DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a parlament eddigi, több mint négyhónapos működésére visszatekintünk, és a részben már elfogadott, illetve a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényekről, törvényjavaslatokról próbálnánk valamifajta összegző véleményt mondani, akkor ezek egy csoportjáról nyugodt szívvel kijelenthetnénk azt, hogy ebbe a körbe tartoznak azoknak a jelenleg hatályos törvényeknek a módosításai, amik az elmúlt parlamenti ciklusban az akkori parlamenti kisebbségnek nem nyerték el a tetszését, és most lehetőségük van arra, a megváltozott erőviszonyokra tekintettel, hogy az akkori akaratukat érvényesítsék.
Ha szövetkezeti törvényről beszélünk, akkor gondolhatná a felületes néző és hallgató, hogy gazdasági törvényről van szó. De ha belelapozunk ebbe a négyszakaszos módosításba, akkor egyértelműen kiderül, hogy nem. Egyértelmű politikai szándék, politikai célok vezérlik a mostani módosítást. Én nem mondom azt, mint egy-két képviselőtársam tette, hogy politikai szándékú, minősítő jelzővel ellátva, törvénymódosítás van most itt előttünk, de azt sem tartom kizártnak, hogy mire mondandóm végére érek, lesznek rajtam kívül még mások is, akik erre a következtetésre jutnak.
Először bevezetőként, még általában a szövetkezeti törvényről. Való igaz, hogy a társadalmunk megszokta, hogy a szövetkezetekről beszélni nem csak gazdasági kérdés, mert ez politikai kérdés volt hosszú évtizedeken keresztül, politikai feladatoknak az ellátására kaptak a szövetkezetek vagy direkt, vagy indirekt módon megbízatást.
Amikor az előző parlament új szövetkezeti törvényt alkotott, akkor ezt félretéve gazdasági törvényt, a gazdasági élet egyik szereplőjéről szóló törvényt kívánt alkotni. Ahhoz azonban, hogy itt az expozéban is jelzett, és néhány fölszólaló által már idézett úgynevezett szövetkezeti rochdale-i elvek ne sérüljenek, az előző parlament úgy gondolta, és helyesen úgy látta, ahhoz, hogy a jelenlegi társadalmi-gazdasági viszonyok és az új, elfogadásra kerülő szövetkezeti törvény összhangja megvalósuljon, szükségeltetik egy úgynevezett zsilipelő törvény, az átmeneti törvénynek a megalkotása.
Azt hiszem, hogyha néhány év múlva, majd ha a társadalmi indulatok kissé alábbhagynak, helyesnek fogják ítélni ezt az elképzelést, egyetlenegy megjegyzéssel, vagy kritikával, hogy az átmeneti törvénynek az életben tartását hosszabb időre kellett volna tervezni, mint egy évre. Mi ugyanis azt hittük, hogy ez az egy év elegendő lesz ahhoz, hogy a szövetkezetek olyan formában alakuljanak át, mint ahogy azt a törvény megkívánja. Sajnos, nem ez történt, mert nem volt rá felkészülve a társadalom, nem volt fogadókész az akkori jogszabállyal szemben. Hadd utaljak csak arra, hogy az előző parlamentben, amikor elfogadásra került a szövetkezeti törvény és a szövetkezeti átmeneti törvény, egy akkori ellenzéki képviselőtől a folyosón azt a megjegyzést hallhattam, hogy olyan nagyon nagy probléma nincsen, mert maradt azért benn épp elég olyan luk, úgyhogy azt mi ki tudjuk használni. Hát így is történt, és ezért kellett az elmúlt időszakban a szövetkezeti törvénnyel többször is foglalkozni a parlamentnek.
Ezek után nézzük a jelen négyszakaszos törvénymódosítást. Azt hiszem, hogy az egész módosítással kapcsolatban az a legtalálóbb jelző, és itt ha most egy, büntetőjogból kölcsönvett és némileg átalakított terminus technicust használnék, akkor azt mondanám, hogy különös következetlenséggel és erős felindulásból elkövetett törvénymódosítással állunk szemben. Mire alapozom ezt a megjegyzést? Az első része az, hogy újra vissza kívánja hozni ez a módosítás a szövetkezeti demokráciától nagyon-nagyon messze álló olyan intézkedést, amelyik mentesíti a szövetkezet vezetését attól, hogy a közgyűléseket megfelelően előkészítse és biztosítsa azon a szövetkezeti tagság többségének a megjelenését. Akik dolgoztak szövetkezetben, vagy ahogy az előttem szóló képviselőtársam mondta, láttak már közelről szövetkezetet, azok emlékeznek rá, hogy a hetvenes években először a lakásszövetkezeteknél alakult ki ez az intézmény, és miután a szövetkezeti mozgalomnak, mert ugye, akkor így hívták, nagyon komoly érdekképviselete volt, ez lassan kezdett burjánozni, és a takarékszövetkezetek, az áfészek után majd megjelent a mezőgazdasági szövetkezetben is. Röviden azt jelenti, hogy bármilyen létszámmegjelenésre tekintet nélkül egy fél órával később, anélkül, hogy a megjelentek a helyüket elhagynák, meg lehet tartani bármilyen közgyűlést. Kérem, hogyha valaki erről meg akar engem, vagy a hasonlóan gondolkodókat győzni, hogy ez a szövetkezeti demokrácia alapelveivel egyeztethető, a sokat hivatkozott rochdale-i elveknek megfelelő, én ugyan vállalom a vitát, de a... (Közbeszólás a bal oldalon.), ha megengedi képviselőtársam, folytatnám, tehát vállalom azt, hogy ezzel kapcsolatban az érveinket ütköztessük, de nem tartom valószínűnek, hogy ezzel az eredménnyel többen egyetértenének.
