GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Hölgyeim és Uraim! Valóban egy sajátos zárszámadási törvény tárgyalásához kezdtünk hozzá. Ennek egy vonatkozását előttem már ketten is kifejtették, államtitkár úr az előterjesztésében is utalt rá, miszerint egy ciklusváltást követő zárszámadási javaslat vitájáról van szó. Ez azt jelenti számomra, mint egy képviselőcsoport vezérszónoka számára, hogy nem érdemes olyan mélyrehatóan elemezni egy képviselőcsoport nevében a zárszámadást, mint ahogy - indokoltan - a Pénzügyminisztérium ezt megtette. A zárszámadásnak a mi számunkra elsősorban politikai és gazdaságpolitikai tanulságai vannak. A politikai tanulságait, úgy érzem, hogy levonta az ország. A gazdaságpolitikai tanulságai itt állnak előttünk, és én ezeket szeretném egy rövid csokorban összefoglalva önök elé terjeszteni.
Azért még egy másik szempontból is sajátosnak tekintem a zárszámadás vitáját, és ezért sem indokolt mélyebben elemezni az itt leírtakat, hiszen nem az eredetileg elfogadott 1993-as költségvetés alapján kellett beszámolnia a kormánynak a gazdasági és pénzügyi folyamatok eredményeiről, hanem az év közben megalkotott pótköltségvetés jelentős mértékben módosította az eredeti előirányzatokat. Ezzel járt az is, hogy az egyes előirányzatok teljesítése, vagy az eredeti költségvetési javaslatban nem szereplő előirányzatok teljesítése, előirányzatok túllépése tulajdonképpen nem tárgya a mai vitának, hiszen az év közben már az előző kormányzat elfogadtatta azt az akkori évi pótköltségvetésben, tehát ma nincsen jogi alapja ilyen kérdések feszegetésének, noha bizonyos értelemben természetesen indokolt lenne. Tudomásul kell azonban venni, hogy az előző ciklusban az előző parlament a pótköltségvetés elfogadásával szentesítette az eredeti költségvetéstől való eltéréseket.
Az a kérdéskör, amivel én foglalkozni szeretnék, a mára, illetve a jövőre vonatkozó gazdaságpolitikai tanulságokat illeti. Emlékszünk rá, hogy 1992 tavaszán, kora nyarán, ahogy a koalíciós - akkori koalíciós - kormányzás a ciklus félidejéhez érkezett, az akkori kormánypárt képviselői, tagjai sorában felerősödött az az érzés, hogy indokolt már valami változást elindítani az ország gazdaságában, indokolt már odafigyelni a következő évek várható politikai megmérettetésére, indokolt, hogy ne csak a megszorításokról legyen szó, most már beszéljünk valami pozitívról is, most már nyújtson valamit a kormány, illetve az Országgyűlés az országnak: gazdasági kiutat, felemelkedést mutasson.
Emlékezetes, akkoriban talán a Kereszténydemokrata Néppárt kongresszusa nyitotta meg a sort, ami előtérbe helyezte a gazdasági növekedés követelményét. Ezt követően a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja is ilyen típusú állásfoglalást hozott, és elindult GAM - gazdaságstratégiai munkacsoport - néven egy tervező munka annak érdekében, hogyan lehet, milyen módszerekkel, milyen feltételekkel a gazdasági növekedést élénkíteni, beindítani az országban. Erre a számok, úgy tűnt, bizonyos értelemben lehetőséget adnak, hiszen '91-'92-ben viszonylag stabil pénzügyi eredményeket produkált az ország. Mai mértékkel nézve szinte csekélynek tűnik az a költségvetési hiány, amiről az akkori években vitatkoztunk és késhegyig menő harcot folytattunk. Mai álmainkban csak talán még gondolni sem merünk olyan fizetési mérlegre, aktív folyó fizetési mérlegekre, amiket azokban az években produkált az ország.
