VANCSIK ZOLTÁN
VANCSIK ZOLTÁN
VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a költségvetés vitájában egy személyes megjegyzéssel kezdjem szűzbeszédemet. Szerettem volna első alkalommal valami szívderítő, önök s választóim számára pozitív dologról szólni. Felszólalásomnak azonban "A feketegazdaság letörésének, visszaszorításának egyes kérdéseiről" címet kellett adnom.
Tudom, sokkal nagyobb parlamenti rutinnal rendelkező képviselőtársamnak is nagy és keserű falat e téma. Zöldfülűként mégis e darázsfészekbe kívánok nyúlni, azzal, hogy jelzem mindenkinek: a szocialista frakció gazdasági munkabizottsága - személy szerint én is - eltökélte, hogy felveszi a harcot ez ellen a nemzetgazdaságon piócaként élősködő gyakorlat ellen. Természetesen pár hónap alatt átfogó, összefüggő intézkedési rendszert, normaszövegként megjeleníthető törvényi változásokat nem tudok előterjeszteni, de a munka e fázisában is körvonalazható az a stratégiai irány, amelyre az intézkedések felfűzhetőek.
A feketegazdaság feltárására és visszaszorítására teendő intézkedések széles körű összefogást, összehangolt munkavégzést és az információk összekapcsolását igénylik az érintett szervezetek részéről. Egy-egy szervezet - bár sokat tehet saját hatáskörében is - önmagában átütő eredményeket nem tud elérni, mert a technikai, személyi feltételei nem adottak.
A feketegazdaság elleni küzdelemben, véleményem szerint, az adóhivatal, a vám- és pénzügyőrség, a cégbíróságok, az önkormányzatok, a rendőrség, az illetékhivatalok, a földhivatalok, a megyei munkaügyi központok, az egészségbiztosítási pénztárak, a most megalakuló kamarák együttműködésére, kölcsönös adatszolgáltatására van szükség.
Sokan jogszabályi hézagok meglétében és azok kihasználásában látják a feketegazdaság terepét. Egy kissé vulgárisan fogalmazva úgy látom, ezen túl "a dolgok nem érnek össze" jelenség talán a joghézagoknál is fontosabb körülmény.
Számomra ebből az következik, hogy az előbb felsorolt hivatalok között a teljes jogszabályi és információ-átjárhatóságot kell biztosítani. Ha e megállapítást elfogadjuk, akkor ebből egyenesen következik, hogy a rendszer középpontjába az adóhivatalt kell állítani: itt kell létrehozni egy számítógépes törzsadatbázist, amely naprakész, input-output oldalon elérhető. Mi következik mindebből? Világos, hogy e hivatalok együttműködése keretében az adóalanyként be nem jelentkezők, a jövedelemeltitkolók, a szándékos megtévesztők - hogy finoman fogalmazzak - kerülhetnének szervezetten a látókörbe. Nézzük konkrétabban e hivatalok kapcsolatait, a lehetséges fejlesztési irányokat!
Az adóhivatal és az önkormányzatok viszonylatában:
Az önkormányzatok a vállalkozói igazolványok kiadásáról, adatmódosításról, visszaadásról tájékoztatják ugyan az adóhivatalt, de sok esetben nem teljeskörűen, néha tévesen. Az adóhivatalok közül van, amelyik feldolgozza az információkat, van, amelyik nem - ez többnyire létszámtól, illetve irányítástól függ. El kell érni, hogy kötelező, ellenőrzött legyen az önkormányzatok adatszolgáltatása. Az adóhivatal időnként listázza ki az önkormányzat részére az általa nyilvántartott egyéni vállalkozókat, adataik változásait. Az adatszolgáltatás megbízható módon, számítástechnikai adathordozón történjék, közös azonosítók: adószám, vállalkozóiigazolvány-szám. Az adóalany pontatlan adatszolgáltatása legyen szankcionálható.
Az adóhivatal és a cégbíróságok viszonylatában:
Nem elégséges feltétel, hogy a Cégközlönyben megjelennek a határozatok, mert az időeltérések óriásiak, adószámok sokszor nincsenek. Az egyeztetés manuális, igazgatóságonként eltérő a gyakorlat, nem kötelező érvényű. El kell érni, hogy a cégbíróságok és az APEH között kötelező legyen az adatszolgáltatás, számítástechnikai adathordozón, adatazonosítóval. A cégbíróság és az adóhivatal szoros együttműködése lehetővé tenné, hogy a törvényi kötelezettségeket nem teljesítők - például a megadott címen el nem érhetők, a jelentős adóhátralékkal rendelkezők, az adatszolgáltatási kötelezettségnek eleget nem tevők - a cégnyilvántartásból törölhetők, a hátralékok törvénymódosítás után polgári úton behajthatók legyenek.
(13.30)
Ennél a kapcsolatrendszernél említeném meg, hogy szükséges az apportok, az apportok változásainak felülvizsgálata, az apport azonosításának, meglétének, valamint az adóhivatal oldaláról az elsődleges jelzálog-terhelhetőségnek a vizsgálata.
