NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! Mint olvashatja mindenki, aki előtt ott van a jelentés, a módosító javaslatunk arra irányul, hogy kifogásoljuk azt a rendelkezést, amely szerint csupán a határozat közlésétől számított hat hónapon belül van lehetőség a kártalanítási igény érvényesítésére. Nem értjük ezt a korlátozást, sem az alapját, sem pedig a mértékét illetően. Tudjuk jól, hogy a polgári eljárásban van például hathónapos elévülési határidő a kötbérkövetelések esetében. Ez azonban aligha vonható ide. Ugyancsak meglehetősen távoli az összefüggés azzal a hathónapos határidővel, amit az emberjogi konvenció ír elő az emberjogi bizottsághoz benyújtandó panasz határidejének. Úgy véljük, hogy a büntetőeljárási törvény 385. §-a (3) bekezdésében szabályozott határidő helyett a polgári jogban használatos általános elévülési időt kellene alkalmazni. Erre vonatkozik a mi módosító javaslatunk, bár örülök annak, hogy némi felpuhulás tapasztalható az emberjogi bizottság álláspontjában azzal, hogy egyéves határidőt határozna meg.
Hadd mondjam el, hogy ne szaporítsam még egyszer a szót, hogy a 29. §-hoz is van egy javaslatom, az is egy ilyen határidőre vonatkozik. Ha elnök asszony nem veszi rossz néven, akkor elmondom az ezzel kapcsolatos indoklásomat is néhány mondatban.
Az előzetes letartóztatás fordul elő ebben a javaslatban. Itt is aggályosnak találjuk a határidőre vonatkozó szabályozást. Én nagyon örülök annak, hogy ezt az előterjesztő is támogatta, illetőleg a bizottságok is támogatták a módosító javaslatunkat.
A javaslat 29. §-a a büntetőeljárási törvény 390. § (2) bekezdését úgy állapítja meg, hogy a bíróság a külföldi kiadatási megkeresés megérkezése előtt a letartóztatást akkor is elrendeli, ha a kiadatásnak helye van, és a külföldi hatóság a letartóztatást a bekezdésben meghatározott mellékletek nélkül kéri, feltéve, hogy a késedelem a kikért személy szökésének veszélyével járna együtt. A letartóztatást ez esetben akkor kell megszüntetni, ha a kérelem a letartóztatás foganatbavételétől számított három hónap alatt nem érkezik meg.
Nem kívánunk most hosszan értekezni arról, hogy vajon a kiadatás szabályozása a magyar büntetőjogban megfelel-e az általános követelményeknek vagy sem. Úgy véljük, hogy ez igazából nem lehet vita tárgya, hiszen ez a terület a szakértők egybehangzó véleménye szerint alapos újraszabályozásra szorul.
Az előttünk fekvő javaslat azonban tartalmaz egy olyan momentumot, amivel nem érthetünk semmiképpen egyet. Ugyanis a javaslat rendkívül hosszan határozza meg az előzetes letartóztatás tartamát abban az esetben, ha megfelelő kiadatási kérelem nélkül történik e kényszerintézkedés elrendelése.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ENSZ 1990-ben kidolgozott modellegyezménye maximálisan negyven napban tartja megállapíthatónak ilyen esetben az előzetes letartóztatás idejét. Úgy véljük, hogy ez esetben követnünk kellene a modellegyezmény előírásait, hiszen negyven nap elegendő kell legyen, hogy egy megfelelő kiadatási kérelem összeálljon. Három hónap vagy negyven nap - nem mindegy, nemcsak a letartóztatott szemszögéből. Örülök annak, hogy minden jel szerint ezt az elképzelésünket támogatja az előterjesztő is.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
