DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy gondolom, néhány szót nekem is hozzá kell tennem az ügyhöz, hiszen Pokorni Zoltán barátom részben nekem is címezte az elhangzottakat.
Szeretném nagyon röviden az Országgyűlés előtt is elmondani azokat a tényeket, amelyeket én ismerek, és amelyeket egyébként már a sajtó előtt is elmondtam pénteken. Nevezetesen: az ügy hátteréhez és történetéhez hozzátartozik, hogy én az elmúlt héten nem voltam a minisztériumban, és a tervek szerint azért nem lettem volna, mert a hét elején Franciaországba utaztam volna egy hivatalos útra, utána pedig Bécsbe, ugyancsak egy hivatalos útra. Végül is az utolsó pillanatban a franciaországi út nem következett be, hiszen Franciaországban - talán tudják a képviselőtársak - különböző belpolitikai problémák vannak, így nem tudtak megfelelő szinten fogadni, ezért azt elhalasztottuk.
Én előzetesen mintegy két héttel ezelőtt megkértem Jánosi György államtitkár urat, vegye át a minisztérium vezetését erre az egy hétre. Döntsön, és intézkedjen mindazon kérdésekben, amelyekben dönteni kell egy politikai vezetőnek. Ebben megállapodtunk. Miután ez az út valóban meghiúsult, én egy döntés előtt álltam, hiszen közben munkatársaim úgy ütemezték a titkárság-átalakítás munkálatait, hogy akkor történjen meg, amikor nem vagyok Magyarországon.
Így ez az út valóban nem következett be. Én nem tudtam hova bemenni a minisztériumba. Ezért úgy döntöttem, egy nap szabadságot kiveszek, hétfőn nem vagyok bent, kedden otthon dolgozom, szerdán délelőtt ugyancsak, és szerda délután bementem a Parlamentbe, ahol az evangélikus egyház képviselőivel találkoztunk. Kedd este, illetve szerda délelőtt kaptam hírt és tájékoztatást arról, hogy a miniszterelnök úr el fog látogatni a minisztériumba. Engem előzetesen erről nem tájékoztattak. Hozzátenném természetesen, hogy volt a minisztériumnak politikai vezetője, aki nyilvánvalóan tudott intézkedni a megfelelő ügyekben.
Én délután az evangélikus egyházzal való találkozó után természetesen átmentem a minisztériumba, ahol magam is meghallgattam ezt a bejelentést, és meg kell hogy mondjam: örültem neki. Örültem neki, mert arra gondoltam, hogy ugyan rosszul esik az, hogy mindez akkor történik, amikor én nem vagyok a minisztériumban, rosszul esik, hogy akkor történik, amikor kényszerű módon szabadságon vagyok, illetve külföldön leszek, de arra gondoltam, örülnöm kell neki, mert a szférának jó. Örülök annak, ha prioritást élvez az oktatás, és valóban többlettámogatásokat kap.
Ezek után csütörtökön kormányülésen voltam, utána pedig elmentem Bécsbe, ahonnan péntek délután tértem haza. Jánosi György államtitkár úr eljárását egyébként én nagyon korrektnek és nagyon tiszteletre méltónak tartom. Az sem titok, hogy nekem az a véleményem, nem szabad elfogadni a lemondását... (Az elnök kikapcsolja a miniszter mikrofonját.)
