DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A beterjesztett törvényjavaslatnak bonyolult feladatot kell megoldania, gyakran egymásnak ellentmondó igényeket kellene kielégítenie. Ez megnehezítette összeállítását és kiélezte a vitákat. Mindezek miatt a szokásosnál hosszabb expozét kell mondanom, amely az átlagosnál több információt és indokolást tartalmaz. Ezért kérem képviselőtársaim türelmét és megértését.
A közelmúltban elfogadott 1994. évi pótköltségvetés, a '95. évi költségvetési törvényjavaslat benyújtási határidejét az államháztartási törvény 52. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezés egyszeri feloldásával 1994. október 31-ére módosította. A kormány ezen a napon benyújtotta az 1995. évi költségvetési törvényjavaslatot a tisztelt Háznak.
Az egyhónapos határidő-módosításért már előzetesen is sok ellenzéki bírálat érte a kormányt. Volt aki azt hangoztatta, hogy a pótköltségvetés helyett jobb lett volna az időt és az energiát a '95-ös költségvetés kidolgozására fordítani. Nem igazán helytálló érvelés ez.
A pótköltségvetés nélkül közel 40 milliárd forinttal nagyobb lenne az államháztartás ez évi hiánya és 400 millió dollárral a folyó fizetésimérleg-deficit. Ez önmagában is indokolná a pótköltségvetést. Ennél is nyomósabb ok, hogy a csökkentett, sőt - mint arra már többször rámutattam - az eredetileg tervezett deficit is alig finanszírozható. A magasan tartott kamatszínvonal és a növekvő bérek mellett emelkedő megtakarítások sem fedezik a hiányt.
A költségvetés ma is napi likviditási gondokkal küzd, és óriási árat fizet magas kamatok formájában azért, hogy a költségvetés és a társadalombiztosítás kiadásait fedezni tudja. Ez az oka annak, hogy rohamosan nő az adósságállomány, hogy jövőre az adósságszolgálati kiadások már nemcsak a megtakarításokat szívják el a gazdaságtól, hanem a folyó költségvetési kiadások egy részét is kiszorítják. Igaz az a bírálat, hogy nagyobb kiadáscsökkentésre lett volna szükség az idén a költségvetésben és a tb-alapokban egyaránt; miként az is igaz, hogy a jóváhagyott eredeti költségvetési hiány eleve túlméretezett. A kompromisszumok csak ekkora lépést tettek lehetővé - konszenzus mellett. Ebből valóban tanulnunk kell. Ma már nincs tere a lehetőségeinket túllépő megállapodásoknak.
A '95-ös költségvetés tervezését a kormánynak nulláról kellett indítania. Rohammunkában és nehéz körülmények között folyt a tervezőmunka. Egyre romló egyensúlyi pozíciók mellett kellett megalapozni a jövő évi költségvetést, előkészíteni a stabilizációt és a modernizációt szolgáló strukturális átalakulás feltételeit.
Elismerés illeti a Pénzügyminisztérium és más tárcák szakértőit, dolgozóit, valamint a kutatóintézeteket, hogy ilyen körülmények között egyáltalán tárgyalható törvénytervezetet nyújthatott be a kormány a parlamentnek.
Köszönettel tartozik a kormány az Országgyűlésnek, valamennyi képviselőtársamnak, hogy vállalják a gyorsított, megfeszített munkát a költségvetés ez évi jóváhagyása érdekében. Külön szeretném megköszönni az ellenzéki pártok felelős, konstruktív magatartását ez ügyben.
Ugyancsak nagy segítséget adott az Állami Számvevőszék a költségvetési törvény idei megtárgyalásához azzal, hogy felgyorsította a jövő évi költségvetési törvényjavaslat ellenőrzését.
Tisztelt Ház! Az 1994. évi pótköltségvetés és a '93-as zárszámadás tárgyalásakor már több oldalról is kritikus elemzés alá vettük a gazdaság mai helyzetét. Most mindebből csak azt emelném ki, ami az 1995. évi gazdaságpolitikai kormányzati cselekvés alátámasztásához nélkülözhetetlen.
1992 utolsó hónapjaitól fokozatosan megváltozott az a korábbi tendencia, hogy a nagyarányú gazdasági visszaesés elfogadható, sőt helyenként javuló egyensúlyi pozícióval járt. Azóta súlyos egyensúlyi feszültségeket jelez a termelésnél nagyobb hazai felhasználás, a folyamatosan és erőteljesen növekvő import, a külső és belső államadósság emelkedése. 1993-ban még mérséklődött a gazdaság teljesítménye és ezen belül nagymértékben visszaesett az export; '94-ben viszont mindkettő ismét a két évvel ezelőtti szint közelébe emelkedik. Mindkét évben folyamatosan és magas ütemben nő az import. E jelenségek mögött a következő fő okok állnak:
1. A gazdasági szerkezet változása erőtlen, defenzív jellegű; a piacgazdasági követelményeknek megfelelni nem képes kapacitások jó része megszűnt, de a gazdálkodásban nem vált általánossá a vagyongyarapítás igénye; a fogyasztás jóval kisebb mértékben csökkent, illetve hamarabb kezdett emelkedni, mint a felhalmozás; háttérbe szorult a beruházás és a műszaki fejlesztés, így gazdaságunk versenyképessége az exportban labilis, szélsőségesen konjunktúraérzékeny, a hazai piacokon pedig az importtal szemben fokozatosan romlik. A külső egyensúly romlásának alapvető oka tehát nem abban áll, hogy elindult a gazdasági növekedés, hanem hogy az a gazdaság jelenlegi szerkezetében valósul meg, azaz gyenge versenyképességében, a nemzetgazdaság realizált jövedelmét két év óta 8-10%-kal meghaladó végső felhasználásban, a beruházások 20% alatti, valamint a közületi és lakossági fogyasztás 80%-ot meghaladó részarányában rejlik.
2. Pénzügyi oldalról az 1993-94. évi külső egyensúlyromlást, azaz a működőtőke-behozatalt jóval meghaladó fizetésimérleg-passzívumok miatt növekvő adósságot az okozza, hogy a vállalkozói szféra működéséhez és az államháztartás magas deficitjének finanszírozásához szükséges együttes forrásigény belföldön nem áll rendelkezésre.
A lakossági megtakarítás ugyanis, amely a jövedelmek és a fogyasztás alakulásától, valamint a kamatpolitika szélsőséges és késedelmes változásától függően erősen hullámzott és az idén nő, erre messze nem elegendő. Ezért mindkét évben jelentős, 3,5 milliárd dollárt meghaladó külső forrásbevonás, azaz fizetésimérleg-passzívum valósul meg. Miután a külföldi működőtőke-bevonás ennél kevesebb, nő a nettó adósságállomány.
Tavaly a külföldi működőtőke-bevonás a Matáv privatizációja miatt kiugró mértékű, 2,3 milliárd dollár volt, az idén megközelíti a 1,5 milliárd dollárt.
A mai szerkezet és versenyképesség, valamint a mai felhasználási arányok mellett tehát gyors ütemben nő az adósság, egyre nehezebbé és drágábbá teszi a gazdaság és a költségvetés finanszírozását, egyre jobban terheli a jövőt, szűkíti a gazdaság mozgásterét.
