GRÁF JÓZSEF
GRÁF JÓZSEF
GRÁF JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az immár másfél hete folyó költségvetési vita egyik utolsó hozzászólójának már igen háládatlan a feladata, hiszen egész nap mást sem csinál, mint kihúzza az előre megírt beszédéből azokat a fejezeteket és részeket, amelyeket valamelyik képviselőtársa, akár ellenzéki, akár kormányzati oldalról már kifejtett vagy jobban megvilágított. Ezért viszont nyert a parlament ezzel az utolsó hozzászólással, mert sokkal rövidebb leszek, mint ahogy azt eredetileg terveztem.
Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy a költségvetés vitája és elfogadása minden parlamenti demokráciában rendkívül fontos, ha talán nem a legfontosabb esemény a parlament életében. Így van ez egy nyitott gazdaságú, nagy és jelentős adósságszolgálattal, valamint súlyos belső költségvetési hiánnyal küszködő ország megítélésében, hogy a pénzügyi világ segítőkészségében mindez rendkívül fontos szerepet játszik. Nagy örömömre szolgált, hogy ezt a tényt egyaránt magáévá tette a parlament szinte minden képviselője, ellenzéki vagy akár kormányzati oldalról is. Ugyanakkor teljesen természetes dolog számomra, hogy a költségvetési vita a kormánykoalíció és az ellenzék kiélezett, késhegyre menő vitáját váltja ki, ebben a dramaturgia íratlan szabályai szerint a hálásabb feladat természetesen az ellenzéké, hiszen mennyivel könnyebb egy tényleg sok és nehéz terhet viselő, több sebből vérző költségvetést ízekre szedni, kiemelni a lakosságra háruló igen nagy és rendkívüli terheket.
A gondom nem is ezzel van, legfeljebb csak én is elgondolkozom azon, amit nemrégiben egy választási gyűlés után egy idős, tapasztalt, politikával foglalkozó ember kérdezett tőlem, és nemcsak a mai ellenzékre mondta, ránk is, csak megfontolás tárgyává teszem. Azt kérdezte tőlem, hogy mondja már képviselő úr, a demokráciának az a lényege, hogy amíg valaki kormányon van, s még egyszer hangsúlyozom, ránk ugyanúgy mondta, mint a mai ellenzékre, addig hibát hibára halmoz, s abban a pillanatban, ahogy ellenzékbe kerül, megfényesedik elméje, mindenre pontosan és jól tudja a választ. Én megpróbáltam kicsit tréfásan elütni a választ, és azt mondtam, hogy erről a mi esetünkben egy darabig most még nem fog tudni meggyőződni, mert remélem, hogy néhány cikluson keresztül ez a koalíció fog kormányozni. Tudom, hogy mint minden sarkos megfogalmazás, ez is igazságtalan, és bizonyos értelemben demagóg is, de nem teljesen alaptalan. Hiszen én úgy gondolom, azt a kérdést kell feltennünk, hogy miért kell ma egy ilyen kőkemény válságmenedzselő költségvetést tárgyalnunk, és reményeink szerint majd elfogadnunk. Én úgy gondolom, mert az elmúlt négy év igen sikeres politikai rendszerváltozását meg sem közelítette a gazdaság átalakítása, modernizálása. Rendkívül nagy hendikeppel indult az előző kormány, óriási terheket vett át. A nagy baj és a probléma, hogy a mi megítélésünk szerint ez nem csökkent, ránk legalább ugyanakkora terhek hárulnak ma is. A külső és a belső eladósodás nőtt, a gazdaság teljesítőképessége visszaesett, felélésre kerültek a privatizációs bevételek, szétzilálódott a mezőgazdaság egy jelentős része, és az ország a pénzügyi ellehetetlenülés szélére került.
Így a mostani költségvetés alapkérdése természetesen csak az lehet, hogy mehetnénk-e tovább ezen az úton, vagy el kell kanyarodni, netán vissza kell fordulnunk. A visszafordulni szót azért nem szeretem, mert ennek pejoratív értelme lenne, s azt hiszem, nincs felelős politikai erő ma ebben az országban, amely valamiféle visszafordulásban gondolkodna. De a másik út, a fedezet nélküli növekedési pálya eredménye is csak egy lehet számunkra, a további gyors és a súlyos eladósodás. Erre pedig nincs forrás, és a költségvetésből ez teljes egészében kiderül, sem külső, sem belső. Tehát arra a kérdésre, hogy ki fizeti a révészt, a válasz ebben az esetben csak egyetlenegy dolog lehet, hogy senki, a révész szerepére ma nincs jelentkező.
