DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Ház! Ha a Házszabály lehetőséget biztosítana arra, hogy a hozzászólásnak a megírt szövegét csatolni lehetne a jegyzőkönyvhöz, akkor most ezt tenném, és elállnék a szólás jogától, de miután az elmúlt évek tapasztalata is azt bizonyította, nagyon fontos, hogy a parlamenti jegyzőkönyvek rögzítsék az egyes pártok álláspontját, és a Fidesz az általános vitában még nem mondta el a véleményét, ezért sajnos - természetesen idézőjelbe téve a "sajnos"-t - az önök türelmét egy kis ideig igénybe kell vennem.
Jogállami igazságszolgáltatás nem képzelhető el megfelelően szabályozott, jól működő ügyészi szervezet nélkül. Minden olyan törvényhozási lépés, amely ezt a szabályozást segíti elő, ezért üdvözlendő és támogatandó.
Ezt előrebocsátva, nyilvánvalóan örülnünk kellene akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon egy olyan jogszabálytervezetnek, amely régi hiányt hivatott pótolni, nevezetesen rendezni kívánja az ügyészek szolgálati viszonyát és az ügyészségi adatkezelést. Hogy nem örülünk maradéktalanul, annak megvan az oka, és ezt az okot az ellenzéki pártok képviselői a korábbi vitában jórészt kifejtették.
Anélkül, hogy különösebb ismétlésekbe bocsátkoznék, szeretném megvilágítani a Fidesz álláspontját ezekben a kérdésekben, és hellyel-közzel olyan pontokra is kitérni, amelyek az eddigi vitában talán kevéssé vagy nem minden oldalát tekintve kerültek bemutatásra.
Az igazságügy-miniszter úr expozéjában, majd később is arra kérte a Házat, hogy olyasmiről vitatkozzunk, ami a törvényben található, és hagyjuk az alkotmányos aggályokat vagy e kérdésekben felvethető ellentétes nézeteket egy későbbi vita tárgyára. Készséggel egyetértenék ezzel a javaslattal, ha az előttünk fekvő törvénytervezet már önmagában nem tenné szükségessé, hogy egy kicsit szélesebb körben is megvizsgáljuk az ügyészség alkotmányos elhelyezkedését, beépülését az állami szervezetrendszerbe, ha maga a törvényjavaslat nem tartalmazna olyan pontokat, amelyek minden ellenvetés dacára túlmutatnak az ügyészség szolgálati viszonyán.
Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az ügyészség státusza, az ügyészségi feladatok meghatározása és az ügyészségi szolgálati viszony is az előző parlamenti ciklusban hosszú és kemény vitákat váltott ki. Az előző kormány által beterjesztett és részben tárgyalt törvényjavaslatokat is ismerheti mindenki.
A Fidesznek már akkor is az volt a meggyőződése, hogy komplex kérdéskörről van szó, és a különböző szabályozási tárgykörök önmagukban csak nehezen dolgozhatók ki a szoros összefüggések következtében. Ez a meggyőződésünk megerősítést nyert e beterjesztett törvényjavaslat elolvasása után, hiszen e szolgálati viszonyról szóló tervezet akarva-akaratlanul érinti az alapkérdéseket, amelyek az ügyészség, jelen esetben a legfőbb ügyész, illetve helyettesei alkotmányos szabályozásához kapcsolódnak.
Sokkal kívánatosabbnak tartottuk volna, ha előbb az alapkérdésekben sikerül megállapodásra jutni, és az alapkérdések megoldását követően a már elkészült kereteket mintegy kitöltve hozta volna meg az Országgyűlés a szükséges rendelkezéseket.
Mintha a kormányzat fordított házépítést valósítana meg ebben a kérdésben, amikor előbb berendezni próbál egy olyan épületet, amelynek még a tervét sem fogadták el. Még egyszer hangsúlyozni kívánom a konszenzus jelentőségét ebben a kérdésben, hiszen az ügyészség közjogi státusza olyan alkotmányos kérdés, amely nyilvánvalóan csak akkor nyerhet hosszú távú és megnyugtató rendezést, ha a parlamenti pártok valamilyen módon egyezségre tudnak jutni.
