DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az Országgyűlés most egy, a kormány által késedelmesen benyújtott és többszörösen is törvénysértő költségvetési törvényjavaslatot tárgyal.
A törvényjavaslatot a kormány késve nyújtotta be, mert az államháztartásról szóló törvény szerint azt szeptember 30-áig kellett volna benyújtania, mellékelve az államháztartási mérlegek tervezeteit. Továbbá a kormánynak augusztus 31-éig az önkormányzatok rendelkezésére kellett volna bocsátania az önkormányzati költségvetések összeállításához szükséges irányelveket és az önkormányzati pénzügyi szabályozás előzetes elképzeléseit.
Ezeken kívül a kormány által benyújtott törvényjavaslat az Állami Számvevőszék vizsgálati megállapításai szerint több helyen is törvénysértő. Így például az államháztartásról szóló törvény értelmében a kormány minden olyan törvényt köteles az Országgyűlésnek benyújtani, amely a költségvetés bevételi vagy kiadási oldalát érinti, hiszen a költségvetésről érdemi vitát folytatni csak ezek ismeretében lehetséges.
Ezzel szemben az Országgyűlés előtt még nem ismert a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetése, amely sok szálon kapcsolódik a költségvetéshez. De a kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor a privatizációs törvényjavaslatot sem nyújtotta még be, amely törvény szintén alapvetően érinti a költségvetést. Az a körülmény, hogy a kormány később késedelmesen benyújtotta a privatizációról szóló törvényjavaslatot, még nem javított a helyzeten, ugyanis még a kormánykoalíciós frakciókon belül is erősen vitatott, hogy a privatizáción belül milyen arányt képviseljen a készpénzes privatizáció. Ennélfogva még ma sem lehet tudni, hogy a költségvetés egyik legnagyobbnak tervezett bevétele valójában mekkorára lesz tervezve a vita eredményeképpen.
Mindezeken felül az Állami Számvevőszék a vizsgálata során azt is megállapította, hogy a költségvetési törvényjavaslatban a címnem megváltoztatása miatt az egyes előirányzatokat nem lehet az egyes évek vonatkozásában összehasonlítani, tehát a kormány olyan helyzetbe hozta a képviselőket, hogy úgy kénytelenek dönteni az egyes költségvetési előirányzatokról, hogy semmi összehasonlítási alapjuk nincs. Ez természetesen a kormánypárti képviselőkre is vonatkozik, tehát ez azt jelenti, hogy a kormánypárti képviselőknek a saját kormányuk által előterjesztett költségvetésbe kevesebb beleszólási lehetőségük van, mint akkor, amikor ellenzéki képviselők voltak. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kormány által előterjesztett költségvetési törvényjavaslat nemcsak elkésett és törvénysértő, hanem megalapozatlan is, mivel az ország 1995-ös költségvetését a költségvetést alapvetően befolyásoló törvények, mint például a privatizációs törvény, a társadalombiztosítási alapok költségvetése vagy a tervezett energiaár-emelés ismerete nélkül kívánja az Országgyűléssel elfogadtatni.
Mindezek alapján a kormány által beterjesztett költségvetési törvényjavaslat az általános vitára teljesen alkalmatlan. Sajnos a törvényjavaslat nemcsak az általános vitára alkalmatlan, hanem, és ez a nagyobb baj, az ország problémáinak a megoldására is. Ebből a költségvetésből az említett törvények és tények hiánya miatt semmiféle reális kép nem alakítható ki a magyar gazdaság 1995-ös működésére vonatkozóan, és nem állapítható meg a bevételi és a kiadási oldal realitása.
Mindezek után feltesszük a kérdést: vajon a kormánynak a beterjesztett költségvetés mögött lévő gazdaságfilozófiája alkalmas-e egyáltalán az ország problémáinak megoldására? A válaszunk az, hogy nem alkalmas, és nem értünk egyet a kormánynak sem a helyzetmegítélésével, sem pedig az abból következő gazdaságpolitikai elképzeléseivel.
