VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A vita harmadik órájának vége felé, azt hiszem, már nem kell különösebben részletesen elemeznem azokat a problémákat, amelyek a zárszámadás kapcsán az Országgyűlés előtt felmerültek.
Az államtitkár úr - a szó minden tekintetében - kimerítő alapossággal elemezte ennek gazdaságpolitikai és számszaki részét is. Én úgy hiszem, hogy itt, az Országgyűlés előtt ma csak pusztán az a feladatunk, hogy azokat a tanulságokat vonjuk le, amelyek a '95-ös és későbbi költségek összeállításakor számunkra adódnak, hiszen ez az Országgyűlés egyik legfontosabb feladata is. Az alkotmány rendelkezik erről a kérdésről, amikor megállapítja, hogy az Országgyűlésnek kell jóváhagynia, megállapítania az állami költségvetés összeállítását és annak végrehajtását.
Az a gazdaságpolitika, ami az 1993-as költségvetés összeállításakor a kormány számára alapul szolgált, azok az anyagok, amelyek akkor készültek, valóban - ahogy Gaál Gyula is elmondta -, némi irányváltásra adtak lehetőséget, vagy adtak optimizmust. Nem volt ebben egységes vélemény akkor a Házban. Jónéhányan, főleg az ellenzéki pártok közül, már akkor is kifogásoltuk, hogy ezek a számok, ezek a kiindulási pontok, amelyekre a kormány a költségvetést építi, nem teljesülnek, nem teljesülhetnek, és néhány számadat, amelyet most megemlítek, ezt igazolta.
Ezek közé a kiindulási pontok közé tartozott, hogy a bruttó termelés, a bruttó hazai termék nőni fog, mintegy 2-3 százalékos mértékben. Valóban - ahogy az államtitkár úr is elmondta - a lakossági fogyasztás növekedésével is számolt a tervezet, és a nemzetgazdasági beruházások növekedése is egy olyan tényező volt, amely - én azt hiszem - az indokoltnál optimistábbá tette az akkori összeállítókat. A külkereskedelmi áruforgalomban szintén egy, az export tekintetében 5-7 százalékos növekedéssel, az import tekintetében pedig egy 6-7 százalékos növekedéssel számolt a tervezet.
Ezek a kiindulási feltételek a '93-as év során nem teljesültek, és az összes többi probléma, a kormány bizonytalan lépése - én azt hiszem -, ezen indulási feltételek meg nem valósulásából vezethető le. Nem folytak be a privatizációs bevételek, azok lényegesen kisebb mértékben kerültek a költségvetésbe befizetésre, mint ahogy arról a tervezet szólt. A pénzintézetek társasági adója, valamint az osztalék befizetése szintén kisebb mértékű volt. Emiatt a költségvetésben bevételkiesés keletkezett. '93 folyamán, év közben került módosításra az általános forgalmi adó - ha jól emlékszem, 6-ról 10 százalékra emelkedett ekkor a kulcs. Ez némileg emelte a költségvetés bevételi oldalát, egy 16-17 milliárd forintos összegben. De ez kevés volt ahhoz, hogy kompenzálja azt a kiesést, amely más területeken keletkezett.
Az a fogyasztásiadó-változás pedig, ami a behajtás szigorítása miatt keletkezett volna, szintén nem volt elég ahhoz, hogy a bevételkiesést csökkentse. És ugyanakkor a kiadási oldalon olyan plusz forráshiányok keletkeztek, amelyeket az akkori kormánynak valamilyen módon orvosolnia kellett. Ha jól emlékszem, plusz százmilliárdos kiadás növekedésére került sor összességében az év során.
