DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! A jövőbelátás képessége mindig is nagyon nagy dolog volt... (Derültség.)..; megelőzött, szándékaink közösek. Természetesen az általános vita lezárása előtt szót kértem volna, és annak rendje-módja szerint röviden tájékoztatnám a Házat. Igen, nem csápoltam eléggé, ezt készséggel elismerem... (Derültség.).., ezért nem látszott rajtam ez az egyébként eltökélt szándék.
Egyébiránt természetesen a tisztelt Ház és mindenki, aki érdeklődik az ügyek iránt, nem - hogy is mondjam csak - a kormánypárti képviselők tetten nem érhető neve alatt benyújtott módosító indítványaiból fog részletesen és tételesen értesülni, a héten a Magyar Közlöny természetesen az érdekegyeztető megállapodás teljes szövegét tételesen közli, az nyilvánosságra kerül. Úgyhogy ott is alkalma lesz a Háznak - még a részletes vita megkezdése előtt - megismerni mindazokat a javaslatokat, amelyekben a parlamentnek kell majd döntenie.
Tájékoztatásul elmondhatom a tisztelt Háznak, hogy a benyújtott törvényjavaslatok kapcsán, egész konkrétan a tárgyalások megkezdésekor munkavállalói oldalról 65-85 milliárdos sávban jelentek meg kiadásnövelő többletigények, munkaadói oldalról pedig körülbelül 35 milliárdos nagyságrendben döntően bevételt csökkentő, kisebb mértékben bevételt növelő igények.
Az egyes tételek, amelyeknek ez az összegezett hatása jelent volna meg, ötvenegy konkrét indítványt tartalmaztak. A tárgyalások befejezése után, amely végül is elvezetett a megállapodáshoz, az ötvenegy konkrét indítványból megegyezéssel zárult tizennyolc. Az igényeket támasztó felek, tehát a munkavállalók és a munkaadók tíz indítványtól elálltak, a további huszonhárom indítványt szerették volna fenntartani; külön meg is jegyezték, hogy ezekben változatlanul képviselik eredetileg benyújtott álláspontjukat.
(17.00)
Miután nincsenek erőforrások, és a kormány nem látott lehetőséget ezek elfogadásának javasolására, támogatására, ezért tudomásul veszik ezek híján is a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot és az adótörvényeket.
A tárgyalások végeredménye az előbb említett nagyságrendekbe behelyezve kiadási oldalon 24 és 25 milliárd forint közötti belső átcsoportosítást jelent a főösszeg és a hiány érintetlenül hagyásával, a bevételi oldalon pedig összesen körülbelül 8 és 9 milliárd forint közötti adókedvezmény-bővítést, illetve más oldalon adókedvezmény-szűkítést, néhány esetben pedig az adóbehajtás fokozását, ugyancsak a benyújtott bevételi előirányzatok főösszegének érintetlenül hagyása mellett. Tehát a költségvetési törvényjavaslat kiadási és bevételi főösszege, valamint tervezett hiánya az Érdekegyeztető Tanácsban született ajánlások nyomán nem fog változni, azonban a belső struktúrája, az adótörvényekben jó néhány eljárási szabály igen.
Nem gondolom, hogy mind a tizennyolc tétel részletes felsorolását igényelte Kónya Imre. Természetesen kész vagyok erre, hiszen kezemben van a megállapodás, de azt gondolom, hogy az egy-két napon belül megjelenő Magyar Közlöny hiteles adatai tájékoztatni fogják a képviselőházat. A legfontosabb elemeket azonban, ha van még türelmük, készséggel bemutatnám.
A leglényegesebb vitatéma természetesen a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak béreinek az 1995-ös költségvetésben tervezett előirányzatai körül alakult ki. A tisztelt Ház tudja a benyújtott törvényjavaslatból, hogy a kormány álláspontja két területen volt vitákra okot adó. Az egyik, hogy a köztisztviselők esetében az 1995. január 1-jétől elérendő 100 százalékos beállási szinthez képest a kormány a költségvetési törvényjavaslatban a 90 százalékos beállási szint eléréséhez szükséges állami támogatást tervezte meg. Felmerült az igény, hogy történjék meg ennek a 100 százalékig történő kielégítése.
