LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Független Kisgazdapárt utolsó előadója, szónoka vagyok az 1995-ös magyar költségvetés általános vitájában, és ezért megpróbálom összefoglalni a Független Kisgazdapárt véleményét, a Független Kisgazdapárt kritikáját és a Független Kisgazdapárt javaslatait a szóban forgó költségvetésről.
A pénzügyi kormányzatnak és a kormányzatnak az a törekvése, hogy a költségvetési hiány ne növekedjen, bizonyos mértékig a költségvetési egyensúlyt meg lehessen őrizni, mindenképpen tiszteletre méltó törekvés, dicséretes, és azt hiszem, hogy sem a kormánypárt tisztelt képviselői, sem az ellenzék képviselői felelősséggel nem kívánják azt, hogy ez a költségvetési hiány növekedjen, a költségvetés lehetetlenebb helyzetbe kerüljön. Tehát ez a törekvés azt hiszem, találkozik mindnyájunknak a vágyával, törekvésével.
Nekünk ezzel a költségvetéssel csupán annyi a problémánk, hogy ez a költségvetés a bevételi oldalon - tehát a forrásoldalon - elsősorban a lakosság teherviselését növeli, és elsősorban a lakosság azon rétegének a teherviselését, amelyet úgy hívnak, hogy bérből és fizetésből élő emberek, valamint nyugdíjasok.
(15.30)
(A jegyzői székben dr. Kiss Róbertet Boros László váltja fel.)
Mi azt mondjuk, hogy ez a Független Kisgazdapárt részéről elfogadhatatlan, a lakosságot tovább terhelni nem lehet, a lakosság tűrőképessége a végét járja. Ezt bizonyítják azok a megnyilatkozások, amelyek az elmúlt hetekben a sajtóban, a rádióban, a televízióban követhetően megjelentek. A különféle tüntetések, demonstrációk, sztrájkok kilátásba helyezéséből egyértelműen látszik, hogy a lakosság nem tudja elviselni azokat a terheket, amelyeket az 1995. évi költségvetés rá kíván róni.
A Független Kisgazdapárt ajánlott pótforrásokat, ahonnan bevételeket lehetne akkumulálni ebbe a költségvetésbe és talán ezen keresztül lehetne bizonyos értelemben a lakossági terheket enyhíteni. Ilyen volt az előttem szóló kisgazda frakcióvezető úr adósságállománnyal kapcsolatban kifejtett véleménye, amelyet én most nem akarok ragozni, nem akarom a szíves türelmüket túlzottan igénybe venni, mindenesetre egyértelmű kérésünk és javaslatunk a pénzügyi kormányzat és a magyar - jelenlegi - kormány felé, hogy a külföldi és belföldi adósságállomány témáját vizsgálja meg, próbáljon ott lehetőséget teremteni arra, hogy ez a pénz részben hazánkban maradhasson, részben a költségvetés az elosztásnál figyelembe tudja venni.
A másik nagy téma, amellyel egy kicsit talán részletesebben kívánok foglalkozni, a privatizáció témája. Tudvalévő, hogy a privatizáció elindult, a privatizáció már nagyon régen folyik. A privatizáció eredménye nem mutatkozik a költségvetés bevételi oldalán, vagyis a privatizációból keletkezett hatalmas milliárdok nem kerülnek költségvetési elosztásra, nem találhatók meg. Nem az előző kormányt rovom meg emiatt, mert ez a privatizáció nem akkor kezdődött. Tehát nagyon szeretném tisztázni, hogy akkor, amikor fellazult a tervgazdaság és már az 1988-as években megalakultak az egyszemélyes részvénytársaságok és megkezdődött annak a vagyonnak a kimentése, amelyet ez a társadalom hozott létre - részben úgy, hogy elvette a tulajdonostól, részben úgy, hogy 40-50 év alatt alkotott új értékeket -, s amelyek privatizálás névszó alatt sajnálatos módon nagy részben idegen tulajdonba kerültek, nem az eredeti tulajdonosokhoz kerültek és mégsincs ebből a sok-sok milliárdból a költségvetésnek semmiféle bevétele.
Én ilyen apróságokkal, pár milliárddal nem foglalkozom; Trombitás képviselőtársam is említette, hogy ennyit nem fizettek be, csak 20 százalékot, aztán kölcsönből akarják most fizetni a költségvetésnek stb. Nekem az a javaslatom, és mint forráslehetőséget említem, hogy a Független Kisgazdapárt képviselője volt az első, aki felvetette eme új parlament megalakulása után, hogy vizsgáljuk felül, nézzük meg a privatizációt, az ottani problémákat és próbáljuk elszámoltatni a privatizált vagyonnal azokat, akik ezt a privatizációt végrehajtották, mert igenis jogában áll a magyar társadalomnak a saját tulajdonát képező értékek elkótyavetyélésének tiszta ismerete. Nem boszorkányüldözésre gondolok, nem arra gondolok, hogy itt fejek hulljanak, csupán arra gondolok - a Független Kisgazdapárt frakciója arra gondol -, hogy a polgári jogi igazságtétel történjen meg.
