DR. GYÖRGYI KÁLMÁN
DR. GYÖRGYI KÁLMÁN
DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar eljárási törvény három esetben engedi a gyanúsítottnak az előzetes letartóztatását: szökési veszély esetén, az eljárás eredményének meghiúsítása veszélye esetén, illetve bűnismétlés veszélye esetén. Az a procedúra, amelynek alapján az előzetes letartóztatás elrendelésére sor kerül, általában úgy fest, hogy a rendőrség kezdeményezi, az ügyész indítványozza, és a bíróság elrendeli - vagy nem rendeli el - az előzetes letartóztatást.
(16.00)
Az előzetes letartóztatás ügyében való döntés nehéz. Az erre vonatkozó indítványnak 72 órán belül meg kell születnie. Itt tökéletes bizonyosságot megkövetelni - és még inkább elérni - nem lehet. A logika nyelvén szólva: ez egy valószínűségi és egy prognosztikus ítélet. Azok az előzetes letartóztatási okok, amelyeket a törvény meghatároz, feltételezésen alapulnak, a jelen és a múlt tényeiből következtetések a jövőre nézve.
Az ügyész két esetben szokott szemrehányást kapni az előzetes letartóztatással kapcsolatban. Egyszer akkor, ha indítványozza, másodszor akkor, ha nem indítványozza. Ha indítványozza, akkor azért, mert lehet mondani, hogy megelőlegezi a büntetést egy olyan bűncselekmény miatt, amiben még nem született jogerős ítélet. Abban az esetben, ha nem indítványozza az előzetes letartóztatást, akkor úgymond futni hagyja a bűntettest.
A törvény az előzetes letartóztatással való igen takarékos bánásmódra ösztönöz. Azt mondja: arra kell törekedni az összes hatóságnak, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Én azt hiszem, az, hogy ritkán kerül elrendelésre, a tartama pedig a törvény által megkövetelt és indokolt időhöz igazodik, azt mutatja, hogy ennek a törvényi rendelkezésnek van foganatja. 1993-ban 171 334 gyanúsított közül 8626 esetben került sor az előzetes letartóztatásra. Ez öt százalék. Tehát a tipikus az, hogy az előzetes letartóztatást nem rendelik el.
Az a szemlélet, amely a képviselő úr interpellációjában kifejezésre jutott, hogy csak a törvényes feltételek esetén és csak a törvényben indokolt ideig tartson az előzetes letartóztatás, teljes mértékben megfelel az én jogi felfogásomnak is, de hadd mondjam: a magyarországi ügyészség gyakorlatának is. Az, hogy az ügyészség maga szabadítja a letartóztatottat, ha ennek az oka már nem áll fenn, azt a '93-as esztendőre 2537 eset tanúsítja. Az ügyész vagy kérelemre, vagy pedig hivatalból helyezte szabadlábra az előzetesen letartóztatottat, megszüntetve ezzel személyi szabadsága korlátozását.
Az ezzel kapcsolatos procedúrát részben a büntető-eljárási törvény, részben pedig egy hatályos legfőbb ügyészi utasítás szabályozza. Ennek a szabályai, azt hiszem, jók. Ennek az érvényesülését folyamatosan, rendszeresen ellenőrizzük, féléves, illetve egyéves időközönként értékeljük az ezzel kapcsolatos gyakorlatot. Tehát a képviselő úr jogi felfogását teljes mértékben osztom, az az enyém is, az ügyészség a gyakorlatában ennek a megvalósítására törekszik, és ezt folyamatosan ellenőrzi.
Tisztelettel kérem a képviselő urat és az Országgyűlést, hogy válaszom elfogadni szíveskedjék. (Szórványos taps.)
