MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon jó lenne ilyen vehemenciával folytatni ezt a tárgyalást, mint ahogy Torgyán úr előttünk előadta. Mégis jobban hiszek a csendes, megfontolt szónak, mint a néha nagyhangú kiabálásnak.
A tisztelt ellenzéki képviselőtársaim az elmúlt napok vitái során nagyon sok észrevételt tettek a költségvetéssel kapcsolatban. Hadd idézzek néhányat! Elhangzott az, hogy nem tartható a hiány mértéke; túlzott az adóztatás; nem kap elég pénzt egy-egy ágazat, a gazdaság egy-egy részterülete; néhányan hiányolták az ÉT-megállapodást - ma meg hallottuk azt, hogy minek köttetett meg?!
Egy kicsit bizalmatlan és bizonytalan vagyok. Mint kormánypárti képviselő, hogyan folytassam ezután? Miről szóljak a költségvetési vita kapcsán? Nagyon úgy néz ki: úgy szólni, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak megfelelő legyen, nagyon nehéz.
Szabó Iván ma kis politikai expozéjának elején azzal kezdte, hogy felhívta a figyelmet arra, ne hivatkozzunk mindig az elmúlt négy évre. Sőt, a szemünkre vetette, hogy az a bizonyos rendszerváltás másféle folyamat volt. Egyetértünk ezzel; mi nem kívánunk rendszert váltani, de azért engedtessék meg, hogy nekünk is furcsa legyen az, ha minden érv helyett csak az elmúlt negyven évre való hivatkozás történik.
Akkor lássuk a tényeket, egy kicsit azt, hogy miről is szól ez a költségvetés! Egy számsorral kezdeném: a konszolidált bruttó adósságállomány az egy év alatt előállított nemzeti termék százalékában '90-ben 60,6 százalék, '91-ben 67,6 százalék, '92-ben 66,5 százalék, '93-ban 84,5 százalék. Ez nem javul az idén sem! Ha az adósságszolgálatot az export százalékában megnézzük, '91-től 37,7 százalék, a következő évben 40,6 százalék, '93-ban 50 százalék fölötti.
Miért mondottam ezeket a számokat? Azért, mert ez a költségvetés kénytelen figyelembe venni azt, hogy milyen a ország mai helyzete, milyen helyzetben vagyunk. Azt is kénytelen figyelembe venni, hogy az eddig kialakult folyamatokat - legyenek azok hosszabb távúak, vagy az elmúlt négy évben kialakultak - meg kell változtatni. Ha ez a folyamat továbbmegy, az az ország végső romlásához vezet.
Egy nagyon egyszerű példát bocsássanak meg nekem, hogy esetleg a tévé nézői is nagyon egyszerűen értsék, miről beszélünk. Ma nagyon sok olyan magyar család van, amelyik 50 ezer forint havi jövedelemből él. Képzeljük el, hogy ennek a 84,5 százaléknak megfelelő adósságterhe van egy hónapban, vagyis 42 250 forint. Könnyen kiszámítható, hogy 7750 forintja marad.
(12.30)
Ugye, nem kell folytatnom a példát. Ebben a helyzetben van az ország is. Ehhez a helyzethez kellett igazodnia az ország költségvetésének is. Több ellenzéki képviselőtársunk a pénteki vitában, többek közt Barsiné Pataky Etelka megemlítette, hogy hiányzik a koncepció, hiányzik az összefüggésrendszer, hogy az infrastruktúrára nem költünk. De megkérdezem én rögtön ennél a kérdésnél: nem koncepció-e, nem összefüggésrendszer-e az, amikor ez a parlament megváltoztatta a címzett- és céltámogatások rendszeréről szóló törvényt, és ezáltal elkerülhetővé válik és meggátlódik, hogy olyan beruházásokat finanszírozzon az állam, amelyek, mondjuk, egy szennyvíztisztítónál 600 forint/köbméter szűkített önköltségű költségeket jelentenek? Szabad-e ilyen beruházást finanszírozni, szabad-e olyan rendszert fenntartani, amely ilyen mértékű pazarláshoz vezet? Ilyent még Svájc sem képes eltartani.