Külön is szólnom kell a magyar gazdaság ez évi várható eredményeiről. Ezek a teljesítmények ellentmondásosak, egyszerre vannak jelen a gazdaságban a pozitív, reményt keltő elemek és a negatív, aggodalomra okot adó tendenciák. Hosszú évek óta először nő a GDP Magyarországon, méghozzá az eddigi várakozásoknál is nagyobb, három százalékot meghaladó mértékben. A reálgazdaság minden nagy szektorában: az iparban, a mezőgazdaságban és az építőiparban egyaránt nő a termelés. Évek óta először emelkednek a beruházások - igaz, hogy a beruházási ráta még így is 20% alatt marad -, s a közületi fogyasztás mellett nő a lakosság fogyasztása is.
Az 1993-as mélypont után újra nő az export, de ezt a dinamikát meghaladja az import növekedése. A GDP-nél 4-5%-kal magasabb a nettó reálbérek, 3-4%-kal a reáljövedelmek emelkedése.
Az általános növekedés örvendetes jelei mögött egyensúlyzavarok húzódnak meg. Az államháztartás hiánya a pótköltségvetés korrekciós lépései után a növekvő GDP 7%-a körül fog alakulni, a folyó fizetési mérleg hiánya előreláthatólag 3,6-3,8 milliárd dollár között lesz és meghaladja a GDP 8 százalékát.
(13.50)
Mit mutat ez az ellentmondásos kép? Azt, hogy a magyar gazdaság a rossz struktúrában alacsony versenyképesség mellett mesterségesen és korán megindított, úgynevezett fedezet nélküli növekedés pályájára állt. Ez az út rendkívül veszélyes, csak rövid távon tartható fenn. Gyors és súlyos eladósodással jár, tartósan sem külföldről, sem belföldről nem finanszírozható. A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy megelőzzük ennek a gazdaságpolitikának a későbbi káros hatásait.
Mi tehát a teendő? Megállítani az egyensúlyromlást és eladósodást - azaz stabilizálni a gazdaságot -, emellett megőrizni, sőt gyorsítani a növekedés egészséges elemeit, javítani a versenyképességet, végrehajtani és ösztönözni a strukturális reformokat, növelni az exportot és a beruházásokat, ösztönözni a megtakarításokat és a tőkebefektetést. Ehhez egyetlen út vezet: mérsékelni a GDP és a végső felhasználás közötti különbséget, azaz megfékezni a rendszeres túlköltekezést, valamint többet fordítani beruházásra és befektetésre, kevesebbet végső fogyasztásra.
Bírálóink, valamint a feltétel nélküli növekedés hívei gyakran szemünkre vetik, van más, ennél jobb út is. A stabilizáció záloga az előre menekülés, a gyorsított, úgynevezett fedezet nélküli növekedés - állítják. Ezt a nézetet képviseli számos ellenzéki párt, sőt e mellett a szociális partnerek egy része is. Ma ezen az úton halad az ország. Magyarország számára ez zsákutca: újabb eladósodáshoz, előbb-utóbb pénzügyi csődhöz, fizetőképtelenséghez vezet. Ezt a túlköltekezésre, mesterséges keresletbővítésre, deficitre alapozott növekedési politikát csak azok az országok engedhetik meg maguknak - azok is rövid ideig -, amelyek szabadon rendelkeznek valamennyi termelési tényezővel, munkaerővel, anyaggal és energiahordozókkal, versenyképes kapacitásokkal, s a konjunktúrához csak a piaci kereslet hiányzik.
Magyarország nem ilyen ország. Gazdaságunk importigényes; kihasználatlan kapacitásaink többsége nem korszerű; termékeink, szolgáltatásaink versenyképessége többnyire gyenge. Akár a termelés, akár a fogyasztás, akár a beruházások növekedése az import erőteljes bővülésével jár. Ha ezt nem fedezi az export bővülése, az ország menthetetlenül eladósodik, vagy fizetőképtelenné válik. Ezért csak az export és a beruházások bővülésére épített növekedés lehet tartós és egészséges. Ez vezethet el a struktúra átalakulásához, a versenyképesség javulásához, ezen keresztül a fogyasztás és az életszínvonal növekedéséhez, a foglalkoztatás bővüléséhez és az infláció csökkenéséhez. Fordítva sajnos nem megy. Kalandorság lenne olyan gazdaságpolitikával kísérletezni, amely hazai és nemzetközi - legutóbb például a török - tapasztalatok alapján egyaránt káros, újabb veszteségekkel jár. Eljött az idő, hogy visszaforduljunk a zsákutcából és helyes útra térjünk. Ehhez akarjuk megtenni jövőre az első lépéseket.
Tisztelt Országgyűlés! Az előbb felvázolt stratégiára épül a kormány jövő évi gazdaságpolitikája. E gazdaságpolitika lényege a következő.
Először: radikális, de nem sokkhatású lépéssorozattal megalapozni az elkerülhetetlen stabilizációt. Ez a belföldi felhasználás átalakulásához, a beruházások és befektetések emelkedéséhez, a fogyasztás csökkentéséhez vezet, miközben a gazdaság összteljesítménye nem mérséklődik. Ez azt követeli meg, hogy lefékezzük a külső és belső adósságállomány növekedését, segítsük az export emelkedését, fékezzük az importnövekedést és minden rendelkezésre álló eszközzel előmozdítsuk a gazdaság fejlesztéséhez szükséges, hatékonyan működő külföldi tőke beáramlását. Szigorú szelektív kontroll szükséges az állami költekezésben, emellett jelentős önmérséklet a bérek növelése és a fogyasztás terén.
Másodszor: a gazdaság stabilizálásával egyidejűleg olyan lépéseket teszünk, amelyek a reálszférában a strukturális átalakulás felgyorsulásához, végső soron az alkalmazkodóképesség javulásához vezetnek. Ennek érdekében a vállalkozási szektorban gyorsítjuk és a hatékonyságjavulás szolgálatába állítjuk a privatizációt, gondoskodunk az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon hatékonyabb kezeléséről, a bankrendszer tartós stabilitásának megteremtéséről, az adórendszeren keresztül preferáljuk a beruházásokat és a befektetéseket, az adóskonszolidációban szelekciót érvényesítünk, a kis- és közepes vállalkozásokat hitelhez jutási garanciákkal segítjük, a vállalkozások versenyfeltételeit javítjuk, az állami deregulációt megvalósítjuk. A gazdasági diplomácia valamennyi lehetséges eszközét felhasználjuk annak érdekében, hogy több külföldi működőtőke áramoljon be az országba.
Az 1995. évi szigorú stabilizációs követelmények mellett csak akkor lenne lehetőség további gazdasági növekedésre, ha a folyó fizetési mérleg hiányát meghaladó új tőkebevonást érhetnénk el. Erre kicsi az esély. Ha a pénzügyi helyzet '95-ben stabilizálódik, és a gazdaság alkalmazkodóképessége, struktúrája javulásnak indul, megteremtődik annak feltétele, hogy '96-'97-ben a gazdaságpolitika korlátozó jellege enyhüljön, a tartósan kiegyensúlyozott és gyorsuló ütemű gazdasági növekedés megvalósuljon.
Milyen gazdasági eredményeket ígér és milyen teljesítményeket kíván az előbb felvázolt gazdaságpolitika? Változatlan GDP mellett növekedhet az export és a beruházások, szerényebb ütemben, de bővülhet a mezőgazdasági és az építőipari termelés. Stagnálni fog az import, csökkenni a közületi és lakossági fogyasztás, valamint az ezt megalapozó reálbérek és reáljövedelmek. A munkanélküliség jövőre számottevően nem változik; az infláció, az 1994-ről jövőre halasztott lépések - elsősorban a januári energiaár-emelés - miatt, valamelyest nő.