A tárgyalások során nem tudtunk olyan erőforrásokat feltárni, amelyek e hiányzó 10 százalék pótlására lehetőséget adnának, ezért a partnerek ebben a körben tudomásul vették a költségvetési törvény beterjesztett eredeti javaslatát, tehát a 90 százalékos beállási szint központi támogatással történő finanszírozását, és hogy a hiányzó 10 százalékot saját erőből, megtakarításokból, önkormányzati támogatásból, szükség szerint racionalizálásból, létszámcsökkentésből célszerű megvalósítani.
A második téma pedig a közalkalmazotti kör, ahol az induló A/1-es 8000 forintos bértarifa emelését igényelték 9000 forintra július 1-jétől. Ez bruttó kihatását tekintve - társadalombiztosítási járulékkal és a többlet-adóvonzatok levonása nélkül - 40-41 milliárd forintot jelent, a többlet-bérkiáramlással együtt járó adóbevételi többletek leszámításával nettó módon 30 milliárd forintot. Igazán ez volt a nagy ügy, hiszen ez az, ami a pedagógusokat, ez az, ami az egészségügyi dolgozókat, ez az, ami jó néhány körben, kultúrában, tudományban, oktatásban dolgozókat érinti.
Itt egy nagyon hosszú, többmenetes tárgyalássorozatra került sor. A végét mondanám: a javaslat a parlament részére, hogy január 1-jétől 8500 forintra emelkedjék az A/1 bértarifa összege a 8000 forintról, aminek a nettó többlet költségvetési kihatása 15 milliárd forint. A 15 milliárd forint fedezetére három erőforrást ajánlanak a kormány és a megállapodásban részt vevő felek a parlamentnek. Az eredeti költségvetési törvényjavaslatban az 1992. július 1-je előtti munkaviszony beszámításához szükséges 7,4 milliárd forintos előirányzatot megterveztük. Azt ajánlottuk, hogy ezzel a lépéssel ne 1995. január 1-jével, hanem 1996. január 1-jével oldjuk meg a feladatot, és ezt a felszabaduló 7,4 milliárdot vegyük igénybe eme bizonyos A/1 bérkategória növelésére. Ebben kialakult az egyetértés.
A Szolidaritási Alap járulékbefizetései az ez évi záró, jövő évi induló állomány várható összege, valamint a foglalkoztatás jövőre kialakuló szerkezete és ennek terhei alapján megállapítható volt, hogy a Szolidaritási Alap befizetését jelentő járulékok bevételcsökkenés veszélye nélkül csökkenthetők körülbelül 1 százalékkal. Még így is marad valamennyi szufficit a Szolidaritási Alapban. A munkaadók igényelték ennek az 1 százalékos járulékcsökkentésnek a végrehajtását. A munkaadói és a munkavállalói járulékbefizetési kötelezettség között az arány kétharmad-egyharmad. Ezért tehát körülbelül 0,7 százalékot a munkaadóknál, 0,3 százalékot pedig a munkavállalóknál jelenthetett volna ez egy 1 százalékos csökkentés mellett.
A munkavállalók azért, hogy részben fedezetet lehessen teremteni a még hiányzó 7,6 milliárdra - említettem volt, a 15 és a 7,4 közötti különbségről van most szó -, ezért az egyébként indokolható csökkenés rájuk jutó részéről lemondtak. Ez 3 milliárd forint. Ez praktikusan annyit jelent, hogy a költségvetésnek ennyivel kevesebb támogatást kell a Szolidaritási Alaphoz nyújtania, hiszen ez a 3 milliárd az ottani járulékbefizetésként megmarad. Ez a konkrét 3 milliárd a további fedezete a végrehajtandó béremelésnek. A maradvány vagy rendezendő probléma ezek után nem egészen 5 milliárd forint. Ennek az 5 milliárd forint többlet bérkiadásnak a fedezetére a kormány konkrét kiadási tételek csökkentésével fog javaslatot tenni. Nem titok, ilyen egy államközi egyezményen alapuló magyar-indiai szállítás, amelynek az eredeti előirányzata 6,9 milliárd forint. Itt látunk a műszaki teljesítést is figyelembe véve egy jelentős csökkentési lehetőséget. Néhány decentralizált alaphoz adott támogatásban látunk néhány 100 millió forintos támogatási csökkentéseket, amelyekből összesen mintegy 1,5 milliárd jön össze, és az Ex-Im Bank alaptőke-emelésére eredetileg tervezett 5 milliárdból 1 milliárdot erre a célra javasolunk a parlamentnek felhasználni. Ez biztosítja a 8000-ről 8500 forintra történő béremelés fedezetét anélkül, hogy a költségvetés hiányát vagy az adóbevételeket növelni kellene. Ezt azért mondtam el ilyen részletesen, mert ez volt az egyik ugrópontja ennek az egész nagy problémakörnek és a megvalósítás ügyének.