Rott Nándor képviselőtársam szintén a pénteki vitában, most hadd idézzek szó szerint, ezeket a szavakat mondta: "Az Antall-, a Boross-kormány nem tárta fel azt a tragikus helyzetet, amibe a magyar gazdaság került. Nem folytatott elég radikális gazdaságpolitikát, a problémák kicsúcsosodtak, a továbblépéshez erkölcsi bátor-ság kell." Egyetértek képviselőtársammal, nem halaszthatók tovább a nem megszigorító, hanem a szigorú lépések. Azok a lépések, amelyek, hogyha az elosztási rendszereket nézzük Magyarországon, oda vezetnek, hogy megszűnjenek a pazarlások. Mert bár minden részterület pénzért kiált, és senki nem vitatja el azt, hogy minden területre, az oktatásra, az önkormányzatoknak az infrastruktúrára több pénz kellene, hogy gyorsabb legyen a fejlődés. De nincs több pénz. Ezért igenis, azon is gondolkodnunk kell, hogy ezekben az elosztási rendszerekben hatékonyabban használják fel a pénzeket, jobban használják fel ezeket az összegeket.
Hadd említsek két nagyon egyszerű példát szintén arra, hogy amikor szigorításról és változtatásról beszélünk, elismerve azt, hogy egy-egy részterületnek több pénz kell, de mégis hogyha a belsejét megnézzük, akkor nagyon sok visszásságra lelhetünk. Ilyen például, hogyha megvizsgáljuk a rendőrségre fordított összegeket - és amit el fogok mondani, ez nem azt jelenti, hogy nem ismerem el, hogy bizony a rendőrség sok területen működőképessége határához érkezett -, de mégis belső elosztási rendszerében nem találni igazán nagy összefüggést, mondjuk, a megye nagysága, az úthálózat hossza vagy a bűnözésben levő fertőzöttség, és az egy-egy megyében elköltött összegek között. Vagy nagyon nagy eltérések vannak aközött is, mondjuk, az iskoláknál, hogy azt hihetné az ember, hogy minden esetben érvényes az, hogyha öregebb épületben, kisebb osztálylétszámmal dolgoznak, ott magasabb az egy főre jutó költség, valódi felhasználás. Ez sem mindig így igaz. Ez azt mutatja, hogy bizony tenni kell azért is, hogy ezen az elosztási rendszeren belül is hatékonyabban, jobban használjunk fel összegeket.
Néhány szót szeretnék szólni a Fidesz vezérszónokának hozzászólásában elhangzottakról, amelyben megvádolta a szocialista pártot és a kormányt azzal, hogy elloptuk tőlük a félfordulat szót. El szeretném mondani azt is, hogy mi is jópáran ott voltunk Kornai János előadásán a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol először ezt a szót használta, és úgy hallottuk, hogy nem kötötte ki, hogy csak a Fidesz használhatja a későbbiekben ezt a szót. De arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy azt sem mondta ebben az előadásában, hogy a növekedésnek valamiféle prioritást kell adni. Nem mondta ezt! Ott is igencsak figyelmeztetett arra, hogy az egyensúly legalább ekkora probléma ma Magyarországon, és nem lehet csak egy részterületére figyelni az elosztási rendszereknek, vagy egy költségvetés összeállításánál arra, hogy mire figyel a költségvetés.
Néhány szót az önkormányzatokkal kapcsolatos költségvetési kiadásokról. Azért szeretném elmondani néhány számadattal is, bár ez mindig unalmas, és nem biztos, hogy nyomon követhető, hogy ebben a nehéz helyzetben is gondoltak a költségvetés összeállítói arra, hogy a legnehezebb helyzetben levőkön segítsenek, és aki bajba jut, az megoldást találjon.
Az önkormányzatoknak a költségvetési kapcsolatokból származó forrása 40 milliárd forinttal növekszik. A köztisztviselők részére másfélmilliárddal több, a közalkalmazottak részére 6,5 milliárd forint kerül felosztásra. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került településekre 2,4 milliárd forinttal több jut '95-ben, mint '94-ben. Az ismert nehézségek ellenére a címzett- és céltámogatások fedezete is nő 600 millió forinttal. És akkor, amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, igenis beszélni kell arról is, hogy ennek a költségvetésnek kell megoldani néhány olyan problémát, amelynek fedezetét az előző kormány már előre elköltötte, és idén kell a fedezetét biztosítani.