Mindezek együttes hatására javulnak '95-ben az egyensúlyi viszonyok. Eredeti célunk az volt, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya ne haladja meg a 2 milliárd dollárt és ezt legalább ekkora összegű tőkebevonás ellensúlyozza. Ezt a célt ma még nem tudjuk megalapozni.
Itt egy pillanatra vissza kell térnem a folyó esztendő várható eredményeire. A nyári hónapok tapasztalatai alapján, amikor - elsősorban az augusztusi forintleértékelés hatására - kiegyensúlyozottá vált az export és import növekedése, valamint a pótköltségvetés csökkentette az államháztartás várható hiányát, azzal lehetett számolni, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 3,2 milliárd dollár körül lesz év végén. Szeptember-október hónapokban azonban ismét megváltozott a tendencia: újra növekedésnek indult az import, meghaladva az export bővülését és ismét nőnek a bérek.
E változás pontos okait és adatait még alaposan elemezni kell. Az azonban ma már valószínű, hogy év végéig a külkereskedelmi mérleg hiánya eléri, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig meghaladja a 3,6 milliárd dollárt. Ez körülbelül fél milliárd dollárral több, mint amennyivel a '95-ös gazdasági program eredeti összeállításakor számoltunk.
A rosszabb bázis azt jelenti, hogy '95-re a folyó fizetési mérleg hiánya a tervezettnél fél milliárd dollárral több: 2,5 milliárd dollár körül lehet. Jobb pozíciót export-import oldalról nem lehet reálisan alátámasztani. Ahhoz, hogy ez finanszírozható legyen, legalább ilyen összegű tőkebevonást kellene elérni. Ez nem reménytelen, de ma még nem is garantált - nem kis mértékben a privatizáció ütemén és eredményén múlik majd. Ezzel a külső deficittel összhangban van az államháztartás tervezett 282 milliárd forintos hiánya, amely a GDP 5,5 százaléka. Ám, ha nem sikerül ellensúlyoznunk a folyó fizetési mérleg hiányát, arra lesz szükség, hogy tovább csökkentsük az államháztartás hiányát - 5 százalék alá - 40-50 milliárd forinttal, vagy ennyivel kellene mérsékelni a vállalkozások forrásait, ami a termelés újabb visszaeséséhez vezetne. Elméletileg még egy alternatíva lehetséges: egy nagy mértékű infláció, amit azonban minden erővel el kell kerülnünk.
Az új feladat ma még sem bevételi, sem kiadási oldalról nem megoldható. Éppen ezért arra kell felkészülnünk, hogy felgyorsítsuk az államháztartási reform szakmai előkészítését, készüljünk fel arra, hogy az egyes lépéseket év közben is megtegyük, és ne várjunk azokkal 1996-ig.
(14.00)
Hálás lennék a tisztelt Háznak, ha a költségvetés tárgyalásakor megalapozott módosító indítványokkal már most segítené a tervezett hiány csökkentését.
Tisztelt Ház! Az államháztartási reform felgyorsítása a kormány kiemelt céljai közé tartozik. Ahhoz, hogy legalább részleges eredményeket érjünk el, el kell fogadnunk az államháztartási reform fokozatos bevezetésének gondolatát és azokat a reformlépéseket is meg kell tennünk, amelyek megelőzik e reform komplex végrehajtását. Ennek a reformnak két vetülete van. Az egyik az úgynevezett nagy elosztási rendszerek átalakítása, a másik pedig a pénzügyi rendszer reformja, amelybe a költségvetés tervezési, végrehajtási, ellenőrzési, finanszírozási és információs rendszere tartozik.
A költségvetési gazdálkodás területén az államháztartási reform középpontjában is e kettős feladat áll. Ebből az egyik az államháztartás működésének újraszabályozása, a tervezés, a beszámolás, valamint a közpénzek kezelési és elköltési rendszerének szigorúbb, ellenőrzöttebb kialakítása, forráskímélő finanszírozási rendszer bevezetése, a másik - és ez a nehezebb - a jelenleg állam által finanszírozott, illetve a jogszabályokban állami szervek feladatkörébe rendelt feladatok áttekintése és felülvizsgálata.
Ebből következik, hogy az államháztartási reformnak ki kell terjednie a pénzügyi, költségvetési szabályrend és az ehhez kapcsolódó szervezetek reformjára, a költségvetéssel, annak végrehajtásával, illetve az arról szóló beszámolással, információszolgáltatással összefüggő hatáskörök, feladatok újraszabályozására, a szakmai feladatok rendszerszerű és teljes áttekintésére, érdemi strukturális változtatások kidolgozására, a szakmai feladatokat szabályozó joganyag alapos szelektálására.
Az intézményi struktúra és az intézmények által ellátott feladatok felülvizsgálata alapvető célja a reformnak. Ennek eredendően az a funkciója, hogy az államifeladat-ellátás szűküljön, a kiadások, illetve az állami támogatások csökkenthetők legyenek.
A felülvizsgálatoknak a feladatokra vonatkozó jogi szabályozásra, szakmai szempontú megítélésére, a feladatellátás indokoltságára, az adott szervezetnél történő ellátás szükségességére is ki kell terjedniük. A vizsgálat keretében döntést kell hozni arról, hogy az államháztartás más alrendszereibe: a piaci szférába, a nonprofit vagy a félcivil szervezetekhez, a társadalmi önszerveződésekhez kerüljenek-e átcsoportosításra azok a feladatok, amelyek ott hatékonyabban láthatók el.
Ez a munka sajnos ma még embrionális állapotban van. Az előkészítés érdekében az elmúlt években nem sok dolog történt. Ez okozza a valódi feszültséget.
Jelentős fáziskésés van a szakmai előkészítő munka terén a költségvetési kényszerhez képest. Magyarul: 1995-ben úgy kell korlátok között tartani, reálértéken csökkenteni a költségvetés kiadásait, hogy a megtakarításokhoz vezető feladatcsökkentés, az úgynevezett szakmai ágazati reformok nincsenek előkészítve. Néhány területen éppen ellenkezőleg; az elmúlt években újabb állami kötelezettségvállalásokra került sor, amit a költségvetés nem tud finanszírozni. Ilyen például a közoktatási törvény, a közszolgálati és közalkalmazotti bértörvények, a társadalombiztosítási ellátás és gazdálkodás szabályai, állami garanciák, új hivatalok és intézmények, új támogatások és így tovább. Ezt a fáziskésést az elmúlt két hónapban nem lehetett megszüntetni. Ezért ellentmondásait '95-re még vállalnunk kell, de minél hamarabb meg kell szüntetni, azaz fel kell gyorsítani a szakmai, ágazati előkészítő munkát, az állami feladatok úgynevezett átvilágítását és szelekcióját.
Az intézmény-felülvizsgálat keretében javasoljuk a jövő évi költségvetésben néhány nagyobb, zömében saját bevételből működő intézmény átalakítását: így a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda, a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság, a Magyar Szabványügyi Hivatal gazdasági társasággá vagy közalapítvánnyá történő átalakítását; ezen túl egyes intézmények megszüntetését, az intézményhálózat racionalizálását, belső átszervezések megvalósítását.
Az átszervezések körébe tartozik a felsőoktatás támogatási rendjének módosítása is azzal, hogy a felsőoktatási törvénynek megfelelően az intézményhálózat - a Honvédelmi Minisztériumhoz és a Belügyminisztériumhoz tartozó intézmények kivételével - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezetébe kerül. A reform súlypontja - a profiltisztításhoz képest - azonban egyre inkább áttevődik a klasszikus feladatkört ellátó intézményrendszer hálózatának, belső szervezetének, működési rendszerének és módjának, támogatási módszereinek átalakítására. Jövőre a központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok kapcsolata is átalakul az úgynevezett profiltisztítás befejezésével. A mezőgazdasági járadékok átadásával jövőre már minden szociális ellátás a központi költségvetést terheli.
