HORVÁTH VILMOS
HORVÁTH VILMOS
HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság október 19-i ülésén megtárgyalta a miniszter úr által előterjesztett két javaslatot, tehát az alkotmánymódosítást, illetve a törvénymódosítást. A bizottság egyhangúlag, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, úgy döntött, hogy a szabályozást egészében és részleteiben fontosnak, szükségesnek tartja, a szabályozási elvekkel pedig egyetért.
A vitában - már amennyiben vitának lehet nevezni, hogy a képviselők egymásután megerősítették ezt a szükségességet - néhány dolog, néhány, szerintem fontos dolog, ami a közvéleményt is érdekelheti, elhangzott, és ezekről szeretnék beszélni.
Elhangzott az, hogy általában az alkotmány módosítását nem tartjuk szerencsés megoldásnak, de jelen esetben szükséges és fontos. Hiszen, ha ezt az alkotmánymódosítást most nem hajtjuk végre, akkor tovább folytatódik időben is az az alkotmányos mulasztás, amelyet az előző Országgyűlés megkezdett és sajnos, a jelenlegi Országgyűlés folytat. És ugyanez vonatkozik tulajdonképpen a törvénymódosításra is. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon fontos és súlyos érv, és ezért mindenféleképpen támogatandó ez az előterjesztés.
(12.10)
Az újonnan bekerült képviselők kedvéért és a közvélemény figyelmébe szeretném ajánlani magának az egész ombudsman törvénynek a nagyon rövid, kis történetét, illetve néhány időpontot érdemes elmondani. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényt az előző kormány már 1990-ben, több mint négy évvel ezelőtt benyújtotta. Ehhez képest az általános vita '92 szeptemberében, több mint két évvel ezelőtt kezdődött meg, majd hosszas viták és egyeztetések után a határozathozatalra '93. június 1-jén került sor. Jól emlékszem, és remélem, többen is, akik az előző parlament tagjai voltunk, jól emlékszünk arra, amikor Isépy úr, aki akkor politikai államtitkár volt, egy sóhajjal, egy végre sóhajjal kezdte meg a záró expozéját, hogy végre egy új, korszerű, modern jogintézmény születik, jogtörténeti pillanatnak nevezte a törvény megszületését. S valóban jogtörténeti pillanatról lett volna szó, hogyha közben ezek az intézmények megalakultak volna, hogyha az Országgyűlés, az előző, megválasztotta volna az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, s ha közben a többi biztosról is döntés született volna, hiszen ne feledjük, hogy az adatvédelmi törvényt is már több mint két évvel ezelőtt elfogadtuk, több mint egy évvel ezelőtt elfogadtuk a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslatot.
Tehát a bizottság úgy gondolja, hogy rendkívül fontos, hogy minél hamarabb túl legyünk ezen az alkotmánymódosításon és a törvénymódosításon, hogy a szükséges egyeztetések megszülessenek, és megválassza az Országgyűlés azokat a biztosokat, akik ezt az új jogintézményt ki tudják teljesíteni, hogy egyáltalán az egész törvénynek legyen értelme. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Pápua Új-Guineának már 1975-től van például országgyűlési biztosa, és más hasonló országokat is tudnék említeni. Valamennyien tudjuk, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosát közkeletű szóval például Spanyolországban a nép ügyvédjének nevezik, vagy ahogyan egy kedves képviselőtársam az előző parlamenti ciklusban a vita folytán mondta, az ombudsman tulajdonképpen alkotmányos tüske a közigazgatás körme alatt.
Az ombudsmanok megválasztása nemcsak a parlamentnek érdeke, hanem érdeke az ellenzéknek, de leginkább az állampolgároknak az érdeke. Azért is lenne fontos minél hamarabb megválasztani ezeket a biztosokat, mert a törvény értelmében 1989-től vizsgálódhatnának azokról a visszaélésekről, amik a közigazgatásban, az államigazgatásban történtek. Csak egy példát hadd mondjak, hogy Lengyelországban az ottani ombudsman megválasztása után egy év alatt több mint 70 ezer beadvány érkezett az ombudsmanhoz. El lehet képzelni, hogy ez a szám itt Magyarországon mekkora lesz, úgyhogy óriási feladatok várnak rá. Azért is fontos ezeknek az intézményeknek a felállítása, mert az ENSZ különféle okmányai, de maga az alapokmány is kötelezi a tagországokat arra, hogy ezt a jogintézményt létrehozzák.
Végezetül egy 1992-es szeptemberi beszédemből három sort szeretnék csak elmondani még indoklásként ahhoz, hogy miért fontos ez az intézmény, és igazából örülök annak, hogy mind a hat parlamenti párt támogatta. Reméljük, más törvényekkel ellentétben itt a szavazáskor is meg fog ez nyilvánulni.
Ugye sokakban felvetődik az a kérdés, hogy szükség van-e az országgyűlési biztosra akkor, amikor az alkotmányos jogokat más intézmények, így például az Alkotmánybíróság, az ügyészség úgyis védi. Nos, az én megítélésem szerint az alkotmányos jogok, az alapvető emberi jogok, a polgári és szabadságjogok, de maga az emberi méltóság valamennyiünk számára vannak olyan kedvesek és fontosak, hogy védelmüket ezzel a hazánkban valóban új intézménnyel megerősítsük. Ha őszintén akarjuk, hogy ez valóban így menjen és így legyen, akkor kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák az előterjesztést. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
