DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Önkritikusan be kell ismernem, hogy férfi képviselőtársam fizikai erejét tekintve mindenképpen erősebb tőlem, így én legfeljebb a kötetek egyenkénti felhurcolására mertem volna vállalkozni. (Derültség.)
Azt hiszem, már mondanom sem kell, hogy a mi frakciónk is hiányolta a társadalombiztosítási zárszámadást és az állami vagyont bemutató jelentést, hisz előttem ezt már sokan jelezték.
A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló zárszámadás megfelel annak a követelménynek, hogy szerkezete megegyezzék a költségvetés szerkezetével. Fontos és előremutató jelenség - amelyet az ÁSZ-vizsgálat állapított meg -, hogy az utóbbi három évben a költségvetések és zárszámadások sokkal több információt tartalmaznak, mint az azt megelőző időszakban. Ezen a téren tehát igen jelentős az előrelépés és reméljük, hogy a jelenlegi kormány tovább fog haladni ezen az úton.
Sajnálatos azonban - az ÁSZ-jelentést idézem -, hogy örökölt rendszerbeli hiányosságok miatt a zárszámadás, legalábbis az ő megítélésük szerint, nem hiteles. A mi frakciónk maximálisan egyetért azzal, hogy az államháztartás reformjával párhuzamosan ki kell alakítani az új mérlegrendszert is, amelynek révén sokkal pontosabb, rendszerezettebb információhoz fogunk jutni a magyar gazdaság és a költségvetés helyzetéről.
Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy például a mellékletekből hiányolt előirányzat-módosítások szerepelnek a benyújtott javaslat indoklásában, így tehát a szükséges információk rendelkezésre állnak. Nem az adatok eltitkolásáról van tehát szó, hanem azok esetleges rossz, vagy nem kellő formájú strukturálásáról.
Az egyéb értelmű megfeleltetés a költségvetés és a zárszámadás miatt márcsak azért is lehetetlen, mert az 1994. évi XIII. törvény szerint az adósságtörlesztéseként megvalósult orosz haditechnikai importot a zárszámadáson kell keresztülvezetni. Ennek révén tehát jelentősen, több mint 100 milliárd forinttal növekedett mind a bevételi, mind a kiadási oldal. Ezek a tételek természetesen nem szerepelhettek a költségvetésben, hiszen hosszú-hosszú tárgyalások, hosszú egyeztetések és csak a költségvetési törvény megalkotása után vezettek sikerre. Itt hadd jegyezzem meg, hogy Csernomirgyin orosz miniszterelnöknek még az előző kormánynál tett budapesti látogatásakor születtek meg gyakorlatilag minden jelentős pontban a megállapodások, azzal ellentétben, hogy a jelenlegi kormány ezt saját eredményeinek tulajdonítja.
A központi költségvetés 1993-as bevételeit és kiadásait vizsgálva igen sok értékes információt tudunk beszerezni. Az egyik legfontosabb, hogy a tényleges pénzmozgással nem járó orosz adósságtörlesztést figyelmen kívül hagyva, a GDP koncentrációfoka 1992-höz viszonyítva, ha kis mértékben is, de csökkent. Mindez úgy következett be, hogy a bevételek változatlan aránya mellett egy százalékkal csökkent a kiadások GDP-hez viszonyított aránya, vagyis a költségvetés a GDP nominális növekedési arányánál kisebb mértékben növelte kiadásait. Ennek eredményeként a hiány mértéke jelentősen, a GDP 7 százalékáról 6 százalékára csökkent. Amennyiben a jelenlegi kormánynak sikerül ezt a folyamatot felerősítenie, vagy megtartani legalább, akkor talán lehetővé válik a belső eladósodottság kezelése.
Természetesen ezt a biztató eredményt nem szabad úgy venni, hogy közben elfelejtjük azt a tényt, hogy a hiány abszolút értékben igen nagy volt, annak ellenére, hogy nem érte el a pótköltségvetésben meghatározott 213 milliárd forintos értéket. Ez egyrészt jelentősen növelte a költségvetés kamatterheit, másrészt pedig forrást vont és folyamatosan von el a gazdálkodó szféra elől.