Nézzük meg, hol vannak a pénzek. Azt hiszem, az első talán a KISZ-főnök egyszemélyes kft-je volt még a '80-as évek végén, amikor hatalmas vagyont szakított ki a közösből; ez a folyamat működött, és ez a folyamat megállíthatatlan. Nem a privatizáció felgyorsítása itt a probléma, mert elég gyorsan elkótyavetyéltük a nemzet vagyonát, hanem a privatizáció eredményének a megjelenése, mert az a privatizáció, ami itt az elmúlt 4-5-6 évben folyt, azokra a kerékpárokra emlékeztet, amelyek az edzőteremben vannak: hajtjuk, izzadunk, kínlódunk, dolgozunk és egy centit nem haladunk előre, egy helyben áll a kerékpár. Nekünk olyan privatizáció kell, amelyik bicikliközlekedésre alkalmas, tehát hajtjuk, izzadunk és előbbre is haladunk. Ez sajnálatos módon nem történt meg és most, az utolsó másodpercben kézhez kapva, szombat-vasárnap az unokáim helyett tanulmányoztam a Számvevőszék jelentését az ÁV Rt. 1993. évi tevékenységéről. Ez egy nagyon szép keresztmetszetet mutat arról az állapotról, ami ebben az országban uralkodik.
Nem akarok most részleteket felsorolni, hogy hat főre jut egy Volvo személygépkocsi, hogy milyen hitelek, milyen kölcsönök, milyen fizetések stb. olvashatók ki abból a jelentésből, csupán egy dologra szeretném a parlament szíves figyelmét felhívni. Ezt a számvevőszéki jelentést én körülbelül egy hónappal ezelőtt már megkaptam. Vajon kinek és milyen érdeke fűződött ahhoz, hogy a huszonnegyedik órában - most, amikor az általános vitában a kisgazdapárt részéről az utolsó felszólalóként beszélek és azt hiszem, utánam már nem sokan fognak beszélni - kapja kézhez a képviselő-testület, láthatják a tisztelt honatyák, hogy itt miről van szó. Ezt elolvasni is nehéz, megérteni, felkészülni rá elég problematikus. De ebből az a társadalmi keresztmetszet látszik, amelyet én egy szóval egyszerűen korrupciónak, összefonódásnak nevezek, az állami vagyon elherdálásának, a társadalommal való nemtörődömségnek nevezek, amiért vannak felelősök. Én nem vagyok egy vérengző természetű ember, de azért ezek az emberek ennek a népnek rendkívül sokat ártottak, kifosztották, tönkretették, a társadalmunkat lealacsonyították, balkáni állapotokba süllyesztették. Ez megbocsáthatatlan, ez bűn.
A költségvetés vitájában sajnálatos módon előttem szóló, nagyon szépen beszélő MSZP-s képviselőtársam "király" hasonlata nem rossz, csak egy dologban sántít: abban, hogy az adó és a költségvetés nem választható külön, mert ez csak egy együtt kezelhető valami. Mint ahogy az első mondataimban utaltam rá, mivel végeredményben a költségvetés bevételi oldalát 80-90 százalékban a lakossági közvetlen vagy közvetett adó finanszírozza, ezért a majd szavazásra kerülő adótörvények nem közömbösek a lakossággal kapcsolatos terhekkel szemben.
Ezért nem tartom így elfogadhatónak ezt a költségvetést, ezért kellene az általunk, a kisgazdapárt által javasolt forráslehetőségeket komolyabban megvizsgálni, a lakossági terhek egy részét levenni. Ez pedig csak úgy történhet meg, hogyha a személyi jövedelemadónál az általam benyújtott, inflációt követő módosító indítványt figyelembe venné a tisztelt parlament, ahol is egyrészt a létminimum alatt élő állampolgárokat nem adóztatnánk meg személyi jövedelemadó formájában, másrészt pedig a közvetett terheknél, az áfánál nagyon meg kellene gondolni, hogy miféle és hányféle terméket emelünk be a 25 százalékos áfakulcsok közé, és hogy felemeljük-e a 10 százalékos áfakulcsot 12 százalékra. Ugyanis abban az esetben, ha ez megtörténik, akkor már a rendelkezésre álló, általunk javasolt források esetében is a lakosság megnyomorítása megtörtént. Éppen ezért azt javaslom, hogy ezeket fontolja meg és mérlegelje mind a pénzügyi kormányzat, mind a döntésnél majd a tisztelt képviselőtársak.
Továbbmenve, még azt szeretném mondani, hogy a bevételi, a forrásoldalról már beszéltem néhány szót, még van három percem, abban szeretnék a kiadási oldalról, tehát a finanszírozási oldalról is néhány jó szót szólni.
A Független Kisgazdapárt frakciója és szerény véleményem szerint is a rendes működésnél többet kell juttatni a költségvetésből elsősorban az oktatási feladatokra, mert az képezi a jövőnket.
(15.40)
Másodsorban az egészségügyre, mert az képviseli a jelenünket. Harmadsorban a honvédségre és a rendőrségre, mert az képviseli a belső és külső biztonságunkat és a gazdasági szférában pedig elsősorban a mezőgazdaságra, mert agrárország vagyunk, és a mezőgazdaság az az iparág, ahol a legkevesebb beruházással a legnagyobb eredményeket lehet elérni.
Ezeket ajánlom megfontolásra, és kérem a tisztelt képviselőtársaimat, kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy az elmondottakat fontolja meg. Próbáljon segíteni az elszegényedett társadalmon, próbáljon társadalmi igazságot tenni a rabló privatizációban, próbáljon lépéseket tenni a minket agyonnyomó, már fizethetetlen és egyre növekvő államadósság tisztes kezelésében, felülvizsgálatában. Ha ezek figyelembevételével ez a költségvetés módosításra és újra a Ház elé kerülne, akkor szívesen tudjuk támogatni. Így azonban a kisgazda frakció ezt a költségvetést így, ahogy van, nem fogja megszavazni. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