Tehát teljes mértékben egyetértek a költségvetésben felvázolt gazdaságpolitikai stratégiával, mert meggyőződésem, hogy jelen pillanatban nincs más út előttünk. Tehát első lépésként a gazdaság stabilizálása, aztán a szerkezet következetes átalakítása, a privatizációs tevékenység céltudatos, valamint a több külföldi tőkebevonást is eredményező politikája, az államháztartási reform felgyorsítása, és bizony a nagy elosztási rendszerek átalakítása, amibe, félve és halkan jegyzem meg, hogy már sok kormánynak a világ történetében beletörött a bicskája, hiszen ezek nagyon húsba vágó kérdések.
(16.40)
A feladatok sokasága és mélysége is mutatja, hogy ez a költségvetés az én olvasatomban nem megoldó költségvetés. Ez egy folyamatokat elindító és gerjesztő költségvetés. Ez a költségvetés számol azzal, hogy még három költségvetést kell ennek a kormánykoalíciónak legalább benyújtania, és ennek ez az első, de feltétlenül megteendő költségvetése. Ezért nem tudom igazán politikailag értelmezni azt a kritikát, amelyben az egyik vezérszónok ellenzéki oldalról a választási ígéreteinket kérte számon. Hiszen ez a program és a választási ígéretek is négy évre szólnak, és annak a választási programnak van egy kulcsmondata; az a kulcsmondat pedig úgy hangzott, hogy az első két év feladata a romló tendenciák megállítása. Tehát a választási ígéretek pozitív szaldójának benyújtása teljesen biztos, hogy a második két évre vonatkozik.
Tisztelt Ház! Van ennek a költségvetésnek egy olyan eleme, amely a saját munkakörömben és a környezetemben élőket leginkább érinti: ez az agrárszférája és az agrárfedezete ennek a költségvetésnek. Itt is visszatérek arra, hogy igaz volt-e a programunk, vagy meg akarjuk-e valósítani a programunkat. Én úgy érzem, hogy igen, és a költségvetésnek ez a fejezete ezt támasztja alá. Az agrárágazat 75 milliárd forintos támogatása - jól tudom -kevés, de üzenet értékű, mert nem csökkent, és a szakma és az ágazat megbecsülését fejezi ki a kormányzat oldaláról és a költségvetés készítőinek oldaláról.
Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy nem elég egy költségvetésben támogatást biztosítani, a szaktárca feladata is meghatározó - és ez gondolom, más ágazatokra is vonatkozik - abban, hogy ez a támogatás tényleg azokhoz jusson, akik a címzettek, és ne "tízmilliós" új földbirtokosokat gyártsunk, vagy ne olyanokhoz jusson el a támogatás, akik személyautót vagy tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak a mezőgazdaság fejlesztésére szánt összegekből. Így célszerű - szintén elsősorban a szaktárcának - átgondolni azt, hogy a 35 milliárdos exporttámogatás eddigi módja is megfelel-e, azaz hogy az árbevételt dotáljuk, vagy valami máshoz kell kötnünk ezt a támogatást, ami a visszaéléseket, az árral való manipulációt mindenképp visszaszorítja. Tehát nem lehet kizárólag a költségvetés hibájául fölróni negatív tendenciákat, ebben minden szaktárcának megvan a saját felelőssége és a következetes végrehajtása az elemeknek. Úgy gondolom, hogyha a 35 milliárdos exporttámogatás és a 7,5 milliárdos agrárpiaci támogatás nem az agrártermékek piacra jutását fogja igazán szolgálni, akkor semmit nem tettünk ezen a területen.
Tisztelt Ház! A költségvetés része és a gazdasági fellendülést szolgálja az agrártermelés költségeit csökkentő támogatások növelése. Számunkra, a termelőszférának erre nagyon nagy szüksége van, és szintén örömmel nyugtáztuk, hogy ez benn található a költségvetésben, hiszen a mezőgazdaság sajátosságai, viszonyai szükségessé teszik a kamattámogatás, az energia-, a műtrágya-, a növényvédőszer-költségek csökkentését, erre egyaránt szüksége van az egyre izmosodó magángazdaságoknak, szövetkezeteknek vagy a mezőgazdaságban dolgozó gazdasági vállalkozásoknak.
A reorganizáció folytatásához - én is úgy gondolom - nagyon kevés az erre a célra biztosított 6,5 milliárd forint, de mégis ad egy kis mozgásteret, és ellentétel híján nem tudjuk ennek a növekedését javasolni. Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági alap 9 milliárdos lehetősége is segíti a mezőgazdasági beruházások megvalósítását, és ha szerény mértékben is, de a kedvezőtlen adottságú termelők helyzetén is javít valamit.
Tisztelt Ház! A költségvetésnek csak néhány elemére tértem ki, amelyeket az előttem szólók megítélésem szerint nem teljes mértékben bontottak még ki. Végkövetkeztetésem, hogy alapjaiban helyes célokat tűz maga elé ez a költségvetés. Rendkívül fájdalmas, de elkerülhetetlen úton kell végigmennünk. Nehéz szívvel, de teljes bizakodással javaslom elfogadásra. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
