DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ilyen késői órán, két színvonalas hozzászólás után úgy érzem, hogy a jelenlévők és az Országgyűlés jegyzőkönyve kedvéért is érdemes visszatérni egy korábbi felszólalásra, Varga István képviselő úr hozzászólására, amelyben az ügyészi tényfeltárással foglalkozott. Ha a képviselő úr a felszólalása elején nem tett volna megrovó megjegyzést a tekintetben, hogy túl kevesen vannak itt a Házban, akkor én se tenném szóvá azt, hogy ő most nincs jelen. Én úgy érzem, hogy a parlamenti szokás az, különösen ha valaki különösen élesen megtámad egy előterjesztést, hogy akkor meghallgatja a másik fél álláspontját is. Hiszen az ő példái az ügyészi tényfeltáró vizsgálattal kapcsolatban, és ennek a bizottságnak, illetve a tényfeltárás megszüntetésének általa feltételezett indokai egyfajta látásmódot tükröztek, és meglehetősen szelektív érveket hozott fel. Ugye, felhozott olyan példákat, mint az ‘56-os sortüzek ügyében ügyészi tényfeltáró vizsgálat, guruló dollárok ügyében ügyészi tényfeltáró vizsgálat, s elfelejtette megemlíteni azt, hogy mindkét, általa említett ügyben a kérdés megoldása nem az ügyészi tényfeltárás volt, hanem a büntetőeljárás megindulása és lefolytatása, és mindkét ügyben indult is büntetőeljárás, illetve mindkét ügycsoportban folyt: egyik részében folynak is, a guruló dollárok ügyében indult, nem tudom pontosan, hogy hogy áll, de büntetőeljárás folyik. Tehát az ügyészi tényfeltáró vizsgálat nélkül is az eljáró hatóságoknak van lehetősége eljárni.
Egy ügyet viszont nem említett, az akkori kormány, 1992. október 23-a kapcsán, és egyéb ügyekben, a négy rendőrtiszt bejelentése nyomán indult ügyészi tényfeltárást említette, amely a felszólaló képviselő úr pártjának uralma alatt állt elő. Az akkori kormányra nem éppen hízelgő megállapításokat hozott ez az ügyészi tényfeltárás. Tény, hogy ennek az eredményeit nem lehetett megismerni a széles nyilvánosság előtt. De ha igaz lenne az ő megállapítása, akkor a másik érvrendszert is elő kellett volna venni. De hát egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy az ügyészi tényfeltárás csak bizonyos politikai irányban kedvezőtlen eredményeket felsorakoztató eredményekkel zárul.
Tehát ezek nem voltak valódi érvek, és egy jogászhoz méltóbb érv lett volna, hogyha tisztázza azt, hogy az ügyészséggel kapcsolatban az, hogy sztalinista, meg kommunista, meg szovjet típusú, meg ilyen érvek egyáltalán helytállnak, mert szerintem most már nem állnak helyt. Az ezzel a tényfeltáró vizsgálattal kapcsolatban valóban helytállhat, hogy a tényfeltáró vizsgálatnál olyan alapvető viszonyok nincsenek tisztázva, hogy egyáltalán mi az a jogviszony, ami itt létrejön, és mivel most már a jelenlevők közül a mandátumaránynál nagyobb arányban vannak jelen a jogászok, így megengedik, és mivel a jegyzőkönyvnek is szól, hogy egy jogásznak illik azzal foglalkozni, hogy egy ilyen vizsgálatnál foglalkozzunk azzal, hogy akivel szemben indul a vizsgálat, milyen jogai vannak, akit meghallgatnak a vizsgálatban, annak milyen jogai vannak, milyen kötelezettségei vannak, köteles-e együttműködni. A tavalyi vitában a tényfeltáró vizsgálatról, mint intézményről nagyon hosszan, jogi érvekkel vitatkoztunk, és ha valaki meg akarja tartani ezt az intézményt, akkor - hogy mondjam - ne jelzőket mondjon és sanda célozgatásokat tegyen, hanem jogi érveket soroljon fel az akkori, részletesen elhangzott jogi érvekkel, hogy ez egy jogi dinoszaurusz, amivel nem lehet mit kezdeni jogállamban.
(19.50)
Nincs olyan jogállam, ahol ilyen típusú, körülhatárolhatatlan és körülhatárolatlan vizsgálódási joga van az ügyésznek anélkül, hogy a vizsgálat alanyai, a vizsgálat tárgya valahogy konkretizálva lenne. Én egyetértek az előterjesztővel abban - és erre Vastagh Pál is utalt -, hogy azokat a vizsgálatokat, amelyeket a képviselő úr is fontosnak tart, büntetőeljárás keretében kell tisztázni; az anyagi jellegű visszaéléseket az Állami Számvevőszék vizsgálataira, az emberijog-sértéseket majd az ombudsman vizsgálataira kell korlátozni. De nem lehet azt mondani, hogy a mindent tudó, mindent látó, mindenütt jelen lévő ügyészség mindent vizsgálhat, senki semmibe nem szólhat bele, akit az ügyészség vizsgálni akar, az köteles ezt tűrni, amilyen ügyben az ügyészség vizsgálni akar, abban mindenfajta jogi kritérium nélkül vizsgálódhat. Ez egy archaikus intézmény, amit szerintem jogállami korrektséggel meg kell szüntetni, és ennek az intézménynek a létjogosultságát jogállami alapon egyszerűen semmi nem támasztja alá.
