POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak! Bauer Tamás előbb a Fidesz vezérszónokát említette, eszerint mi azt kértük számon ezen a költségvetésen, hogy mit ígértek a pártok. Felhívom a figyelmét arra, hogy Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője a költségvetéssel összefüggésben egyetlen párt választási programját ismertette... (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És nem a választási programot, természetesen!) ...de ez nem az SZDSZ volt, hanem egy másik kormánypárt. De én eleget teszek annak, hogy ne a választási ígéreteket kérjük számon a mostani kormánypártokon, mert lehet, hogy ez nem sportszerű, bár szerintem egy parlamenti pártot, vagy egy politikai erőt minősít az, hogy az ígéreteit mennyiben tartja be, vagy sem, hanem akkor a kormányprogramot nézzük meg. Abban már talán részt vett az SZDSZ is, annak összeállítása a hírek szerint valamennyire az SZDSZ-hez is fűződik.
A kormánykoalíció és ily módon az SZDSZ egyik sarokpontja az oktatásügyön belül - mert én csak erről szeretnék beszélni, meglepő módon, és nem Bauer Tamás közgazdasági fejtegetéseire reflektálnék -, tehát az oktatásügy területén az volt az alapdoktrína, hogy az oktatás a társadalmi-gazdasági modernizáció, a polgárosodás kialakuló kultúráját meghatározó feltétel. Ezzel a magam részéről, de nemcsak én, hanem a Fidesz frakciója is, egyet tudunk érteni.
Azonban ez nem jelent meg. Nemcsak a költségvetésben, mert lehet, hogy Bauer Tamásnak igaza van, hogy önök nem ígérték azt, szemben az elhíresült idézetekkel, hogy több pénz lesz jövőre, ám nézzük meg, hogy mégis mi történt a kormányprogramhoz képest.
Bizony elég csalódással vegyes szomorúság az, ami bennünk él, amikor kézbe vesszük ezt a költségvetést, mert az elmúlt időszak alatt működő minisztérium munkáját is jól jellemzi.
(11.20)
Ez a '95-ös költségvetés nem a Pénzügyminisztérium költségvetése, hanem a kormányé, ezt szögezzük le. Ily módon a kormány egészének munkáját is minősíti, a kormány valódi szándékait is tisztán mutatja.
Maradjunk a művelődési tárcánál. Szakértelem, szakértő programalkotás vagy stratégiaalkotás helyett e tárca működésének az eddigi időben leginkább csak a határidők halasztgatására futotta az erejéből. Ebben a törvénytervezetben most éppen öt határidő módosítását kéri tőlünk, ettől a Háztól a tárca. Öt olyan határidőt, ami a közoktatási, illetve a felsőoktatási törvényben szerepel; vegyük őket sorjában.
1. Nem sikerült a tárcának kidolgoznia a tandíj bevezetésének feltételeit, nincs újabb határidő a törvényben és a költségvetésben sehol sem szerepel a jövő évi bevezetéshez szükséges, oly sokat emlegetett kompenzáció forrása.
2. A felsőoktatási törvényben szereplő képzési és létesítmény-fenntartási előirányzat elválasztását a törvény tervezete '96. január 1-jére tolja, halasztja.
3. A minisztérium jelenlegi vezetése a képzési előirányzat teljesítményarányos meghatározását legfeljebb 1999. január 1-jétől látja érvényesíthetőnek.
A negyedik halasztó pont ebben a tervezetben: a felsőoktatás fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot '95. április 30-ára tervezi áttolni, ily módon ez értelemszerűen csak '96 januárjától működhet, akkor lehet elkezdeni ezt az egész fejlesztési programot.
Az ötödik halasztás: a közoktatásról szóló törvény nevelési, oktatási intézményben foglalkoztatott pedagógusok, alkalmazottak számát tartalmazó melléklet elhalasztását javasolja a tervezet '95. szeptember 1-jére, szemben a törvény eredeti időpontjával.
A hatodik, hogy '96 januárjától lépjen életbe a közoktatásról szóló törvény 118. §-ának (3) bekezdése, mely a bérjellegű kiadásokra a központi költségvetés garanciáját fogalmazza meg.
A miniszterelnök úr emlékezetes szeptember 27-i beszédében, amelyet sokan churchill-i szónoklatnak is szoktak nevezni, azt ígérte, hogy reményeik szerint módosul az oktatási törvény. A miniszterelnök úr láthatóan megtartotta az ígéretét, módosítják az oktatási törvényt most, a költségvetési törvénybe építve. Remélhetőleg, csak azok csalódtak, akik valódi előrelépést vártak és nem halogatást.