Az államháztartási reform lényeges eleme a kincstári rendszer kiépítése, miután a mai gyakorlat legkritikusabb területe a közpénzek kezelése, a költségvetés pénzellátásának drága és sok visszásságot eredményező módja. Emlékezzünk csak az Ybl Bank vagy a Lupis Brókerház ügyére. Az első lépéseket megtesszük a kincstár kiépítése érdekében.
Az államháztartási reform keretében 1995-től megkezdődik a jövedelemcentralizációt fokozó, párhuzamos finanszírozási és gazdálkodásteremtő, úgynevezett decentralizált állami pénzalapok struktúrájának átalakítása is. Az agrárgazdaság több alapja a Mezőgazdasági Alapba, a vállalkozási célokat finanszírozó befektetésösz-tönzési és kereskedelemfejlesztési alapok pedig a Gazdaságfejlesztési Alapba integrálódnak. Ezekkel az intézkedésekkel megvalósítható lesz a rendelkezésre álló pénzeszközök és az ágazati célok összehangolása, a források koncentrálása révén pedig hatékonyabbá, egységesebbé tehető lesz a támogatási rendszer. A változtatásokat a benyújtott decentralizált alapokról szóló törvénymódosítási javaslatok tartalmazzák.
Tisztelt Országgyűlés! A költségvetéspolitikában és az államháztartás egészében érvényesíthető elveket egyrészt a gazdasági teljesítmények, az ezekből előteremthető források, másrészt a költségvetés egyes területein kialakult kötelezettségek; ezek közül is az államadósság finanszírozásának terhei, az intézményi struktúra fenntartásával összefüggő elkötelezettségek, valamint a juttatási rendszerek forrásszükséglete határozzák meg. A költségvetés finanszírozási struktúrájának kialakításánál a hiány szigorú keretek között tartása alapkövetelmény, mert nem engedhető meg, hogy a már beindult adósságspirál tovább gyorsuljon. Ezért 1995-re alapvető célnak tekintettük, hogy a meglévő kiadási determinációk mellett az államháztartás - a belföldi és külföldi hiteltörlesztési és értékpapír-visszavásárlási kiadások nélkül - úgynevezett GFS-rendszerű hiánya ne lépje túl a GDP 5,5%-át. Ez abszolút összegben - a makrotendenciákat is figyelembe véve - 282 milliárd forintnak felel meg.
Az európai államokban már régóta alkalmazott hiány hazai bevezetésével '95-től megváltozik a költségvetés prezentációja. A GFS-rendszerű hiány '91-től kezdve folyamatosan nő. '95-ben még csak annyit lehet reálisan vállalni, hogy az ilyen rendszerű államháztartási hiány - GDP-hez viszonyított arányát tekintve - kisebb mértékben emelkedjen, mint az előző években.
A számok rendkívül beszédesek. Miközben a költségvetés összes kiadása folyó áron 392 milliárd forinttal, azaz 26,5%-kal nő '94-hez képest, aközben a közvetlen kiadásokra fordítható előirányzat növekedése mindössze 159 milliárd forint, azaz 10,8%. A kettő közötti különbség 233 milliárd forint, ami az adósságszolgálati, elsősorban kamatkiadások 65%-os növekedését jelenti. Ezt hívják adósságspirálnak, ami nagyrészt az elmúlt évek túlköltekezésének köszönhető.
Adósságszolgálati kiadások nélkül az úgynevezett elsődleges költségvetési hiány, amely folyó bevételek és kiadások egyenlege, ebben az esztendőben 94 milliárd forint deficitet mutat, jövőre 27 milliárd forint hiányt tervezünk. A javulás 67 milliárd forint, nagyon szigorú kiadástervezés mellett, de a finanszírozhatóság szempontjából még ez is kritikus. El kellene érnünk, hogy a folyó kiadások és bevételek egyensúlyban legyenek, azaz ne növekedjék tovább a nettó adósságállomány, ehhez legalább 27 milliárd forinttal kellene javítani az egyenleget. Erre a feladatra ma nem tudunk megoldást találni, ezért a munkát folytatjuk.
(14.10)
A korábbi években megindult bevételiarány-átrendeződés folytatódik jövőre. A végső fogyasztáshoz kapcsolódó adók szerepe tovább emelkedik. Míg 1992-ben a központi költségvetés bevételeiben a fogyasztáshoz kapcsolt adók aránya 43% volt, jövőre már megközelíti az 50%-ot. A gazdálkodó szervezetek befizetéseinek 24,4%-ról 17,3%-ra történő csökkenése egyértelműen jelzi a vállalkozásbarát adóztatási szándékot. A központi költségvetés kiadásai 1992 és 1995 között figyelmet érdemlő átrendezést jeleznek. Az elkülönített állami pénzalapok a központi költségvetés kiadásainak 2,9%-át kapják támogatásként, szemben a '92-es 5,6%-kal. Az állam által vállalt kezesség érvényesítésére jövőre a kiadási főösszeg 1,2%-a fordítható, ami viszont háromszorosa a '92-esnek. A legjellemzőbb változás: az adósságszolgálat-kamattérítés a kiadások több mint egyharmadát köti le jövőre, míg ez a teher '92-ben csak 19% volt.
Tisztelt Országgyűlés! Az expozé során többször fogok utalni az Állami Számvevőszék vizsgálati jelentésére. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy még ezen a héten benyújtjuk azt a kiegészítő jegyzéket, amely tételesen válaszol az Állami Számvevőszék javaslataira és pontosítja az eredeti törvényjavaslatot. Az Állami Számvevőszék javaslata alapján felkérem a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy tájékoztassa az Országgyűlést az MNB '95-re tervezett monetáris politikájáról. Elfogadom a központi költségvetési szervek használatában, illetve kezelésében lévő ingatlanok értékesítésében, bérbeadásában, az ezekből származó bevételek felhasználásában évek óta kialakult hiányosságokra utaló megállapításokat. Egyetértek azzal a javaslattal is, hogy a kincstári vagyonra vonatkozó törvény megszületéséig az ingatlanvagyonnal történő gazdálkodás engedélyezési eljárását szigorítani kell.
Azzal sem vitatkozom, hogy a társadalombiztosítási alapoknak a központi költségvetés forgóalapjáról történő leválasztása január 1-jével még nem valósulhat meg. Javaslatunk szerint az alapok 1995. június 30-áig korlátozottan továbbra is igénybe vehetik a költségvetés forgóalapját. A tb-önkormányzatok önálló és felelős gazdálkodásának feltételeit azonban jövőre meg kell teremteni. Az államháztartás nem viselheti tovább korlátlanul a kiegyensúlyozatlan tb-gazdálkodás terheit.
A világkiállítás lemondásáról a közelmúltban hozott döntést a parlament. Ez a törvény úgy rendelkezik, hogy a Világkiállítási Alap ez év december 31-ével szűnjön meg. Az Alap pénzeszközeiről 1995. december 31-éig el kell számolni. Tekintettel arra, hogy a Világkiállítási Alap a költségvetéstől mindig is elkülönítetten működött, ezt a helyzetet továbbra is célszerű fenntartani, hiszen az alap maradványából kell finanszírozni az esetleg évekig elhúzódó, világkiállítással összefüggő költségeket. Ennek módja a letéti kezelés lehet, amelyről a Pénzügyminisztérium biztosítani tudja a teljes körű elszámolást.
