DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR, az FKGP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ami mosolyt keltett: azért hoztam magammal a zárszámadás nem teljes irattömegét - nem teljes, mert egy kötet ebben még nincs is benne, és nincs itt a számvevőszéki jelentés vastagabb része sem -, mert szeretném, ha a választópol-gárok a tévén keresztül látnák, hogy amikor a költségvetési tárgyalás vagy a költségvetés zárszámadásának a tárgyalása zajlik, az milyen vaskos anyagra támaszkodik, amelynek az előállítása sem könnyű - erre még visszatérek -, de a képviselők számára is szinte megoldhatatlan feladatot jelent.
Ezek után szeretnék rátérni a költségvetés zárszámadásának a témakörére. Az 1993. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, vagyis az 1993. évi zárszámadás vitájára sajátos körülmények között kerül sor. A zárszámadási törvényjavaslatot nem az a kormány nyújtotta be, amelyik felelős az 1993. évi költségvetés végrehajtásáért, hanem annak a kormánynak az akkori ellenzéke. Erre már mások is utaltak. Következésképp ennek a zárszámadási törvényjavaslatnak a vitája kapcsán nagyrészt értelmét veszti a kormány és az ellenzék közti politikai vita. Még inkább értelmét veszti a politikai felelősség kérdésének a felvetése, hiszen az idei ország-gyűlési választásokon a szavazatok döntöttek erről. Ezért az a ritka lehetőség adódik, hogy szakmai, nem pártokhoz kötődő, hanem általánosabb politikai szempontok alapján vitassuk meg az 1993. évi zárszámadást.
Mindenekelőtt arra a tényre kell felhívnom a tisztelt Ház figyelmét, hogy parlamenti demokráciánk első négy évében a zárszámadások vitái elég nagyfokú érdektelenség mellett folytak.
A költségvetési tárgyalások éles, néha drámai viták közepette folytak - gondoljunk a december 30-ai éjféli szavazásra -, és emellett a zárszámadások nem kavartak politikai viharokat - legalábbis az én megítélésem szerint nem; ha tévednék, igen tisztelt képviselőtársaim helyesbítsenek. Pedig úgy vélem, a zárszámadások több figyelmet és érdeklődést érdemeltek volna, hiszen a kormány gazdálkodásának bírálatára tán a költségvetésnél is biztosabb alapot nyújtanak.
Az 1993. évi költségvetés végrehajtásának vitájához fontos és jó segítséget nyújt az Állami Számvevőszék jelentése. Némileg érthetetlennek vélem, hogy az Országgyűlés vitáiban nem kaptak elegendő figyelmet az Állami Számvevőszék jelentései. Hála az istennek, ez a mostani vita kivételnek látszik, úgy tűnik, mintha egyre jobban felismerné a Ház az Állami Számvevőszék munkájának a jelentőségét, hiszen az Állami Számvevőszék az Országgyűlés ellenőrző szerve, az Országgyűlés egyik legfontosabb szakértő szerveként terjeszti elő jelentéseit. Következésképp joggal lehet elvárni, hogy a parlament erőteljesebben támaszkodjék erre a saját szakértői szervezetére.
Az 1993. évi költségvetéshez benyújtott állami számvevőszéki vélemény igen sok fontos, alapvető megállapítást tartalmaz, ezek közül egyikre-másikra ki fogok térni. De előre kell bocsátanom egy kritikai észrevételemet.
Mindenekelőtt azt hiányolom, hogy a Számvevőszék nem foglalkozott az 1993. évi költségvetés megalapozására felhasznált közgazdasági elemzések értékelésével. Ezek a költségvetést megalapozó közgazdasági értékelések és prognózisok egyfelől kétségtelen, hogy politikai töltetű és politikai irányultságú vizsgálódások, okfejtések, másfelől azonban erősen szakmai jellegűek is. Az viszont, hogy egy prognózis milyen módszerekkel készül, igénybe veszi-e a közép- és rövidtávú prognózisok készítésének szakmai, statisztikai és egyéb tudományos törvényszerűségeit, bizony erősen szakmai kérdés.
(11.20)
Következésképpen a jövőben megítélésem szerint ezeknek az elemzését is be kellene vonni az Állami Számvevőszék figyelmének körébe.
Ettől a kritikai észrevételtől eltekintve a Számvevőszék fontos és súlyos megállapításai nagy figyelmet érdemelnek. A teljesség igénye nélkül, csak a legfontosabbakat emelem ki. Így mindenekelőtt azt, miszerint - már mások is hivatkoztak erre, de ez annyira fontos, hogy kénytelen vagyok én is - a közpénzek és a közvagyon nyilvántartása, információs rendje alapvető megreformálásra szorul, mert a jelenlegi rend nem biztosítja a teljes körű és a valós helyzetet tükröző elszámolást.
Ezek rendkívül súlyos megállapítások. Meg kell vallanom, számomra az egész zárszámadási vita, de előrevetítve akár az 1995. évi költségvetés vitája is kissé értelmetlen, ha a közpénzek és a közvagyon nyilvántartása és információs rendje - mint jelenleg - nem biztosítja a teljes körű és a valós elszámolást.
