DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvénymódosítás deklarált célja, hogy versenysemlegességet teremtsen a magyar és a külföldi tulajdonú cégek, vállalatok között, mely célt egyértelműen csak helyeselni lehetne akkor, ha az eszköz, tehát a beterjesztett törvénymódosítás alkalmas volna ennek a célnak az elérésére. A Független Kisgazdapárt álláspontja azonban az, hogy a törvény egy helyes célt deklarált, ugyanakkor azonban a törvénymódosítás szövege alkalmatlan ennek a deklarált célnak a megvalósítására.
Nézzük először, hogy mi a jó ebben az előterjesztésben. Egyértelműen jó az előterjesztésben - és mi ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni -, hogy az előterjesztő felismerte, a külföldiek apportbevitele milyen mérhetetlenül tisztességtelen lehetőségeket nyitott, és ezért ennek a tisztességtelen manipulációs lehetőségnek a beterjesztés igyekszik gátat szabni. Hasonlóképpen bölcs felismerés a törvénymódosításban, hogy a külföldiek kárpótlási jegyekkel való manipulációját is igyekszik a lehetőségekhez képest minél inkább visszaszorítani, ami - úgy gondolom, indokolást nem is igénylően - rendkívül jó célnak tekinthető.
(12.40)
Ugyanakkor legalább ilyen nagy hibája a beterjesztett törvénymódosításnak, hogy a magyar tulajdonú vállalatnál az apporthoz nem nyúl hozzá, holott - és itt emlékeztetném a tisztelt Házat, különösképpen azokat a képviselőtársaimat, akik már e korábbi ciklusban is e Ház tagjai voltak - 1992. január 1-je az én felfogásom szerint szomorú nap a magyar jogtörténelemben. Egyrészt ezen a napon lépett hatályba tudniillik az Alkotmánybíróság döntése, amely megsemmisítette a hanyag kezelés vétségét, és ezzel egy büntetőjogi eszköz esett ki az állami tulajdon védelmét illetően, másrészt pedig az 1992. évi január 1-jei nap annyi módosulást hozott a polgári jogi megítélés tekintetében, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény 27. §-át módosította. Ezáltal hozzányúlt a polgári törvénykönyvnek 1960. május 2-a óta érintetlen részéhez, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő arány-talanságának kérdéséhez, ahhoz a tényhez, hogy a feltűnő aránytalanság miatt meg lehessen támadni szerződéseket.
Mert hiszen - emlékeztetném arra igen tisztelt képviselőtársaimat - a polgári törvénykönyv 210. és 236. §-a alapján a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan szerződéseket meg lehetett támadni. Ezt az ügyészség hatáskörébe is utalta a polgárieljárás-jog. Ez a megtámadási lehetőség minden esetben fennállt a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, amikor legalább az egyötödös sérelmet elérte a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága.
Azzal, hogy a gazdasági társaságok érvényesülési köréből kivette a törvény 1992. január 1-jétől a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságának megtámadási lehetőségét, egy olyan groteszk jogi helyzet állt elő, hogy adott esetben ma, ha mondjuk valaki eladja a tehenét húszezer forintért egy harmadik személynek, és kiderül, hogy a tehén nem húszezer forintot ért, hanem csak mondjuk tizenkétezer forintot, akkor meg lehet támadni a szerződést, mert az egyötödnyi feletti sérelem van. Tehát a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a feltűnő értékaránytalanság fennforog. De ha adott esetben a magyar állam helyett eljáró valaki, mondjuk egy tízmilliárdos értéket egy névleges, ezer forintos értékben jelöl meg és tüntet fel a szerződésben, akkor '92. január 1-jétől kezdődően ezek a szerződések nem támadhatók meg. Arról már nem is beszélek, hogy időközben az Alkotmánybíróság az ügyészség jogállami működésével kapcsolatos határozatában kifejtette, hogy mikor van lehetősége az ügyészségnek polgári pert indítani és mikor nem.
Noha én nem vitatom, hogy az alkotmánybírósági döntésben foglaltak tökéletesen megfelelnek a jogállami körülményeknek, de adott esetben mégis kirekesztődött a lehetősége a jelentős állami tulajdon elherdálása esetén most már nemcsak a büntetőeszköz igénybevételének, hanem a polgári eszköz igénybevételének is.
Ezért már most jelzem a Független Kisgazdapárt nevében, hogy mi még az általános vita lezárása előtt be fogjuk terjeszteni a módosító javaslatunkat. Emlékeztetnénk a Házat arra, hogy már az 1990-94-es ciklus idejében egy ilyen előterjesztés az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elé került. Akkor a bizottság ezt teljes egészében helyénvalónak és korrektnek tartotta. Sajnos végül a gazdasági bizottság előtt elakadt a téma, és két éven keresztül nem nyúltak ehhez a rendkívül fontos szakaszhoz.
A mi megítélésünk szerint éppen ezért, hogy a tisztességtelen apportüzelmekkel és a tisztességtelen ügyletekkel szemben legyen az államnak is egy hatékony jogi eszköze, mi ezt a módosító indítványt elő kívánjuk terjeszteni.
De gondoljanak arra, hogy például adott esetben éppen az ózdi kohászati üzemeknél lehet látni teljesen világosan, hogy sok tízmilliós értéket darabonként ezerforintos eszmei értékkel tüntetnek el az ózdiak érdekköréből. Ilyen módon eltűnhet az Ózdi Kohászati Művek teljes vagyona, és semmiféle jogi lehetőség nincs az ellen fellépni.
Tehát akkor, amikor azt mondja a Független Kisgazdapárt, hogy az egyik oldalról rendkívül jó ez az előterjesztés, mert a külföldieket igyekszik megfogni a tisztességtelen lehetőségek kihasználásában, sajnos azt kell hogy mondjam, a magyar tisztességtelenség megjelenését illetően teljesen védtelenül hagyja az állami vagyonból a magánvagyonba átkerülő tulajdont. Nincs semmiféle védelmi lehetőség az állami tulajdon megtartására.
Ezért a Független Kisgazdapárt egyedül és kizárólag csak a módosító indítványok elfogadása esetén tartja lehetségesnek a beterjesztett törvénymódosítási javaslat elfogadását. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps.)
