorban állampolgári érdek, hogy a kormányhatalmat, a végrehajtó hatalmat az állampolgár ellenőrizni tudja, de természetesen az ellenzéki pártok érdeke is, hogy ez az ellenőrző funkció működjék. Mivel itt sem a megszövegezésben, sem az érdekviszonyokban nem látom annak lehetőségét, hogy bármiféle ellenzéki sérelemre hivat-kozhassék bárki, bízom abban - ahogy már az előbb is említettem -, hogy ezt az alkotmánymódosítást és a hozzá kapcsolódó törvénymódosításokat az Országgyűlés nagy többséggel el fogja fogadni, és természetesen a Szabad Demokraták Szövetsége is az alkotmánymódosítás és a törvénymódosítás megszavazóinak sorában lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
