PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az előbb elhangzottakhoz egy-két hozzáfűznivaló mindenképpen szükséges. Az egyik: az a vita már lefolytatódott, hogy ez a költségvetés törvénysértő-e vagy sem, és azt gondolom, hogy ott nagyon sok érv elhangzott.
Ez a költségvetés nem törvénysértő, ez a költségvetés abban az időben került a Ház elé, ami még tárgyalhatóvá tette, hiszen a házbizottság ezt lehetővé is tette. Több mint húsz órája folyik az általános vita, és úgy gondolom, ez azt mutatja, hogy van mit vitatkozni ezen a költségvetésen. Ebből az is következik, hogy az általános vitára meggyőződésem szerint ez alkalmas.
Az a vita, ami folyik, és azt gondolom, végigkísérte a közgazdász képviselőtársaim körében, hogy: növekedés vagy stabilizáció - ez egy érdemleges vita, ezen érdemes vitatkozni. Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, mindenképpen a jelenlegi helyzetet kell hogy tudjuk értékelni, és ebben érdekes módon nem sok olyan megítélés volt, ami ellentmondásban lenne a költségvetési törvény indoklásában felsoroltakkal.
A gazdaság növekedése gyakorlatilag megindult 1994-ben. Nőtt a belső fogyasztás, és nagyon szerencsésen nőttek a beruházások. Viszont mi volt ennek az ára? - erre a kérdésre is választ kell hogy adjunk. Ennek az ára az volt, hogy a belső eladósodás felgyorsult, a fizetési mérleg rohamos romlásnak indult, és még a pótköltségvetésben tervezett mértéket is meghaladóan, több mint 500 millió dollárral várhatóan romlik 1994. december 31-ével.
Tehát azt gondolom, hogy a jelenlegi növekedési pálya tele van súlyos egyensúlyi zavarokkal, amely egyensúlyi zavaroknak a kiküszöbölésére ez a költségvetés teljes mértékben nem vállalkozhat, de mindenképpen kell, hogy ebben irányváltoztatást hozzon, és lehetőleg ezeket az egyensúlyi zavarokat az elkövetkező időszakban csökkentse, és azok a főszámok, amelyek a költségvetésben megjelentek, nagy biztonsággal betarthatók legyenek 1995-ben. Ehhez persze természetesen a privatizációs bevételeknek is be kell folyniuk.
Amit az előttem szóló mondott, hogy a kormányfrakciók között vita van, ez valóban így van; a privatizációnak elsősorban a technikájával és nem azzal a céllal nincs egyetértés, hogy 150 milliárd nagyságrendű privatizációs bevételt a költségvetésnek biztosítania kell.
(14.10)
Talán az sem baj, ha nem kapkodja el a kormányzat a privatizációnak ezen fázisában és sokkal körültekintőbben folyik a privatizáció, mint esetleg folyt az elmúlt négy évben, mert igenis, a privatizációs bevételek a gazdaság finanszírozhatóságát jelentős mértékben javíthatják az elkövetkezendő évben, illetve években.
Visszatérve a dilemmára, hogy növekedés vagy stabilitás, gyakorlatilag a jelenlegi növekedésben az a problémánk, hogy egyensúlyi zavarokat okozott, tehát jelentős mértékben megnőtt az államháztartás hiánya és jelentős mértékű fizetésimérleg-romlás következett be 1994-ben.
Mivel finanszírozható ugyanis ez az egyensúlyi zavar? Elsősorban a belső megtakarításokból kellene hogy finanszírozni tudjuk, másodsorban a külföldi hitelfelvételekkel lehet finanszírozni. A belső megtakarításoknál a finanszírozást elsősorban a lakossági megtakarítások jelentik, ezek szerencsére nőttek, de ezt a növekedést ellensúlyozta az államháztartás túlköltekezése, és ennek következtében romlott tovább a költségvetés belső egyensúlya. Ha ezt az utat folytatjuk és ez a növekedés szerkezetében nem változik meg és nem egy szelektív növekedés lesz az elkövetkezendő években, akkor gyakorlatilag egy bizonyos pontig finanszírozható a gazdaság növekedése, s én - azt gondolom, a kormány és a szocialista frakció sem - nem tudom ma megmondani; melyik az a pont, amikor a hitelezők már azt fogják mondani, hogy tovább nincs, tovább nem finanszírozzuk a magyar gazdaságot olyan mértékben, hogy a termelést meghaladó fogyasztás történjen ebben az országban. Tehát a célnak az elkövetkezendő időszakban annak kell lennie, hogy csökkenjen ez a rés, ami azt jelenti, hogy nem fogyaszthatunk tartósan jóval többet a megtermelt javaknál, tehát ezeknek a folyamatoknak vissza kell fordulniuk.
