DR. HAGELMAYER ISTVÁN
DR. HAGELMAYER ISTVÁN
DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Alelnök Asszony! Minden ország életében kitüntetett jelentőségű az éves költségvetés parlamenti vitája. Általában sok kompromisszum árán születik meg a döntés. Azt hiszem, teljes az egyetértés az itt ülők között abban, hogy ez különösen igaz Magyarországra napjaink, feszítő gondjaink körülményei között.
Nem kívánok gazdasági helyzetünk értékelésébe bocsátkozni. Ez nem a számvevőszék feladata. Szeretnék azonban reagálni azokra a véleményekre, amelyek szerint az államháztartás megújítása, reformja nem halad kellően, sőt egyesek szerint alig történt érdemi lépés.
A számvevőszék tapasztalatai, vizsgálati jelentései messzemenően alátámasztják a reform szükségességét. Az államháztartás rendbetételének elhúzódása a kellően megalapozott költségvetés kidolgozását is nehezíti, akadályozza, hiszen többszörös kölcsönhatásban levő ellentmondásokkal kell megküzdeni.
Talán elég arra utalnom, hogy súlyponti problémává vált a költségvetési hiány, megnőtt az államadósság, együtt kell élnünk az inflációval, miközben fennállnak a gazdálkodó szféra strukturális gondjai, és a gazdaság egyre kevésbé képes fedezni az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer megnyugtató működtetését.
Ez a korántsem teljes felsorolás is érzékelteti, hogy lehetetlen minden követelménynek és feltételnek, a társadalom egészének teljességgel megfelelő, ideálisan jó döntéseket hozni a költségvetés kidolgozásakor. Inkább arra nyílik lehetőség, hogy körültekintő és gondos mérlegeléssel a legkevésbé rosszat válasszák a döntéshozók.
A számvevőszék ellenőrzései megerősítették, hogy a nemzetgazdasági és pénzügyi információs rendszer nem teljes, nem korszerű. Éppen emiatt gyakran nem is lehet megbízhatóan mérlegelni döntési alternatívák között. Nem lehet következetesen végig követni a döntések végrehajtását sem. S az értékelés, az ellenőrzés megbízható támpontjai is gyakorta hiányoznak.
Ilyen körülmények között aligha lehetséges megfelelő elemzéseket végezni és ezekre megalapozott államháztartási stratégiát építeni. Márpedig ha nincs eléggé átgondolt vonalvezetés és stratégia, akkor rendkívül nehéz abban dönteni, hogy a demokratikus Magyarországon az ezredforduló közeledtével hogyan működtethetők a nagy ellátórendszerek, milyen módon építhető fel a szakszerű, de egyben demokratikus költségvetési tervezés, a szisztematikusan következetes költségvetési gazdálkodás, hogyan alakulhat az állam és az önkormányzatok szerepe, hogy csak néhány kiragadott, de fontos kérdésre utaljak.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőket arra is, hogy minden évben felszínre kerül a költségvetési törvényjavaslat tipikusnak mondható hiányossága. Mégpedig az - s ennek a számvevőszék mindig nagy hangsúlyt ad -, hogy a törvényjavaslat nem tartalmazza a képviselők felelősségteljes döntéséhez szükséges részletezett adatokat, kimutatásokat, információkat. Így rendkívül nehéz lelkiismerettel dönteni a különböző előirányzatok célszerűségéről és megalapozottságáról.
(14.50)
Pedig a képviselők igencsak komolyan veszik a költségvetési vitát. Az ellenzéki képviselők tapasztalataim szerint évről évre rendkívül kritikusan, a kormánypárti képviselők szükségképpen némileg elnézőbben kritizálják, minősítik ezeket a hiányosságokat.
