DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Fideszes frakciótársaim már átfogóan és részleteiben is próbálták elemezni ezt a költségvetést. Magam a költségvetési vita vége felé járva már csak távirati stílusban tudok egy-két kiemelt problémához röviden hozzászólni, mivel szűkös az idő, s mint jeleztük, a költségvetés idei elkészülése érdekében még a saját időkeretünket sem kívánjuk felhasználni.
Azonban nem állhatom meg, hogy néhány szó erejéig az előbb a Házban folyt ügyrendi vitához a költségvetés tárgyán magam is hozzá ne szóljak. Hogy a kormány ilyen későn terjesztette be a költségvetést, az nyilván számos konzekvenciát von maga után. A más országokban követett gyakorlat az, hogy a költségvetést hosszú hónapokon keresztül tárgyalják a parlamentek. Magyar-országon sajnos inkább az a gyakorlat látszik kialakulni, hogy a kormányzatok igyekeznek minél hamarabb átpréselni a Házon a költségvetést. Sajnos most is ennek vagyunk tanúi. Itt lehet idézni a Házszabály azon rendelkezéseit, amiről az előbb vita folyt, hogy valóban kik azok a miniszterek, akik érintettek egy költségvetési törvény tárgyalása kapcsán.
Azt gondolom, hogy ilyenkor az egész kormány, az összes miniszter érintett az adott kérdésben. Természetesen nem követelhetjük meg, hogy a költségvetés minden egyes pontjánál a teljes kormány itt üljön, hisz' más feladataik is vannak. Én ezt ellenzéki részről sem kérném egyáltalán. Azonban ha a vita normális menetben kezdődik, és időben van beterjesztve a költségvetés, akkor mód és lehetőség nyílik arra, hogy az általános vitát is úgy ütemezzük, hogy esetleg fejezetenként haladjanak. Tehát a vezérszónoki felszólalások után fejezetenként haladhat a vita, és így a Pénzügyminisztérium mellett az adott fejezet által érintett miniszterek is mindig jelen lehetnek. Ez nem egy nagy kérés, ebben az esetben a kormány valamennyi tagjából mindössze kettő jelenlétére lenne szükség. Azt gondolom, hogy erre az ellenzék igényt tarthat. De tudom, hogy ez csak akkor valósítható meg, ha időben van beterjesztve a költségvetés, és akkor a Háznak, nemcsak az ellenzéknek, hanem a kormánypárti képviselőknek is megfelelő idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy boncolgassák és akár módosítgassák is a beterjesztett költségvetést.
Nos, azok a területek, amelyekkel távirati stílusban foglalkozni kívánok, a következők. Három ilyen pont lenne: az egyik egy önkormányzati kérdés, a másik az egészségüggyel, a harmadik pedig a fiatal családok helyzetével kapcsolatos, a családi pótlékról ejtenék néhány szót.
A költségvetés 27. pontjában, a helyi önkormányzatok normatív állami hozzájárulásairól szóló részében van megfogalmazva egy olyan támogatás, amely már több éve ismert a Ház előtt. Az eddigi kormányok is benyújtották ezt a javaslatot, és a Ház ezt mindig el is fogadta. Mégpedig a megyei és fővárosi önkormányzatok igazgatási és közművelődési feladatainak ellátására nyújtott költségvetési támogatásról van szó. Ez 490 forint minden megyei lakos után, méghozzá úgy, hogy ebbe bele kell számolni a megyei jogú városok lakosságát is. Ha jól számolom, most már negyedszerre nyújtom be azt a módosító indítványt - az elmúlt három évben is ezt mindig megtettem -, hogy itt ne csak a megyékre és a fővárosra gondoljunk, hanem a megyei jogú városokra is. Tehát a megyék a megye lakosai után kapják meg a költségvetési támogatást, azaz a fejenként lebontott 490 forintot. Ez egyébként először 400 forint volt, azonban most már három éve 490 forint. A megyei jogú város lakossága után pedig a megyei jogú város vehesse fel ezt a támogatást. Erre azért is szükség van, mert a megyei jogú városok számtalan olyan feladatot ellátnak, amelyek nemcsak a város lakosságára vonatkoznak, hanem szélesebb, nagyobb területre, amely kihat a megyére, akár a megyén túli területekre is. Tehát méltánytalan, hogy az ilyen közművelődési, igazgatási feladatokért más, azaz a megyei önkormányzat kapja meg az állami támogatást.