Rátérve a konkrét alkotmányos kérdésekkel kapcsolatos kifogásokra, a magunk részéről is osztjuk azokat az ellenzéki aggályokat, amelyek a köztársasági elnök jogkörére, illetve a legfőbb ügyész és helyettesének felmentésére vonatkoznak. Ténykérdés az, hogy az alkotmány erről nem rendelkezik. Úgy véljük, hogy ezek egyszerűen súlyuknál fogva olyan kérdések, amelyeknél nem lehetséges csupán törvényi szabályozást alkalmazni. Nem tartjuk e tekintetben helyénvalónak azokat a párhuzamokat, amelyek az állami számvevőszéki szabályozásra hivatkoztak a vita korábbi szakaszában. A félreértések elkerülése érdekében szeretném hangsúlyozni, hogy a Fidesz fontosnak tartja az ügyészi szolgálati viszony rendezését, csakúgy, mint az ügyészi adatkezelés szabályozását. Nem tartom ugyan szerencsésnek e szabályozás elválasztását az alapvető kérdések megoldásától, de éppen a sürgető igény miatt látok arra lehetőséget, hogy megfelelő korrigálásokkal ez a törvény elfogadható legyen.
Megfelelő korrigálás alatt azonban azt értem, hogy az alkotmányos aggályokat fölvető paragrafusokat a jogszabályból törölni kell. Nem hiszem azt, hogy a két rossz megoldás közül az a jobbik, amelyet a kormánypártok választottak, tudniillik inkább legyen egy kis alkotmányos csetepaté, de erőből töltsük ki ezt a ténylegesen mutatkozó szabályozási hiányt.
(19.40)
Sokkal inkább szerencsés, ha ehhez a kérdéshez most nem nyúlunk hozzá, hanem az alkotmányos egyeztetésen kerül majd ismét elő.
Aggályosnak, és ezért megváltoztatandónak tartjuk a javaslat 43. §-ának több részét. Ez a paragrafus az ügyész utasítással kapcsolatos jogkörét hivatott rendezni. Az ügyészi szervezet, ahogy ez az egész javaslatból is kitűnik, hierarchikusan fölépített testület. Ez nyilvánvalóan következik feladatköréből, és úgy vélem, hogy ezen változtatni nem szabad. A legfőbb ügyészt, illetve a helyettes ügyészt tehát illesse meg az utasításadás joga, és az ügyész legyen ezt köteles végrehajtani. Ugyanakkor viszont el kell kerülni azt a helyzetet is, hogy az ügyész e hierarchikus felépítés következtében a jogszabályokkal ellentétesen tevékenykedhessék. Az ilyen utasításadási jog, amely gyakorlatilag kontroll nélkül működik, mindig magában hordja a veszélyét valamifajta, elsősorban politikai szempontú nyomásgyakorlásnak, amely természetszerűleg egyben jogszabálysértő is. Ezt a veszélyt valamennyi demokratikus jogállamban tényleges veszélynek tekintik, és különböző módszerekkel igyekeznek kiküszöbölni.
A magyar közjogi berendezkedést alapul véve számunkra az a több ország által követett megoldás tűnik a legjobbnak, amely a legalitás legszigorúbb érvényesítését írja elő. A legalitás elve alapján az ügyész mindenkor köteles a jogszabályi előírásokat szem előtt tartani és azokat betartani.
A törvényjavaslat 43. §-a csak részben tesz eleget a legalitás követelményének. Igaz ugyan, hogy előírja az utasítás végrehajtásának megtagadási kötelezettségét, de csak akkor, ha az ügyész annak teljesítésével bűncselekményt, illetve szabálysértést valósítana meg. Ugyanakkor a 43. § (5) és (6) bekezdése egyértelműen a legalitás elvének a fellazítása irányába mutat. Látszólag figyelembe veszi az ügyész érdekeit, hiszen az ügyész megtagadhatja a jogellenes utasítás teljesítését, illetve köteles a jogellenes károkozás lehetőségére felhívni az utasításadó figyelmét. Lehet, hogy ez az ügyész lelkiismeretét megnyugtatja, azonban a jogállamiság sérelmének lehetőségét nyitva hagyja. Nincs más teendője a felettes ügyésznek, mint esetleg egy kevésbé lelkiismeretes ügyésszel végrehajtatni a jogellenes utasítást. Elfogadhatatlan a 43. § (7) bekezdése is, amely a halaszthatatlan intézkedéseknél a jogellenes utasítás teljesítésére kötelezheti az egyébként mentesítését kérő ügyészt.