Az adóhivatal, a vám- és pénzügyőrség viszonylata:
A feketegazdaság kitüntetett terepe a vámszabályok megsértése, nemcsak az import, hanem az export, valamint a közös társaságok külföldi fél által szolgáltatott apportját illetően is. Véleményem szerint a vám- és az adóhivatal között - közös adatbázis szintjén is - sokkal szervezettebb kapcsolatra van szükség. Jelenleg - ismereteim szerint - a vámhivatal önálló törzsadattárral nem rendelkezik, adatokat időnként az adóhivataltól kap, ami félévente történő aktualizálást jelent.
A jelenleg alkalmazott kapcsolat és megoldás nem hatékony. Ha törvényi szinten biztosítanánk, hogy az adóalanyok törzsadattárát az APEH vezeti, akkor a törzsadattár köteles adatszolgáltatását elő lehetne írni; a tökéletes megoldás az lenne - amire ebben az esetben törekedni kell -, ha a határállomások vámhivatalaiban, illetve ahol a vámolás folyik, számítógép állna rendelkezésre folyamatosan feltöltött törzsadattárral, így biztosított lenne például annak ellenőrzése, hogy létező adóalany érvényes adószámmal kér-e vámolást. Ami bejön vagy kimegy az országból, annak a bevallásban meg kell jelennie, így a határállomáson a számítógépes adattárolón rögzíthető lenne egy adóazonosítóval az elvámolandó áru értéke és fajtája. Ez a kontrollinformáció nagy jelentőségű a bevallások adatainak vizsgálatánál.
A feketekereskedelem egyik korlátozó tényezője lehetne ez a rendszer, hiszen ha információ lenne adóalanyi szinten például a bejött áruról, akkor keresni lehetne az értékesítést, ennek kapcsán a keletkezett jövedelmet is.
Az APEH törzsadattárát ki kellene egészíteni a jövedéki engedélyekkel is, szolgálva ezzel a vám és az APEH közös adattárát. Engedjék meg, hogy a gyakorlatból vett néhány példával alátámasszam a fentieket.
A külföldiek magyarországi befektetéseit szabályozó törvény szerint vagyoni hozzájárulásuk nincsen importengedélyhez kötve, így a kereskedők azt a módszert követik, hogy az importengedélyezést kijátszva keresnek egy devizakülföldi állampolgárt, tagként felveszik a cégükbe - teljesen fiktíven -, és az engedélyköteles árut apportárukészletként hozzák be. A vámot ugyan megfizetik utána, de így nem érvényesül a magyar áruk védelme; a minisztérium által megszabott kereten felül tömegesen érkezik be gépkocsi, ruházat, cipő, cukor, élelmiszer, így rontva a magyar áruk kelendőségét.
A gépkocsiapportnál az is gondot okoz, hogy a hat évnél régebbi személygépkocsi a vámkódex szerint magánforgalomban nem vámkezelhető, importengedélyt sem adnak ki rá. Ezzel kívánták szabályozni a külföldi roncstelepekről származó gépkocsik importjának megszüntetését. Erre a vállalkozók szintén fiktív apporttal reagáltak. Külön erre a célra alapítanak gazdasági társaságot, a külföldiek csak nevüket adják a gépkocsi-behozatalhoz. Ezeket a visszásságokat úgy lehet kiküszöbölni, ha a hat évnél régebbi gépkocsik behozatalát apport esetén is megtiltanánk, illetve minden apport engedélyköteles lenne, ha az áru egyébként az engedélyköteles körbe tartozik.
Itt jegyzem meg, hogy az általános forgalmi adó változása részben rendezi az importból származó apportot úgy, hogy adó alá vonja az induló vegyes vállalkozásoknál.
A másik példa az áru értékének manipulálására vonatkozik. A vámhivatal által végzett kiviteli ellenőrzéseknél nem kötelező a számla benyújtása, az anélkül is elvégezhető. Tapasztaltak olyat, hogy a külkereskedő cégek a valóságosnál kisebb értéket írnak fel a kiviteli okmányokra, a bankban ezzel kell elszámolni, hogy beérkezett a számlájukra az eladási árnak megfelelő összeg. A kamionsofőrök több esetben adtak információt, hogy van náluk egy nagyobb értéket tartalmazó számla, amelyet a határon túl csatolnak az okmányokhoz. Az a gyanú merül fel, hogy ez az eladásiár-különbözet külföldi bankszámlákra kerül. Az export valóságos ellenértékének magyar számlára történő átutalását csak nemzetközi egyezményekkel lehetne biztosítani. Az Európai Unióval 1995-re tervezett vámegyüttműködés egységes vámok-mányhasználata ezen sokat tudna lendíteni. A külföldi vámhatóság által igazolt vámokmányok és számlák alapján szüntethető meg ez az anomália.