(10.40)
Tehát a pénzügyi mutatók terén bizonyos jelei voltak annak, hogy itt lehet valami mást is csinálni, akkor azonban sokan voltak olyanok is, akik arra figyelmeztettek, hogy ezek a pénzügyi mutatók nem reálisan tárják elénk a gazdaság tényleges teljesítőképességét. Nem arról volt ugyanis szó, hogy egy szerkezetében átalakult, stabilizálódott és piacképes, exportképes potenciállal rendelkező gazdaság várna a növekedés lehetőségeire, pusztán arról, hogy egyrészt az akkori gazdaságtalan tevékenységek minimalizálásával, másrészt még veszteségek árán is - a minden áron való exportbővítés kényszerétől vezérelve - bizonyos pozitív pénzügyi eredményeket produkált a gazdaság, ugyanakkor nem történt meg benne az a strukturális átalakulás, nem történt meg a piacképes kapacitások létrehozása, amelyek valójában alapját jelenthetnék egy stabil és tartós gazdasági növekedésnek.
Most természetesen a különböző politikai állásfoglalások - amikre már utaltam a KDNP, illetve az MDF részéről - befolyásolták a kormányhivatalokban, a Pénzügyminisztériumban folyó előkészítő, tervező munkálatokat is. Tulajdonképpen egy szociológiai szakkifejezéssel azt mondhatnám, hogy a "szervezett felelőtlenség" indult meg az előkészítő munkálatokban, amelyek során nem vettek figyelembe olyan tényeket, amelyek a gazdaság helyzetének instabilitását mutatták, nem vették figyelembe a kedvezőtlen jeleket, hanem a kiadott politikai feladatnak megfelelően csak azokra a mutatókra és azokra a lehetőségekre helyezték a hangsúlyt, amelyek a növekedést voltak hivatottak alátámasztani.
Ezek alapján - ahogy az államtitkári expozéban is volt róla szó - egy olyan gazdasági helyzetfeltárás készült '92 őszén, amely igazából már az akkori őszi folyamatoknak sem volt megfelelő, azokkal sem volt összhangban, de az előkészítő munkák ezeket a változásokat - úgy tűnik - nem vették figyelembe. Ezek alapján prognosztizáltak jelentős külgazdasági eredményeket, további exportnövekedést, ezek alapján prognosztizálták az infláció lényeges csökkenését mind a termelői szférában, mind a fogyasztói árak tekintetében, és ezek alapján prognosztizálták a viszonylag kedvező egyensúlyi eredményeket.
Érdemes megnézni, hogy mi történt valójában egy olyanfajta számítás eredményeképpen, amely a minden áron való növekedést akarta előtérbe helyezni, annak tényleges előfeltételei híján. A különböző kormányzati intézkedések és a monetáris politika ehhez kapcsolódó intézkedései hatására valóban annak a tanúi lehettünk 1993-ban, hogy a gazdaság egyes szektorai növekedésnek indultak: a termelésben elsősorban az ipari tevékenységre igaz ez, és sajnos, a felhasználásban is növekedés mutatkozott, elsősorban a készletfelhalmozás területén - ami túlságosan pozitívnak nem tekinthető - és a fogyasztás területén, sajnos nem a beruházásokén.
Közben a mezőgazdasági, az építőipari, a közlekedési teljesítmény számottevően visszaesett, és ennek eredményeképpen a GDP, a bruttó hazai termék körülbelül 2 százalékkal tovább csökkent. Közvetlenül ezeket a reálfolyamatokat követően vagy ezekkel párhuzamosan az 1993. év elejétől már az egyensúlyi viszonyok is rohamosan romlani kezdtek: az export nagymértékben visszaesett, a belföldi felhasználás - ezen belül a közösségi és a lakossági fogyasztás - valamint a készletállomány indult emelkedésnek. Ehhez kapcsolódva viszont az importteljesítmény nőtt ki és egy jelentős behozatali többlet alakult ki, nagymértékben rontva a külkereskedelmi egyensúlyt. Emellett sajnos azt kell mondanunk, hogy az infláció a várakozásokkal ellentétben az 1992-es mértékhez képest egyáltalán nem lassult.