Úgy véljük, hogy a felsorolt rendelkezések egyenként és összességükben súlyosan lerontják a legalitás elvének érvényesülését, ezáltal veszélyeztetik a legitim igazságszolgáltatást. A törvénytervezet tehát e pontokban mindenképpen módosításra szorul.
Szükségét látjuk azonban annak is, hogy a jogszabály biztosítsa, ne érje semmiféle retorzió azt az ügyészt, aki megtagadja az utasítás végrehajtását, feltéve, ha az valóban jogellenes, illetve annak végrehajtása lelkiismeretével nem egyeztethető össze.
Az eddigi vita során méltánytalanul kevés szó esett az ügyészségi adatkezelésről. Rögtön hozzáteszem, hogy e rendkívül fontos terület csak távolról kapcsolódik az ügyészségi szolgálati viszonyhoz. Ugyanakkor örvendetes, hogy az adatkezelés kérdései rendezésre kerülnek, hiszen ezáltal nemcsak az ügyészségi munka e területén teremtjük meg a szükséges törvényi alapokat, hanem eleget teszünk mindazoknak a követelményeknek, amelyek a lakosság széles rétegeit érintő adatközlési kötelezettségből adódnak.
Nagyjából-egészében a törvényjavaslatban található szabályok megfelelnek az adatvédelmi törvénynek, illetve meg lehet vonni a párhuzamot a rendőrségi törvényben található, és szintén hatpárti konszenzuson nyugvó szabályokkal. Néhány ponton azonban a tervezet pontosításra, illetve kiegészítésre szorul. Nem egészen érthető például, hogy miért nem követte a javaslat a rendőrségi törvény egyes megoldásait, amely törvény a szükséges pontokon kifejezetten hivatkozik az adatvédelmi törvényre, illetve átveszi annak megoldásait. Példaként lehet említeni, hogy a rendőrségi törvény szerint az átvétel tényét megfelelően dokumentálni kell, ez a szabályozás azonban az előttünk fekvő törvényjavaslatból hiányzik. Nem egészen érthető az sem, hogy mi indokolja a tervezetnek azt a hiányát, hogy a különleges adatok kezelésére nézve nem állít fel korlátokat. A rendőrségi törvény 80. §-a a különleges adatok egy részének kezelését csak korlátozottan, bizonyos súlyosabb bűncselekményekkel kapcsolatban engedi meg, és ott is csak a konkrét cselekményekkel összefüggésben. Talán nem lett volna helytelen a szabályozás megjelenítése e törvényjavaslatban is.
Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Talán feltűnik, hogy a hozzászólás a javaslat negatív oldalaira tért ki, és nem foglalkozik annak helyes és jó szabályaival. Ennek oka, hogy ami a szolgálati viszonnyal kapcsolatban a törvényjavaslatba került, számunkra elfogadható, szükséges és előremutató szabályozás. Nem tértünk ki külön e szabályokra, mert itt és most elegendő annyit elmondani, hogy a rendelkezésekkel egyetértünk, ezeket támogatjuk. Ezt kívánja az ügyészek érdeke és az igazságszolgáltatás érdeke is. Sajnáljuk ugyanakkor, hogy e javaslattal kapcsolatban az említett alkotmányos polémiát nem tudtuk elkerülni, és ezekben a kérdésekben szemmel láthatóan nem sikerült konszenzusra jutni a vita eddigi lefolytatása során sem.
A Fidesz ezért úgy tudja elfogadni ezt a javaslatot, ha az alkotmányos aggályokat felvető pontok kikerülnek belőle, és ténylegesen csak a szorosan vett szolgálati viszonnyal, illetve adatkezeléssel foglalkozik a törvényjavaslat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