Tehát summa summárum, az a pótköltségvetés, ami '93-ban már a Ház elé került, csak egy "szépségtapasz" lehetett a '93-as költségvetésen. Gyakorlatilag egy alapjaiban rossz, vagy rossz kiindulási pontokra építő költségvetést már nem lehetett ezzel a pótköltségvetéssel érdemben korrigálni. Tehát gyakorlatilag az volt a helyzet, mint amikor egy rossz építményt vagy gépezetet próbálunk jó alkatrészekkel megjavítani. Példaként mondjuk a Trabantot hozhatom föl: hiába próbálunk Mercedes alkatrészekkel azon a konstrukción javítani, az rövid távon hozhat megoldást, de hosszú távon - azt hiszem -, alapjaiban nem.
Ezek után néhány olyan pontra kívánok rátérni, ami a későbbiekben valóban javíthatja az Országgyűlés munkáját.
Négy ilyen területet emelnék ki ezek közül. Az egyik az állami vagyonnal való gazdálkodás kérdése, a másik - a Fidesz régi vesszőparipájának tekinthető - az átcsoportosítások területe, amely szintén az Országgyűlés alapvető jogait érinti, vagy esetenként csorbíthatja. Szintén ilyen terület lenne az állami pénzalapok területe, hiszen ezen a területen az új kormány radikális lépésekre kívánja magát elszánni. Én azt hiszem, hogy ez mind az Országgyűlés, mind a kormány számára tanulságokkal járó terület. És végül annak az információs rendszernek a hiányosságait tenném szóvá, amelyek alapvetően gátolnak minket abban, hogy egy korrekt és megbízható eredménnyel zárjuk e törvényjavaslat vitáját.
Az állami vagyonnal való gazdálkodás kérdéskörénél legelőször azt kell megnéznünk, van-e egyáltalán olyan információs forrásunk a vagyonra vonatkozóan, amely reális képet adhat arról, hogy ma a magyar államnak mekkora a vagyona.
(11.50)
Az államháztartási törvény 116. § (2) bekezdésének 8. pontja ezt korrekt módon állapítja meg, amikor azt mondja, hogy a zárszámadásban be kell mutatni az államháztartás alrendszereinek a vagyonkimutatását is, s ez alapján kell a zárszámadást az Országgyűlés elé terjeszteni. Sajnos, itt azok az évek óta meglévő hiányosságok vannak, amelyeket ismét szóvá kell tennünk, bízva abban, hogy ez a '94-es zárszámadáskor már nem történik meg. Az egyik az elkülönített állami pénzalapok mérlegének a bemutatása. Bár készült ilyen mérleg most, 1993-ban, ez nem tekinthetők, sajnos, teljes körűnek, nem a tényleges vagyont ábrázolja, emiatt nem tekinthető teljes körűnek a vagyonmérleg. Ha jól emlékszem, elsőként készült egyébként '93-ban ilyen mérleg.
A másik hasonló példa, ami ennek a bizonytalanságát mutatja, ez az időlegesen és tartósan állami tulajdonban lévő vállalkozói vagyonnak a vagyonmérlege, vagyis ennek hiánya. A zárszámadásban nincs erre tekintve megbízható mérleg. Reméljük, hogy a '94-es zárszámadásban már ez a hiányosság is pótolva lesz.
Egy nagyon tanulságos ábrát is tartalmaz az Állami Számvevőszék jelentése ennek a vagyonnak az összeállítását illetően, amikor azt mutatja be, hogy az Állami Vagyonügynökségnél s a Vagyonkezelő Részvénytársaságnál lévő vagyon, és az APEH-nél nyilvántartott vagyon milyen módon tér el egymástól. Csak érzékeltetve a nagyságrendi eltéréseket, hadd említsem meg, hogy míg az ÁVÜ-nél, ÁV Rt.-nél 1500 cég van számon tartva, mint az állam vállalkozói vagyonának tulajdonosai, addig az APEH-nél 3700 cég bír nyilvántartással, s ebből következően a vagyon nagyságára nézve is eltérések vannak: az ÁVÜ-nél és az ÁV Rt.-nél 1500 milliárd forintos az állami vagyon nagysága, míg az APEH-nél körülbelül 2000 milliárd forintos nagyságrendről van szó. Tehát nyilván itt különböző mérlegek és kimutatások vannak, reméljük, hogy ezeknek az egységesítésére és pontosítására az új kormány sort fog keríteni.
