DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A legutóbb az általános vitában ugyan hozzászóltam a szövetkezeti törvény módosításához, azonban a hozzászólásom után bizonyos kérdések jutottak eszembe, amelyeket annak idején nem fejtettem ki.
Álláspontom szerint a kormánynak, mint ahogy erre korábban rávilágítottam, szembe kell néznie és nem tudja megkerülni, hogy milyen legyen - úgymond - a szövetkezetek jövője. A szakirodalomban is kétféle álláspont alakult ki, hogy az átalakulást részben lassítani kellene, vagy részben gyorsítani kellene a piacgazdaság irányában. Álláspontunk szerint nyilvánvalóan a kormány is érzi, hogy a jelenlegi szövetkezeti törvény módosításával csupán eljárásjogi szabályokat hoz be törvényjavaslatunk, gazdaságilag ezt a szövetkezeti mozgalmat semmiképpen sem érinti. Minél később fogja azt a mezőgazdasági bizottság által is javasolt egységes szövetkezeti törvényt beterjeszteni, annál nagyobb gondok és károk keletkezhetnek a magyar mezőgazdaságban.
Tudniillik ha végigmegyünk az ország területén, sajnos a nemzeti vagyonnak része ez a szövetkezeti vagyon is, és bizony az elmúlt két év során az átmeneti törvény hatályba lépése után a földalapok felosztása tekintetében igen sok kára keletkezett az országnak. Ezeket a károkat megelőzően azért szükséges lesz eldönteni majd a kormánynak, vajon mi is legyen ezzel a szövetkezeti mozgalommal. Nyilvánvalóan, ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezetek, a mezőgazdasági szövetkezetek - mert ezek okozzák a több gondot a jelenlegi időszakban - létrejöttük általában 1959 és '61 közé teendő, ez idő alatt bizonyos mértékben nem csupán a tulajdonviszonyok változása, a föld koncentrációja következett be, hanem magában a tagságban, a szövetkezetben dolgozó emberek szemléletében is kialakult egy olyan munkamorál, hogy reggel megmondták, hova megy dolgozni, délután hazajött, és tudta azt, hogy hónap végén egy meghatározott kereset jár részére munkabérként. Bizony, az embereket nem lehet gondolkodásukban, munkamoralitásukban egy akármilyen jó szövetkezeti törvénnyel is, úgymond megváltoztatni.
(20.00)
Nyilvánvalóan itt nem csupán a szövetkezetek jövőjéről van szó, hanem a szövetkezetekben eddig dolgozott vagy dolgozó emberek, tehát a munkanélküliek sorsáról is. Nyilvánvalóan erre is kell gondolni a jelenlegi, illetve a későbbiek során is előterjesztendő törvényjavaslat során.
Az egyik legnagyobb gond lesz, amivel szembe kell nézni, a szövetkezetek vagyonát képező úgynevezett üzletrészek sorsa. Ez olyan érdekellentéteket feszít olyan embercsoportok között, mint a szövetkezeti tag, a kívülálló üzletrész-tulajdonos és a szövetkezeti tagokon belül is az úgynevezett nyugdíjas tagság. Az üzletrész kívülálló tulajdonosainak, a szövetkezet nyugdíjasainak nyilván egybeeső érdekeik vannak akkor, amikor az üzletrészek vagyoni részéhez hozzá kívánnak jutni. A szövetkezeti tagságnak viszont éppen az az érdeke, hogy egzisztenciáját fönntartsa egy szövetkezeten belül való munkavállalás keretében. Ezek a gondok nyilvánvalóan nagymértékben meghatározzák a jövő szövetkezeti mozgalmát. Nem lesz megkerülhető az üzletrészek értéke, tehát a piaci értéke vagy piaci értékének átgondolása. A jelenlegi gyakorlat szerint a szövetkezetek tagjaiktól vagy kívülállóktól általában 20-30-40 százalék értékben vásárolják vissza a jelenlegi gyakorlat szerint az üzletrészüket.
Valóban, most már érződik, hogy az üzletrészeknek mobil és immobil vagyona közötti meg nem különböztetése bizony nem volt egy szerencsés megoldás az átmeneti törvényben vagy a korábbi időszakban 1989-ben.
Az üzletrészek felosztásával kapcsolatban fölvetődik falun, vidéken ma is a szövetkezeti törvény módosítása kapcsán, hogy egy újabb kiválási lehetőségbe kerülhetnek a tagok vagy netalán a kívülállók juthatnak üzletrészhez. Ezek az ellentmondások bizonyos fokban a falu lappangó békéjét is mindinkább feszítik. Az üzletrészek kivitelével tehát az átmeneti törvény alapján azok a tagok, akik kiváltak, általában jól jártak, mert azoknak egy túlnyomó része meghatározott vagyontárgyhoz vagy valamilyen termékhez jutott hozzá, kis részben azonban a kiválások során jelenleg is, úgymond, elég sok bírósági eljárás van folyamatban, és a jelenlegi törvényjavaslattól vártam, hogy legalább visszamenőleg ezeknek a kérdéseknek valamikénti megoldását a bírósági szakból visszahozza egy közigazgatási vagy bármilyen szakba, hogy végül is minél gyorsabban záródjanak le az üzletrésszel kapcsolatos, úgynevezett kiválások okozta gondok.