Sajnos, azonban ebben a módosító csomagban, amit most a költségvetési törvénybe rejtve eljuttatott hozzánk a kormányzat, ebben is maradtak pontatlan javaslatok, nem akarom az időt ezzel húzni, a lényeg az, hogy a felsőoktatási törvénynek csak néhány bekezdését módosítja, más bekezdés, ami összefügg ezzel, az változatlan marad. Nem tudjuk például, hogy mit kezdenek egy (5), (6) bekezdéssel, ha a (7), (8) bekezdést kiveszik a törvényből, illetve halasztják.
Sokkal fontosabb ennél az, hogy a felsőoktatás új finanszírozási rendjét halasztja el most szinte teljes egészében a költségvetés, ám egy pontot, a hallgatók juttatásait megtartja '95. január 1-jétől. Ám mégsem szerez ennek érvényt a törvénytervezetben, hiszen a hallgatók juttatása vagy a hallgatói létszámarányos juttatás, ez az automatizmus a dologi kiadásokban marad beépítve, nem válik külön. Ily módon elfedi azt a tényt, hogy a felsőoktatás egészében közel 9 milliárd forinttal csökken a dologi természetű támogatás, ebből még további csökkenést jelentenek az automatikusan növekvő hallgatói létszámnövekedés által elvont összegek, ily módon az egyetemek, főiskolák működésére fordítható költségek egészében több mint 40 százalékkal csökkennek.
Azt gondolom, ha valaki ilyen erőteljes, mondjuk drasztikus lépésre tesz kísérletet, akkor jó, ha ezt nyíltan vállalja és bontja a költségvetésben. Ez nem történt meg.
Mérjük a kormányt önmagához, mérjük a saját programjához. A kormányprogram világosan fogalmazott, időpontokat szabott meg, a közoktatási törvény '94. december 31-ig benyújtandó módosításáról beszél. Ennek keretében, ezzel egyidejűleg ide, elénk jóváhagyásra kívánta terjeszteni a nemzeti alaptanterv alapelveit, illetőleg ezzel együtt haladéktalanul elkezdi egy hosszú távú iskolaszerkezeti stratégia kialakítását. Ezek nem történtek meg.
A szakmai munka helyett leginkább botrányok vagy ügyek jellemzik a minisztérium működését. Az előző lista, a kormány önmagához való mérése és az elmúlt hét, az elmúlt napok eseményei ezt jól jelzik, elég sok mindent elárulnak. Vegyük még ehhez hozzá azt, hogy ez a tárca volt az egyetlen, amely nem volt képes vagy nem volt hajlandó időben leadni azokat a pontos adatokat, amelyek alapján a képviselők, mi magunk megítélhettük volna a törvény tervezetét. Megkaptuk tegnap délután, köszönjük szépen.
Azonban még így is a Magyar Köztársaság '95. évi költségvetési törvényjavaslatához benyújtott gazdaságpolitikai kötet 38. oldalán az a mondat olvasható, amely szerint az elsős, tehát a felvett hallgatók számának csökkenését tervezi a kormányzat; ezzel szemben nyilatkoztak oly sokan. Valaki valakit nyilván megint félretájékoztatott vagy rosszul értelmezték ezt vagy pedig arról van szó, amiről itt tegnap beszéltünk, hogy sajtóhibát követtek el, és a gyorsírók, a gépírók, a nyomdászok, a szedők vagy bárki csökkenést írt növekedés helyett. Nem ártana körülnézni az adminisztrátorok környékén is, hogyha már az államtitkárok olyan jól magukra vállalják a felelősséget.
Úgy három héttel ezelőtt idézte a sajtó a tárca vezetőjét, hogy 3 milliárd forintos felsőoktatási fejlesztés indul a következő évben, a '95-ös évben. Sajnálatos módon vagy szerencsére a parlament oktatási bizottságában azonban kiderült, hogy ez a 3 milliárd forint csak a pótköltségvetés által már erőteljesen csökkentett és megnyirbált bázis növekedése 3 milliárddal, amiből tehát egy-másfél milliárdos összeg marad. Ennek azonban jelentős részét, majdnem több mint a felét elviszi a hallgatói létszámnövekedésből fakadó automatizmus.
Efölött még szemet hunyna az ember, hogyha a beterjesztett költségvetés számait nem adjuk össze és nem derül ki az, hogy a benyújtott költségvetésben az intézmények '94-es kiadási teljesítéséhez képest a jövő évre 7,7 milliárd forinttal kevesebb pénzt tudnak elkölteni az intézmények. Ennyi marad - 7,7 milliárdos hiány -, ennyivel kevesebb és nem 3 milliárdos pluszforrás, szó sincs tehát fejlesztésről. Egy biztos, hogy a számtan nem a művelődési tárca erős oldala.
