DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék ötödik alkalommal készítette el a kormány előző évi gazdálkodásáról, zárszámadásáról szóló ellenőrzési jelentését. A tavalyi évről szóló zárszámadási törvényjavaslat különleges helyzetben készült - erre az államtitkár úr is utalt. A törvényjavaslatot is, miként a múlt évi költségvetés végrehajtását is az előző kormány készítette, végezte el, de már az új kormány nyújtotta be az új Országgyűlésnek.
(10.20)
Ez önmagában még nem lenne baj; ez inkább csak kuriózum. A gond inkább az, hogy a jelenlegi időszakban várhatóan kevesebb idő, kevesebb energia, kevesebb figyelem jut majd az Országgyűlés részéről a zárszámadás kérdéseire, tapasztalataira, hiszen az új Országgyűlés, szinte egyidejűleg, három év gazdálkodási problémáival is kénytelen foglalkozni.
Nemrég fogadta el az Országgyűlés az 1994. évi pótköltségvetési törvényjavaslatot, hamarosan megkezdi az 1995. évi költségvetési törvényjavaslat vitáját, és most foglalkozik a múlt esztendő zárszámadásának a kérdéseivel.
Tanulságként, azt gondolom, ebből a különleges helyzetből az a következtetés vonható le: a költségvetési évet a jövőre nézve jobban össze kell majd hangolni a választójogi törvénnyel, hogy ilyen feladatsűrűsödés a jövőben ne forduljon elő.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány terjedelmes dokumentumokban számolt be a múlt évi gazdálkodásáról; mégsem teljes a kép. Az államháztartás egészére nincs mód egyidejűleg rálátni. Az államháztartás egyik alrendszere, a társadalombiztosítási alrendszer, a két társadalombiztosítási alap zárszámadása ugyanis csak a napokban készült el, nincs az Országgyűlés előtt, és ez az alrendszer mintegy negyedrészét reprezentálja az államháztartás egészének. Ezért tehát teljes egészében az államháztartásra a rálátás jelenleg nem biztosítható. Miközben - és erre utalt az államtitkár úr is - a társadalombiztosítási alapok szorosan összefüggnek a központi költségvetéssel, a helyi önkormányzatok költségvetésével és az állami pénzalapokkal is.
A zárszámadási törvényjavaslattal egyidejűleg kellett volna a kormánynak az Országgyűlés elé terjesztenie az Állami Vagyonügynökség tevékenységéről készített beszámolót, amelyben be kellett volna számolnia az állami vagyon alakulásáról, hasznosításának eredményeiről. Hasonlóképpen be kellett volna számolnia a kormánynak az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság múlt évi tevékenységéről, gazdálkodásának eredményeiről, gondjairól; úgyszintén a vagyonpolitikai irányelvek végrehajtásáról is.
Az állam gazdálkodói vagyona nem része ugyan az államháztartásnak, de azzal szorosan összefügg. Törvények írják elő a kormány számára ezeket a beszámolási kötelezettségeket. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a kormány nem tudta teljesíteni ezeket a kötelezettségeket. Enyhítő körülményként elmondható természetesen, némi malíciával - nem kis malíciával -, hogy az előző években sem sikerült ezeket a kötelezettségeket maradéktalanul teljesíteni. Ezért ismét felmerül a kérdés: vajon mit érnek azok a törvényi megfogalmazások, amelyeknek a betartása nem sikerül, és amelyeknek a betartatására nem történnek intézkedések.
Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadás ellenőrzése a Számvevőszék klasszikus feladata. Utólagos vizsgálatot jelent, és bár a megtörténteket nem lehet meg nem történtté tenni, sok a tanulság a zárszámadási törvényjavaslat, a múlt évi gazdálkodás ellenőrzése során. Ezek a tanulságok a jövőre nézve adnak támpontokat. Az Állami Számvevőszék jelentését elsősorban abban a szellemben készítette el, hogy nem a hibákat kereste, még kevésbé a hibásokat kereste. Nem ez motiválta jelentésünk elkészítését, hanem az, hogy a káros folyamatokra, a közpénzek nem elég hatékony felhasználására, netán pazarló felhasználására rámutassunk, és a közvagyon használatának rendellenességeit bemutassuk.
Mint ahogy az államtitkár úr is utalt erre, rendszerbeli okai vannak a feltárt hiányosságoknak; hibás mechanizmusok működnek, amelyek mielőbbi megoldást sürgetnek.
Biztató jelként elmondhatom én is, hogy némi fejlődésről beszélhetünk az elmúlt évek kormányzati, gazdálkodási tevékenységével kapcsolatban. Miután az Állami Számvevőszék rendszeresen ellenőrzi a kormány költségvetési gazdálkodását, megállapíthatjuk, hogy az 1992-ben jóváhagyott államháztartási törvény lényeges fejlődési állomást jelentett a költségvetési gazdálkodásban. Erre az államtitkár úr is utalt. És azt is el kell mondanunk, hogy az éves költségvetési törvényjavaslatokban is egyre több olyan elem fedezhető fel, amelyek előremutatóak.