A második ilyen nagy tétel volt, amely itt az adótörvények vitájában, de a költségvetési törvényjavaslatról szóló vitában is rendkívül széles körű és nagyon vehemens kritika tárgyává vált - elsősorban ellenzéki képviselőtársaink részéről -, a személyi jövedelemadóban a gyermekkedvezmények megszüntetése miatt kialakuló potenciális feszültség. Most abba nem megyek bele, hogy megismételjem annak a szociálpolitikai filozófiának a különbözőségét, amelyről beszéltem a két expozéban, és amelyre a zárszóban még vissza fogok térni: mi a különbség az adóból adott gyermekkedvezmény és mi a különbség a konkrét támogatás formájában odaadott adókedvezmények között abszolút azonos összegek mellett.
Ezzel együtt azonban igaz, és ezt egy percig nem tagadtuk, hogy más az eloszlása a támogatásként odaadott szociálpolitikai eszközöknek, amely a gyes, a gyed és a gyet kiterjesztését jelenti ugyanazzal a 8 milliárd forintos eredeti előirányzattal, mint amennyit a gyermekenkénti 400 forintos adóalap-kedvezmény csökkentése jelentett volna. Hogy ez a kör, amely másként jelenik meg a támogatásban, a legrászorultabbak esetében ne jusson hátrányosabb vagy lényegesen hátrányosabb helyzetbe, ezért ennek a részleges kompenzációját igényelték a szociális partnerek. Többféle szám merült fel, a végső megoldást mondom. Az a megállapodás és a javaslat a parlament részére, hogy a megszűnő 400 forintos gyermekenkénti adókedvezmény helyébe gyermekenként és havonként 200 forint évi 360 ezer forintos jövedelemhatárig legyen kiegészíthető.
(17.10)
Ez már nem adóból és adóalapból adható kedvezmény, hanem direkt támogatásnövekedés, aminek a technikáját az érdekelt kormányzati szervek, az ÉT szociálpolitikai bizottsága fogja kidolgozni. Ez egész konkrétan négymilliárd forint. Ennek a négymilliárd forintnak a fedezete, hogy az eredetileg tervezett, de konstrukciójában nem módosuló gyes, gyed, gyet kibővítése nem január 1-jétől, hanem július 1-jétől fog életbe lépni. Ily módon a nyolcmilliárd forint kiadásnövekedés fele ezen a módon kerül vissza azokhoz a gyermeket nevelő családokhoz, ahol az adókedvezmény megszüntetése vélhetően a legtöbb feszültséget és a legtöbb problémát okozza.
A költségvetést érintő részletkérdések közül jó néhány fölmerült. Ilyen például a felsőoktatási intézményeknél, illetve a közművelődési, tudományos intézmények esetében az alapvető szolgáltatásokra jutó árbevételt terhelő 13 százalékos bevételi kötelezettség megszüntetése. Még egyszer hangsúlyozom: felsőoktatás, tudományos kutatás. Közművelődési intézményekről van szó. Az 1994. év pótköltségvetésében a 10 százalékos befizetési kötelezettséget a parlament 13 százalékra emelte. Ebben az intézményi körben ezt a 13 százalékos befizetési kötelezettséget ajánljuk '95. január 1-jétől megszüntetni. Feltételezem, hogy az érveket ebben a körben nem kell elmondanom, hiszen olyan szituáció van, amelyben ebben a körben a támogatások növekedése kemény korlátokba ütközött.