Miért mondtam azt az előbb, hogy sajnos, elsősorban a fogyasztás és a készletfelhalmozás nőtt? Mindamellett, hogy a kormány jelentős hangsúlyt helyezett a növekedésre, tudomásul kellett vennünk, illetve most már utólag tudomásul kell venni, hogy nem voltak a kezében hatékony eszközök és nem alkalmazott olyan módszereket sem az adópolitika, sem a gazdaságpolitika más területein, amelyek valóban a szerkezeti átalakulást segítették volna elő, és valóban egy tartós növekedés megindítását szolgálták volna.
A gazdasági struktúra átalakításához elengedhetetlenül szükséges beruházások 1993-as értéke alig haladja meg a jövedelemben a 18 százalékot, azt kell mondanunk, hogy ez egy átalakuló gazdaságban nagyon kevés. Ez a beruházáselmaradás jelentős mértékben hozzájárult a gazdaság versenyképességének romlásához, illetve ahhoz a sok területen kialakult versenyképtelenséghez, ami ma is jellemzi a gazdaságot.
Itt csak emlékeztetni szeretnék arra - megint csak a jelenlegi tanulságok levonása érdekében -, hogy a kormánynak a költségvetés és az adótörvények benyújtásával lehetőség szerint arra kell törekednie, arrafelé kell terelnie a gazdaság szereplőinek magatartását, hogy ne elsősorban a fogyasztási kiadások nőjenek, hanem a felhalmozás felé terelje el a jövedelemfelhasználást. Ennek érdekében és ilyen szemüveggel érdemes majd végiggondolni a szintén a Ház előtt lévő adótörvényeket és a következő évi költségvetést is.
Ezeknek a reálfolyamatoknak a pénzügyi vetülete azt mutatta, hogy indokolt volt az a figyelmeztetés, amit már '93 év elején megtettünk, felhíva a figyelmet arra, hogy a korábbi években viszonylag gyorsan növekvő lakossági megtakarítások '93-ban már nem lesznek elégségesek arra, hogy az egyéb jövedelemtulajdonosok túlköltekezését finanszírozzák. A gazdaság három fő szereplője: az állam, az állami költségvetés; a vállalati szektor és a lakossági szektor közül egyedül a lakosság volt az, amelyik kevesebbet fogyasztott az összes megtermelt jövedelménél, a másik két szektor komoly mértékben eladósodott.
Változást jelentett 1993-ban az, hogy itt a vállalati, vállalkozói szektor is jelentős mértékben növelte nettó eladósodottságát és ez tovább élezte azokat a feszültségeket, amelyeket a költségvetés túlköltekezése okozott. Részint azt kellett konstatálni, hogy a költségvetés és a vállalkozói szféra komoly konfliktusban van a hitelpiacon annak érdekében, hogy ki képes megszerezni a gazdaságban rendelkezésre álló forrásokat, ez pedig részint azzal járt, hogy egyrészről egy erőteljes inflációs nyomás alakult ki, másrészről pedig az eladósodás növekedése következett be. Ráadásul 1993-ban nemcsak a hitelfelvevők hitelszükséglete nőtt meg, hanem a lakosság fogyasztása is - mint az előbb mondtam - lényegesen meghaladta az előző évit, ebből következően pedig a nem növekvő lakossági jövedelmek mellett természetesen a megtakarításoknak kellett csökkenni. A számításoknak vagy a várakozásoknak megfelelően a lakosság nettó megtakarítás-növekménye a korábbi évek felére esett vissza, ebből adódott az a jelentős feszültség, ami a hitelpiacon jelentkezett.
(10.50)
Nem beszélve arról, hogy a vállalkozói szféra oldaláról nagyságrendekkel nagyobb hiteligény mellett nem volt lehetőség az államadósság növekedése nélküli finanszírozásra.
A másik rész, amit szeretnék kiemelni - amiről szintén volt szó, de érdemes elgondolkodni rajta - az a monetáris politika. A monetáris politika, amely késve reagált erre a helyzetre, nem megfelelően módosítva a hitelkínálatot, a kereskedelmi bankok likviditási pozícióját. S mikor féléves késéssel reagált az egyensúlytalanságra, még további többhónapos késésre kellett számítani és többhónapos késés következett be a kereskedelmi bankok reagálásában. Ennek eredménye volt az a nagymértékű pénzügyi egyensúlytalanság, majd a következő évtől kezdődőden a kamatok gyors növekedése, ami valószínűleg elkerülhető lett volna. A kamatszínvonal ilyen mértékű ingadozása, a kamatszínvonalnak és a gazdasági szereplőknek ilyen mértékű rángatása elkerülhető lett volna egy tudatosabb monetáris politika mellett.
