DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr!
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tessék megengedni, hogy rendhagyó módon most ne a deficites költségvetéssel, hanem a deficites idővel kezdjem a felszólalásomat. Tudniillik a házbizottság ajánlása szerint 15 perc a felszólalási idő kerete, de mi végül is hárman osztottuk be a ma délelőtti felszólalókat és hármunknak a mi számításunk szerint 20-20 perc jutna; úgyhogy tessék ezt nekünk elnézni elnök úr, különben elvesztenénk az időt. (Derültség, zaj.)
Akkor, amikor a költségvetést a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja megvitatta, az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy ennek a törvényjavaslatnak már a címével is baj van. Nevezetesen csak a címében költségvetés, de a valóságban ennek az előterjesztésnek semmi köze nincs a költségvetéshez. Hiszen ahhoz, hogy a kormány valóban költségvetést tudott volna készíteni, - a költségvetést megelőzően - ki kellett volna dolgoznia a nemzetgazdaság talpraállításának és fejlődésének középtávú gazdasági tervét, ezen belül az 1995. éves gazdasági tervet, továbbá rögzítenie kellett volna a nemzetgazdaságot befolyásoló összes tényezőt; a vállalati és személyes adózás elveit és mértékét, a támogatások feltételeit és mértékét, a beruházások védelmét és élénkítését célzó intézkedéseket, a privatizációs ütemet és feltételrendszert, a tulajdonlás és a bérlet rendezését, különös tekintettel a mezőgazdaságra vonatkozóan, a hitelrendszer gazdaságbarát átalakítására vonatkozó elképzeléseket, tehát a gazdaság működésének élénkítését szolgáló tényezőket, és a gazdaságélénkítő intézkedések alkalmazásával összefüggésben kellett volna meghatározni a szükséges kiadásokat és tervezni a gazdasági bevételeket.
(10.10)
Azonban nem ez történt, hanem egy olyan költségvetést terjesztett be a kormány, amely egy nemzetközi elvárás rögzítéséből indult ki, nevezetesen abból a tényből, hogy a nemzetközi pénzintézetek 300 milliárd forint körüli hiányt engedtek meg 1995-re, ezért a mi pénzügyi kormányzatunk a nemzetközi elvárásoknak megfelelően ezt az összeget, mint várható hiányt, a pénzügyi költségvetésben rögzítette, az összes többit pedig, ami ezen felül tényleges kiadásként felmerült, különböző jogcímeken elbújtatva a lakosságra terhelte, függetlenül attól, hogy a lakosság teherbíróképessége elviseli-e ezt a többletterhelést, vagy nem viseli el a többletterhelést. Mint ahogy a korábbi költségvetéseknél is jeleztük, az nem költségvetés, ahol egy meglévő hiányhoz próbálnak hozzáigazítani valamiféle egyensúlyi képet mutató, könyvelői szemlélettel kidolgozott számoszlopokat. Mi úgy gondoljuk, hogy a költségvetésnek egy ország jövőjét befolyásoló tervezésből kellene állnia, és a terv egy részét képezhetnék a tervezett bevételi oldallal szemben felmerülő kiadások.
Az országnak változatlanul nincs nemzetgazdasági fejlesztési terve, nincsenek kitűzve a stratégiai céljai, amelyek a költségvetés egyes kiadásait indokolnák. A költségvetési törvény 1. § a) pontja szerinti kiadási főösszeget részletező 1. számú melléklet egyetlenegy tétele sem megalapozott, azok mögött nincs konkrétan kimutatható gazdasági cél.
Hasonlóan megalapozatlan a bevételi oldal. A gazdaságból származó bevételek nem az 1995-ben megtenni szükséges intézkedések várható eredményét rögzítik, hanem az 1994 szeptemberéig elért gazdasági eredmények 1995-re extrapolált értékeit veszik figyelembe, tehát változatlan gazdasági teljesítménnyel számolnak egy inflálódó pénzügyi környezetben.
Ennek megfelelően a Független Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy nincs konkrétan kimutatható gazdasági cél, ennek következtében nincs megtervezett költségvetés sem; tehát ez a beterjesztés semmiképpen sem fogható fel költségvetésnek.
Legyen szabad külön is rámutatnom arra, hogy a Független Kisgazdapárt rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy ennek a deficit-költségvetésnek végül is az a szándéka, hogy a 300 milliárd forintos hiány tarthatósága érdekében az összes elképzelhető terhet - és ezt majd természetesen konkrét számokkal fogom alátámasztani - a lakosságra terheli. Ez végül is Magyarországon ilyen pregnánsan még soha meg nem jelent, olyan gazdaságpolitikához vezetett, amelynek a lényege akként foglalható össze, hogy a nadrágszíjhúzó politikát úgy jeleníti meg a Horn-kormány, hogy a lakosság nyakára tették a nadrágszíjat, és a húzásban Békesi miniszter úr és csapata bizony ugyancsak serénykedik. Ezt a költségvetést a Független Kisgazdapárt természetesen nem tudja elfogadni.