A kormány helyzetmegítélésével azért nem értünk egyet, mert álláspontunk szerint a gazdaság a múlt év vége óta növekedésnek indult. Ebből következően nem értünk egyet a kormány azon gazdaságpolitikai elképzeléseivel sem, amelyekben az egyensúly helyreállítására hivatkozva a gazdaságot kemény megszorító intézkedésekkel sújtja. A kormány ezen intézkedéseit, amelyek nem szelektíven, hanem általában korlátozzák a belföldi fogyasztást és a jövedelemkiáramlást, a gazdaság fejlődése szempontjából kifejezetten károsnak tartjuk, mert ezek az intézkedések pangó piacot eredményeznek, nem növelik az exportot és a beruházást, és megfojtják a beindult gazdasági növekedést.
A súlyos megszorító intézkedések a költségvetési hiányt csupán átmenetileg és kismértékben fogják csökkenteni, hosszú távon azonban növelni fogják, hiszen nem képesek arra, hogy az adósság növekedését megakadályozzák. Az adósság súlya a költségvetésben olyan hatalmas, hogy még a kormány által tervezett drákói megszorító intézkedések is csak kismértékben tudják kompenzálni, viszont e megszorító intézkedések biztosan letaglózzák a növekedésnek indult gazdaságot. Megoldást tehát csak a gazdaságélénkítés adhat, amelynek során a gazdaságban keletkező nyereség kompenzálja az ország adósságait, és hosszabb távon megoldja az adósságspirál kérdését.
Mindezek alapján tehát a kormány álláspontunk szerint rossz, hibás gazdaságpolitikai koncepciót alakított ki, amelynek során a gazdaság visszafejlődik, viszont feleslegesen újabb nehéz terhek kerülnek a lakosság vállára.
Ezen általános bevezető után most a költségvetési törvényjavaslat XIII. fejezetével szeretnék röviden foglalkozni, amely a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium működését érinti. Mivel a kormánykoalíció parlamenti túlsúlyával szemben úgysem érhető el a törvényjavaslat érdemi megváltoztatása, ezért csupán a javaslat legkirívóbb ellentmondásaira kívánok rámutatni.
Számos sikeres fejlődő ország példája bizonyította, hogy a gazdasági felemelkedés egyik alapvető feltétele az infrastruktúra megfelelő fejlettsége, ennek hiányában pedig a szükséges infrastruktúra gyors kiépítése, és az ebben való kiemelt állami szerepvállalás. Ha már nem történt átfogó költségvetési reform, legalább az elvárható lett volna, hogy az e körbe tartozó beruházások ne csökkenjenek erőteljesen. Ezzel szemben azt látjuk, hogy míg 1994-ben a közlekedési tárca kiadásai a költségvetés 5 százalékát teszik ki, addig 1995-ben már csak a 4 százalékát.
(14.00)
(A jegyzői székekben dr. Kiss Róbert és Sasvári Szilárd foglalnak helyet.
A törvényjavaslat indokolása szerint többek között fontos feladat a vasút működőképességének a javítása. Lehetőség nyílik továbbá az 1994-ben megkezdett infrastrukturális beruházások folytatására, bővíthető a foglalkoztatás és így tovább. Ezzel szemben a költségvetési tárca erőteljes kiadáscsökkenése e célokat elérhetetlenné teszi. E csökkenés tehát - a gazdasági növekedést visszafogó hatása miatt - indokolatlan és elfogadhatatlan.
Megfelelő állami szerepvállalás, illetőleg költségvetési támogatás hiányában az infrastrukturális fejlődést elősegítő hitelekhez sem juthat hozzá az ország. A nemzetközi pénzintézetek ugyanis e hitelek felvételét megfelelő arányú hazai hozzájáruláshoz kötik.
A Közlekedési Minisztérium területén költségvetési fedezet hiánya miatt egyes infrastrukturális beruházások nemzetközi szerződésben rögzített megvalósítását oly mértékben kell átütemezni, hogy az gyakorlatilag a beruházás leállításával azonos. Az előkészített infrastrukturális fejlesztések indokolatlan leállítása vagy felfüggesztése - azon túlmenően, hogy a foglalkoztatás alakulását is kedvezőtlenül befolyásolja - bizalmatlanná teszi a külföldiek magyarországi tőkebefektetéseit. A hazai közlekedés, építőipar privatizációjában ugyanis jelentős nyugati tőkebefektetés történt, elsősorban az osztrák és a német tőke részéről. Vélhetőleg mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az új kormányzatnak eddig egyetlen külföldi pénzbeszerzési akciója sem sikerült.