Tehát az a körülmény, hogy ma megszorításként ez a tervezet annyit tartalmaz, hogyha az alapszabály megengedi, kérem, én teljesen biztos vagyok benne, hogy a törvénymódosítás hatályba lépését követően nem lesz egyetlenegy olyan szövetkezeti alapszabály sem, amelyik ne tartalmazná ezt a kitételt. Tehát nem jelent féket. Tudnék kezelni egy ehhez hasonló módosítást akkor, hogyha legalább valami limitet beépítene. Azt mondaná, hogy egyébként a szövetkezet közgyűlésének a határozatképességéhez szükséges a tagok több mint felének a jelenléte, de ha ez nem következik be, ugyanaznap meg lehet tartani egy második közgyűlést, mondjuk, amelyiken egyharmados jelenlétet kívánnak meg, vagy esetleg figyelembe véve azt, hogy ma már a szövetkezetek gazdasági társaságként működnek, esetleg a vagyon képviseletének valamilyen arányát írnák elő.
(10.20)
De azt, hogy minden limit nélkül, két-három ember megjelenése esetén is határozatképes legyen a közgyűlés, enyhén szólva furcsának tartom.
Még egy témával szeretnék foglalkozni, helyet és időt adva azoknak a képviselőtársaimnak, akik a törvényjavaslat egyéb részeit fogják górcső alá venni - ez pedig az ominózus 4. §. Több mint egy hónappal ezelőtt egy interpellációt, kérdést fogalmaztam meg az igazságügy-miniszter úrhoz, aggódva amiatt, hogy a jogalkotási törvény és a kormány ügyrendje nincs összhangban: az Igazságügyi Minisztérium helyett a Miniszterelnöki Hivatal titkársága felel a jogszabály előkészítéséért. Úgy látszik, ez a jogszabály már az új módi szerint lett előkészítve, mert nagyon remélem, hogy ha az igazságügyi minisztériumi műhelyből jön ki, akkor nem így néz ki.
Mik a kifogásaim? Az, hogy a hatályban lévő XI. fejezetet egyrészt teljes egészében hatályon kívül akarja helyezni a módosítás, az egy dolog, de a jogszabályalkotás eddigi történetében példátlan módon - úgy, hogy a XI. fejezet számozása is eltűnik, és a XII. fejezetből lesz a XI. fejezet! Kérem, azt tudom mondani megint, ha erre valaki elfogadható indokot vagy érvet tud mondani, akkor lehet szakmai vitát folytatni, de én pillanatnyilag ilyet nem tudok elképzelni. És különösen teszi ezt a módosítás akkor, amikor úgy rendelkezik, hogy a jelenleg megkezdett átalakulási folyamatokat a szerint a törvény szerint kell végrehajtani, amely most még hatályban van. Tehát hivatkozni fognak majd a kiváló kilépők, akik ezt már elkezdték, egy olyan jogszabályhelyre, amely teljes egészében ki van gyomlálva a hatályos szövegből; még egy lábjegyzet sincs benne, hogy XI. fejezet és egy üres lap, és ezt hatályon kívül helyezte ez és ez a törvény.
További kis szépséghibák is vannak a jogtechnikai megoldásokkal kapcsolatban; amit tehát a XI. fejezettel kapcsolatban elmondtam, nemcsak a fejezet számozására vonatkozik, hanem vonatkozik az utána következő szakaszok számozására is.
S hogy mennyire igaz az, hogy itt egy erős felindulásból elkövetett törvénymódosítási szándékról van szó, azt jelzi az is, hogy kétszeresen helyezi hatályon kívül a mostani rendelkezéseket. Egyrészt megteszi, hogy a hatályos 1990. évi I. törvényből veszi ki a szöveget, utána a '90. évi I. törvény módosítását megállapító törvényből is hatályon kívül helyezi ugyanezt a részt. Nem tudom, hogy erre mi szükség van, eddig ilyennel még nem találkoztunk.
További problémát jelentett nekem az is, hogy például a 77. § (4) bekezdésére vonatkozó módosítás egyrészt kicseréli az első mondatot, majd új mondatot illeszt a (4) bekezdéshez. Kérem, ha egy törvényjavaslaton belül egy bekezdés így megváltozik, akkor azt úgy volna szerencsés végrehajtani - ez az eddigiekben így is történt -, hogy az egész (4) bekezdést kicserélni, és azt mondani, hogy ez a megállapított hatályos szöveg. S ha ilyen eljárások vannak a módosításban, s ha egy módosítással új hatályos szöveget állapítok meg a törvényt illetően, akkor nem kell intézkednem az eredeti bekezdés hatályon kívül helyezéséről, ugyanis az a világ legtermészetesebb dolga, hogyha egy hatályban lévő törvényhelyre vonatkozóan új szabályozás jön létre, akkor az eredeti innentől kezdve már érvényét veszti.
Tisztelt Képviselőtársak! Ez a négyszakaszos törvénymódosítás, ahogy az elején említettem, úgy érzem, nagyon sok sebből vérzik. Bizonyára jót tenne nemcsak a kormány, hanem a jogalkotás tekintélyének is, ha ez visszavonásra és átdolgozásra kerülne. Abban az esetben viszont, ha erre nem kerül sor - és ennek van valószínűsége -, akkor viszont kérem támogatni ezt a módosító javaslatot, amely arról fog szólni, hogy ennek a törvényjavaslatnak az 1-4. §-ig terjedő szabályozása maradjon el. Köszönöm szépen. (Taps.)