Amit fő tanulságként szeretnék összefoglalóan elmondani az eddigiek alapján, az két dolog. Az egyik, hogy nem alakult ki az elmúlt években az a piacgazdasági intézményrendszer és nem alakult ki az államháztartás ennek megfelelő intézményi rendszere sem, amely alkalmas lenne egy stabil, tartós gazdasági növekedés megvalósítására. Mindenkinek, amikor gazdasági növekedési igényekről beszél és ilyen követelményeket fogalmaz meg, világosan látnia kell azt, hogy milyen veszélyekkel jár egy ilyen törekvés akkor, ha nincsen megfelelően alátámasztva a belföldi gazdaság szereplői oldaláról ez a gazdaságpolitikai törekvés.
Elfogadom és indokolt az az igény, hogy jó lenne már, ha a gazdaság növekedne, mégis úgy látom, hogy a jelen helyzetben, amit a 1993-as év nagyon szépen példáz a mi számunkra, nem hagyhatók figyelmen kívül az egyensúlyi követelmények. Nem indokolt tehát olyan pejoratív értelemben beszélni a restrikcióról, ahogy erről szoktak beszélni, és nem indokolt ezt olyan mértékben szembeállítani a gazdasági növekedéssel, mint ahogy ezt szintén meg szokták tenni manapság.
Úgy látom, úgy gondolom, gazdasági növekedés csak úgy teremthető meg, ha az egyensúlyi követelményeket megvalósítja a gazdaságpolitika. Ennek talán legfontosabb vonatkozása a másik oldalról, amit szeretnék kiemelni, hogy egy ilyen erőltetett, a gazdasági realitásokkal nem mindenben számoló, növekedést generáló gazdaságpolitika olyan mértékben rontotta az állam pénzügyi pozícióit, ami hosszú évekig kihatással lesz a következő törekvéseinkre is.
Nemcsak arról van tehát szó, amit az előbb mondtam, hogy nekünk racionálisan be kell látni azt, hogy ilyen módon nem növelhető a gazdaság teljesítménye, és ezért egy ésszerűbb gazdaságpolitikát kell folytatni, hanem arról is szó van, hogy egy ilyen növekedésgenerálással el is játssza a gazdaságpolitika azokat a lehetőségeket, amelyek a közeljövőben a gazdasági növekedést szolgálhatnák.
Nemcsak józan belátásunkra van tehát akkor szükség, amikor korlátozzuk a kitűzhető célok nagyságát, korlátozzuk a gazdasági növekedés elérhető ütemét, hanem egy nagyon kemény gazdasági realitásról is szó van. Arról a kemény gazdasági realitásról, hogy az előző években megalapozatlan gazdasági növekedés terheit is ki kell fizetni az elkövetkezendő években. Ki kell fizetni azokat a terheket, amelyek az államadósság többszáz milliárdos növekedésében jelentkeznek.
Államtitkár úr beszélt a bruttó államadósság körülbelül 800 milliárd forintos nagyságrendű növekedéséről. Ennek kamatozó része, ami után szigorú piaci feltételekkel kamatot kell fizetni, meghaladja a 480 milliárd forintot. Ezek olyan kiadási tételek, amelyeket jó lett volna elkerülni és vegyük figyelembe azt, hogy a következő években minden ilyen indokolatlan vagy meggondolatlanságból fakadó államadósság-növekedés nagyon közvetlenül, nagyon rövid távon korlátozza a gazdaság növekedésének esélyeit.
Ezért kérem tehát képviselőtársaimat, hogy túllépve már a '93-as év apró-cseprő pénzügyi elszámolásainak vitáján, a '93-as évi zárszámadás fő tanulságaként vegyék figyelembe ezeket a fejleményeket. És amikor a '95-ös költségvetést fogjuk megvitatni, akkor ezeknek a tanulságoknak a felhasználásával próbálják kialakítani álláspontjukat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