Tisztelt Ház! A szűkre szabott jövő évi lehetőségek között a költségvetés egyik kiemelt területe az agrárgazdaság támogatása. Az élelmiszer-gazdaság területén gazdálkodó szervezetek folyó termelését, reorganizációját 63,4 milliárd forint összegű támogatás segíti, míg a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlesztési céljainak megvalósításához 11,6 milliárd forinttal járul hozzá a költségvetés. A támogatások több mint felét, 42 és fél milliárd forintot - amiből az exporttámogatás 35 milliárd, az agrárpiaci támogatás pedig 7 és fél milliárd - jövőre is az agrártermékek piacra jutásának elősegítésére javasoljuk felhasználni. Az agrártermelés költségeit csökkentő támogatással ugyanakkor - ezek előirányzata 27%-kal haladja meg az ez évit - az agrártermelők hitelhez jutását, hitelterheinek mérséklését, illetve energiaköltségeik, valamint műtrágya- és növényvédőszer-költségeik csökkentését akarjuk segíteni, ösztönözve egyben a termelőket a minőségi szaporítóanyagok felhasználására is. A reorganizációs program jövő év végi folytatásához rendelkezésre bocsátott 6 és fél milliárd forint pedig komplex módon járul hozzá a kihasználatlan vagyontárgyak gazdaságos újrahasznosításához, az önálló, a vagyont ténylegesen működtető egységek kialakításához.
A Mezőgazdasági Alap keretében megvalósítandó célkitűzéseket jövőre 9 milliárd forinttal javasoljuk támogatni azzal, hogy - az ez évitől eltérően - ez az alap nyújt fedezetet az elmaradott térségek kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági termelőinek támogatására is. A támogatási összeg több mint 60%-a a mezőgazdasági beruházások megvalósítását ösztönzi, közel 20%-a pedig a kedvezőtlen adottságú termelők számára áll majd rendelkezésre. A mező- és erdőgazdasági infrastrukturális beruházások megvalósításához 1,6 milliárd forint támogatást terveztünk; 1 milliárd forinttal javasoljuk támogatni az erdőszerkezet-átalakítás kormányzati programjának megvalósítását.
A bányászat helyzetében kialakult nehézségek kezelésére a kormány jelentős forrásokat biztosít. A szénbányászat szerkezetátalakítása során a bányabezárások finanszírozása továbbra is központi költségvetésből történik. Erre a célra jövőre 3,1 milliárd forintot irányoztunk elő. Az uránbányászatban a bezárt bányák környezetvédelmi gondozására, tájhelyreállításra jövőre 500 millió forint költségvetési ráfordítással számolunk. A mecseki bányászatban foglalkoztatottak úgynevezett humán költségeinek - keresetkiegészítés, baleseti járadék - finanszírozására további 400 millió forint támogatást tervezünk.
Az ipariválság-kezelés keretében folytatódik a borsodi térség, s ezen belül a kohászat és bányászat reorganizációja. A folyamatban lévő kohászati fejlesztések mellett kidolgozás alatt áll a válságrégiók komplex kezelésének programja. A 12 plusz 2 kiemelten kezelt iparvállalat válságkezelését és adóskonszolidációját jövőre véglegesen lezárjuk, a még folyamatban lévő nyitott kérdések rendezésével. Az adóskonszolidáció célja - beleértve az ipari válsághelyzetek kezelése keretében megvalósuló konszolidációt is - alapvetően a vállalatok mielőbbi újjá-élesztése, elősegítve ezzel, hogy lehetőség szerint gyors és eredményes privatizációra kerülhessen sor.
Az adóskonszolidáció során a kormány tudatosan arra törekszik, hogy csak a jogi-gazdasági feltételeket, illetve a konszolidációs folyamat kereteit teremtse meg, s nem kíván a konkrét megállapodások előkészítésében, illetve létrehozásában tevékenyen és aktívan részt venni, azt az érdekelt felek közötti közvetlen tárgyalások körébe utalja. Az adóskonszolidáció eddigi menete és eredményei nem igazolták az előzetes várakozásokat. Elsősorban a tárgyalások elhúzódása jelent problémát. Ezt jól szemlélteti, hogy a gyorsított adóskonszolidációs tárgyalásoknak ez év március 31-éig le kellett volna zárulniuk, azonban erre még csak néhány esetben került sor. Az adóskonszolidáció úgynevezett normál és egyszerűsített eljárási rendjébe besorolt vállalkozások legnagyobb részével a tárgyalások még meg sem kezdődtek. A tárgyalások elhúzódásában mind a bankok, mind az állami vagyonkezelők felelőssége kimutatható.
Mindezek miatt változtatásokat tervezünk. Az adóskonszolidációs egyeztető tárgyalások lezárására kitűzött határidőt meghosszabbítjuk. Ugyanakkor azt is egyértelművé tesszük, hogy további határidő-módosítás már nem lehetséges, a kitűzött időpontig, 1995. június 30-áig le nem zárt tárgyalásokat, megállapodás nélkül, befejezettnek fogjuk tekinteni.
A vállalatok tartozásainak az állami vagyonkezelők általi kivásárlásakor az eddigi kötelező, úgynevezett nettó ár helyett a banki követelés értékét a felek közötti tárgyalások fogják eldönteni. Annak érdekében, hogy kivásárlásokra csak akkor kerüljön sor, ha már más megoldás nem lehetséges, az állami vagyonkezelők e célra felhasználható keretére felső határt fogunk megállapítani.
Az ágazati minisztériumok eddig is formális részvételét, valamint a reorganizációt felügyelő tárcaközi bizottságot megszüntetjük. A kormány többek között állami kezességvállalásokkal is elősegíti az iparvállalatok szerkezetátalakítási törekvéseit és az export bővítését. Jelentősebb összegű kezességet vállalt a kormány a DIMAG Részvénytársaság, az Ózdi Acélmű Részvénytársaság és a Diósgyőri Nemesacél Művek működőképességének, korszerűsítésének finanszírozásáért, továbbá az Ikarus Részvénytársaság autóbusz-exporthitelének visszafizetéséért.
A termelő infrastruktúrához tartozó feladatok és fejlesztések jelentős része közfeladat, ahol az állam jelentős szerepet vállal, ezért ezekhez a fejlesztésekhez támogatást nyújt - részben kiemelt kormányzati beruházásként, részben kormányzati célprogram formájában, továbbá egyes hitelekhez állami garanciavállalással.
(14.20)
Ezek az elmúlt éveket tekintve növekvő tendenciát mutatnak.
A kormányzati beruházások célprogramjai közül jövőre jelentős támogatást nyújt a költségvetés a vízminőség-védelemhez, továbbá a vasúti hálózat fejlesztésére, ezen belül folytatva a Budapest-Hegyeshalom-rekonstrukció költségvetési finanszírozását. Egyedi típusú támogatásban a vasúti közlekedés részesül. Ennek összege jövőre 50%-kal lesz nagyobb az előző évihez képest, és ez része a MÁV megkezdődő pénzügyi szanálásának.
A prognosztizált munkanélküliség alapján a munkanélküliek Szolidaritási Alapjának költségterve feszített, így a passzív ellátórendszer racionalizálásával költségmegtakarító lépésekre is szükség lesz. A munkanélküliség aktív elemeit szolgáló Foglalkoztatási Alap feltöltésére a központi költségvetés 12 milliárd forintot tervez. A jövő évi aktív foglalkoztatáspolitikai eszközpark lehetőségeit tovább növeli, hogy az alap 3 milliárd forint elkötelezettséget is vállalhat '96-ra. A Foglalkoztatási és a Szolidaritási Alap között tervezett rugalmasabb átjárási lehetőség a rendelkezésre álló források minél racionálisabb felhasználást kívánja elősegíteni.
