CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA a KDNP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormányzó koalíció az 1995. évi költségvetésre vonatkozó törvényjavaslatával mutatja meg igazán, hogy mennyire nem felel meg annak az elsősorban gazdasági indíttatású elvárásnak, amely lényegében hatalomra juttatta. Ezt mutatja politikai életünk óriási ellentmondása: a parlamentben túlnyomó többséggel rendelkező politikai erő ez ideig nem tudta megkötni a társadalmi, gazdasági megállapodást a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szerveivel.
Ugyanakkor az ez évi pótköltségvetés benyújtásával elodázta a sokkal fontosabb jövő évi költségvetés benyújtását, kockáztatva ezzel ennek ez évi elfogadását. A pótköltségvetés lényegében - az elfogadás ellenére - már a szavazás pillanatában megingottnak volt tekinthető, hiszen tervezett főbb tételei: az áfa és az energiaár-emelés elhalasztódtak. Gyanítani lehet ezek politikai okait, gazdaságilag azonban itt van vetületük; egy bevételi és kiadási oldalról egyaránt megalapozatlan költségvetés.
Minden költségvetés tárgyalásánál az első kérdés: milyen gazdaságpolitikai koncepció támasztja alá s ezt hogyan valósítja meg. Nos, erre is várni kellett, holott a győztes párt kész fegyverzetben mutatkozott a választók előtt s azonnali cselekvést ígért.
Megértjük, hogy a gazdaságpolitikai dilemma igen nehéz, azonban már a kormány helyzetmegítélésével sem tudunk egyetérteni. Tesszük ezt azért, mert a múlt év vége óta a gazdasági növekedés jelei egyre szélesebb körben igenis jelentkeznek. Ennek lebecsülésével, egészségtelennek, zsákutcának minősítésével, általában a valósnál rosszabb kép festésével a kormány sokat árt az ország olyannyira szükséges nemzetközi megítélésének, az európai integrációnak.
Helyeseljük a már megindult kedvező folyamatok segítését például a beruházások ösztönzésével, azonban a csak egyensúly-helyreállításra vonatkozó, átmeneti hatású, a gazdaságot és lakosságot keményen sújtó megszorító intézkedéseket károsnak tartjuk és ellenezzük.
A kialakult helyzet fő problémáját az adósságszolgálati teher megnövekedése okozza. Ezért hirdette meg a kormány az egyensúlyjavítás prioritását. Csakhogy a kiút nem az amúgy sem magas szintű fogyasztás drasztikus csökkentése létfontosságú területek leépülése árán, hanem egyedül a termelés már megindult növekedésének folytatódása. Félő, hogy a restrikció csizmái eltapossák a növekedés zsenge virágait. Véleményünk szerint legalább az alacsony jövedelműeknél kellene keresletnövekedést előirányozni, hiszen ezek fogyasztási színvonalának emelkedése nem fogja az import növekedését eredményezni. A jövedelemkiáramlás és a belföldi fogyasztás korlátozására vonatkozó intézkedések általános és nem szelektív alkalmazása nem hoz létre automatikusan exportot és beruházást, permanenssé teszi a hazai piac pangását, csírájában fojtja el a megindult növekedést és az átmenetileg csökkentett költségvetési hiányt előbb-utóbb tovább gerjeszti. Megoldást csak a növekedés adhat, amely mellett a gazdaság mintegy kinőheti adósságait. Az országnak még sokáig szüksége lesz a külső finanszírozásra.
Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, ez a legkényesebb pont: az adósságörvény. De ez az adósságörvény - és ezt az MSZP vezetőinek kellene legjobban tudniuk - még 1990 előtt keletkezett, és 1990-ben örökül kapta az ország a torz módon felhasznált 21 milliárd dolláros adósságállományt. Ezért merem még mindig azt mondani, hogy nem a négy év, hanem a negyven év járma alatt nyögünk és merem azt mondani, hogy ez még mindig az egyik legnagyobb félrevezetés, de sajnos kisebb, de nem kevésbé jelentős félrevezetések is történnek.
Bejelentést hallottunk arról, hogy az importkiadások növekedése még további, mintegy félmilliárd dolláros folyó fizetésimérleg-hiányt jelez. Ezzel szemben az MNB nyilatkozata szerint egyelőre semmi sem utal arra, hogy októberben az import a korábbi hónapokhoz képest növekedett volna. Mi más ez, mint a helyzet további dramatizálása annak érdekében, hogy elaltassák a döntéshozók lelkiismeretét? Ez a költségvetés sajnos a kormány gazdaságpolitikai koncepcióját sem tudja megfelelően alátámasztani.
(11.10)
Az államháztartási reform és a költségvetési intézmények feladatainak alapos felülvizsgálata nélkül ez a költségvetés nem a jövő érdekében tett bátor lépés, mint ahogy sugallják. Üdvözöljük pénzügyminiszter úr expozéjában tett bejelentését, ígéretét a valós államháztartási reform sürgős megvalósítására. Ezt mi magunk is nagyon régóta szorgalmazzuk.
Sajnos az 1994. évi pótköltségvetés mintegy 330 milliárd forintos hiányával szemben 1995-ben nem 282 milliárd forint a költségvetés tervezett hiánya, mivel az új számítási mód szerint ez utóbbi összeg nem tartalmazza a tőketörlesztést. Így az összehasonlítás alapján a tényleges hiány jóval nagyobb, 447 milliárd forint. Ez a költségvetés nem egy új gazdaságpolitika új szerkezetű vetülete, hanem egy régebbi gazdaságpolitikai elképzelés halvány, erőtlen, társadalmi feszültségeket gerjesztő megnyilvánulása.