Úgy gondolom, ez a megállapítás és ez a helyzet - ami 1994-ben kialakult - mindenképpen determinálja a költségvetés lehetőségeit. Persze az is meggyőződésem, hogy a költségvetés ezt a kérdést teljes mértékben megoldani nem tudja, ez egy sokkal tágabb, sokkal szélesebb törvényhozás - és a gazdaság működőképességének egyéb összefüggései is -, de a költségvetésnek mindenképpen egy olyan irányba kell hatnia, ami ösztönzi a gazdaság szereplőit, hogy ezeket az egyensúlyzavarokat valamilyen módon kiküszöböljék.
Ezért a költségvetéshez szorosan tartozó adótörvényekben egy olyan módosítás történt, hogy jelentős mértékben csökkent a vállalkozói nyereségadó, a társasági adó, ez a csökkenés egy jelentős forrásbővítést kell hogy otthagyjon a vállalkozói szférában és ez az adózott nyereségtömeg, ami a vállalkozói szférában marad, várhatóan a beruházásokra, a munkahelyteremtésre fog fordítódni és a vállalkozásokat erősíti.
Ezzel szemben - a bevételek csökkentésén túl - a kiadásokat is csökkentenie kell a költségvetésnek, ezeket elsősorban ott tudja csökkenteni, ha a fogyasztást visszafogja. De az sem igaz, hogy egy szelektív fogyasztás visszafogásáról intézkedik, hiszen azt mondja a költségvetés, hogy a beruházások növekedési ütemét nem kívánja korlátozni, viszont egy jobb szerkezetű beruházási növekedést vár el a gazdaságtól; ezt pedig a piac szereplőinél hagyott többletforrások tudják biztosítani 1995-ben. Remélhetőleg a vállalkozóknak adott politikai gesztus is - ami azt jelenti, hogy jelentős mértékben csökkentek az adóterheik - vissza fog jönni abban, hogy a vállalkozói szféra valóban nem fogyasztásra, hanem igenis beruházásra, munkahelyteremtésre fogja fordítani a nála maradt szabad forrásokat, és elő fogja segíteni azt az alapvető feltételezést és igényt, amit Vancsik képviselőtársam is megfogalmazott az előző felszólalásában, hogy csökken a feketegazdaság szerepe a magyar gazdaságban, ez pedig segíti átterelni a gazdaságot a legális szférába. Igaz, hogy ezzel a költségvetés adóbevételeit is növelve, de a másik oldalon kiadási lehetőségeket és forrásokat is teremtve önmaga és az egész ország fejlődéséhez.
Bízom benne, hogy ezek a gesztusértékű - ami nagyon sok pénzzel jár - intézkedések elérik ezeket a célokat, ha nem is csak ezzel, de az egyéb törvényhozási módosításokon keresztül ezek megoldhatók 1995-ben és az azt követő években.
A kiadási oldalon a fogyasztáscsökkenésnek elsősorban azért kell megtörténnie, hogy a belső fogyasztás csökkenjen, a beruházások növekedése mellett szükséges a lakossági fogyasztás és az állam önfogyasztásának jelentős mértékű szűkítése. Azt gondolom, hogyha a költségvetés ebben nem is tervezett be megfelelő mértékű fordulatot, úgy érzem, a megfelelő mértékű fordulathoz az államháztartási reform további elodázása nem engedhető meg. Nagyon remélem, hogy az új kormány, amely 1995-ben erre nem látott lehetőséget - hiszen nem is volt reális lehetősége, hogy az államháztartási reform konkrét intézkedéscsomagját kidolgozza és a parlament elé hoz-za -, erre 1995 első félévében lehetőség lesz, a Ház megtárgyalhatja és az 1996-os költségvetés már egy valódi, széles fordulatot fog tudni érvényesíteni e területen, a közösségi fogyasztások csökkentésében.