Hasonlóan megerősítette a megállapodás három nagy területen - az államháztartási reform előkészítése, a feketegazdasággal szembeni következetes fellépés és az ehhez szükséges eszközrendszer megteremtése és a társadalombiztosítás önjáróvá tétele tekintetében - a kormányzati törekvéseket. Ennél az utóbbinál meg kell állnom, mert ez is egy nagyon konkrét téma. Mi azt szerettük volna, hogy már január 1-jétől elvágjuk azt a köldökzsinórt, amely a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait a központi költségvetésre fűzi, és amely éppen a bevételek és az éven belüli finanszírozási gondok áthidalására bizony tartósan - és úgy tűnik, egyre nagyobb mértékben -terheli a költségvetés forgóalapját. Sőt az év egészében a deficit finanszírozásával magát az államháztartási hiányt is.
Be kellett látnunk - és ez valóban jogos észrevétel volt nemcsak ott, itt a Házban is -, hogy ilyen rövid idő alatt az önjáróvá válás feltételeit valóban nem lehetséges megteremteni. Ezért a megállapodás arról szól, hogy jövő év június 30-áig, félév végéig, a finanszírozáshoz a központi költségvetési forgóalapot a tb-alapok igénybe vehetik. A '94-es zárszámadással egyidejűleg a zárszámadásban lezárható, kimutatható deficit és az előző években fölhalmozódott, de még nem rendezett deficit pénzpiaci rendezésére sor kerül, folytatódik az eddiginél nagyobb ütemben a tb-alapok vagyonfeltöltése, amely bizonyos osztalékbevételekhez juttatja őket, a még hiányosan rendelkezésre álló likviditási tartalék föltöltése, és e lépések után július 1-jétől szűnik meg ez a sokat emlegetett központi automatikus finanszírozási kötelezettség a tb-alap és az állami költségvetés között.
Külön probléma volt a két nagy - aktív és passzív -munkaerő-gazdálkodási funkciókat finanszírozó alap ügye, a Szolidaritási Alapé, illetve a Foglalkoztatási Alapé. Ez egyfelől bevételi, másfelől pedig a felhasználás céljait tekintve is sokoldalú kritika tárgyává vált. Egyik elemről már beszéltem, mármint az egyszázalékos járulékcsökkentésről, amelynek egy részéről - a munkavállalói hányadról - lemondtak a munkavállalók, a munkaadók pedig ragaszkodtak, és ennek megfelelően január 1-jétől javasolni fogjuk a munkaadói járulék csökkentését a Szolidaritási Alaphoz.
Ezzel egyidejűleg a munkaerő-gazdálkodási bizottság, amely jogosult rendelkezni a Szolidaritási Alap pénzeszközeivel, hozzájárult ahhoz, hogy 11 milliárd forint átcsoportosításra kerüljön a Foglalkoztatási Alapba. Ez fedezetet nyújt arra, hogy az úgynevezett munkanélküliek jövedelempótló támogatását, amely ugyancsak 11 milliárd forint, a költségvetés többletterhei nélkül oldjuk meg 1995-ben. Hangsúlyozom: itt is átcsoportosításról van szó, amely átcsoportosítás kivált egy 11 milliárd forint nagyságrendű költségvetési támogatást, amit fel tudunk használni a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának finanszírozására.
A közvetlen költségvetési ügyekben már csak apró tételek vannak, ezekkel nem terhelném a tisztelt Házat, hiszen a lényeget elmondtam.
Az adótörvények esetében nincs olyan adótörvény, ahol - ezt most már kicsit ironikusan mondom - ne lettek volna nagyon markáns elképzelések a szociális partnerek részéről. Természetesen két irányban: az adómértékek csökkentése és az adókedvezmények növelése. Ebben nagyon egységes volt mindenki, és gondolom, ez egyikünk számára sem jelent igazán meglepetést. Itt azokat a tételeket említeném, amelyek valóban karakterisztikusak. Az 1., a tisztelt Ház bizonyára emlékszik rá, hogy a személyi jövedelemadóban az eddigi adóalapból igénybe vehető kedvezmények konstrukciós átalakítását ajánljuk: ne az adóalapból, hanem az adóból legyenek leírhatók e kedvezmények, és 480 ezer forintos éves jövedelemhatárig ezt fix összegben, 7200 forintban ajánljuk elfogadni. Az érveket most nem ismételném meg, hiszen ezekről szó esett az expozéban is és a vitában is.
