DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság november 9-i ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és bizonyos kiegészítésekkel azt általános vitára alkalmasnak tartotta. Ezt az állásfoglalását a mezőgazdasági bizottság két tartózkodás mellett, egyébként egyhangúlag hozta meg.
Először is egy bizottsági előadónak, gondolom, ki kell térni arra, hogy miért tartotta alkalmasnak a bizottság ezt a törvényt az általános vitára. Azért tartotta elsősorban alkalmasnak, mert a mezőgazdaságért elkötelezett emberek számára teljességgel nyilvánvaló, hogy a földügyek rendezettsége nélkül Magyarországon mezőgazdaságról, agrárpolitikáról, paraszti értékekről beszélni nem lehet, tehát teendőnk, dolgunk ennek mielőbbi rendezése. Éppen ezért minden olyan javaslat, ami ezt az osztozkodást, ennek mielőbbi befejezését elősegíti, támogatást érdemel. Ilyennek értékelte tehát a bizottság a törvényjavaslatot.
Miért tartotta fontosnak a bizottság azt, hogy ez a javaslat csak bizonyos kiegészítésekkel alkalmas feladata betöltésére? Miniszter úr az expozéjában több okot sorolt. A bizottsági ülésen az a megállapítás született, hogy nem kezeli az osztozkodás lezárását hátráltató valamennyi problémát. Ennek érdekében sorra kell venni valamennyi okot; így az egyik, hogy nem működnek a földkiadó bizottságok. A nem működő földkiadó bizottságok működésre serkentésére valóban tartalmaz használható, alkalmas elemeket a törvényjavaslat.
A másik, ami ugyancsak szóba került a miniszteri expozéban, hogy ma a földkiadó bizottságok munkáját egy jelentős részben a rendezetlen pénzügyek nehezítik. Feltétlenül fontos tehát, hogy egy oldalról lehetőleg minél kevesebb olyan többletköltség keletkezzék, amit a végén el kell számolni, más oldalról azonban az eddigi költségeket nyilván tisztességes módon el kell rendezni - ebben az irányban csak részleges megoldásnak nevezhető a javaslat.
A harmadik, hogy rendkívüli módon hátráltatja a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvény az 1993. évi II. törvénynek a végrehajtását, hogy az bizony egy erőszakoskodó törvény volt, és jelen pillanatban is, mivel hatályban van, ugyanez állítható róla. A lényege, hogy nem a földtulajdonosok szándékainak megfelelően rendezi a kérdést, nem ad kellő számú alternatívát a tulajdonosok számára. Nyilván azért sem sikerül az eljárásokat befejezni, mert nem mindenben találják meg az új és régi tulajdonosok saját szándékaiknak megfelelő lehetőségeiket. Éppen ezért fontos lenne, és e tekintetben javításra szorul még ez a bizonyos törvényjavaslat, hogy a tulajdonosi akarat ilyen értelemben tiszteletben legyen tartva.
Mindebből okszerűen az következik, hogy ez az általános vitára alkalmas törvényjavaslat szükségelteti azt, hogy hozzányúljanak, módosító indítványok készüljenek hozzá, de úgy, ahogy ez megfogalmazódott a mezőgazdasági bizottság ülésén is: csakis a jobbítás szándékával szabad ehhez a kérdéshez hozzányúlni, másként az út nem vezet sehova.
S még egy: a sürgősség és az a fontos cél, amiről az elején beszéltem, nem fedheti el az Országgyűlés előtt azt, hogy nem a gyors döntés, hanem a megalapozott döntés hozhat jó eredményt, mert sokra nem megyünk vele, hogy gyorsan, de egy hosszan tartó huzavonát okozó törvényt hozunk, sokkal inkább jól járunk akkor, hogyha megalapozottan és az ügyek mielőbbi lezárását célzó törvényt alkotunk meg a parlamentben.
Köszönöm figyelmüket... Közben kaptam egy értesítést, hogy pontatlanul idéztem: két ellenszavazata volt a bizottságnál a szavazás során ennek a törvényjavaslatnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