Sajnos ezek a módosító indítványaim eddig sikertelenül záródtak, most azonban úgy érzem, hogy ha a kormány nem is nyújtotta be ennek megfelelően javasolva ezt a tételt a költségvetésben, de azt látva, hogy a szocialista és a szabaddemokrata képviselők igen nagy számban jutottak be a parlamentbe, és az eddigi módosító indítványaimat minden egyes alkalommal mindegyik szabaddemokrata és szocialista képviselőtársam az ellenzékből támogatással fogadta, sőt mindig sikerült megnyerni megyei jogú városokat képviselő akkori kormánypárti képviselőtársakat is, így tehát egy nagyon várakozásteli hangulatban várom a szavazást. Remélem, hogy azok a szocialista és szabaddemokrata képviselőtársak, akik eddig támogatták a javaslatomat, most kormányzati pozícióból sem fognak másként szavazni, mint eddig, és így van remény arra, hogy a megyei jogú városok ehhez a pénzhez hozzájutnak.
Hangsúlyozom, ez nem politikai kérdés, nem az ellenzék és a kormánypárt közötti politikai kérdés, hanem egyszerűen bizonyos feladatok elosztása a megyék és a megyei jogú városok között. Egyszerűen arról van szó, hogy azok az önkormányzatok kapják meg ezt a pénzt, akik ezeket a feladatokat ellátják.
A második ilyen terület, amivel szintén csak jelzésszerűen, röviden kívánok foglalkozni, az egészségügy. Örülök, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a népjóléti miniszter is jelen van a parlament ülésén, amikor erről szó esik. A költségvetés egészségügyre vonatkozó fejezetét persze elég nehéz bírálat tárgyává tenni, mert úgy érzem, egy kicsit kaotikus az egészségügyi fejezet és a szektorsemlegesség sem a legerősebb pontja.
Urbán László frakciótársam egy másik kérdés, az oktatásügy kapcsán már említést tett arról, hogy természetesen lehet a különböző tárcákhoz és különböző feladatkörökhöz több pénzt követelni - amit persze a Pénzügyminisztérium mindig nehézséggel fogad -, de némi belátással kell közeledni a magunk szempontjából is a Pénzügyminisztérium ilyen álláspontja felé. Nem lehet mindig csak pénzt kérnünk, hanem nyilván a másik oldalt is meg kell néznünk. Azt gondolom, hogy természetesen az egészségügybe több pénzt is be lehet rakni, és van helye minden egyes fillérnek az egészségügy bármely pontját is nézzük, de az igazi lehetőség - szerintem - akkor nyílik meg, ha egy szerkezetátalakítást is végrehajtunk. Urbán László képviselőtársam kifejezetten az oktatással kapcsolatban fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos véleményünket. Úgy gondolom, hogy ez állhat az egészségügyre is.
Az elmúlt négy évben természetesen több jelentős változtatás történt az egészségügy területén, de úgy érzem, igazán átütő erejű változást nem sikerült elérni. De jó példa a háziorvosi rendszer és annak új finanszírozása, amely szerintem előremutató, azonban önmagában keveset ér. Keveset ér akkor, ha ezt nem követi az egészségügy további szerkezetátalakítása és mélyebb reformja. Így tehát a járóbeteg-ellátás és a kórházi betegellátás területén is várjuk ezeket a lehetőségeket és reformokat.
(14.30)
Történtek már erre utalások különböző kormányzati nyilatkozatokban. Így a Népjóléti Minisztérium államtitkára körülbelül egy hónappal ezelőtt egy beszédében megemlítette, hogy körülbelül húszezer kórházi ágy leépítése valósul meg a következő négy évben Magyarországon. Szakmai szempontból nem igazán lehet bírálni ezt a megoldást, hisz az egészségügy technikai fejlődésével a nyugat-európai vagy az amerikai egészségügyi rendszerekben is valóban a kórháziágy-csökkenés a jellemző, és nyilván a magyar egészségügynek - amennyiben fejlődik - ezen az úton kell haladnia. A kórházi betegellátás a legdrágább megoldási módszer. Nyilván hangsúlyeltolódást kell elérnünk a járóbeteg-ellátás és a családi orvosi ellátási területek felé. Ez azonban természetesen csak megfelelő technikák alkalmazásával lehetséges, amely nyilván önmagában is mind beruházási igényű.
