GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr a korrekt jelzést és köszönöm szépen képviselőtársaimnak, hogy lehetőséget adnak a beszédem folytatására. Nem szeretnék visszaélni a türelmükkel, valóban tömörítve próbálom összefoglalni mondandómat.
Második bírálat az volt, hogy a lakossági fogyasztás korlátozását nem lenne szabad megengedni. Nem lenne szabad megengedni, hogy a középrétegek lejjebb csússzanak, nyilvánvalóan a legszegényebb rétegeket pedig senkinek sem jutna eszébe további terhekkel sújtani.
Harmadik kívánalom az volt a költségvetéssel kapcsolatban, hogy a vállalkozókat határozottabban támogassa, hiszen a vállalkozások élénkítése, az exportösztönzés és a befektetések élénkítése nélkül nem fogjuk tudni megteremteni azt a gazdasági növekedést és jólétet, ami alkalmat adhat arra, hogy a közösségi és a lakossági fogyasztás aztán valóban növekedhessen.
S negyedszer kívánalomként hangzott el az, hogy a költségvetés hiányát ne növeljük, hanem lehetőség szerint csökkenteni kéne. Ez részint a Fidesz részéről, Urbán képviselőtársam részéről hangzott el, részint Szabó Iván is, amikor a kamatlábakról beszélt és azok kívánatos csökkentését kérte számon, akkor ezzel nyilvánvalóan amellett is állást foglalt, hogy a költségvetés hiányát minél alacsonyabb szintre kell leszorítani, hiszen egy elszaladó költségvetési hiány a legerősebb indikátora az infláció növekedésének és természetesen ezzel kapcsolatban a kamatlábak emelkedésének.
Látni kell azt, hogy miközben mindenki jól megfogalmazott részérdekeket és érvrendszereket ad elő, azonközben ez a négy terület, négy kívánalom, amelyet röviden összefoglaltam, egymásnak ellentmondó követelményeket támasztanak egy költségvetéssel szemben. A kormány feladata a költségvetési törvény megalkotásával az, hogy meghatározza azokat a preferenciákat, és azt a mozgásteret, amit itt biztosítani lehet. Természetesen egyik részterület sem lehet elégedett és ilyen értelemben természetes, hogy egyetlenegy képviselő sem fog kiállni azzal, hogy jövőre is ugyanilyen költségvetést akarunk. Ugyanakkor nyilvánvalóan következik ebből, hogy kompromisszumot kell kötni.
Mit üzen tehát a költségvetés? Mit üzen a közfeladatok finanszírozása szempontjából a központi költségvetési intézményeknek? Először is azt üzeni, hogy az átalakítás halaszthatatlan, hiszen ebben a formában, ebben a struktúrában működőképességük határához érkeztek ezek az intézmények, ilyen formában tovább nem finanszírozhatók. Jövő évben elkerülhetetlen az állami feladatok újragondolása és a finanszírozási technikák egyébként már megkezdődött újjáalakítása.
De azt is üzeni a költségvetés, hogy a közfeladatok ellátását kicsit máshogy is gondolja, mint ahogy elődei tették. Azt is üzeni, hogy lépéseket kell tenni afelé, hogy az állami feladatokat nem költségvetési intézmények, hanem különböző nonprofit szervezetek, alapítványok látják el és ehhez olyan adókedvezményeket nyújt, amelyek egy új finanszírozási rendszer kialakítását teszik lehetővé. Azt mondja a költségvetés, hogy nem saját intézményemmel akarok ellátni valamit, hanem az alapítványokat támogatom. Ha magánszemélyek, illetve közösségek fontosnak tartanak valamilyen feladatot és ennek érdekében hajlandóak tenni és anyagilag is áldozatot hozni, akkor én, a költségvetés is támogatást fogok nyújtani ehhez. De nem ő maga kívánja saját maga alá bekebelezni ezeket a feladatokat és nem feltétlenül szerencsés egy intézményrendszerrel megoldani.
A lakosságnak azt üzeni ez a költségvetés és a hozzá kapcsolódó adótörvények - hiszen összefüggő csomagról van szó -, hogy a problémák elől senki ki nem térhet, kisebb-nagyobb mértékben ez mindenkit érint, de igyekszik a terheket úgy elosztani, hogy az alacsony jövedelműekre kevesebb jusson, a magasabb jövedelműekre az eddigieknél nagyobb, időnként lényegesen nagyobb teher. Ugyanakkor kitörési utat is biztosít a magas jövedelműeknek, amikor azt mondja, hogy ha nem fogyasztásra költik az átlagot meghaladó magas jövedelmüket, hanem befektetésekre, akkor ezekhez különböző típusú kedvezményeket ad. Tehát érdekeltté teszi őket abban, hogy részint befektetéseket végezzenek, járuljanak hozzá közvetlenül a gazdaság tevékenységéhez, részint az alapítványi támogatások kedvezményezésével a közfeladatok ellátásához.
A vállalkozóknak pedig azt üzeni ez az adótörvény, hogy tessék szíves vállalkozni, az ebből származó nyereséget fele olyan mértékben fogjuk adóztatni, mint az eddigiekben, és a kormány minden eszközt megmozgat az adótörvények révén is annak érdekében, hogy a vállalkozói közteherviselés minél igazságosabb és méltányosabb legyen, az adókikerülési technikák lehetetlenné váljanak, vagy legalábbis jelentősen megnehezüljön a kivitelezésük.
(13.10)
Ugyanakkor aki normálisan és legálisan működik és adózik, annak lehetőségei jelentős mértékben javulni fognak. Hogy ez a mérték jelentős vagy nem jelentős? Sokan kritizálják, hogy mekkora ez az összeg, milyen jelentéktelen összeget jelent a társaságiadó-bevétel a költségvetés bevételi oldalában. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindenki a beindult gazdasági növekedésről beszél, mindenki azt félti. Én azt gondolom, a gazdasági növekedést nem a veszteséges vállalatok fogják megvalósítani. Tehát amennyiben ténylegesen gazdasági növekedés van, és amennyiben ezek tényleg nyereséggel termelnek, akkor a társaságiadó-csökkentés egy lényeges kedvezményt fog jelenteni mindenki számára.
Látható tehát, hogy a három terület - a közösségi, a lakossági és a vállalati, vállalkozói terület - csak egymás rovására juthat további forrásokhoz. Ennek a bölcs kompromisszumnak a megkötését - hogy hogyan, milyen mértékben, milyen módon kerüljenek a terhek elosztásra e három terület között - kell hogy szolgálja ez a költségvetési vita, és szolgálta az Érdekegyeztető Tanácsban lefolytatott vita is.
Összefoglalóan azt tudom tehát mondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége azt a fajta kompromisszumot, amely a kényszerek között bizonyos kitörési pontokat megmutatott a vállalkozóknak, a lakosságnak és a közintézményeknek is, ezt támogatja, elfogadja. Nem úgy, mintha a kormány költségvetési csúcsteljesítmé-nyének tekintené - hiszen semmiképpen nem lehet az - hanem úgy, mint egy megindult államháztartási reform és egy új gazdaságpolitika első állomását. Ahhoz, hogy azok a kompromisszumok, amelyek a társadalmi feszültséget minél kisebb mértékűre tudják leszorítani, kérem az alkotók hozzájárulását és módosító indítványait minden további tárgycsoportban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