A költségvetés jóváhagyása természetesen nem múlhat néhány táblázaton. A költségvetés végül is mindig megszületik. Így is van rendjén. A gond nem az, hogy a megfeszített törvényhozói munkát követően a meg nem oldott problémák továbbélnek. Tehát ez az igazi gond, s az év során kedvezőtlen hatást gyakorolnak a gazdálkodásra. Ezzel magyarázható, hogy a számvevőszék évről évre szinte ugyanazokat a tipikus hiányosságokat kénytelen megállapítani a költségvetési, illetőleg a zárszámadási ellenőrzési jelentésében.
Írásba foglalt véleményünk részleteit természetesen nem kívánom megismételni. Ezért, ha megengedik, én lényegesen rövidebb leszek, mint a pénzügyminiszter úr. Pusztán szemléltetésként engedjék meg, tisztelt képviselők, hogy néhány olyan javaslatunk ismételten hangot kapjon, amelyek az önök munkájának segítését, s a költségvetés teljesebb megalapozását célozzák.
Az Állami Számvevőszék egyebek mellett javasolja, hogy a költségvetési törvényjavaslat adjon tájékoztatást a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek jövőbeni hatásairól; az államadósság alakulását az államháztartás alrendszereire bontva mutassa be; részletezze a kormányzati beruházások költségvetési hozzájárulását, összköltségét, évenkénti ütemezésben.
Külön is kiemeltük: a Pénzügyminisztérium készítsen a kormány számára megfelelő javaslatot, hogy a központi költségvetést megalapozó makroszámítások és prognózisok összeállításának információs bázisa mielőbb a döntés-előkészítő munka rendelkezésére álljon.
Az 1995. évi költségvetés a harmadik az államháztartási törvény hatálybalépése óta. Sajnos, a számvevőszék immár harmadszor kénytelen jelezni, hogy a költségvetési törvényjavaslat nincs mindenben összhangban az államháztartási törvény előírásaival. Ezért a képviselők úgy kényszerülnek az előirányzatok megszavazására, hogy nem lehetnek teljes részletességgel és pontossággal tisztában azzal, hogy milyen feladatok végrehajtására szánja a kormány az egyes előirányzatokat. Éppen ezért hangsúlyozza a számvevőszék visszatérően, hogy az államháztartás mérlegrendszerét, információs rendszerét alapjaiban szükséges átalakítani, korszerűsíteni. Olyan rendszert célszerű létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy a döntéshozók, a végrehajtók s az ellenőrző szervezetek egyaránt megfelelő információkhoz jussanak.
Nemrégiben egy amerikai közgazdásztól idézett valaki - idézem: "A farmer könyvvitel nélkül olyan, mint az óra mutató nélkül." Aligha szükséges bizonygatnom, milyen mély bölcsesség sugárzik ebből a frappáns mondásból. Amennyire egyszerű belátni, hogy megfelelő nyilvántartások nélkül nem lehet felelősen gazdálkodni, éppen annyira nehéz feladat olyan államszámvitelt kialakítani, amely a modern állam gazdaságának irányításához szükséges. Persze, ha egy feladat bonyolult és nehéz, abból nem következhet egyenesen, hogy éveken keresztül halogathatjuk a végrehajtását. Ezért arra biztatnám a tisztelt Országgyűlést, hasson oda, hogy az 1995. évi költségvetés legyen az utolsó, amelyet bizonyos fokig hiányos adatokkal, s nem mindenben megfelelően alátámasztott indokolással szavaznak meg.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szervezete, egyben a parlament szakértő szervezete is. Ellenőrzéseinkkel feltárjuk a hiányosságokat, azok okait és hatásmechanizmusát is, s az Országgyűlés, illetőleg a kormány figyelmébe ajánlunk megoldási javaslatokat. Megállapításainkat, javaslatainkat a mindenki számára nyilvános jelentéseinkben is közzétesszük akkor, amikor a jelentéseket az Országgyűlésnek átadjuk.