A szövetkezeteket nem lehet leírni, ezt így kell tudomásul vennünk, hisz' az elmúlt évtizedek során ezek a szövetkezetek európai színvonalon termeltek. Hogy ezt meg is tudták tenni, ahhoz egy jól fölkészült agrárcsapat kellett, olyan személyek, az agrárértelmiség, amely az elmúlt évek során nem tudni ugyan, hogy hova vagy merre próbált elfogyni a szövetkezetből. Ezekkel az emberekkel is elég mostohán bánt a jelenlegi szabályozás és a korábbi szabályozás egyaránt.
Elgondolása lehet a jövőben a kormánynak arra vonatkozóan is, hogy a termelés mellett a szövetkezeteket vagy nagyüzemi gazdálkodást, vagy bármilyen gazdasági társaságot koncentrálja a földek egy nagyobb területbe való összehozására.
Szükségessé válik azon is gondolkodni, hogy a nagyüzemi gazdálkodás keretein belül ne csak a termelés, hanem a feldolgozás, iparszerű tevékenység is folytatódjék, vagy legalábbis a megvalósulás felé kell elmozdulni. Nagy gond lehet, ha termelnek ugyan, de nem tudják értékesíteni a szövetkezetek vagy éppen a farmergazdaság, vagy bárki, aki ma Magyarországon mezőgazdasági termeléssel foglalkozik.
Felvetődik még egyszer a tagokról való gondoskodás. Nem lehet közömbös a magyar társadalom részére, hogy az a tagság, amely eddig helyt állt a szövetkezetekben, a későbbiek során hol, merre, kiknek a földjén és milyen munkabér mellett fog dolgozni.
Fölvetődik még a kérdés talán a szövetkezetek vezetésével, a vezetési módszerekkel kapcsolatosan. Vannak szövetkezetek, amelyek ma is eredményesen gazdálkodnak, és vannak szövetkeztek, amelyek teljesen eladósodtak. Miből adódik ez, annak figyelembevételével is, hogy az átmeneti törvény lényegében a szövetkezeti mozgalmat erősen megbontotta? Az sem lehet közömbös, hogy egy rosszul menő, rosszul gazdálkodó szövetkezetbe senki sem akar befektetni, nyilvánvalóan a bankok sem fognak megfelelő hitelt biztosítani ezeknek a szövetkezetnek a fölépülésükhöz, talpra állásukhoz. El kell gondolkodni: milyen lehet a támogatottsága a magyar mezőgazdaságnak a vámrendszer egyidejű szigorításával?
Amire még utalni szeretnék: az is meggondolandó lesz a jövő szövetkezeti mozgalomban, hogy aki egy termelőszövetkezetnek jelenleg tagja, egy értékesítő szövetkezetnek miért ne lehessen tagja. Tehát afelé hajlok, hogy egy tag, ahol ténylegesen munkát végez, ott legyen tagja a szövetkezetnek. Ha többféle szövetkezetben érdekelt, egy értékesítő szövetkezetben, ott maga is legyen tag ismételten.
Átgondolandó lesz, hogy milyen legyen a tag szavazatképessége. Egy szavazat - egy tag, vagy pedig az üzletrész értéke szabja meg a szavazat arányát? Nyilván ellentmondást szül az is, hogy a kívül álló tagok az üzletrésztulajdonukról maguk dönthetnek. Amíg a tagság érdeke a munkavégzés vagy új beruházások létrehozásának érdekét szolgálja, addig a kívülállók és a nyugdíjasok érdekei pedig inkább az osztalék irányában várnak elmozdulást, hogy üzletrészük arányában osztalékhoz jussanak.
A nagyüzemi gazdálkodás jövője tekintetében a szakirodalom is kétféle álláspontot fogalmaz meg, legalábbis a gazdasági szakemberek és a politikusok is kétféle irányban mozdultak el. Egyrészt a szövetkezeti mozgalom régi formájának megtartását, másrészt egy markánsabb megfogalmazás szerint a szövetkezeteknek a piacgazdálkodás felé való elmozdulását támogatják. Végül is, hogy melyik álláspont lenne helyesebb, ez sajnos előre nem tudható, nyilván a kormányzat felelőssége lesz meghatározni ennek az iránynak az elmozdulását.
Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldása pedig az egész magyar mezőgazdaság támogatottsági rendszerével kapcsolatosan az új alapokra való helyezést kívánja meg.
(20.10)
Hogy ezt a kormány milyen mértékben, mennyire fogja segíteni anyagilag, milyen politikai kötődéssel, ehhez, én úgy gondolom, kellő alapossággal fog hozzá, hogy a legközelebbi szövetkezeti törvény módosításánál már valóban figyelembe tudja venni a jelenlegi földrendező-földkiadó bizottságokról szóló törvényt is. És - nem utolsósorban - nem lehet megkerülni a kárpótlási törvénynek a jelenleg még végrehajtás alatt álló részét, az egész magyar tulajdonrendezést, mindannyiunk érdekében. Köszönöm szépen. (Taps.)