Ugyanakkor legyen szabad rámutatnom arra is, hogy a különböző felszólalásokban olyan megközelítések hangzottak el, mint például Szekeres frakcióvezető úré, aki abból indult ki és arra hivatkozott, hogy ők azért készítettek egy egészen másfajta költségvetést, mint a Fórum, mert ők nem akartak a Demokrata Fórum költségvetésének az útján járni. Én nem kívánok ebbe az MSZP-frakcióvezetői megállapításba belebonyolódni, annál inkább sem, mivel sok mindennel vagyok vádolható, de azzal a legkevésbé sem, hogy a Demokrata Fórum szószólója lennék, tehát mi nem a Demokrata Fórum által megjelölt úton kívánunk járni, de hadd jegyezzem meg, hogy még a Demokrata Fórum által kijelölt út is lényegesen jobb, mint a lenini út, amelyet Szekeres Imre ajánl áttételesen. A Független Kisgazdapárt ehelyett egy természetes utat ajánl, amelyet mindenkinek észre kellene vennie, aki ebben az országban él, hiszen annak ellenére, hogy az expó lemondásra került, mégiscsak ismert, hogy Magyarország Kárpát-medencei tartózkodásának 1100 éves évfordulóját fogjuk a közeljövőben megünnepelni. Tehát mi a költségvetésben is és mindenütt egy magyar utat szeretnénk járni.
Ugyanakkor rá kell mutatnunk, hogy elvi kifogásunk másik csomagja a költségvetéssel kapcsolatban abból ered, hogy ez egy tipikusan restrikciós költségvetés, márpedig nemcsak az elmúlt években, hanem - sajnos, most már azt kell mondjam - az eltelt évtizedekben is a restrikciós politika Magyarországon is és másutt is megbukott. Az más kérdés, hogy a nemzetközi pénzintézetek elvárása a restrikciós politika folytatása, de én úgy gondolom, hogy ez az az út, amely minket most már évtizedek óta évről évre egyre jobban belevisz egy olyan mocsárba, amelyből azután nem nagyon található kiút, s nem hiszem, hogy bölcs megfontolás lenne ehhez ragaszkodnunk.
A Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy egyetlenegy dolog segíthet ezen az országon, nevezetesen, ha az eddigi elképzelésekkel - beleértve természetesen a gazdasági elképzeléseken túlmenő politikai, jogalkotási és egyéb elképzeléseket is - gyökeresen szakít, de különösképpen áll ez a restrikcióra, hiszen emlékeztetem igen tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy például a világ legfejlettebb gazdasága, az észak-amerikai Egyesült Államok esetében végül is a restrikció elvetése volt az a pont, ahol az észak-amerikai Egyesült Államok gyors kitörési lehetőséget talált, még akkor is, ha Békesi miniszter úr ingatja a fejét. Mert más dolog az, hogy voltak olyan bölcsek az amerikai pénzügyi vezetők, hogy az általuk folytatott gazdaságpolitikát restrikciósnak nevezzék meg, miután bankáraik a világ egyéb részeinek a restrikciós gazdasági politika folytatását ajánlották, de az a gazdasági politika, ami Amerikát kivezette a válságból, a restrikcióval való szembefordulás volt.
(10.20)
Tehát mi úgy gondoljuk, az élénkítés az egyetlen kivezető út. Tökéletesen igaza volt Kádár Bélának, aki elmondta, hogy exportorientált gazdaságot kell kifejleszteni, nem importorientáltat. Bár meg kell, hogy mondjam, én bizonyos fokig ellentétben vagyok vele az okfejtését illetően. Kádár Béla azt fejtette ki erről a helyről, hogy az importkorlátozások az európai integrációs törekvéseinkre tekintettel elfogadhatatlanok. A jövőt illetően neki igaza van ebben, de én azt hiszem, egy átmeneti időszakra tekintettel a teljesen legyengült - mondjuk - mezőgazdaságot máshogy nem lehet megvédeni, mint bizonyosfajta importkorlátozásokkal.
Tehát annak hangsúlyozása mellett, hogy mi az európai integrációs törekvéseket illetően bölcs dolognak tartjuk, hogy importkorlátozást majd valamikor nem lehet alkalmazni, de jelen pillanatban nem tudunk mást tenni, mert a nemzetgazdaság nem fog tudni talpra állni. Hogy az exportorientált gazdaságot miként lehet megteremteni, az külön misét megérdemlő tény. Itt arra kívánok utalni, hogy restrikcióval semmiképpen sem, csak a gazdaság élénkítésével lehet.
Ami a konkrét kifogásokat illeti, legyen szabad kitérnem arra, hogy a nagyarányú energiaár-emelés hatásainak figyelmen kívül hagyása olyan negatívuma ennek a költségvetésnek, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül, hiszen ennek az egész gazdaságra kigyűrűző hatása alapjaiban fogja megrengetni a '95. éves gazdaságot.
További elvi kifogásunk, hogy a fogyasztói árkiegészítés elképesztően kicsi. Legyen szabad ezzel kapcsolatban konkrét tényként felhoznom, hogy összegszerűen 32 ezer milliárd (sic!) forint, ami a kiadási oldal 1,68 százalékát teszi ki. Ha ezt összevetjük a lakossági befizetésekkel, amelyek mindösszesen 65,38 százalékos bevételi részarányt jelentenek, akkor talán mondanom sem kell, hogy az 1,68 százalékos fogyasztói árkiegészítés valami elképesztően csekély.
Hogy ezt összegszerűen is le tudjam bontani és az ország nyilvánossága elé tárni, ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgár 3200 forintot kap évente fogyasztói árkiegészítés formájában a költségvetéstől. Ha ezt csak ötmillió rászorult lakosra vetítem, akkor az egy főre eső összeg havi ötszáz forintot jelent a ténylegesen kompenzációkra rászorulók széles táborában. Talán mondanom sem kell, hogy ez érzékelhetetlen lesz az ő vonatkozásukban.