Legutóbb az 1993. évi zárszámadás ellenőrzése kapcsán kényszerültünk megállapítani, hogy nem teljeskö-rűek és nem teljesen megbízhatók azok a kimutatások, amelyekkel a végrehajtó hatalom a közpénzekkel elszámol. Nekünk nincs közvetlen lehetőségünk és jogi eszközünk arra, hogy az ellenőrzötteket javaslataink valóra váltására késztessük. Az Országgyűlés az a fórum, amely egyetértése esetén érvényt szerezhet a számvevőszék javaslatainak. Ebben a tekintetben határozott az előrelépés: a javaslatokat az illetékesek általában elfogadják. A kérdés azonban: vajon elégséges garancia-e arra, hogy meg is fogadják azokat? Reményemet fejezem ki, hogy igen.
A parlamenti ellenőrző szervezetek, a számvevőszékek nemzetközi viszonylatban igen ritkán véleményezik a költségvetési törvényjavaslatokat. A költségvetés megítélése, elfogadása vagy elutasítása ugyanis alapvetően politikai kérdés. Ebben a független számvevőszékek szükségképpen nem foglalhatnak állást, nem nyilvánítanak véleményt.
Az Állami Számvevőszék önök előtt fekvő írásos véleménye, tisztelt képviselők, éppen ezért nem a költségvetés fő tartalmára s a mögöttes gazdaságpolitikai összefüggésekre vonatkozik. Kizárólag arra szorítkoztunk, hogy bizonyos számszaki és normaszöveg-pontosítási igényekre hívjuk fel a tisztelt Ház figyelmét. Olyan korrekciókra, amelyek érvényesítése a végrehajtás szabályait egyértelműbbé teszi.
Természetesen megvizsgáltuk a törvényjavaslat belső összhangját s a jogszabályi környezettel való összefüggéseit, s megtettük megjegyzéseinket, ajánlásainkat. Ezek sorából végezetül mindössze egyetlen kérdésre hívom fel szíves figyelmüket.
Az 1995. évi költségvetési törvényjavaslattal együtt napirenden szerepel az elkülönített állami pénzalapok törvényeinek módosítása, egyes alapok összevonása. A javaslat szerint az eddigi 32 alapból 24 lesz. Emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselőket, hogy a szóban forgó alapokat érintő ellenőrzéseink számottevő hiányosságokat tártak fel. Ezek alapján arra kell következtetnünk, hogy a rendezetlen nyilvántartások miatt esetleg előfordulhat, hogy az összevonás során bizonyos vagyontárgyak, pénzeszközök kikerülhetnek az elszámoltatásból.
Ez magyarázza az 1993. évi zárszámadási jelentésünkben foglalt egyik javaslatunkat. A javaslat arra irányult, hogy az elkülönített állami pénzalapok 1993. évi pénzügyi beszámolóit könyvvizsgálat hitelesítse. Ezt a javaslatunkat most megismétlem, sőt jelzem, hogy az alapok jövő évi költségvetési törvényjavaslatban előirányzott összevonásai miatt a számvevőszék az 1994. évi pénzügyi beszámolók hitelesítését is szükségesnek tartja. Az állami pénzeszközök védelme érdekében tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy javaslatunkat mérlegelje.
Tisztelt Országgyűlés! Alelnök Asszony! Tudom, olyan költségvetést nem lehet összeállítani, amellyel mindenki azonosulni tud.
(15.00)
Különösen nem lehet akkor, ha a kormány mozgástere olyan szűk, mint napjainkban. Ezt - gondolom - mindenki elismeri. Noha a részletesebb megítélésben a vélemények eltérhetnek egymástól, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a helyzet nem könnyű. Engedjék meg, hogy ebben a helyzetben Churchil-lel szemben Francis Bacon egy mondására emlékeztessek. Eszerint: "A jólét nincs félelem és szerencsétlenség nélkül és a szerencsétlenség sincs vigasz és remény nélkül."
Kérem, olyan megoldásra törekedjenek, hogy legalább a remény ne maradjon vigasz nélkül. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