Ezekből a hiányosságokból következik a további kritikai észrevételünk. Persze a privatizációs bevételek elmaradása óhatatlanul magával hozta, hogy az ÁVÜ nem tudta teljesíteni a költségvetési törvényben a rá kiszabott feladatokat. Így a belföldi államadósság kezelésére előirányzott 5,2 milliárd forintnak csak egy része folyt be, ugyanígy az elkülönített állami pénzalapoknál előirányzott 26 milliárd forintból is közel 20 milliárd forint szintén nem folyt be. A pótköltségvetésben pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy amíg a pótköltségvetés 8 milliárd forintot előírt az ÁVÜ számára befizetésként, az ÁVÜ rendelkezett ezzel a pénzzel, és ennek ellenére nem történt meg ez a befizetés. A fedezet tehát rendelkezésre állt, ennek ellenére valamilyen, előttünk ismeretlen ok folytán ez a befizetés nem történt meg. Én szeretném kérni a kormányt és a kormány részéről megbízott privatizációs kormánybiztost, hogy ennek az okait, amennyiben lehetséges, majd az Országgyűléssel ismertesse meg.
A másik nagyobb terület az átcsoportosítások területe. Ebben kétségtelen tény, hogy a korábbi kormány eredményeket ért el: azok az anomáliák, amelyek még '90-'91-ben jellemezték a kormánynak a működését, csökkentek, és gyakorlatilag elhanyagolható számúra estek vissza. Ennek ellenére vannak olyan fejezetek közötti és fejezeteken belüli átcsoportosítások is, amelyek a kormány, vagy legalább az Országgyűlés jóváhagyását igényelték volna. Ezekre vagy nem került sor, vagy a későbbiekben történt kormányhatározat vagy kormánydöntés. Az egyik ilyen példát említeném csak meg. Az áfa évközbeni módosítása miatt a Magyar Tudományos Akadémia számára a Pénzügyminisztérium augusztusban és novemberben egy 1 milliárd forintos átcsoportosítást tett meg, az ehhez elengedhetetlenül szükséges kormánydöntés viszont csak '94 februárjában történt meg. Bizonyára az év végén föltorlódott kormányzati munka okozta ezt a késlekedést.
A megfelelő információs rendszer hiányosságai, és ennek a rendszernek a kiépítése. Én azt hiszem, hogy a legtöbb probléma, amely a törvényesség vagy a hitelesség tekintetében fennáll, gyakorlatilag abból következik, hogy ez az információs rendszer a mai napig nem épült ki. Az államháztartási törvény 124. §-a és 116. §-a előírja ennek a rendszernek a kialakítását. Én belátom azt - és a frakciónk ebből a szempontból belátó -, hogy ennek a rendszernek a kiépítése több évet vesz igénybe. Tehát pusztán a négyéves ciklus irreálissá tette volna, hogy ez a rendszer maradéktalanul és megfelelő törvényi szabályozottsággal kiépüljön. Mégis szóvá kell tennünk, hogy ennek az elemeit, vagy alapelemeit az elmúlt négy évben a korábbi kormány lefektethette volna, és ma már azzal kellene csak szembenéznünk, hogy ennek a pontosítása, a módosítása, vagy a kiépítésének további folytatása legyen napirenden - ezzel szemben még mindig alapvető hiányossággal küszködünk.
Alapvető következménye ezen előírás meg nem létének a rendkívüli bevételek és kiadások nem pontos köre. Rendkívüli bevételről a zárszámadás szinte nem is tesz említést. Egyfajta rendkívüli bevétel van: a privatizációs bevétel, azonban ezt az államháztartási törvény előírásai nem tekintik annak. S azt hiszem, hogy az az egyéb bevétel, amit egy másik pontként tartalmaz a zárszámadás, szintén nem tekinthető ilyennek.