Nézzük tovább Bauer Tamás felszólításának megfelelően - a kormányt önmagához mérve - ezt a bizonyos kormányprogramot. A kormány, szinte mind a két kormányzópárt, a tankerületi oktatási központok felszámolását ígérte; a kormányprogram is így szól, most már csak átalakításról hallunk, de ez más kérdés. Ezzel szemben a tervezetben ez szinte az egyetlen pont, ahol jelentősen, 14 millió forinttal növekszenek a személyi juttatások, ezeknek az előirányzata.
További milliókat szán a tervezet vagy a kormány a tankerületi oktatási központok, a TOK-ok beruházására. Ezekre a tételekre nem találunk indoklást a tervezetben, noha másutt 200 ezer forintról is leírja, hogy az ruhapénzre, munkaruhára vagy éppen mire kell.
(11.30)
Tehát a TOK-okban - amelyek felszámolásáról, megszüntetéséről, ártalmasságáról oly sokat beszéltek a kormánypárti oktatáspolitikusok is - több mint 10 százalékos béremelésre nyílik majd lehetőség a következő évben.
Ezzel szemben - miközben a kormányprogram a kistelepülések iskoláit kiemelten támogatandó intézményeknek, kiemelten támogatandó területnek nevezte - ebben a tervezetben elvonják azt a 300 millió forintot, amit a kistelepülési iskolák támogatására fordított ez az ország tavaly is, tavalyelőtt is. Nem lehet eltagadni persze a kormánytól némi belső logikát, hiszen Horn Gyula emlékezetes karcagi beszéde - amelyben a pedagógus-elbocsátásokról beszélt - kitért a kistelepülések iskoláinak megszüntetésére, összevonására, ily módon a miniszterelnök úr nyilatkozata és a benyújtott törvénytervezet konzisztens, mert ugyanazt valósítja meg; csak éppen a kormány programjával nem azonos.
Talán ezt a fordított logikát kéne ajánlani az érdekképviseleteknek vagy a pedagógusoknak: érjék el, tegyenek meg mindent azért, hogy mint megszüntetendő terület kerüljenek be a kormány programjába, s akkor talán fejlesztést érhetnek el - lám a TOK-ok példája.
Nézzünk néhány pozitívumot is; vannak ilyenek. A tárca, s ily módon a kormány megduplázni javasolja a közoktatás-fejlesztési szakmai programokra fordított összeget, és ily módon 520 millió forintot tud majd a következő évben erre fordítani. Örvendetes módon megduplázódik a doktoranduszképzésre fordított összeg, és ily módon ez félmilliárd forintot tesz ki. A felsőoktatás területén a hallgatói sportra is jóval többet kíván fordítani a tárca, 5 millió forintot; azonban ha 120 ezer hallgatóval számolunk és alaposan végiggondoljuk a hetente folyó sportolást, akkor látjuk, hogy a heti 81 fillér nem az a nagy lépés, amit költségvetési paradigmaváltásnak lehetne nevezni.
A "Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz" program is jelentős támogatást kap, 700 millió forinttal nő a "FEFA" támogatása. Csak az a gond, hogy ez a 700 milliós növekedés egy 800 milliós elvonás után történik. Ily módon nem nagyon hihetjük, hogy a kormány jelen állapotában komolyan gondolja azt a bizonyos fejlesztési programot, amit a kormányprogramban megfogalmazott.
Nehéz pontos elveket találnunk arra, amit a Tudományos Minősítő Bizottság ügyében látunk, hiszen ezt már jó néhány éve megszüntetésre szánt vagy megszüntetés előtt álló testületként látjuk. Nagyon helyes, hiszen az akadémiai törvény értelmében más intézmények, más szervek veszik át a régi és elavult minősítés rendjét. Ám mégis, a csökkenő és megszűnő feladatokkal együtt ugyanannyi pénzt, illetve 50 millióval még többet is kap a TMB, mint eddig. Akkor tehát nehéz tudnunk, hogyan is működik ez a bizonyos nadrágszíjmeghúzás az egyik és a másik oldalon.
A közoktatás normatív támogatása nem növekszik, ugyanannyi, mint volt 1993-ban, illetve az idén, 1994-ben. Előttem erről már sokat beszéltek. Egyet kell pontosan látnunk: nem normatívákról, nem bérekről van szó, még ha a szakszervezetek erejét vagy gyengeségét itt oly sokan is ecsetelgették.
Arról van szó, amit a kormány a programjában alapvetésként fogalmazott meg: az oktatás feltételeinek a megteremtése - egy polgárosodó társadalom feltételeinek a megteremtése. Nem bérek és normatívák vitatkoznak, nem kormánypárti politikusok vagy a kormány szavahihetősége itt a tét, hanem az, hogy a közeljövőben vagy a jövőben nyújt-e ez a parlament, ez a kormány, ez az ország a ma felnövekvő fiataloknak bármilyen felemelkedési lehetőséget. Mert ezt a jövőben is hagyományosan az oktatás fogja nyújtani és nem más. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