Ez év novemberében lépett hatályba a Bérgarancia Alapról szóló törvény. Ez az alap a tényleges működését jövő évtől kezdi meg. Az alap finanszírozási biztonságához hozzájárul a költségvetés 600 millió forint garanciavállalása is.
Tisztelt Ház! A szociálpolitikai juttatások évek óta a legdinamikusabban növekvő tételei a központi költségvetésnek. Nemzetközi összehasonlításban erőn felül fordítunk forrásokat erre a célra, miközben a ténylegesen rászorulók nem tudnak elég segítséget kapni. A pénzek nagy része normatív, illetve alanyi jogosultsági alapon kerül szétosztásra. Szinte minden évben rárakódik a rendszerre egy további ellátási forma - lásd a tavalyi várandóssági pótlékot -, és a túl sokféle címen nyújtott ellátás halmozódik; alig nyomon követhető, hogy valóban az arra rászorultakhoz jut-e.
A kormány stratégiai feladatának tekinti, hogy a hosszú távon is fenntartható, a piacgazdaság jövedelemegyenlőtlenségeit méltányosan kezelő szociális ellátórendszer jöjjön létre. Az 1993 márciusában hatályba lépett szociális törvény ellenére a mai helyzet az, hogy a szociális ellátásokra fordított kiadások - az évről évre bővülő ellátási formák mellett - erőnkön felül növekednek, a ténylegesen rászorulókhoz mégsem jut el a megfelelő segítség, mert a pénzek nagy része automatikusan kerül szétosztásra.
1995-ben a szociális ellátórendszerek átalakításában még csak félfordulatról beszélhetünk. A félfordulatot a többletforrások biztosításának módszere jelenti. Jövőre az e területre jutó, összességében 14 milliárd forint többlet döntő hányadát a személyi jövedelemadó gyermekkedvezménye megszüntetéséből származó 8 milliárd forint adóbevétel jelenti, amelyet az utolsó fillérig erre a területre csoportosítunk át. Jövőre a családi pótlék összege, konstrukciója még nem változik; a gyes alanyi jogúvá válik; a gyermeknevelési támogatásnál megszűnik az előzetesen előírt 180 napos biztosítási jogviszony; a gyermekgondozási díjnál az öregségi nyugdíjminimummal egyező minimum, illetve az öregségi nyugdíjminimum kétszeresének megfelelő maximum kerül bevezetésre. Az önkormányzatok, szociális intézmények működtetésére 47 milliárd forintot fognak költeni, ami ehhez az évhez képest minimális emelkedést jelent. A különféle önkormányzati lakossági támogatások azonban megközelítik az 50 milliárd forintos nagyságrendet. Ezzel valószínűleg elérkeztünk a szociális szektorban elosztható jövedelmek felső korlátjához.
A társadalombiztosítási alapok költségvetése nullszaldós. Sikerült olyan intézkedésekben megállapodnunk, amelyek miatt a központi költségvetésnek jövőre nem kell a társadalombiztosítási alapok hiányának finanszírozására külön forrásokat biztosítania. Az intézkedések jórészt az alapok dinamikusan növekvő kiadásainak tartós mérséklését szolgálják. Ezek elsősorban az Egészségbiztosítási Alapot érintik a gyógyszerek ár- és támogatási rendszerének átalakításával, a táppénzszabályok szigorításával és az egészségügyi intézmények átvilágításával. Mindezekről bővebben a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és a tb-alapok jövő évi költségvetési javaslatának tárgyalásakor lesz szó.
Tisztelt Ház! A központi költségvetés hiányának még finanszírozható mértéke azt a követelményt támasztja, hogy a költségvetési szervek támogatása a '94. évi pótköltségvetésben előirányzotthoz képest csak a bérpolitikai intézkedések, automatikus többletek és néhány fejlesztés összegével emelkedhet. Ez a szűkre szabott mozgástér - a jelenlegi feladat- és intézménystruktúra, valamint a foglalkoztatott létszám változatlansága esetén - feszültségeket, gazdálkodási problémákat okozhat.
Erős a nyomás az infláció ellentételezésére. Legalább ekkora probléma az alkalmazotti létszám és bér összege. A szférában foglalkoztatottak majd' milliós létszámának bére az intézményi költségvetéseken belül meghatározó arányt képvisel. Ugyanakkor ebben a körben nincs törekvés a hatékonyabb foglalkoztatásra, sőt állandó növelésre van igény. A költségvetési szerveknél dolgozók létszáma 1994-ben 935 ezer fő, kizárólag a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat figyelembe véve. Ebből 357 ezren dolgoznak a központi költségvetési szerveknél, az önkormányzatoknál pedig 578 ezren. Ez durván azt jelenti, hogy egy költségvetési szerv alkalmazottjára tíz állampolgár jut Magyarországon. Az egészségügyi és szociális ellátásban dolgozók száma valamivel több mint 257 ezer; az alap-, közép-, valamint felsőfokú, továbbá az egyéb oktatási területen a foglalkoztatottak száma csaknem 329 ezer fő - a teljes létszám közel kétharmada tehát ezen a két nagy területen dolgozik.
Bér- és dologi automatizmus általános tervezésére nem lesz lehetőség jövőre. A központi költségvetési szervek tervezett támogatása 363 milliárd forint, amely a '94. évi pótköltségvetés előirányzataihoz képest 10%-kal nő.
A felsőoktatás 2000-ig szóló fejlesztési programjának kidolgozását az előző kormány megkezdte, de a törvényalkotást megalapozó döntésig már nem jutott el. Így a felsőoktatás jövő évi költségvetési fejlesztésének kidolgozásakor sem támaszkodhattunk erre a programra. A társadalom és a gazdaság életében játszott kiemelkedő szerepet elismerve - még ebben a helyzetben is - a jövő évi költségvetés meghatározott célokra 3 milliárd forint többlettámogatást biztosít a felsőoktatás számára. Többre nemcsak források és fejlesztési célok részletes megalapozásának hiányában nem vállalkozhattunk, hanem azért sem, mert a fejlesztést a veszteségforrások feltárásával felszabadítható eszközök, a meglévő kapacitások felhasználásával is támogatni kell, és ezen a területen egyelőre nincs megfelelő előrelépés.
A legnagyobb fejlesztési tételek a hallgatói létszám növekedésével kapcsolatosak. A hibás előzetes elképzelésekkel és információkkal ellentétben a felsőoktatásban részesülő nappali hallgatók létszáma nem csökken, hanem 9-10 ezer fővel emelkedik '94-hez képest.
A felsőoktatás forrásszükségletének részbeni fedezése, az intézmények célszerűbb működésének előmozdítása és a méltányos teherviselés céljából a kormány előkészíti a tandíj és a kapcsolódó kompenzációs intézkedések bevezetését. A költségvetés számai most sem tartalmaznak tandíjból származó bevételt, tehát azok jövő évi megvalósulása az intézmények többletforrását jelentené.
A közoktatási törvény január 1-jétől előírja a közoktatási közalkalmazottak részére a közalkalmazotti törvény szerinti kötelezettségek központi finanszírozását. A feltételek megteremtésére - egyrészt a közoktatási törvény és bértörvények módosítására, másrészt a központi finanszírozás szervezeti hátterének kialakítására a technikai előkészítés elhúzódása miatt - nem volt elég idő. Nem mondtunk le erről a fontos lépésről, de bevezetését 1996-ra kell halasztanunk. Ezzel kapcsolatban azt is el kell mondanom, hogy tartósan finanszírozhatatlanok a ma hatályos törvények. Nem tudjuk vállalni a jelenlegi intézményrendszer változatlan nagyságrendű fenntartását, illetve az ezzel kapcsolatos szakmai igények hiánytalan teljesítését.