Korszerűsödik a Pénzügyminisztérium tervezési és finanszírozási gyakorlata is. A sokat ostorozott és most is részletesen említett állami pénzalapok terén is megmozdult valami. 1993-ban először került arra sor, hogy az állami pénzalapokról beszámoló és mérleg készült; ezek megtalálhatók a zárszámadási kötetekben. Ez még akkor is előrelépés, hogyha igen sok hiányosságot mutatnak ezek a beszámolók; alá sincs írva mindegyikük. Igen nagy örömmel hallottam az államtitkár úr expozéjából azt, hogy a kormány szándéka ezek könyvvizsgálati felülvizsgálata, hiszen most derült ki, hogy százmilliárd forintnyi vagyonnal gazdálkodnak ezek a pénzalapok - tehát hatalmas összegekről van szó.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék terjedelmes jelentést készített. Ennek áttekintését úgy igyekeztünk elősegíteni, megkönnyíteni, hogy egy összefoglalót is készítettünk, amit mindenkinek a szíves figyelmébe ajánlunk. Ezt kiegészíti egy részletes jelentés, amit elsősorban szakértőknek, azoknak a képviselőknek ajánlunk, akik maguk is szakértői a kérdésnek, illetve el kívánnak mélyedni valamely részkérdésben. Sok javaslatot tettünk; ezek egy része a törvény szövegének korrekciójára irányul. Örömmel számolhatok be arról, hogy a bizottsági vitákban több bizottság is úgy foglalt állást, hogy a Számvevőszéknek a zárszámadási törvény normaszövegéhez készített javaslatait módosító indítványokkal kívánják hasznosítani; erre a Pénzügyminisztérium is törekszik. Más javaslatainkat, miként erre az államtitkár úr is utalt, a '95-ös költségvetésben - úgy tűnik - már érvényesíteni fogja a pénzügyi kormányzat. A legtöbb javaslatunk azonban az államháztartási törvény, az államháztartási reform további munkálataihoz vehető haszonnal igénybe.
Végezetül, tisztelt Országgyűlés, egy szakmai kérdésre is szeretném felhívni a figyelmet. Annál is inkább, mert az államtitkár úr részletesen beszélt a bruttó hazai termék, közismertebb néven a GDP különböző összefüggéseiről. Én egy olyan összefüggést szeretnék itt a figyelem homlokterébe állítani, ami a GDP államháztartásban centralizált hányadát jelenti. Arról van szó, hogy
1993-ban, a számok alapján, minden korábbi évhez képest nagyobb mértékben koncentrálódott az államháztartásban a mérhető GDP. Meghaladta a 70 százalékot, ami mind a nemzetközi arányokhoz, mind a korábbi évekhez, mind a pótköltségvetési előirányzathoz képest igen magas arány. Ez akkor is figyelmet érdemel, ha tudjuk, hogy ez csak a mérhető GDP arányát fejezi ki, és mint közismert, Magyarországon a nem mérhető, a szürke-, feketegazdaságban létre jövő jövedelmek is igen jelentősek; egyes szakértői becslések szerint ezek megközelítik a mérhető GDP egyharmadát. Tehát valahol tízmilliárd dollárban becsülhető a nagyságuk. Ez a 70 százalék fölötti mutató akkor is igen jelentős arány, hogyha jelentős halmozódások vannak az államháztartás alrendszerei között. Tehát itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a GDP mérésére és a számbavételére a kormányzatnak, illetve a pénzügyi információs rendszereknek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítaniuk.
1993-ban, a számok alapján, minden korábbi évhez képest nagyobb mértékben koncentrálódott az államháztartásban a mérhető GDP. Meghaladta a 70 százalékot, ami mind a nemzetközi arányokhoz, mind a korábbi évekhez, mind a pótköltségvetési előirányzathoz képest igen magas arány. Ez akkor is figyelmet érdemel, ha tudjuk, hogy ez csak a mérhető GDP arányát fejezi ki, és mint közismert, Magyarországon a nem mérhető, a szürke-, feketegazdaságban létre jövő jövedelmek is igen jelentősek; egyes szakértői becslések szerint ezek megközelítik a mérhető GDP egyharmadát. Tehát valahol tízmilliárd dollárban becsülhető a nagyságuk. Ez a 70 százalék fölötti mutató akkor is igen jelentős arány, hogyha jelentős halmozódások vannak az államháztartás alrendszerei között. Tehát itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a GDP mérésére és a számbavételére a kormányzatnak, illetve a pénzügyi információs rendszereknek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítaniuk.
Ez legalább olyan fontos kérdés a mi megítélésünk szerint, mint az állami vagyon nyilvántartása - aminek a problémáiról az államtitkár úr itt szintén említést tett. Azt reméljük, hogy a következő zárszámadási jelentésünk készítésekor és annak kommentálásakor ezen a téren is kedvező folyamatokról számolhatunk majd be.
Szeretném végül megköszönni a pénzügyi kormányzatnak, az államtitkár úrnak a számvevőszéki jelentéssel kapcsolatos reagálását és helyenkénti interpretálását. Megnyugtatónak is tűnik az, hogy a jövőben jelentéseinket hasznosítani kívánja a pénzügyi kormányzat, és ez reményt ad arra, hogy az államháztartási reform is sikeresen felgyorsul.
Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmet. (Taps mind a bal, mind a jobb oldalon.)
(10.30)