A bevételek szerkezetét vizsgálva az egyik legfontosabb tény, hogy a fogyasztáshoz kapcsolt adók részaránya csökkent. Ennek nagy valószínűséggel korántsem az az oka, hogy mind a vállalkozások, mind a magánszemélyek csökkentették adóelkerülő tevékenységüket és nagyobb hajlandóságot mutattak a társasági nyereségadó, illetve a személyi jövedelemadó befizetésére. Márpedig, ha nem ez az oka, akkor csak az lehet, hogy a felemelt kulcsok ellenére a vártnál kevesebb forgalmi jellegű adó folyt be a költségvetésbe. E ténynek arra kell kényszerítenie a jelenlegi kormányzatot, hogy vizsgálja felül a tervezett és részben már végrehajtott adóemeléseket. Az eddigi tendenciák ugyanis igazolják azon állításunkat, hogy az áfa és a fogyasztási adó emelése csak növeli az adóelkerülési hajlamot és ezáltal összességében csökkenti a központi költségvetés bevételeit.
A feketegazdaság részarányának növekedése minden szempontból rendkívül káros hatást fejt ki a magyar gazdaságra és a magyar társadalomra. Azon belül pedig leginkább a bérből és fizetésből élőket sújtja, hiszen nekik nincs lehetőségük, hogy jövedelmeiket eltitkolják. Úgy gondolom, hogy ezen aggályainkat a '94-es pótköltségvetés kapcsán - és biztos vagyok benne, hogy a '95-ös költségvetés kapcsán is - újra és újra el fogjuk mondani.
A központi költségvetés kiadási szerkezetének vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy az nagy vonalakban megegyezik az 1992-es szerkezettel. Jelentős növekedés látszólag a központi költségvetési szerveknél van, hiszen arányuk 24 százalékról 27 százalékra nőtt. Az adatok értékelésénél azonban figyelembe kell venni a tényleges kiadásként nem értékelhető orosz adósságtörlesztést, amely önmagában 100 milliárd forinttal növelte meg a Honvédelmi Minisztérium támogatási előirányzatát. A gazdálkodó szervezetek, összhangban a piacgazdaságra való áttéréssel, reálértékben kisebb támogatást kaptak 1993-ban, mint 1992-ben.
Ez alól kivétel a mezőgazdaság volt - jogosan -, ahol részben a tudatos kormányzati fejlesztési politika, részben az ágazatot sújtó rossz jövedelmi helyzet miatt nőnie kellett a központi támogatásnak. Ezt igazolja az is, hogy 1992-ben az agrárágazat az összes előirányzat 58 százalékát, míg 1993-ban már 75 százalékát kapta. Az aszálykár enyhítése, a gázolaj-támogatás, az agrárpiaci beavatkozások - sertés, alma stb. esetében - sikeresen akadályozták meg azt, hogy az ágazat pénzügyileg teljesen ellehetetlenüljön.
Nőtt a támogatás mértéke a felsőoktatásban, a szociális ellátások területén és a kultúra területén is. Mindez, reméljük, hogy megszívlelendő példa a jelenlegi kormányzat előtt, amely a '94-es pótköltségvetésben és az 1995-ös költségvetés tervezetében ezeket a területeket csökkentett mértékű támogatásban kívánja részesíteni.
Figyelemmel az állampolgárokat teljes joggal nyugtalanító, nem kielégítő közbiztonságra, ez a terület mintegy 11 milliárd forinttal több támogatást kapott 1993-ban, mint az azt megelőző évben. Azt hiszem, ez teljesen indokolt volt a gyakran hangoztatott vádak ellenére, amelyek az erőszakszervezetek veszélyes mértékű megerősítéséről szóltak.