(14.30)
A közoktatásban évek óta folyamatosan csökken az oktatott gyermekek száma. Az általános iskolai tanulólétszám az elmúlt nyolc év alatt háromszázötvenezer fővel csökkent. Emellett a háttér-infrastruktúra és a pedagóguslétszám folyamatosan növekedett. Nem az 1986-os helyzet visszaállítása a cél, de a rendszer felülvizsgálata - különösen a költségvetés mai helyzetében - nem halasztható tovább.
A központi kulturális intézményeknél a támogatás szinten tartása, illetve a felújítási keretek csökkentése ellenére is mód lesz néhány múzeum és színház rendbetételére. Többéves munka eredményeként jövőre befejeződik a Műcsarnok rekonstrukciója, folytatódik a Magyar Országos Levéltár új épületének építése, s lehetővé válik a bécsi Collegium Hungaricum épületének bővítése, valamint a velencei biennálé magyar pavilonjának rekonstrukciója.
'96-ban nagy nemzeti ünnepünk lesz: a honfoglalás 1100 éves évfordulója. Addig be kell fejeznünk nagy múzeumaink rekonstrukcióját, és fel kell készülnünk az ünnepség rendezvényeire, programsorozatára. Ezekre a feladatokra jövőre 1,8 milliárd, illetve 600 millió forintot tervezünk fordítani.
Az immár önálló fejezetté váló Magyar Televízió kereken négymilliárd forintra tervezett támogatása a szociális okokból előfizetői díj alól mentesítettek terhének átvállalásából és az állami szponzorálásból tevődik össze. Célja, hogy a jövő évi átalakítást és átállást is segítse. Erre a magas támogatási összegre a televízió hosszú távon nem számíthat. Irreális kötelezettséget a készülő médiatörvény sem vállalhat. Csakis a létszámmal és a költségekkel való szigorú takarékosság, a kapacitások jobb kihasználása, a műsoridő lehetőségekhez és az új funkciókhoz igazítása, hatékony szervezeti intézkedések - általában tehát költségérzékeny működés és beruházás - alapozhatják meg a televízió jövőbeli gazdaságos és színvonalas tevékenységét.
A Duna TV két és fél milliárd forintos költségvetési támogatása mellett feladatainak szintén csak költségtakarékos megoldásokkal tehet eleget. A Magyar Televízióval való jobb együttműködés mindkét intézmény és a nézők hasznára válhat.
A Magyar Tudományos Akadémia jövő évi költségvetési támogatása nő, és a fejezet zökkenőmentes működését szavatolja. A kormányzat a költségvetés összeállításakor azzal számolt, hogy a gazdálkodói szféra számára jövő évtől biztosítandó kedvezmények következtében felszabaduló forrás a kutatásfejlesztés területein mintegy három-ötmilliárd forint többletráfordítást tesz majd lehetővé. Így összességében a kutatásfejlesztési ráfordítások jövőre nemzetgazdasági szinten 8-10%-kal növekedhetnek.
A központi költségvetés a vállalkozási ráfordítások eddigi zuhanásszerű csökkenését nem képes ellensúlyozni, erre funkciójánál fogva nem alkalmas. A védelem és rendvédelem feladatait ellátó intézményhálózat jövő évi feltételrendszerében az általános restrikciótól bizonyos mértékig eltérő elvek érvényesítését határozta el a kormány. Annak érdekében, hogy a közbiztonság ne romoljon, nem csökkenhet a rendőri létszám, s az állomány megtartása érdekében szerény bérfejlesztésre is teremtettünk forrást. Biztosított lesz a technikai feltételek szintentartása is.
A honvédelem költségvetési javaslatának kialakításakor elsődleges cél a működőképesség fenntartása volt. A tárca felemelt bevételi terve, amely a felesleges eszközök és ingatlanok értékesítésével számol, szintén az alapfeladat-ellátáshoz teremthet fedezetet. A kormány a tárca előirányzatainak meghatározásakor azzal számolt, hogy a meginduló haderőreform végrehajtásával, belső átcsoportosítások útján lesz forrás a szükséges személyi feltételek kialakítására, a szükséges haderő- és fegyvernemi struktúra felé történő elmozdulására, és egy korszerű hadsereg folyamatos megteremtésére.
A fegyveres erőknél és rendvédelmi szerveknél - ideértve a honvédséget, a rendőrséget, a pénzügyőrséget, a büntetés-végrehajtást és a polgári biztonsági szolgálatokat - foglalkoztatott hivatásos állomány illetményének tíz százalékos emelését teszi lehetővé a jövő évi költségvetés.
A költségvetési intézményeknél foglalkoztatottak jövő évi béremelésére tervezett előirányzat növekedése 22 milliárd forint. Ez a jövő évi költségvetési törvényjavaslat legjobban vitatott tétele. Sajnos az illetményalapok emelésére sem a közalkalmazotti, sem pedig a köztisztviselői körnél nem kerülhet sor jövő év januárjától. Ugyanakkor a köztisztviselők illetmény-előmeneteli rendszere január 1-jétől kötelezővé válik, a közalkalmazotti körben pedig a közalkalmazotti törvény hatálybalépése előtti, nem köz-alkalmazotti munkaviszony beszámítására lehetőség nyílik.
A központi intézményekben foglalkoztatott köztisztviselők esetében az illetménybeállási szint kilencven százalékos mértékig központi forrásból biztosítja a szükséges emelés fedezetét - ez 6,3 milliárd forint -, míg tíz százalékos hányadra az intézményeknek kell forrásról gondoskodniuk.
Az önkormányzati terület köztisztviselői részére másfél milliárd forintos keret áll rendelkezésre, amelynek felosztására - külön felmérés alapján - januárban kerül majd sor.
A közalkalmazottak körében a törvényi előírások teljesítéséhez a költségvetés támogatást nyújt. A központi intézményeknél a szükséges többlet-előirányzat - 900 millió forint - már beépítésre került az egyes fejezetek előirányzataiba, míg önkormányzati körben felmérés alapján fog sor kerülni 6,5 milliárd forint felosztására.
A kormány akkor tud további béremelésre vállalkozni - konkrétan arra, hogy a közalkalmazottak illetmény-előmeneteli rendszerében az "A" fizetési osztály 1. fizetési fokozata kilencezer forintra emelkedjék szeptember 1-jével -, ha az intézmények, illetve a feladatok felülvizsgálata, a létszámcsökkentés erre fedezetet nyújt, és a '95. évi költségvetés a jóváhagyott keretek között marad.
A helyi önkormányzatok pénzügyi pozíciója az államháztartás egészéhez hasonlóan alakul. Mintegy 750 milliárd forint forrással rendelkezhetnek, amely kilenc százalékkal több, mint a '94. évi várható teljesítés. Az önkormányzatok költségvetési kapcsolatokból származó forrásai 40 milliárd forinttal emelkednek. Sajátosság, hogy makroszinten a forrásbővülés nem az állami támogatásban, hanem a személyi jövedelemadóban, valamint a Szolidaritási Alapból átvett pénzeszközökben jelenik meg. A 40 milliárd növekmény néhány területen segíti az önkormányzatok feladatellátását. Így a munkanélküliek jövedelempótló támogatása 7,5 milliárd forinttal, a lakásgazdálkodási támogatásra 2 milliárd forinttal, gyermeknevelési támogatásra 1,8 milliárd forinttal, közalkalmazottak bérére, a '92 előtti, nem közalkalmazotti munkaviszony beszámításáért 6,5 milliárd forinttal, köztisztviselők bérére az illetménytábla életbeléptetése érdekében 1,5 milliárd forinttal, egyéb feladatokra további 1,5 milliárd forinttal többet fordíthatnak jövőre, mint ebben az esztendőben.