Az ország elmaradott térségeinek a felzárkóztatása a helyi önkormányzatok támogatása nélkül megoldhatatlan. A törvényjavaslat a címzett és céltámogatásokról szóló törvényben megjelölt célok erőteljes szűkítésével számol, miközben a jogos igények jelentősen növekednek. A támogatási célok közé indokolt lenne egyes önkormányzati közlekedési, infrastrukturális beruházások felvétele.
A törvényjavaslat általános indokolása szükségesnek tartja a feladatok, a rendelkezésre álló pénzeszközök és az ágazati célok ismételt átgondolását. Sajnálatos módon ennek ellenére az állami közutak építését és fenntartását finanszírozandó Útalaphoz a központi költségvetés hozzájárulása 1995-ben nulla forint. A törvényjavaslat a közlekedési tárcához tartozó intézményeknél a beruházásokra és fejlesztésre szánt összegeket helyenként drasztikusan csökkenti. E költségcsökkentés különösen a közlekedési felügyeletek működését veszélyezteti, előrevetítve a közlekedési hatóság feladatellátásának akár a meghiúsulását is.
A törvényjavaslat a közúti közlekedési pályák üzemeltetési, fenntartási és fejlesztési lehetőségeit példátlan módon csökkenti. Jól jellemzi a drasztikus beavatkozást, hogy az Útalap kiadási előirányzatát - amely alapból történik a közúthálózat finanszírozása - az 1994. évhez képest 35 százalékkal csökkenti. Az árváltozások hatását is figyelembe véve, az 1995. évi előirányzatok reálértéke alig haladja meg az 1994-es érték 60 százalékát.
A várható hatások könnyen kiszámíthatók. A köz-utakon közlekedők - a több mint 50 százalékkal növekedő útalap-hozzájárulás befizetése ellenére - romló, helyenként rohamos mértékben romló úthálózaton fognak közlekedni. A közúthálózat értéke meredeken csökkenni fog, és ezzel a nemzeti vagyon egyik lényeges infrastrukturális eleme fog fokozottan elértéktelenedni.
A közúti közlekedés tekintetében a MÁV adósságai egy részének elengedése az alapvető gondokat nem fogja megoldani. A MÁV és a győr-sopron-ebenfurti vasút fejlesztési lehetőségei igen szerények, jelentős mértékű elmaradást fognak okozni a korábbi fejlesztési tervekhez képest.
Környezetvédelmi és gazdasági kapacitáskihasználási okokból is kívánatos lenne a közúti és a vasúti szállítás munkamegosztási arányának módosítása. A vasúti közlekedés részarányának legalább a megőrzése végett a jelenleginél sokkal nagyobb közvetlen állami beruházásra, illetőleg befektetésre lenne szükség. A vasútról szóló törvény szerint meg kell kötni a MÁV Részvénytársaság és az állam közötti szerződést. A költségvetés erre a pénzügyi vonzatú kötelezettségre nem tartalmaz előírást.
A légiforgalmi létesítményekhez nyújtott jelentéktelen költségvetési támogatás alapján feltételezhető, hogy a fejlesztések nem fogják elérni azokat a határértékeket, amelyek már reményt adhatnának a tranzitforgalom ártalmainak csökkentésére.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a piacgazdaság stabilizációja, a külföldi tőke beáramlásának elősegítése, a foglalkoztatási helyzet javítása, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása nem lehetséges az 1995. évi költségvetési előirányzatok alapján. Az alapvető gazdasági célok megvalósítása feltételezi az infrastruktúra fejlesztését vagy legalább az elért színvonal megőrzését. Az infrastrukturális ellátás biztosítása az állam feladata. A költségvetésnek az infrastruktúrára való elégtelen ráfordításai az utóbbi években elsősorban a közút területén tett rendkívüli erőfeszítések hatását gyengítik vagy semmisítik meg. A nem megfelelő mértékű állami részvétel megakadályozza a kiegészítő források megszerzését is. A koncessziós fejlesztéseket akadályozza az állami tulajdon megteremtéséhez szükséges kisajátítások forráshiány miatti elhúzódása.
Mindezek alapján a kormány által későn benyújtott és törvénysértő költségvetési törvényjavaslatot teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk. Elfogadhatatlannak tartjuk, mert amellett, hogy értelmetlenül hatalmas terheket rak a bérből és fizetésből élő lakosság vállára, a gazdasági növekedést és az infrastruktúra fejlesztését is megfojtja. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