Konkrétabban nézve: a bevételi oldalon a legszembetűnőbb a privatizációból származó 150 milliárd forintos bevétel megalapozatlansága. Ezt legalábbis törvényi szinten kellett volna alátámasztani. Ha a költségvetés elfogadásra kerül a privatizációs törvény elfogadása előtt - márpedig erre van kilátás -, akkor a kormányzó koalíció máris megalkotja ez utóbbi törvény egy fontos rendelkezését, az olyannyira fontos privatizáció komplex áttekintése nélkül. E törvényjavaslatban erre mindenképpen kellett volna valamiféle konkrétabb alátámasztást adni. Úgy véljük, hogy ez az amúgy sem erős páncélzatú költségvetés Achilles-sarka.
Érthetetlen ellentmondás, hogy míg az szja-bevétel 35 százalékát juttatja vissza a költségvetés az önkormányzatoknak - tehát itt egy növekedés van -, ezek bevételeit 18 százalékos befizetési kötelezettséggel, kvázi nyereségadóval terheli. A központi költségvetési szervek bevételét ugyancsak külön 13 százalékos befizetési kötelezettség terheli. E szerveknél a megtakarítások - hisz ez a külön előírás - vagy megkérdőjelezik a működőképességet, vagy többszörös költséget okoznak a jövőben az elmaradó felújítások az állagromlás következtében. A költségvetésnek ez a része azokhoz a homlokzati tatarozásokhoz hasonlít, melyek mögött a házak roskadoznak.
A bevételeknél maradva: úgy véljük, a fogyasztáshoz kapcsolt adók 125 milliárdos többlete irreális a fogyasztáscsökkentés várható piaci hatásai miatt. Az energiaár-emelés mértékének, kompenzációjának bemutatása nélkül az egész költségvetés realitása megkérdőjeleződik. Fel kell tenni a kérdést: annyira fontos az önkormányzati választások megnyerése, hogy a tervezett áremelés mértékét, hatását be sem lehet mutatni a költségvetésben? Enélkül tulajdonképpen az egész vita komolytalan!
A társadalombiztosítási alapok a beterjesztés szerint a jövőben nem vehetik igénybe a központi költségvetés forgóalapját. Ez a jövő célja lehet, de beterjesztése igen rossz helyzetfelismerést vagy teljes szociális érdektelenséget mutat, hiszen a nyugdíj- és az egészségbiztosítás területén a folyamatos ellátást veszélyezteti. Üdvözöljük pénzügyminiszter úr expozéjában tett kijelentését, miszerint ezzel kapcsolatban egy féléves moratóriumra tett ígéretet. A mi véleményünk szerint ezt a jövő évi költségvetésből teljesen ki kellene hagyni.
Ha a kormány komolyan gondolja, hogy mindezeket a nagyjából felsorolt lépéseket a súlyos egyensúlyhiány miatt valóban meg kell tenni, akkor a döntéshozók részére szükséges lenne egy hatásvizsgálat becsatolása is, amit már oly sokan kértek, illetőleg nehezményezték annak elmaradását.
A részleteket képviselőtársaim fogják elmondani, én most csak annyit jegyzek meg, hogy legfőképpen az oktatás-, a művelődés- és az egészségügy jövőjéért aggódunk.
Összefoglalva: az a legfőbb kritikánk, hogy ez a költségvetés visszafogja a már megindult gazdasági növekedést, mely az ország felemelkedését és az egyensúlyi problémák rendezését is biztosíthatná. Egyedül ez fogja biztosítani. Az egyes előirányzatok rosszul tervezettek, bizonytalanok. A kormány olyan alapvető ismeretek nélkül akarja elfogadtatni a költségvetést, mint a privatizáció törvényi szintű szabályozása vagy a tervezett energiaár-emelés. Ezek nélkül nem alakítható ki reális kép a magyar gazdaság 1995. évi működéséről. Ezért ezt a törvényjavaslatot a KDNP frakciója nem tudja elfogadni.
Ugyanakkor továbbra is készek vagyunk eljárásilag elősegíteni azt, hogy az országnak ez év vége előtt legyen jövő évi költségvetése. Módosító javaslatokkal csak szűk körben tudunk segíteni. Ebbe az építménybe ugyanis egyes cölöpöket már a pótköltségvetésnél levertek, ugyanakkor a tetőzet - fontos tételek bizonytalansága miatt - igen szellős. Az újraépítés módosító javaslatokkal ellenzéki pozícióból nem lehetséges. Ezért tömeges módosító javaslataink elmaradása nem azt jelzi, hogy ez egy jó költségvetés. Ahol úgy gondoljuk, hogy a szűk mozgástérben segíthetünk, ott ezt a lépést meg is fogjuk tenni.
Végezetül egy gondolat... A Magyar Szocialista Párt vezérszónoka az adótörvényeknél azt mondta, hogy hajózni kell. Én is a világtörténelem egyik legnagyobb hatású mondásának tartom Pompeius szavait, melyeket - a hagyomány szerint - a hajósoknak mondott, hogy a vihar dacára induljanak útra. Csakhogy e mondásnak a hagyomány szerint egy másik része is van: navigare necesse est, vivere non est necesse; magyarul: hajózni szükséges, élni nem szükséges. Remélem, a kormány e mondat második részét nem akarja alkalmazni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