Több támogatás áll rendelkezésre az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok megsegítésére. A növekedés itt 2,4 milliárd forint. Ebből 1 milliárd forintot javasolunk elkülöníteni a csődhelyzetbe került önkormányzatok részére, amely az Országgyűlés által jövő év elején elfogadható törvény szabályai szerint kerül majd felhasználásra.
A címzett és céltámogatások fedezete 600 millió forinttal emelkedik. Ez az ideinél eggyel több cél támogatását jelenti, de valamennyi - az alaptörvényben elfogadott - feladat megvalósítására jövőre sem lesz mód.
A jövedelemhiányos területeken működő önkormányzatok számára a kiegyenlítést megvalósító személyi jövedelemadó kiegészítésére 1,3 milliárd forinttal többet javasolunk. Ez azt jelenti, hogy a szegényebb települések ebből származó forrásai ugyanolyan mértékben növekedhetnek, mint a személyi jövedelemadó átlagos emelkedése. Mindezeken túl a személyi jövedelemadóból 13 milliárd forint többletforrás áramlik az önkormányzatokhoz.
Tisztában vagyok vele: jó lenne, ha a személyi jövedelemadó megosztásának öt százalékos növeléséből származó 26 milliárd forintot hiánytalanul, szabadon használhatnák fel az önkormányzatok. Erre azonban most nem nyílott lehetőség. Az önkormányzati szövetségek jelezték számunkra a feszültségpontokat. Ezeket megértjük. A kormány magatartása azonban most nem lehet más: az önkormányzati szférának is részt kell vállalnia az ország terheiből.
(14.40)
Az önkormányzati szövetségekkel megtartott egyeztetések során megállapodtunk abban, hogy e helyről is felhívom az önkormányzatok tisztviselőit: a törvényi előírásoknak megfelelően készítsék el november 30-áig saját költségvetési koncepciójukat. Ehhez a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium minden információt rendelkezésre bocsátott. Ne jelentsen akadályt az, hogy helyenként a jelenlegi testületek a közelgő választásokra való tekintettel már nem kívánnak ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Tisztelt Országgyűlés! Az állami számvevők jelentésében és a bizottsági vitákban egyaránt felmerült a kétség: megalapozottak-e a költségvetési javaslat bevételi és kiadási előirányzatai? A felelősségteljes válaszhoz további két kérdésre kell válaszolni. Először: megvalósítható-e az 1995-re tervezett gazdaságpolitika? Másodszor: eltökélt-e a parlament és a kormány a gazdaságpolitikai irányváltás megvalósítására, kitart-e döntései mellett és képes-e megszerezni a társadalom többségének megértését?
A gazdaságpolitikai program megvalósítása a reálgazdaság oldaláról megalapozott. Segíti a lassan induló világgazdasági konjunktúra és a modernizációban érdekelt gazdasági szereplők dinamizmusa.
Pénzügyi oldalról a két és fél milliárd dollár fizetésimérleg-hiány és az ennek megfelelő 282 milliárd forint államháztartási hiány kritikus lehet. Finanszírozása azon múlik, milyen eredményes lesz a magyar privatizáció.
Elhatározásunk, hogy felgyorsítjuk a bankok és közüzemek privatizálását, szilárd. A végrehajtáson múlik, hogy teljesüljön a 150 milliárd forintos privatizációs bevétel, illetve két és fél milliárd dolláros tőkebevonás. Ez nem lehetetlen, de határozott cselekvést kíván. Ellenkező esetben a Magyar Nemzeti Bank véleményének kell helyt adnunk, azaz tovább kell csökkentenünk az államháztartás hiányát.
A bevételi előirányzatok a gazdasgpolitikai program teljesítésére épülnek. Figyelembe veszik a bérek és beruházások alakulását, a fogyasztás csökkenését, az infláció hatásait, az adótörvények módosítását és a feketegazdaság elleni fellépés reméljük, növekvő hozadékait. Egyszóval ezek teljesíthetőek.
A kiadási előirányzatok nagyon feszítettek. Betartásuk nemcsak takarékos gazdálkodást, hanem érdemi racionalizálást, feladatcsökkentést, szervezet-átalakítást és szakmai reformokat is követel. Ez a munka már nem spórolható meg. Az előirányzatok betartása tehát mindannyiunkon múlik.
Talán a társadalmi elfogadtatás és megértés kikovácsolása a legnehezebb feladat. Az érdekegyeztetés eddigi tárgyalásai részeredményeket hoztak. A munkaadók nagyobb adókedvezményekben, alacsonyabb állami kiadásokban, olcsóbb hitelekben és nagyobb belső piaci keresletben érdekeltek. A szakszervezetek nagyobb béremelést, több költségvetési kiadást, kevesebb adót és növekvő fogyasztást szeretnének elérni.
Ezek az egymásnak ellentmondó igények egyidejűleg nem teljesíthetők. Megegyezésre csak a hosszabb távú érdekazonosság és a rövid távú kölcsönös önkorlátozás alapján van lehetőség. Csak remélni tudom, hogy ezen az elvi alapon közeledhetnek egymáshoz a ma még helyenként távoli álláspontok.
Tisztelt Ház! A költségvetési expozé természetesen nem kínál alkalmat elvont politikai fejtegetésekre. Egy költői kérdést azonban - előre hallván a sok kritikát és a széles körű meg nem értést - befejezésül mégiscsak fel kell tennem. Vajon miért vállalna egy nagy parlamenti többséggel rendelkező új kormány nehéz, népszerűtlen intézkedéseket, miért vállalkozna a fogyasztás és az elosztás korlátozására, ha a legcsekélyebb esélyt is látná arra, hogy van más reális megoldás is? Kockáztatná-e politikai bázisát, támogatottságát akkor, ha látna más valódi lehetőséget? A válasz - azt hiszem - egyértelmű. Mindannyiunknak kellemesebb lenne bőséges jövő esztendőt ígérő költségvetést előterjeszteni és megtárgyalni. Ez azonban nem az ország jövőjéért felelős kormány javaslata lenne.
Kedves Képviselőtársaim! Bevallom, nehéz vitára számítok. Churchilltől tudjuk: a parlament arra való, hogy pokollá tegye a kormány életét. Ezt nemcsak interpellációkkal és kérdésekkel, hanem a költségvetési vitával is el lehet érni. Állunk elébe.
A bírálatok mellett azonban kérem jobbító javaslataikat is. Nyitottak vagyunk minden ilyen módosító indítványra, amely nem növeli tovább a költségvetés hiányát, nem támaszt irreális bevételi követelményeket és nem akadályozza meg halaszthatatlan kötelezettségek teljesítését.
Pontosan tudom, hogy jó költségvetés nem létezik. Ám az sem titok, hogy a legrosszabb is javítható. Ebben a reményben terjesztem a kormány nevében önök elé a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot és kérem, hogy azt vitassák meg, módosításokkal javítsák és ezután, ha lehet, még ebben az évben fogadják el.
Köszönöm a türelmet! (Nagy taps.)