Látszólag nagymértékben, az inflációs rátát messze meghaladóan, 32,3 százalékkal nőtt a kormányzati szervek támogatása. Ez most igazolni látszik a pazarló kormány vádját. Ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Népjóléti Minisztérium az igazgatási költségek között számolta el a mozgáskorlátozottak 2,9 milliárdos közlekedési támogatását. Enélkül a kormányzati szervek összes kiadása 11 százalékkal kevesebb, mint 1992-ben és a támogatás növekedési mértéke csak 5,8 százalék volt.
(11.40)
Mindez azt jelzi, hogy az olcsóbb apparátus követelése nem választási szlogen volt az előző kormány számára, hanem az napi gyakorlatává vált.
A központi költségvetési szervek gazdálkodására igen jellemző adat, hogy saját bevételeiknél a teljesítés 73 százalékkal nagyobb, mint az előirányzat. Azt hiszem - a mi frakciónk korábban is megtette és ismételten szeretné felhívni erre a figyelmet -, hogy ezek az intézmények érdekeltek továbbra is az alultervezésben, és a szükséges korrekció hiányában ilyen módon a költségvetésben nem rögzített többletforráshoz jutnak. Szeretnénk, ha ez a gyakorlat nagyon radikálisan és nagyon gyorsan megszüntethető lenne.
A zárszámadás is alátámasztja azt a tényt, hogy az önkormányzatok központi támogatása, ha szűkösen is, de biztosította a normális gazdálkodás lehetőségét. Természetesen az átlag mögött igen jelentős eltérések vannak. Volt jó néhány önkormányzat, amely súlyos gazdálkodási problémák elé került, de ezek döntő részében a helytelen gazdálkodás is közrejátszott, nemcsak a központi támogatás kis mértéke.
Ugyanakkor néhány önkormányzatnál nemcsak nagy mennyiségű szabad pénz halmozódott fel, hanem jelentős vagyon is. Az ez utóbbival való gazdálkodás gyakorlatilag ma még sehol nem megoldott, és ezáltal késést szenved a lehetséges források bevonása az önkormányzatok fejlesztésébe.
A kezdeti idegenkedés után egyre határozottabban nyúltak az önkormányzatok a helyi adók kivetésének lehetőségéhez. Ezt jelzi, hogy 1993-ban az előirányzatot is meghaladta a kivetett és beszedett helyi adók mennyisége. Ennek révén az önkormányzatok 27,1 milliárd forinthoz jutottak az 1992-es 17 milliárd forinttal szemben. Hosszú távon - mi, kereszténydemokraták már korábban is jeleztük - mindenképpen ez kell legyen a megoldás; természetesen a központi adó párhuzamos mérséklésével együtt.
Az elkülönített állami pénzalapok jó lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy az állam által is preferált gazdaságpolitikai célokat ne csak költségvetési pénzekből finanszírozzuk meg. Ugyanakkor, a lazább gazdálkodási feltételek mellett a közpénzek felhasználásának ellenőrzése is sokkal nehezebb. Éppen ezért igen fontos előrelépésnek tartjuk azt, hogy 1993-ban egyre inkább teret nyert a pályázati rendszer a direkt osztogatással szemben.
Az alapok 1993-as záróállománya 27,2 milliárd forint, illetve a '92-es záróállományhoz viszonyított növekménye 14,5 milliárd forint - rendkívül nagy. Ez egyértelműen arra utal, hogy az alapokban lévő pénzek felhasználása közel sem nevezhető optimálisnak. Ezért mindenféleképpen szükségesnek tartjuk és kérjük az alapok felülvizsgálatát és a fejlesztési célú eszközök koncentráltabb és hatékonyabb felhasználását. Ezt az is alátámasztja, hogy az alapkezelők, a költségvetési intézmények finanszírozására, működésére fordított kiadások elérték a 11,4 milliárd forintot. Ez hihetetlenül nagy pénz, amit a fejlesztésektől vontak el. Ezt nem szabad megengedni.
Végül: a fenti gondolatok és reméljük, elfogadásra alkalmas ajánlások megfogalmazása után elfogadásra javasoljuk a zárszámadást, és a mi frakciónk azt el fogja fogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