Nem kevésbé megdöbbentőek az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatására vonatkozó megállapítások. Más is hivatkozott már ezekre, de én is kénytelen vagyok még egyszer. Így szól: "Az ideiglenesen és tartósan állami tulajdonban lévő vállalkozások vagyonáról a zárszámadás egyáltalán nem tartalmaz kimutatást. Az elkülönített állami pénzalapokról készített mérlegekről nem állapítható meg az alapok tényleges vagyona és annak változása."
Itt nemcsak arról van szó, hogy ez a mulasztás is az államháztartási törvény megszegését jelenti, hanem arról is, hogy az állami vagyon oly sokszor hiányolt védelmét miképp lehet biztosítani ilyen nyilvántartások nélkül. Megmondom: sehogy.
További alapvető mulasztás a következő: az államháztartási törvény és az állami vagyongazdálkodást szabályozó törvények szerint a központi költségvetés zárszámadásával egyidejűleg kell a társadalombiztosítási alapoknak az ÁVÜ, az ÁV Rt. zárszámadásait, illetve beszámolóit benyújtani, és ezek benyújtása nem történt meg. Erre is hivatkoztak mások is. De fontos az a megjegyzés, hogy az együttes kezelés garantálja az alrendszerek és az állami vagyonkezelés pénzügyi kapcsolatainak ellenőrizhetőségét, átláthatóságát. Ebben az esetben is egy olyan mulasztással állunk tehát szemben, amely úgyszólván lehetetlenné teszi a költségvetés, illetve a zárszámadás megnyugtató áttekintését.
De kérdezem a tisztelt Házat: a törvények ilyen sorozatos megsértése vagy hiányos teljesítése esetén van-e értelme a mi működésünknek? Sorra-rendre feszített iramban hozzuk a törvényeket, amelyeket aztán nem hajt végre vagy nem hajtat végre a kormány. Én még csak azt sem mondom, hogy a kormány nem akarja végrehajtani a törvényt. Lehet, hogy akarja, de nem tudja. Így viszont hogy kívánunk európai jogállammá válni?
Nem kívánom tovább folytatni az Állami Számvevőszék által feltárt anomáliák fölsorolását - mintegy ötven súlyosabb található közöttük. Tartok tőle, hogy a nagyobbik kormánypárt igen tisztelt frakcióvezetője obstrukcióval vádolna, ha mindezeket felsorolnám. Kérem, tessenek kevesebb letagadhatatlan hibát elkövetni, s időt nyernek felsorolásuk megtakarításával!
Régi szabadpártnapok szlogenje volt, hogy ne csak hibákat tárjunk fel, de azt is mondjuk meg, mi a teendő - ahogy az egykori nagy tanító mondotta. Szakértő szervünk, az Állami Számvevőszék javaslatát idézem: "Az államháztartás reformja elodázhatatlan. A hiányosságok többsége rendszerbeli hibákra vezethető vissza, s a reformnak alapfeltétele, hogy a költségvetési gazdálkodásban olyan felelősségi rend alakuljon ki, amelyben az előirányzatok kötelmet jelentenek a végrehajtók számára, s azok indokolatlan megszegése felelősségrevonással jár."
Ezzel a gondolatmenettel, ha következetesen továbbvisszük, túl kell lépnünk a költségvetés és az államszámvitel rendjén. Az 1993. évi zárszámadásnak az Állami Számvevőszék által feltárt súlyos hibái és a még súlyosabb mögöttes hiányosságok az államháztartás és az államigazgatás funkcionálásán keresztül túlmutatnak önmagukon.
Ellenzéki képviselők nem szeretnek helyeselni a miniszterelnöknek. Most mégis kénytelen vagyok ezt tenni. A közeli napokban a miniszterelnök úr elég súlyos kritikát mondott a közigazgatásról, az államigazgatásról. Meggyőződésem, hogy igaza van. A túlméretezett közigazgatás, államigazgatás kusza szervezete, szervezetlensége, alacsony szakmai színvonala, rossz munkaszervezése - és még sorolhatnám a negatívumokat - jelenik meg az Állami Számvevőszék zárszámadásról szóló jelentésében feltárt hibák és hiányosságok mögött.
Továbbmegyek: a közigazgatás, államigazgatás hibái, működési zavarai, késlekedései nem jelentéktelen komponensei voltak az MDF-kormányok teljesítményhiányainak, amelyek közrehatottak az 1994-es választási eredményekben. Érthetetlen, hogy sem az Antall-, sem a Boross-kormány nem vetette föl a közigazgatási rendszer problémáit. Lehet, hogy attól féltek, tisztogatásnak fogják tekinteni, ha a közigazgatás alkalmatlan dolgozóit lecserélik. Mert az is hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy ennek a köz- és államigazgatásnak a kádereit még a Kádár-rendszer vette föl, alkalmazta, s nem a szaktudás, a rátermettség volt az egyetlen és legfőbb kiválasztási kritérium.
Az új kormány talán ilyen gyanúsítás nélkül cserélheti ki a felkészületlen, alkalmatlan embereket. Hangsúlyozni szeretném, hogy a közigazgatásban, államigazgatásban nagyon sok becsületes, szorgalmas, kiváló felkészültségű, jó szakember is dolgozik. De sok a gyengén képzett, a lusta, a korrupt is. Természetesen csak az utóbbiakat kellene lecserélni, egykori és jelenlegi párttagságukra, pártszimpátiájukra tekintet nélkül.
(11.30)
Ennek híján nem lesz se jó költségvetés, se jó zárszámadás, se sikeres kormányzás, de még közeledés sem Európához. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