Itt az az igény merült föl, hogy ezt a 7200 forintos, adóból leírható kedvezményt ne az adóév lezárása után vehessék igénybe a bérből és fizetésből élő állampol-gárok, hiszen akkor egy éven keresztül kvázi meg kell előlegezniük adóelőleg-befizetés formájában azt az adókedvezményt, amelyet az adóév lezárása után visszaigényelhetnek. Ez racionális megfontolás. Ezért elfogadtuk azt a javaslatot és a parlamentnek ajánljuk, hogy a 7200 forint egytizenketted részét, azaz havi hatszáz forintot az adóelőlegből minden, arra jogosult állampolgár leírhasson. Magyarul: annyival kevesebb adóelőleget kell havonta befizetni, amennyi ennek a konkrét hatszáz forintos adónak az összege. Ez pénzforgalmi szemléletben jelent a költségvetés számára többletfinanszírozási igényt. Eredményszemléletben nem, hiszen a következő esztendőben, az adóév lezárása után, ez az előirányzatokban nem szereplő tétel, tehát ott megjelenik. Ez körülbelül - hangsúlyozom - év közben mindegy 18 milliárd forintnyi likviditási többletfedezetet kíván a költségvetés részéről. Ennek a kamatterhe körülbelül 3 milliárd. Ez az, ami abszolút többletkiadási teher. Ezt a 3 milliárd forintos kamatot pedig a pénzpiacon terítendő állampapírok által elérhető kamatcsökkentésből fogjuk behozni. Ugye, talán nem kell mondanom, hogy 595 milliárdos adósságszolgálati abszolút előirányzatból 425 milliárd a kamat. Ennél látunk lehetőséget legalább egy százalékpontos kamatcsökkentésre, amit egyébként akarunk is, hiszen az a célunk, hogy a jelenlegi - nagyon szűk körben értékesíthető - állampapírok diverzifikált értékesítését megteremtsük, ami egyébként kamatcsökkentő. Tehát abszolút egyensúlyrontó hatása ennek a lépésnek sincs.
A munkaadók rendkívül nagy nyomás alá helyezték a tárgyaló partnereket, hogy a társasági adóban a konstrukciós változásnak megfelelően ugyan, de a mértékek főképp osztalékoldalon csökkenjenek. Ez számomra is egy nagyon nagy tanulság volt, mert az volt a dolog üzenete, hogy bármennyire is érdekeltek vagyunk mi - és a vállalkozói réteg is - abban, hogy olcsóbban ruházhasson és fektethessen be, amit a normatív adókulcs 50 százalékos csökkentése biztosít, azért elég erős az érdekeltség arra is, hogy minél olcsóbban lehessen osztalékot kivenni a vállalkozásból.
Ezért az volt az induló javaslat, hogy 25-ről menjünk le 15 százalékra. Mondanom sem kell, hogy ezzel nincs mit kezdeni.
(17.20)
Aztán ez így ment szépen fölfelé - a végét mondom: 25 százalékról 23 százalékra ajánljuk csökkenteni az osztalékadót. Jelentem tisztelettel, ez 1 milliárd forintjába kerül a költségvetésnek, de azt gondolom, ezt az 1 milliárdot azért a társasági adóban egy alaposabb ellenőrzéssel be lehet szedni, tehát emiatt nem fogunk visszavonulni a tervezett társaságiadó-bevételektől.
Azt gondolom, öröm a Ház számára az, ami nem állt tőlünk eddig sem távol, de most konkretizáltuk - négy konkrét ügyet mondanék:
A lízingelés áfáját nem változtatjuk meg úgy, ahogy azt eredetileg akartuk, tehát magyarul: a lízingdíjak részletfizetéséhez igazodik az áfafizetési kötelezettség, és amikor befejeződik, akkor kerül sor a termékátadásnak megfelelő áfafizetési kötelezettségre.