Nem látjuk azonban ennek a koncepciónak a megjelenését a költségvetésben. Tehát nem tudjuk azt, hogy a következő évben ennek vannak-e megjelenő formái, lesz-e már valamilyen kórháziágy-csökkenés. Azonban itt két probléma is fölmerülhet. Az egyik - és a fontosabb -terület ezzel kapcsolatban a szociális terület. Szintén nehezen olvasható ki a költségvetésből az, hogy ennek milyen konzekvenciái vannak a szociális ellátásra. Hisz jól tudjuk, hogy ma egészségügyi problémaként kezelnek kórházainkban sok szociális problémát - itt elsősorban az idős emberekre gondolok, akiknek inkább szociális intézményekben kellene valamilyen ellátást kapniuk. Ezek az ellátások azonban lényegesen olcsóbbak, ott egy ágyat könnyebb, lényegesen olcsóbb fenntartani, mint a kórházakban. Tehát én értem a Népjóléti Minisztérium törekvéseit, ami gondolom, a Pénzügyminisztériummal összhangban van. Ezt mi a magunk részéről támogatjuk is, csak szeretnénk, ha a költségvetésben is megjelenne, hogy a másik oldalon felmerülő probléma, tehát a szociális problémák megoldása az érintett önkormányzatok bevonásával hogy' jelenik majd meg a költségvetésben.
Üdvözöljük az AIDS-program kiemelt szereplését a költségvetésben. Nagyon helyes és követendő ez az irány. Azonban itt felvetődik egy kérdés, hogy a dohányzás és az alkoholizmus problémakörével kapcsolatban miért nem történik hasonló megközelítés? Vagy egyáltalán, egységes egészségmegőrző program népjóléti fejezeti hiányát tapasztalhatjuk. Természetesen nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a kormány júliusban alakult meg, és a benyújtott költségvetésig egy ilyen egészségmegőrző program benyújtása nehézségeket vonhatott maga után. De reméljük - és azért mondom el a mostani költségvetési vitában a jegyzőkönyv számára -, hogy a következő benyújtott költségvetésben már egy ilyen egészségmegőrző program tételei tételesen szerepelni fognak, és a jövő évben azt tárgyalhatjuk, és próbálhatunk minél jobb megoldásokat találni.
Az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat fejezetét átböngészve sajnálattal kell tapasztalni, hogy a dologi kiadások körülbelül húsz százalékos csökkentésre kerültek, ez 350 millió forintot jelent. Ezt különösen aggályosnak érzem abban az időszakban, amikor a járványok terjedése mind a környező országokban, mind Magyarországon erőteljesen jelentkezik és komoly probléma. Ebben a helyzetben szerintem nem feltétlenül indokolt ilyen mérvű csökkentés, amikor a jelenlegi feladattal is nehezen tud megbirkózni a szolgálat. Gondoljunk csak el, hogy itt a hepatitiszjárvány vagy a környező országokban a diftériajárvány, vagy akár még a kolerajárvány is közel került az országhoz.
Ezen belül a reklám- és propagandakiadások is majd a harmadára csökkentek az állami népi egészségügyi és tisztiorvosi szolgálatnál, ami megítélésünk szintén szerint gond. Itt a propagandakiadás egészségnevelési, egész-ségmegőrzési célokat szolgál. Ha a jelenlegi lakosság egészségügyi helyzetét, statisztikáit áttanulmányozzuk, akkor úgy érzem, ez nem az a terület, ahol az ilyen csökkentésekre feltétlenül szükség lenne.
Itt a népegészségügyi szolgálatnál szeretném megjegyezni, hogy a Fidesz-frakció benyújtott egy módosító indítványt, amely az ide szervesen kapcsolódó védőnői hálózat fejlesztésére, szakképzésére, továbbképzésére és technikai feltételeinek biztosítási területére kíván pénzt csoportosítani.
Továbbá - csak jelzésszerűen említeném meg - megalakult a Magyar Orvosi Kamara és a Gyógyszerészeti Kamara, amelyek nem biztos, hogy szerencsésen, de állami feladatokat is átvállalnak. Bizonyos állami feladatok elvégzése esetén pedig indokolt, hogy az állam az ilyen feladatok elvégzésére számukra támogatást adjon. Erre vonatkozóan szintén egy módosító javaslatot nyújtottunk be a Házhoz. Reméljük, kedvező elbírálást fogunk nyerni ebben az ügyben is, mert szükség van rá.
Befejezésül pedig a fiatal családok helyzetével kapcsolatban egy pontot szeretnék kiemelni - szintén egy módosító indítványunk kapcsán - a családi pótlék rendezésére vonatkozólag. A családi pótlékot az elmúlt két évben nem emelték, miközben a gyermekek harminc százaléka él a statisztikák szerint lassan már a létminimum alatt. Ez a fiatal családok helyzetét nehezíti meg elsősorban. Éppen ezért, mivel a nyugdíjak emelésénél alkalmazott, az évenkénti emelési szisztémát jónak tartjuk, ezért egy ehhez hasonló javaslatot dolgoztunk ki. A családi pótlék emelését minden évben a költségvetés mellé rendelnénk. Javaslatunk nem kíván túlzottan nagy célokat hajhászni, ez mindössze az értékmegőrzést emelné ki. Tehát azt kívánjuk, hogy a családi pótlék legalább a reálértékét megőrizze. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