A lakossági fogyasztásnak is csökkennie kell - ez kétségtelen -, mégpedig azért, mert a belső piacon az import- és a fizetésimérleg-egyensúlyhoz ez is hozzátartozik, hiszen a gazdaság egy jelentősen nyitott gazdaság, amiben jelentős importot indukál minden belső fogyasztásnövekedés és forrásainkat e tekintetben elsősorban a beruházásokhoz kell hogy kapcsoljuk. Viszont az nem igaz, hogy ezt a fogyasztást nem szelektíven kívánja csökkenteni - még tovább szelektálva a fogyasztáscsökkenéseket - a költségvetés és az ehhez kapcsolódó adótörvények. Mégpedig azért nem igaz, mert ez a legrászorultabb rétegeknek nem jelent potenciális hátrányhelyzetet 1995-ben, hiszen a legrászorultabbaknak a szociálpolitikai eszközök átcsoportosításával és az állami kiadásokkal való takarékosság elvének figyelembevételével is biztosítja a kormányzat, hogy jelentős mértékben vagy egyáltalán ne romoljanak a pozícióik. Ezt pedig azért merem mondani, mert a frakción belül is jelentős vita volt, hogy mi az az értékhatár, ameddig ezeket a megszorító intézkedéseket és a fogyasztáscsökkenéseket - ami a lakossági szférát érinti - ellensúlyozni kell.
Úgy gondolom, hogy egy megfelelő kompromisszum jött létre, ami kétlépcsősnek tekinthető, az adótörvényekben végül is úgy realizálódik, hogy az általános kompenzáció és a helyzet lehetőség szerinti javítására törekvés az évi 360 ezer forintos jövedelemhatárig és gyakorlatilag a pozícióromlás megállítása az 500 ezer forintos jövedelemhatárig megvalósul. Azt gondolom, ez is azt igazolja, hogy e körben nagyon is szelektív az a fogyasztáscsökkentésre irányuló törekvés, ami ezt mutatja. Tehát ez azt jelenti, hogy az alacsony és a nehéz helyzetben lévő rétegek fogyasztásának csökkentésére nem számít a kormány, hanem igenis - elsősorban a közösségi kiadások csökkentésén keresztül - a közösségi fogyasztások csökkentésére számít, másodsorban a lakosság azon rétegeire, ahol ez a fogyasztáscsökkenés még megtörténhet.
Én személy szerint tudom támogatni ezt a költségvetési gondolkodást, hiszen ez a jövő érdekében tesz olyan szigorításokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy ez a kormány még a választási ciklusában egy modernizációs programot meg tudjon indítani - ha teljesen befejezni nem is lesz képes - és mindenképpen egy olyan stabilizációs megoldást adjon, ami egy nyugodt, kiegyensúlyozott növekedéshez vezethet az elkövetkezendő években. Én ezért nagyon bízom abban, hogy ez így is alakul, hiszen amennyiben a stabilizációt elodázzuk, nem tesszük meg, a gazdaság működőképessége még egy ideig fenntartható, de nem tudom és nem ismerem azt a pontot, amikor a finanszírozhatósági problémák miatt ez a növekedés már vagy nem tartható vagy egyáltalán nem válik növekedéssé, hanem egy drasztikus visszaesés következik be.
Úgy érzem, ezt mindenképpen időben meg kellett állítani, ehhez ez a költségvetés az első lépéseket megteszi, remélve azt, hogy 1995 első félévében az államháztartási reformon keresztül a további lépések megtehetők, és akkor 1996-ra egy olyan költségvetés kerül a Ház elé, ami már nem egy félfordulatot, hanem igenis, egy tényleges fordulatot tartalmaz mind a gazdaságpolitikában, mint a teljes elosztórendszerben. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
(14.20)