Az adóhivatal és a rendőrség kapcsolata:
A törvényi szabályozás szerint az APEH adócsalási ügyekben, illetve annak felderítésében nem rendelkezik nyomozási jogkörrel. A nyomozás lefolytatása a rendőrség feladata. A szakértelem és a tekintély nyomozati kérdésekben a rendőrségnél van meg, adóismerettel, a gazdálkodókra, azok visszaéléseire vonatkozóan azonban még nem rendelkeznek kellő ismerettel. Az APEH-rend-őrség kapcsolatrendszer a feketegazdaság, a feketegazdaság szereplőinek bűncselekményei elleni eredményes küzdelem egyik bázisa kell hogy legyen. Fontos, hogy elérhető legyen a törzsadatbázis a rendőrség részéről is. A feketegazdaság elleni küzdelem érdekében indokolt lenne ebben a viszonylatban feloldani az adótitokra vonatkozó szabályt. Indokolatlan, hogy az adótitokra vonatkozó szabály védje a törvényeket szándékosan megszegőket, azaz az adókötelezettség alól kibújókat. Lehetőséget kellene adni arra, hogy az adóhatóság az adózó létezéséről információt adhasson. Meggondolandó kivételek lehetnek ebben az esetben az adózó jövedelmi, forgalmi, vagyoni adatai.
Elérendő, hogy a bizonyítási kényszer ne az adóhivatalt terhelje. Kiadványokkal segíteni kell az adózási ismeret oldaláról a nyomozati munkát. A rendőrségnek rendszeres információt kellene szolgáltatni az adóhatóság részére például a rendszeres gépkocsieladásokról vagy nagy értékű gépjárművek értékesítéséről, melynek célja lehet a nem adózott jövedelmek megállapítása. Itt a rendszeres gépkocsi-behozatalból, -feljavításból, -eladásból származó, adóalapot képező jövedelem be nem vallásának köréről van szó. Ha ehhez hozzátesszük a vámhivatal, APEH számítógépes információit a gépjármű-behozatalhoz, teljesen zárható a kör, és ebben az esetben, hogy úgy mondjam, ismét összejönnek a dolgok.
Érdemes lenne még kiemelni a rendőrség szerteágazó kapcsolatrendszerét, tevékenységét, erőfeszítéseit, időm azonban fogy. Sorolni lehetne a sikereket a feketemunka kiszűréséről, a hamis termékjelzéssel ellátott áruk lefoglalásáról, a tiltott pénznyerő automaták lefoglalásáról, a paprika- és a hto-fronton aratott részleges győzelmekről, mégis azt mondom: egységes fellépésre van szükség.
Természetesen további észrevételeim, javaslataim vannak az adóhivatal, az egészségügyi pénztár, az illetékhivatal, a földhivatal kapcsolatrendszeréről, az együttműködés szükséges fejlesztéséről. Jelezni szeretném, hogy vannak elképzelések az APEH belső intézkedéseinek szükségességéről, a feketegazdaság felderítéséről.
Ilyenek lehetnek például az adóalany-nyilvántartás, -adatgyűjtés problematikái vagy a bevallási rendszer információs háttere. Itt szükségesnek tartom elmondani, hogy a vagyonra vonatkozó adatszolgáltatás beépítése a törzsadattárba elengedhetetlen, kezdetben meghatározott típusú, értékű vagyontárgyakra, illetve adóalanyi körre. Ha az APEH rendelkezne az adóalanyok forgalmára, jövedelmére, vagyonára vonatkozó adattal, nagyobb biztonsággal és célirányosabban lehetne fellépni a feketegazdaság ellen.
A félreértések végett szeretném leszögezni: nem vagyok híve a vagyonadó bevezetésének, az előbbi gondolatokat nem a vagyonadó előkészítésének jegyében fogalmaztam meg. A további APEH belső fejlesztési irány a feketegazdaság elleni küzdelemben az ellenőrzési rendszer, ezen belül a kiválasztó rendszer általános alkalmazásával kell hogy foglalkozzék.
Összefoglalva e beszédben részlegesen felvillantott gondokat, megoldási javaslatokat, azt mondhatom, hogy szükséges: egységes adójogszabályok kialakítása, azok időtállósága; a feketegazdaság elleni tudati tényezők erősítése; zárt rendszer létrehozása, középpontban az adóhatósággal; törvényi segítség a felderítésre, a feketegazdaság kialakulásának megelőzésére; az adóhivatalt terhelő adótitok és bizonyítási kényszer feloldására; a vagyonra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség bevezetésére. Átgondolásra ajánlom az 1023/94. (IV. 6.) számú kormányhatározatot. Feltétlenül működtetni kellene egy tárcaközi gazdaságvédelmi koordinációs bizottságot. A feketegazdaság elleni sikeres küzdelem egységes kormányzati fellépést feltételez, amelynek intézményes formái létrehozandóak.
(13.40)
Tudom, mindehhez iszonyúan sok pénz kell. Úgy gondolom, bármilyen helyzetben is van a Magyar Köztársaság költségvetése, nem engedhető meg, hogy - a feketegazdaság térnyerésével - a nemzetgazdaság vesztesége tovább növekedjék. Nincs az a pénz, amelyet ne érné meg befektetni a feketegazdaság elleni küzdelembe.
Ebben a szellemben nyújtjuk be módosító indítványunkat az 1995. évi költségvetés tervezetéhez. Képviselőtársaim, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