Tehát úgy érzem, ebben az ügyben szívesen folytattam volna - jogi érvekkel - vitát Varga képviselő úrral. Ha ő ezt az intézményt fenn akarja tartani és erre vonatkozó módosító indítványt terjeszt be, szívesen látjuk az alkotmányügyi bizottság ülésén, ahol erről a módosító indítványról vitatkozunk, ahol meghallgatjuk az érveit, hogy milyen jogállami garanciák vannak az ügyészi tényfeltárással kapcsolatban.
Engedelmet kérek, hogy utaljak arra: nagymértékben osztom azokat az aggályokat - ha nem is végkövetkeztetésében -, amelyeket Isépy Tamás és Áder János is elmondott; az aggályok feloldásának útját közelítjük meg különbözőképpen. A feloldás egyik útja az, hogy módosítjuk az alkotmányt. Az alkotmány módosítása a konfliktus feloldásában kétféleképpen történhet.
Az egyik megoldás, hogy a hatályos alkotmányos intézményrendszert erősítjük meg az alkotmányban. Ez szerintem - tekintettel arra, hogy az új alkotmányozásban mi is arra hajlunk, hogy az ügyészség kormány alá rendelésének feltételeit teremtsük meg és az új alkotmányban esetleg ilyen ügyészség legyen - még nagyobb alkotmányos aggályokat vetne fel. Hiszen akkor joggal kérdeznék, hogyan lehetséges az, hogy '94 decemberében alkotmánymódosítással megerősítjük a parlament alá rendelt vagy parlamentnek felelős ügyészség intézményét, majd '95 végén megszüntetjük a parlamentnek felelős ügyészséget, és így a mostani ellenzék véleménye szerint - és egyben az SZDSZ véleménye szerint - így a kormány alá rendelt ügyészséget teremtjük meg.
A másik megoldási lehetőség, ha már ebben az alkotmánymódosításban megteremtjük a kormány alá rendelt ügyészség intézményét. Én ezt nem támogatnám - és szeretnék erre újra hivatkozni -, mert az MDF-vezette koalíció idején is azért voltunk ellene a változtatásnak - és akkor, abban a konstrukcióban emlékezetem szerint a Fidesz is ellene volt -, mert úgy láttuk, hogy az egyéb feltételei nincsenek meg. Tehát nem az MDF-es miniszter személye - ahogy sajnos sokszor a sajtóban ez tálalódott -, hanem az alkotmányos konstrukció kiérlelet-lensége eredményezte az akkori döntésünket.
'95 márciusára megteremtődik az a büntetőeljárási reform, amely a nyomozóbíró intézményének megteremtését is célozza és amely ilyen módon garantálja, hogy a büntetőeljárás nyomozási szakaszában az alapvető jogokat korlátozó kényszerintézkedések bírói kontrollja meglegyen. Hiszen most, az előzetes letartóztatásnál megvan a bírói kontroll és ez még szélesebb lesz a tegnap tárgyalt büntetőeljárási módosítás következtében. Tehát ha a nyomozási szakaszban megvan a bírói kontroll - és ez meglehet a következő év második félévére -, ha az alkotmánymódosítással egyidejűleg megteremtődik a bíróságok intézményes függetlenségének alkotmányos garanciarendszere, akkor meggyőződésünk szerint megérnek a feltételek, és az új alkotmányban érdemben végrehajtható ez a változtatás. De ezt részlegesen, már a mostani alkotmányban oly módon megoldani, hogy egy év múlva az új alkotmányban majd az egészet korrektül megcsináljuk, szerintünk felelőtlenség.
Ezek után egyetlen megoldás marad nyitva - ha jól értem Áder János szavait -: törődjünk bele abba, hogy a legfőbb ügyész státuszának jogi rendezetlensége még egy évig megmarad.
Azt hiszem, nem lenne jó, ha a kormány most azt tenné, amit az elődje tett ilyen helyzetekben, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulna, és a láthatatlan alkotmány alapján értelmeztetné, hogy hogyan értelmezi az Alkotmánybíróság az alkotmány azon passzusát, hogy a legfőbb ügyész a parlamentnek, az Országgyűlésnek felelős. Akkor egy ilyen alkotmánybírósági alkotmányértelmezéssel töltené ki az alkotmányos joghézagot, amit azt hiszem, senki nem vitat ebben a Házban, hogy létezik.
Úgy érzem, ilyen tekintetben jogilag korrektebb megoldás, ha törvényhozási döntéssel töltjük ki ezt a joghézagot vagy alkotmányértelmezési hézagot és ez kevesebb alkotmányos gondot vet fel, mint a jelenlegi alkotmány hiányos szabályozása. Tehát úgy érzem, ebben a tekintetben a kormányt nem érheti az a vád, ami esetleg más tekintetben megfogalmazódott az igen tisztelt ellenzék részéről, hogy a hatalmát terjeszteni akarja, mert épp akkor hangozhatna el ez a vád, ha az ügyészség kormány alá rendelésével oldaná most meg - az ellenzék alkotmányos ízlése szerint - ezt a problémát.
Támogatom a kormány önkorlátozását ebben az ügyben, azzal együtt, még egyszer, hogy az SZDSZ álláspontja a kormány alá rendelt ügyészség jogi konstrukciója mellett változatlan, és ha az új alkotmányban - változatlanul egyetértve az MDF részéről hozzászólókkal, Isépy Tamással, valamint Áder Jánossal is - az egyéb feltételek is teljesülnek, ezt a konfliktust megnyugtatóan lehet rendezni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