Rendkívüli kiadásokról már szó van a zárszámadásban, erre egy komolyabb tételt is tartalmaz a törvényjavaslat. Azt hiszem, hogy 7,6 milliárd forintról van ebben az esetben szó, de ez, sajnos, nem egy teljes körű tételnek tekinthető - mint az Állami Számvevőszék jelentése is rámutat -, csak néhány kiemelt tételt gyűjtöttek össze ebben a törvényjavaslatban a "rendkívüli kiadás" címszónál. Ez, sajnos, nincs összhangban sem a költségvetési törvénnyel, sem az államháztartási törvénnyel.
A kezességvállalások összege szintén egy olyan területe a zárszámadásnak, amely évről évre kisebb-nagyobb eltéréseket mutat. Itt ma nem az a probléma, hogy ez a kormány túllépte volna a kezességvállalás mértékét, hiszen ezen a határon belül maradt, inkább szintén az ellenőrzés területén van probléma, amikor a kormány nem küldi meg azokat a kormányhatározatokat az Állami Számvevőszéknek, amelyekre törvényi kötelezettsége van. Huszonnégy kormányhatározatból az év során nyolc lett megküldve.
Végül az elkülönített állami pénzalapokról még essék néhány szó, hiszen ez az állami költségvetésnek egy jelentős területével gazdálkodik, jelentős pénzalapokkal.
A törvényjavaslat 12. §-ában az Országgyűlés tudomásul veszi az elkülönített állami pénzalapoknak a pénzmozgását, amikor is az elmaradt privatizációs bevételek miatt a kormány a forgóalapból csoportosított át pénzösszeget a különböző állami pénzalapokba, igazán komoly mértékben, hiszen a Területfejlesztési Alap tekintetében 4,7 milliárd forintról, a Mezőgazdasági Alapnál 2,7 milliárd forintról, vagy a Kisvállalkozói Garancia Alapnál 2 milliárd forintos nagyságrendről van szó. Sajnos, ezek az átcsoportosítások a későbbiekben nem kerültek visszaforgatásra a költségvetésbe, hanem végleges pénzösszegként maradtak ezeknél az állami pénzalapoknál. A dolgot pusztán azért tettem szóvá, mert olyan pénzösszegekről van szó, amelyek később, az év végén pénzmaradványként maradtak ezeknél az állami pénzalapoknál, tehát ezeket nem költötték el. Itt gyakorlatilag egy túltervezésről van szó a különböző pénzalapoknál. Csak megemlítem, hogy a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapnál közel félmilliárd forint, a Területfejlesztési Alapnál 2,5 milliárd forint, a Kisvállalkozói Garancia Alapnál közel 2 milliárd forint a pénzmaradvány.
(12.00)
Ezeknek a rendezésére, elszámoltatására szintén szükség volna és reméljük, hogy ez a későbbiek folyamán - amennyiben még idő lesz rá - majd az Országgyűlés elé kerül, hogy az ezek közötti elszámolásra a kormány tegyen bármilyen lépést.
Tisztelt Ház! Összefoglalva: először is szeretnék köszönetet mondani képviselőcsoportunk nevében az Állami Számvevőszéknek, mert egy valóban részletes és alapos ellenőrzési anyagot tett a képviselők asztalára, ami reálissá tette azt a feltételt, hogy az Országgyűlés érdemben tudjon dönteni a zárszámadási törvényjavaslatról.
A hiányosságok többsége - mint ahogy említettem is - azokból a korábbi fogyatékosságokból ered, amelyek egyrészt egy információs rendszer kiépítésének hiányából keletkeztek, másrészt pedig annak az államháztartási reformnak az elmaradásából, amelyre a korábbi években csak részben és fogyatékosan került sor. Az új Országgyűlésnek, az új kormánynak az a feladata, hogy ezt a munkát vigye tovább és ez most már pusztán a kormány elhatározásán vagy bátorságán múlik. Azt hiszem, most van az az időszak, amikor ezeket a lépéseket a '95-ös költségvetésben meg kell tenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