Ilyen, ami széles körben fölmerült a vita során a Házban, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúak adókedvezménye és ennek a hatása ne romoljon '94-hez képest az átalakítás nyomán. Talán emlékeznek rá: 100 ezer forintig adómentes volt a szellemi szabadfoglalkozású körben élvezett jövedelem. Ez - maximum 44 százalékos adókulcs mellett - 44 ezer forintos adókedvezményt jelentett. Ez az új javaslatban már csak 25 ezer lett volna. Hogy ne következzék be ez a csökkenés, azt ajánljuk, hogy 50 ezer forintig lehessen leírható az adóból, ez tehát a 44 ezerrel szemben egy szerény, 6 ezer forintos adókedvezmény-bővítést jelent a szellemi szabadfoglalkozásúak részére. Ezt is ajánlani fogjuk a háznak.
Hogy a könyvbeszerzést - amely eddig is az alsó áfakulcsba tartozott, a 10 százalékba - ne terhelje a plusz 2 százalék, a piaci viszonyokat azonban ne torzítsuk, ezért a könyvtári szolgáltatásokat ajánljuk bevonni a forgalmiadó-kötelezettség körébe, ami annyit jelent, hogy minden, könyvtári szolgáltatást terhelő költség után vissza lehet igényelni az áfát. Praktikusan: minden könyvtári könyvbeszerzés és más beszerzés lényegében áfamen-tessé válik e javaslat elfogadása esetén.
Még körülbelül tizenöt ilyen konkrét adóügy van - talán még kettőt említenék, és aztán tényleg befejezem.
Miután a kárpótlási program végrehajtása keretében nagyon sok mezőgazdasági termelő vagy tulajdonos jutott kis, apró parcellához - aminek a hasznosítása részben bérlet formájában történik meg -, elég általánosan felmerült az az igény, hogy a földhaszonbérletből származó jövedelmeket ne vonjuk össze a személyi jövedelemadó alapjával, és ne progresszíven adóztassuk. Ez közgazdaságilag ugyan nem igazán okos dolog, és nem célszerű ilyenfajta különbséget tenni a különböző bérletből származó jövedelmek között, de a helyzet speciális: a kárpótlás egyszeri, e tekintetben a kialakult szituáció egyszeri. Éppen ezért akceptálható bizonyos jövedelemhatárig. Ez pedig úgy szól, hogy évi 50 ezer forintos haszonbérig 20 százalékos forrásadót kell majd fizetni - ha a parlament elfogadja -, az összevont progresszív személyi jövedelemadó-tételekkel szemben.
Óriási - és ez az utolsó, inkább már csak a színek kedvéért mondanám - népszerűségnek örvendett a cégadó, természetesen elsősorban munkaadói oldalról. Nagyon sok érdekes és kevésbé érdekes ötlet és javaslat hangzott el, hogy mit tegyünk önmagunkkal és a cégautó-adóztatással... (Derültség.)
Az volt a véleményünk, hogy - az eredeti gondolatot nem félredobva - finomításokra szükség van. A finomítások háromirányúak:
1. Tételesen fölsoroljuk, hogy mely körre nem vonatkozik ez a bizonyos cégautó után fizetendő fix adótétel: a költségvetési szervek és a társadalmi szervek teljes köre, a karitatív szervek, az egyházak, a taxisok, a tűzoltók, a postai szállítók - nem sorolom föl, egy nagyon szép, taxatív listát fog a tisztelt Ház kapni.
2. Megszüntetni javasoljuk az eltérített adómértékeket, attól függően, hogy az adót ki fizeti: a cégtulajdonos vagy az, aki igénybe veszi és a hasznát élvezi - tehát azonos adótételt ajánlunk.
3. Eltérítjük, több sávot fogunk megállapítani, a gépkocsi értékétől függően. Ez annyit jelent, hogy a nagyon alacsony értékű, régi - úgynevezett szocialista - gépkocsik értéke után ne kelljen vagy csak minimális adót kelljen fizetni, a nagy értékű gépkocsik után pedig nagyobbat.
Még jónéhány eljárási rend van. Figyelmükbe ajánlom nemcsak a módosító indítványokat, hanem a megállapodás tételes szövegét is, ami - hangsúlyozom - valószínűleg már ezen a héten megjelenik a Magyar Közlönyben. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
